A KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

VEZETŐI

Az összeállítás a Katolikus Lexikon, a Magyar Életrajzi Lexikon, Borovi József: A magyar tábori lelkészet története c. munkája, valamint a Katonai Ordinariátus levéltárában található dokumentumok felhasználásával készült.

APOSTOLI TÁBORI HELYNÖKÖK  1773-1918 között

dr. Kerens Henrik János (1773-1792)

Ősi nemesi családban született 1725. május 22-én. Jezsuita lett és rendi minőségében utolsó állomáshelye a bécsi katonai iskola, a Tereziánum volt, ahol, mint tanár és rektor működött. 1769-ben felszentelt címzetes püspök lett. 1773-ban a bécsújhelyi püspökség vezetője, és még ugyanabban az évben, a rend feloszlatása után apostoli tábori helynök a császári-királyi hadseregnél. A bécsújhelyi püspökség megszüntetése után az újonnan alapított St. Pölten egyházmegye püspöke lett. Az apostoli tábori helynöki hivatalt 1792. november 22-én bekövetkezett haláláig irányította. Tizenkilenc éves tevékenysége az Apostoli Tábori Helynökségben megteremtette az alapját mindannak, amire utódai építhettek.

Hochenwarth Zsigmond Antal (1794-1803)

1730. május 2-án született. Ő is a jezsuita rend tagja lett és a rend feloszlatása után tanárként működött. 1792-ben triesti püspök, majd 1794. január 10-én St. Pölten püspöke, április 10-én pedig apostoli tábori helynöknek nevezte ki a császár. 1803. június 29-én elbúcsúzott katonalelkészeitől, mert a bécsi érseki széket kapta meg. 1820. június 30-án halt meg Bécsben.

Crüts Gottfried József (1792-1794; 1803-1815)

1757. március 11-én született. Fiatalon, 31 éves korában lett kanonok, s mint Kerens Henrik püspök irodaigazgatója az 1792-1794 közötti széküresedés idején az Apostoli Tábori Helynökség ideiglenes vezetője lett. 1803-ban a Bécsbe távozó Hochenwarth helyébe, már mint Dornau prépostját, a császár a császári-királyi hadsereg apostoli tábori helynökévé nevezi ki. A St. Pölten-i püspöki széket 1806. október 19-én foglalta el. 1815. április 5-én halt meg.

Pauer József, Krizosztom (1815-1826)

Bécsben született 1756. június 29-én. Novicius volt a jezsuita rendben, majd 1773-ban átlépett a barnabita rendbe. 1794-ben a „Német Testőrség" káplánja lett, és mint ilyen, az Apostoli Tábori Helynökségen dolgozott. 1815. április 17-én a császár apostoli tábori helynökké nevezte ki, ugyanakkor tagja lett az esztergomi káptalannak is. 1823-ban lett St. Pölten püspöke, előbbi hivatalának a megtartásával. Meghalt 1826. december 19-én.

Schachtner József Alajos (1827-1830)

Olmützben született 1758. október 19-én. Crüts Gottfried mellett ő volt a  második világi pap ebben a méltóságban. Ötévi káplánság után lett katonalelkész, és végigjárta a katonalelkészi ranglistát egészen a bécsi kerület főlelkészetéig, ahonnan nyolcévi szolgálat után, 1818-ban vonult be központi szolgálatra az Apostoli Tábori Helynökségre, ahol irodaigazgató lett. 1827. július 16-án nevezték ki apostoli tábori helynökké, és a magyarországi lébényi apátságba. Hosszú idő után ő volt az első, aki nem lett még címzetes püspök. Pauer halálával megszakadt St. Pölten és az Apostoli Tábori Helynökség kapcsolata. Ettől az időtől kezdve már az apostoli tábori helynökök nem a nuncius meghatalmazottjaként működtek, hanem önállóan, közvetlenül a pápától nyert kinevezés alapján. Ennek azonban nem volt velejárója a püspöki rang, csak a joghatóság. Az Apostoli Tábori Helynökség székhelye Bécs volt, a hivatali apparátus is itt székelt, Schachtner 3 évig volt hivatalban.

Billig Vince (1830-1832)

Ő volt az első azok közül, akik a Kerens püspök által szorgalmazott önállóság gyümölcseként létesített katonai papnevelő intézet növendékeként ilyen magas egyházi és katonai méltóságra emelkedett. A katonalelkészi kiképzést követő hároméves kötelező egyházmegyei szolgálat után lépett a tényleges katonalelkészi szolgálatba. 1814-től a grazi kerület főlelkésze lett, és a Seckaui káptalan tiszteletbeli kanonokja. 1827-ben követte az apostoli tábori helynökké kinevezett Schachtnert az irodaigazgatói munkakörben, és annak halála után a helynöki munkakörben is, a lébényi javadalommal együtt. 55 éves korában, 1832. szeptember 22-én hunyt el.

Wagner János Mihály (1833-1836)

Linzben született 1788. augusztus 12-én. Felszentelése után előbb káplánként működött, majd teológiai tanár lett Linzben, később tanulmányi igazgató Bécsben, valamint a reichstadti herceg hittanára, és Ferenc császár gyóntatója. 1833. április 27-én a császár kegyéből apostoli tábori helynökké és címzetes Belgrád-Samandria püspöke lett. Püspökké szentelése Győrben volt. Győrre azért esett a választás, mert 1829-től győri kanonok, pagrani címzetes apát és szentadalberti prépost volt. Amikor 1836-ban elnyerte az St. Pölten-i püspöki széket, lemondott minden eddigi viselt tisztségéről, és így az Apostoli Tábori Helynökség is megüresedett.

Leonhard Mihály János (1836-1863)

1782. szeptember 23-án született Alsó-Ausztriában. Tanulmányainak befejezése után lépett a bencések közé a melki kolostorba, majd a bécsi egyházmegye papja lett. Oktatási és tanulmányi területen végzett munkája révén az udvari tanulmányi tanács tagja lett. 1828-1835. között a bécsi érsekség általános helynöke és Aladia címmel segédpüspöke volt. 1835. május 14-én St. Pölten püspökévé nevezték ki, erről azonban még ugyanebben az évben lemondott és elfogadta kinevezését az Apostoli Tábori Helynökségre. Felcserélte helyét Wagner Mihállyal és ő már ezen túl, mint Dioklecianopoli címzetes püspök működött tovább 1836. április 24-től. Harmincéves katonalelkészi szolgálat után 81 éves korában fejezte be életét, 1863. január 19-én.

Mayer Domonkos (1863-1875)

Alsó-Ausztriában született 1809. augusztus 1-jén. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol doktorátust szerzett. A császári-királyi udvari plébánia káplánja lett, és innen az érseki papnevelő intézetbe került, mint annak rektora és pasztorális tanára. Leonhardt halála után, 1863. április 1-jén nevezték ki az Apostoli Tábori Helynökség vezetőjévé. Szentelése 1863. december 13-án volt. Tevékenységén észre lehetett venni, hogy nem volt katonalelkészi gyakorlata. 1875. május 4-én halt meg Bécsben.

Landt Ágoston (1875-1878)

1809. november 9-én született Morvaföldön. Tanulmányait az olmützi egyetemen végezte. Káplánkodás után 1839-ben lett katonalelkész és ettől kezdve végigjárta a katonalelkészet minden fokát, és állomáshelyeinek sokasága miatt jól ismerte a hadsereg katonai lelkipásztorkodásának minden gondját. Működött többek között Milánóban, tábori főpap volt Nagyszebenben, Brünnben, Udinében és Grazban. 1866-ban az Itáliában harcoló hadsereg tábori főlelkésze volt. Amikor 1868-ban átszervezték a katonai lelkészet beosztását, tábori plébános lett Grazban. 1874-ben átvette az Apostoli Tábori Helynökség központi irodájának a vezetését, és a császár 1875. november 1-jén apostoli tábori helynökké nevezte ki. Három évet sem töltött el ezen a poszton, amikor 1878. február 1-jével nyugdíjba ment. Ő volt az első nyugdíjas apostoli tábori helynök. Meghalt 1896. október 9-én.

dr. Gruscha Antal József (1878-1890)

Bécsben 1820. november 3-án született. Felszentelése és hétéves káplánkodása után hittanár lett a Theresiánumban. Kolping Adolffal együtt megalapította Bécsben a Katolikus Legényegyletet 1852. május 31-én. Különböző egyházi kitüntetések birtokában, többek között, mint a bécsi Szent István-dóm kanonokja lett 1878. június 27-én apostoli tábori helynök. Ehhez kapta a carrhäi c. püspöki címet március 28-án, és a szentelése is megtörtént április 28-án. 1890. január 24-én a bécsi érsekké nevezték ki.

dr. Belopotoczky Kálmán (1890-1911)

Rózsahegyen született 1845. február 6-án. Innsbruckban végezte teológiai tanulmányait. Felszentelése után még Bécsben tanult, és amikor visszatért az egyházmegyéjébe, ott a szemináriumban a moralis és a pasztoralis tantárgyak oktatója lett. 1876-ban Simor János bíboros, prímás a budapesti Központi Szeminárium tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki. Hatéves budapesti tevékenység után a bécsi Augusztineum tanulmányi igazgatója és udvari káplán lett. 1890. június 6-án Ferenc József apostoli tábori helynökké nevezte ki, mivel elődje bécsi érsek lett. Egy hónappal később, 1890. július 22-én a pápa, XIII. Leó, Tricala címzetes püspökévé nevezte ki, és október 5-én püspökké is szentelték. 1911-ben lemondott, és május 10-én nyugállományba vonult.

Bjelik Imre (1911-1918)

A Trencsén vármegyei Illaván született 1860-ban. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte, 1888-ban felvétette magát katonalelkésznek. E minőségben a szarajevói hadtest területén működött, majd 1891-ben Pozsonyban. 1894-ben az Apostoli Tábori Helynökségre titkárnak nevezték ki. 1903-ban pápai prelátus, 1908-ban az apostoli tábori helynök helyettese lett. Belopotoczky lemondása után 1911. június 1-jével apostoli tábori helynökké nevezte ki. Kevéssel ezután a nagyváradi káptalan egyik stallumát kapta meg, és így nagyváradi kanonok lett. Ő írta meg a császári és királyi tábori lelkészet történetét, még mint titkár. Címzetes püspökké 1913. február 2-án nevezte ki X. Pius pápa. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával az ő hivatala is megszűnt, 1918. végén nyugdíjba vonult. 1919-ben Nagyváradra vonult vissza, ahol 1927-ben bekövetkezett haláláig apostoli kormányzóként működött.