BOROVI JÓZSEF: A Magyar Tábori Lelkészet Története (2.)

A PAPI SZOLGÁLAT AZ ÓKORBAN A POGÁNY NÉPEK HADAIBAN

A harcoló katonák lelki szolgálata, a papok működése a seregekben nem egy kor találmánya, hanem az emberiség őstörténetének homályba vesző, de kimutatható örök emberi igénye. A katonák között végzett lelkészi szolgálattal azóta találkozunk különböző alakban és mértékben, amióta a népek és nemzetek háborúkat viselnek. Részletesen szól erről mind a mondavilág, mind az egyetemes, mind pedig a vallástörténet.

A naiv hősi eposzok név szerint őrzik meg emléküket, s nemegyszer döntő szerepet tulajdonítanak nekik. Kalchas szerepe a trójai háború megindulásában (Iphigenia feláldozása) és befejezésének dűlőre vitelében (közreműködése a trójai faló becsempészésében) éppoly ismeretes, akár a trójai Laokoón és fiainak a tragédiája, vagy a druidák, skaldok, a kelta bárdok és a hun-magyar sámánoknak a szerepe. Mielőtt az athéni népgyűlés háborút üzent volna, először Delphibe, a jósokhoz fordult. A római szenátus előbb haruspexeitől, az ősmagyar pedig táltosaitól kért jóstatot. Az életre-halálra menő háborúkat, ha más néven is, de mindig "pro aris et focis" - a "hazáért és vallásért" vívták a törzsek, népek és nemzetek.

Ezekben az ősi megnyilatkozásokban - ha véres kegyetlenséggel, vagy kicsinyesnek látszó babonákkal keveredtek is - az élet-halál mezsgyéjén járó, a történelem titokzatosságát közvetlenül látó és tapasztaló ember kereste a kapcsolatot az örök és feltétlen hatalommal, amelynek döntő befolyását érezte, a jóindulatát ezért biztosítani akarta.

A vallástörténet kutatóinak munkássága eredményeképpen nyilvánvaló, hogy a hadba vonulásokat már a legrégibb korban is minden nép különös pompával ünnepelte meg, és az ősvallások vezetői különféle szertartásokkal adtak kifejezést vallásos érzelmeiknek, isteneikben bizakodó reményeiknek. A Krisztus előtt élt népek szintén vallási motívumokat szőttek a harcossá avatás, a hadba vonulás, a vereség fájdalmába és a győzelem fölött érzett örvendezésbe. Az ősnépek úgy érezték és tudták, hogy az egymás ellen folytatott harcaikban isteneik is részt vesznek, akiket szükség esetén kérni vagy kiengesztelni kell. Győzelem esetén pedig nem maradhattak el a hálaadó áldozatok sem.

A rómaiaknál a légiókat jövendőmondók (haruspexek) kísérték, akik az áldozati állatok beleiből, a madarak repüléséből törekedtek az ütközetek kimenetelét megjósolni, és a győzelmet az istenektől kieszközölni. A győzelmes háború után pedig a győzelem istenének, istennőjének hálaáldozatot mutattak be. A római hadvezérek a légiók előtt vitették bálványaikat, hogy katonáikban ébren tartsák a vallásos érzületet. A germánoknál a hadsereget, a ,Kriegsopfert" bemutató papok kísérték a harcokban.

Pogány magyar őseinknek is volt vallása, az aránylag tiszta monoteizmus (egyistenhit); a sámánizmus. Ennek papjai a táltosok, javasok, bűbájosok voltak, akik a magyarok hadi vállalkozásai előtt áldozatot mutattak be istenüknek. A hadra kelt seregben különböző óvintézkedésekkel védekeztek a járványok ellen. A sámánok a betegségeket a "rossz szellem" művének tartották, és úgy gondolták, hogy az egészséget csak úgy lehet visszanyerni, ha a betegség okozóját, azaz a rossz szellemet kiűzik a testből. A magyaroknál az orvoslás tudományával elsősorban a szellemekkel "érintkező" papok, táltosok foglalkoztak. Hiedelmeik szerint egyedül ők voltak képesek uralkodni a rossz szellemek fölött. és egyedül ők űzhették ki a szellemet a beteg testéből.

A sámánok varázserejében való hit mellett a magyarok vallásos életében szerepet kapott az ősök szellemének a tisztelete is. Az ősök varázshatalmában való hit az őskor totemisztikus világszemléletére vezethető vissza. amely szerint az őscsalád életébe egykor égi rendelésre beavatkozott állatős - turulmadár - teremtette meg azt. E monda szerint Emesét álmában az isteni rendelésre megjelenő turulmadár ejti teherbe, és így lesz anyjává Álmosnak. akit az új haza elfoglalása előtt feláldoznak, hogy örökölt garázsereje és uralkodói képességei teljes egészükben szálljanak át fiára. Árpádra. Áldozattal fordultak tehát istenükhöz és az ősök szelleméhez, hogy Almos fejedelemnek varázsereje és bölcsessége, bátorsága a földi béklyóktól megszabadulva, fia, Árpád lelkébe költözzék, és az ifjú fejedelmet képessé tegye elkövetkezendő nagy feladatainak megoldására. a harcok győzelmes megvívására.

Ismeretes a patriarchális teokráciát - az egy személyben gyakorolt világi és egyházi hatalmat - követő népek és nemzetek életében a vallás és a hadviselés szerves kapcsolata, ahol az államfő, a hadúr egyszersmind népének a főpapja, ott a papok lelkészi szolgálata olyan természetesen van beleágyazva a hadi életbe, hogy mindkettő nagyon sokszor vezető szerepet is cserél.