dr. NÁDASI ALFONZ OSB 
tartalékos főhadnagy, tábori lelkész 

Nádasi Tibor Alfonz Pápán, polgári családban született 1909. március 21-én. A Tanácsköztársaság bukása után Pápán újra megnyílt bencés gimnáziumban végezte tanulmányait. 16 évesen jelentkezett a Szent Benedek Rendbe.

1930. szeptember 11-én tette ünnepélyes fogadalmát, majd 1933. június 10-én pappá szentelték. A rend akkori gyakorlatának megfelelően a teológiai képzésen túl tanári diplomát is szerzett: görög-latin, majd a háború után orosz nyelvből, illetve énekből rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Első tanári állomáshelye Sopron volt. Itt találkozott először Kodály Zoltánnal. A zeneszerzővel való megismerkedés egész életét meghatározta. Nádasi lett a nagy zeneszerző legbelsőbb bizalmasa, munkatársa, lelki atyja. Nádasi temette Kodály első feleségét, majd magát a mestert is.

Élete másik meghatározó összetevője: a pedagógusi munka. Legendás tanáregyéniség volt. Elképesztő szigoráról ma is anekdoták keringenek. Szerinte a tanulás elsősorban nem tehetség, hanem tisztesség kérdése. Klasszikus paptanár volt, akinek nem volt "rangon aluli" középiskolás diákok oktatása, holott képességei jóval magasabb szintre emelhették volna.

Nádasi Alfonzot bencés szerzetesként hívták be tábori lelkészi szolgálatra. Komoly lelkipásztori tapasztalat nélkül, a tanári katedráról, válogatott szellemi nívójú társak közül váratlanul csöppent egy embertelenül durva, életveszélyes közegbe, ahol sok egyszerű ember gondját-baját kellett fölvállalnia. Főhadnagyi rangban, különböző beosztásokban és állomáshelyeken kellett szolgálatot teljesítenie, a lelkészi teendők mellett a legkülönbözőbb feladatokban is helyt kellett állnia. Szívóssága és leleményessége, a bajtársakért érzett felelőssége átsegítette a nehézségeken. Kemény munkával és önfegyelemmel tette alkalmassá magát a háborús szolgálatra, ezért egyrészt hallatlanul népszerű volt a rábízottak körében, ugyanakkor sok kellemetlenséget szerzett magának és környezetének kíméletlen szókimondásával, erkölcsi kikezdhetetlenségével és kendőzetlen kritikáival. Sohasem tekintette magát katonának, mindig bencés voltát hangsúlyozta, és civil fejjel gondolkodott a háborús körülmények között is. Szinte lehetetlen felsorolni azokat az állomáshelyeket, ahol Nádasi Alfonz szolgálatot teljesített. Bevonulása után Przemysl, Kowel majd Breszt érintése után Gornikiban töltött hosszabb időt. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt visszaszorult csapatával Magyarországra, hol Budapesten esett fogságba 1945. február 12-én. A kiskunfélegyházi gyűjtőtáborból vitték a Szovjetunióba, az uszmányi fogolytáborba 1945 májusában. Itt többször ment panaszra az illetékesekhez, hogy közben járjon társai érdekében, de természetesen mindig süket fülekre talált. Ezért orosz nyelvű beadványt szerkesztett. Büntetésből szétszórták a tábort. Nádasi az Uszmánytól mintegy 900 km-re északra fekvő Borovicsi táborba került. Majd rövidesen még északabbra a zarubinai bauxitbányákhoz küldik. Itt tapasztalta meg a magyar ember számára elképzelhetetlenül hideg orosz telet, ahol 40 fok alá is többször süllyedt a hőmérséklet.

Váratlan felmentés után 1947. július 22-én érkezett vissza Budapestre, ahol a bencés rendház gondnokává nevezték ki még aznap.

Nádasi Alfonz 1950-től haláláig a Győri Bencés Gimnázium tanára volt, s a legutóbbi időkig ténylegesen részt vett az oktatásban és nevelésben. 1997. szeptember 19-én hunyt el. Rendtársainak, tanítványainak és tisztelőinek jelenlétében helyezték örök nyugalomra a győri Bencés Templom kriptájában.