A Római Martyrologium karácsonyi bejegyzése

„A martyrologium görög kifejezés; jelentése szoros értelemben a vértanúk jegyzéke, tágabb értelemben Krisztus tanúinak könyve, vagyis mindazon nők és férfiak névsora, rövid életrajzi adatokkal kiegészítve, akik kiemelkedő módon követték Krisztust. A vértanúk szenvedéstörténetét már az első századokban összegyűjtötték az ún. mártíraktákban. A későbbiekben ez a lista egyre bővült, majd a XVI. századtól kezdve az Egyház hivatalosan is közreadta a Martyrologium Romanumot. Az utolsó, 2004-es kiadásban mindazon hitvallók és vértanúk megtalálhatók, akiket az Egyház jelenleg szentként vagy boldogként tisztel.”

A régebbi bejegyzés az alábbi volt december 25-én:

A világ teremtésétől, mikor Isten kezdetben teremtette az eget és a földet, az ötezerszázkilencvenkilencedik évében,

a vízözöntől 2957-ik évben,

Ábrahám születésétől 2015-ik évben,

Mózesnek és a zsidó népnek Egyiptomból való kijövetele óta 1510-ik évben,

Dávidnak királlyá való fölkenése óta 1032-ik évben,

Dániel jövendölésétől a hatvanötödik év-hétben,

Olimpiász 194-ik évében,

Róma alapításától a 752-ik évben,

Oktáviánusz Augusztus uralkodásának 42-ik évében,

mikor a földkerekségen béke honolt, a világ hatodik korszakában:

JÉZUS KRISZTUS, az örök Isten, az örök Atyának Fia,

meg akarván menteni szentséges jövetelével a világot, a Szentlélektől fogantatván, a fogantatás után a kilencedik hónapban Juda Betlehemében, Szűz Máriától emberré lévén, megszületett. A mi Urunk Jézus Krisztus születése test szerint.”

(Nádasdy Marián fordítása)

A jelenleg érvényben levő új martyrologium szövege a következő:

„Számtalan évszázad elteltével a világ teremtése után, amikor kezdetben megteremtette Isten az eget és a földet és a maga képmására megformálta az embert;

sok évszázaddal is a vízözön után, amikor a Magasságbeli a felhőkbe helyezte a szivárványt, a szövetség és a béke jelét;

21 évszázaddal azután, hogy Ábrahám, a hitben atyánk, kivándorolt a Kaldeai Úr városából;

a 13. évszázadban azután, hogy Izrael népe Mózes vezetésével kivonult Egyiptomból;

körülbelül az 1000. esztendőben Dávid királlyá kenése után;

Dániel jövendölése szerint a 65. héten;

a 194. Olimpiászkor;

a Város (Róma) alapítása 752. évében,

Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. esztendejében, amikor béke honolt az egész földkerekségen,

Jézus Krisztus, az örök Isten és az örök Atyának Fia, legkegyesebb eljövetelével megszentelni akarván a világot, a Szentlélektől fogantatván, és a fogantatása után kilenc hónap elteltével, a júdeai Betlehemben Szűz Máriától megszületett és emberré lett: A mi Urunk Jézus Krisztus test szerinti születése.”

(Diós István fordítása, a latin alapján javítva)