ADVENTI IMÁK, GONDOLATOK, ÉNEKEK

Minden advent téged vár…

Minden ádvent téged vár Uram. Első eljövetelednek emlékét belevésted az emberiség szívébe és az egész történelembe: az idő múlását az óta is születésed idejéhez viszonyítva mérjük, még akkor is, ha nem tudjuk annak pontos evilági meghatározott időpontját megmondani.

Megígért második jöveteledet várjuk az óta is - sokszor talán lanyhán, megannyiszor tétován, a mindennapok örömei és gondjai között sok esetben megfeledkezve róla, van hogy félve és rettegve - amikor megnyilvánul majd teljes igazságot szolgáltató ítéleted, megmutatkozik pazarló és tékozló szereteted, megvalósul mindenért kárpótló vigasztalásod és elénk tárul felülmúlhatatlan dicsőséged.

Most is várunk Uram, 2011 ádventjén és bocsáss meg nekünk, ha nem tudunk méltóképpen várni téged.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a te szent vértanúid és nagyszerű hitvallóid! Mi a megpróbáltatásokban, a terhekben, a problémákban és a szenvedésekben csupán saját kínjainkat vesszük észre, s nem a te örömödet látjuk, a te igádat, melyről azt mondtad, édes tud lenni annak, aki alázatosan és szelíd szívvel követ téged.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy éberen virrasztva várni, mint a példabeszédbeli okos szüzek, hanem bizony olyanok vagyunk sokszor mint a balgák átalusszuk érkezésedet, amikor közeledsz a felebarátban, a testileg-lelkileg elesettben, a rászorulóban, legközelebbi hozzátartozóinkban, kollégáinkban, munkatársainkban, vezetőkben és beosztottakban.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a felebaráti szeretet tiszta szívű napszámosai, akik minden reggel úgy indulnak el életük útjának: kinek a javára akar küldeni ma engem a Jóság, s nem azzal, hogy kinek a javából tudnék én hasznot húzni.

Jöjj el hozzánk, hiszen te tudod a legjobban mekkora szüksége van eltékozolt életünknek rád!

Jöjj el hozzánk és ismételd meg szívünkben első eljöveteled titkát, a betlehemi éjszaka misztériumát!

Jöjj el hozzánk és vedd el megfáradt lemondásainkat, meggyökeresedett és ostoba szokásainkat, vedd el meggyöngült akaratunk tétovaságát!

Jöjj el hozzánk és emelj fel bennünket, mint ahogy Zakariással és Erzsébettel tetted, amikor reménységet adtál az életükbe!

Jöjj el hozzánk és add nekünk azt az édes terhet, téged-magadat, mint ahogy a fiatal názáreti leánnyal Máriával tetted, aki veled lett viselős!

Jöjj el hozzánk és bocsásd ránk az igaz ember álmát, ahogy Józseffel tetted, hogy elfeledjük csalódásainkat, és igaz szívvel szolgálhassunk téged!

Jöjj el hozzánk és keresd meg szívünk betlehemi barlangját és szülessél meg életünkbe olyan gyöngéden, mint világba jöttednek éjszakáján!

Jöjj el hozzánk 2011 ádventjén!

Ádventi ének

Ó fényességes szép hajnal… (Cantus Catholici ,1651)

Ó fényességes szép hajnal,

Kit így köszöntött az angyal:

Üdvözlégy, teljes malaszttal!

Dicsőséges Szűz Mária,

Atyaistennek szép lánya

És Szentléleknek mátkája.

Tehozzád küldetett mennyből

Szent Gábor angyal követül,

Istennek rendeléséből.

Szentséges Szűz, fiad leszen,

Ki Isten s ember lesz egyben,

És megmaradsz szüzességben.

Fiad az ég dicsősége,

A bűnösök reménysége

S a megtérők üdvössége.

Ó boldogságos Szűzanya,

Kérünk nagy méltóságodra,

Végy minket pártfogásodba!

Dicsôség Szentháromságnak,

Dícséret Szűz Máriának,

Üdvözítőnk szent Anyjának!

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

Ádventi ének

Harmatozzatok, égi magasok… (sz:Tárkányi-Zsasskovszky)

Harmatozzatok,
Égi magasok!
Téged vár epedve
A halandók lelke,
Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

Mert az emberek
Ott tévelygenek,
Hol Te égi fényed
Által nem vezérled
Őket, édes Üdvözítőnk!

Áldás, dicséret
És hála Néked:
Mert igaz világunk
S legfőbb boldogságunk
Te vagy, édes Üdvözítőnk!

A prófétáknak
Lelkei láttak
Szent jelenésekben
S téged békességben
Vártak, édes Üdvözítőnk!

Te ember lettél,
S új tant hirdettél:
A jövendölések
Beteljesedének
Rólad, édes Üdvözítőnk!

Hiszünk Tebenned,
Égi szent követ:
Út, igazság, élet
Vagy, és vallunk Téged
Istenünknek, Üdvözítőnk!

Ím, az áldozat,
Melyet bemutat
Szolgád Fölségednek:
Jöjj el és szenteld meg,
Ó, kegyelmes Üdvözítőnk!

Nyújtsd malasztodat,
Hogy ez áldozat
Bánatot gerjesszen
Bűnös szíveinkben:
Ó, segíts meg, Üdvözítőnk!

Szent az egy Isten
Három személyben:
Az Atyaistennel
És a Szentlélekkel
Szent vagy, édes Üdvözítőnk!

Test lőn a kenyér,
A bor drága vér:
Itt ember és Isten
Van e nagy szentségben.
Te vagy, édes Üdvözítőnk!

Eljöveteled
Által Tégedet
Itt imádván kérünk
Bocsásd meg minékünk
Vétkeinket, Üdvözítőnk!

Váltságunk ára,
Isten Báránya!
Szent elérkezésed
Hozzon békességet
Szíveinkbe, Üdvözítőnk!

Add kegyelmedet,
Hogy a test felett
Győzedelmet nyerjünk
S legyen tiszta lelkünk,
Várva Téged, Üdvözítőnk!

Légy tehát kegyes,
Jöjj, Uram, siess!
Az epedő szívek
Csak Tőled remélnek
Fölvidítást, Üdvözítőnk!


Áldd meg népedet
S eljöveteled
A végső nagy napon
Örök éltet adjon
Híveidnek, Üdvözítőnk!

Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
Kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

Ádventi ének

Ébredj, ember, mély álmodból… (sz: Simon Jukundián)

Ébredj, ember, mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból,
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.

Elküldé az Úr angyalát,
Hogy köszöntse Szűz Máriát,
Kinek tiszta, szűz méhébe
Alászállt az örök Ige.

A Szűzhöz így szólt az angyal:
Üdvözlégy, teljes malaszttal!
A Szent Lélek megárnyékoz,
S áldott méhed gyümölcsöt hoz.

Úgy jutsz el az anyaságra,
Hogy szűzességed virága
Épen marad, szeplő nélkül,
Tisztaságod meg nem sérül.

Fiad Jézus néven hívod.
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságban a bűnnek láncán.

Juhász Gyula: Rorate


A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

 

Ádventi ének

Ó jöjj, ó jöjj…  (sz: Tárkányi –Zasasskovszky)

Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő!

Beteljesült már az idő.

Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ sóvárgva rád.

Megnyílt az ég harmatozva,

Megváltónkat, hogy lehozza;

ég felhői nyíljanak szét,

hozva Jákob fejedelmét!

Föld, virulj ki, völgyön-halmon

viruló zöld hadd fakadjon;

nyílj ki földnek szép virága:

Dávid házának Királya!

Ó fényes Nap, ó szép Csillag,

téged vágyunk mi látni csak:

kelj fel Napunk, fényességed,

űzze el a sötétséget!

Ismeretlen szerző: Nem ejt hibát

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet…
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

Ádventi ének

Téged vár a népek… (Túróci Cantionale, XVII. század)

Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten:

Nincs, ki nékünk harcainkban segítene itt lenn.

Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén:

Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén

A sötétség tévedését, Uram, oszlasd széjjel

S töltsd be lelkünk Szentegyházad igaz igéjével.

Légy a népnek fényessége, hogy egy úton járjon,

És a kétség útvesztőin mégis Rád találjon.

Hisszük, Jézus, Rajtad kívül többé nem kell várnunk

Más megváltót és tanítót. A mi Szentegyházunk

Igazságod csalhatatlan hirdetôje, ôre,

Amely bizton vezet üdvünk útjain elôre.

Áldott kenyér s bor színébe jöjj, Uram, közénk le

S tekints szelíd kegyes szemmel e szenvedô népre,

Melynek szívét általjárja már a könny s a bánat

És vezeklő keresője lett az éghazának.

Örvendezzünk, keresztények, közel van az Isten,

És eléje minden lélek szentül közelítsen

S az angyalok seregének hangján énekelje:

Siess, Uram, jöjj le közénk, kérünk esdekelve.

Ki elveszed tőlünk a bűnt, adj erőt szívünknek,

Hogy ellene-mondjunk a ránk leselkedő bűnnek

És egykoron győzelmesen mehessünk elédbe,

Angyalokkal ,,Szent, szent, szent vagy!'' zenghessük az égbe'.

Az Úristen Ádám atyánknak… (sz:Túróczi Cantionale, XVII. század

Az Úristen Ádám atyánknak,

Kegyes vigasztalásnak:

Megígérte jövetelét a Messiásnak.

És az álnok kígyónak mondta

A szép paradicsomba:

Megtöri majd kevély fejed egy Asszony magva.

Megmondotta Bálám próféta:

Csillag kél e világra

A Jákobnak nemzetéből, világ javára.

Zsoltárokban szent Dávid ajka

Ekképp szólott bíztatva:

Székében fog uralkodni királyi magva.

Izajás is így jövendöle:

Imé, Jessze gyökere

Vesszőt terem új virágnak nevelésére.

A vesszőnek drága virága,

Csillag tiszta világa,

Dávid magva: Máriától jött e világra.

Ám arról is megemlékezünk,

Bízó szívvel készülünk:

Eljön újra világ végén, s megítéltetünk.

Kérjük azért mindnyájunk Urát,

Lelkünk kegyes Bíráját,

Állítsa majd jobbja felôl hívei nyáját.