A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA ÜNNEPEI



Január 1.        

Mária istenanyasága

Az istenanyaság misztériumának ünnepe. Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.

Először 1751-ben Portugáliában kezdték ünnepelni május 3. vasárnapján. Innen az ünnep átkerült Brazíliába. A 19. században az itáliai egyházmegyékben különböző napokon emlékeztek meg róla. A szerviták és a Szeplőtelen Szűz Fiainak kongregációja, a loretói egyházmegye és a Santa Maria Maggiore Bazilika 1914 óta október 11-én ülte az ünnepet.

Az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából XI. Pius pápa  az egész Egyház számára erre a napra tette az ünnep dátumát. 

A II. Vatikáni  Zsinat után az ünnep január  1-én van.

A bizánci és szír rítusban december 26.-án a kopt rítusban december 16.-án ünneplik

Január 23.

Mária eljegyzése, menyegzője

(latinul: festum desponsationis Beatae Mariae Virginis)

Jézus anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának és nevelőatyjának, Szent Józsefnek az eljegyzése. A Szentírás szerint az angyali üdvözlet időpontjában Mária, a „szűz”, már jegyese volt Józsefnek (vö. Mt 1,18; Lk 1,27). Mivel Jézus korában a 12. évüket még be nem töltött leányt kiskorúnak mondták (12 és féléves kora betöltésével lépett eladó sorba), s a közbeeső fél évben nevezték szűznek, eljegyzésekor Mária kb. 12 és fél éves lehetett. Az apokrif iratok szerint jegyese, József kiválasztottságát Áronhoz hasonlóan a kizöldült vessző csodája bizonyította.

A 15. század elején Chartres (Franciaország) városában kezdték ünnepelni, majd pápai jóváhagyással (1537) a ferencesek terjesztették. Átvették a reimsi, roueni és sens-i egyházmegyék. Az ünnep összefügg Szent Józsefnek a 16. században egyre erősödő kultuszával. Buda fölszabadításakor (1686) a kapucínus Avianói Márk dárdahegyén magasra emelve Szent József (és Mária) képét lelkesítette a döntő támadásra induló katonákat. A győzelem után fölajánlották Magyarországot Szent Józsefnek, aki ezután a Habsburg-monarchiában különösen népszerű lett. Hozzájárult ehhez, hogy I. Lipót császár (ur. 1657-1705) fiúgyermeke, a trónörökös születése késett, a császár Szent Józsefhez imádkozott a gyermekért, s amikor az megszületett, hálából József névre keresztelték. Lipót kérésére emelte Boldog XI. Ince pápa a napot ünnepi rangra a Habsburg-birodalomban. A schönbrunni kastélykápolna (1745) dedikációja és a bécsi Hoher Markt kútkompozíciója (1765) ezt ünnepli.

A II. Vatikáni Zsinat után (1969) csak egyes itáliai egyházmegyékben, a jeruzsálemi patriarchátus területén és néhány szerzetben (pl. stigmatinusok, kármeliták, eudisták) ünneplik meg.

Február 2.

Gyertyaszentelő Boldogasszony,  Urunk bemutatása a templomban (vö. Lk 2,22-32).

(latinul:  Purificatio B. M. V., Praesentatio Domini)

Az Úr Jézus bemutatásának Jeruzsálemben már a 4. században ünnepe volt. Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14-én ünnepi körmenetet tartottak. Mivel karácsonyt január 6-án ülték, a 40. nap február 14-e volt. Amikor Karácsony december 25-re került, az ünnep dátuma február 2. lett. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A 10. századtól a nyugati liturgikus könyvek egyre inkább Mária tisztulását emelik ki és erről nevezik el az ünnepet (Purificatio). A keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartjuk számon a napot.

A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis) napja.

A magyar népi kalendáriumban a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő, medvét emlegető népies időjóslások forrása alighanem egy középkori latin sentencia: Sole micante Maria purificante: Maius erit frigus, quam ante, 'Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz mint előtte'.

Első nyugati ábrázolása 432/40-ben jelenik meg a római Sancta Maria Maggiore-bazilika diadalív mozaikján, keleti ábrázolása a 10 századból maradt fenn. A 11. században a szobrászatnak, a 13. században a táblakép festészetnek is témája lett.

Február 11.

Lourdes-i Boldogasszony

A Boldogságos Szűz Mária neve a lourdes-i jelenések alapján. Ünnepe az első lourdes-i jelenés napja. Először 1890-ben a tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes tartozik.

1908-ban a jelenés 50 évfordulójára Szent X. Pius pápa az egész Egyházra kiterjesztette.  

Március 25.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

(latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis)

A megtestesülés, Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe. Kilenc hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét. 692-ben említik először, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben történő ünneplését. Eszerint már hosszú ideje ünnepelhették. Az ünnepet 150-200-ban a Jakab ősevangélium és az az üdvtörténeti elgondolás készítette elő, hogy a világ teremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, a kereszthalál napján, március. 25-én történt. A történeti gondolkodás Jézus születésétől visszaszámlálva határozta meg az ünnep dátumát: így lett ünnep január 6-tól számolva április 7-e (az örményeknél máig megmaradt), december 25-től számolva március 25. Rómában, ahol a Santa Maria Maggiore Bazilikában körmenettel ünnepelték, a keletről származott I. Sergius pápa (ur. 687-701) honosította meg Annuntiatio Domini névvel. A keleti liturgiák (mint az ambrozián is) az ünnepet az Úr ünnepei között tartották számon, a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform ehhez tért vissza.

A Müncheni kódex naptárában Máriának hirdetete napja, a szegedi eredetű Lányikódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó. Legrégibb liturgikus emlékeink is számon tartják jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.

Az ünnepi szentmise liturgiájához Padányi Bíró Márton följegyzése szerint hozzátartozott a leborulás szép régi magyar hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”.

Az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat. Jellegzetesen ferences-népies hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága.

A magyar népi kalendáriumban nevének megfelelően termőnap a palánta és fatisztogatásra, s a Skolasztikától ászok alatt tartott oltóágak berakására. Időjárása a még hátralévő tél negyvenesnapja; derült idejével bő termést jósol (a medve kijövetele, béka megszólalása). Ezen a napján veti föl magát a hal a vízből.

Az ábrázolásokon a Gábor angyal kezében vagy külön vázában látható liliom nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi életfára utal, amelyből a megváltás sarjadzik.

Szeptember 15.

Hétfájdalmú Szűz

Az ünnep a Boldogságos Szűz Mária szenvedéseire utal. A szó szoros értelmében a kereszt alatt álló Mária neve: Fájdalmas Anya. A kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma). 

Mária hét fájdalmát az Egyház fájdalmas pénteken is számontartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Az ünnepet először a szerviták kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján. 1668-ban kapták meg a pápai jóváhagyást. VII. Pius pápa 1814-ben az egész Egyházra kiterjesztette, X. Pius pápa szeptember 15-re tette át.

A kultusz eredetét még nem sikerült tisztázni. Kibontakozása valószínűleg a keresztes háborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passió-misztikában keresendő. Fölvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a ferencesek, majd önállóbban a szerviták buzgólkodtak. A kultusz az evangéliumra (Mt 2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; Lk 2,48: a tizenkét éves Jézusa templomban; Jn 19,25: Mária a kereszt alatt). A kultusz megalapítójának a legenda János evangélistát tartja: János nagyon szerette volna látni mennybevitele után a Szűzanyát. Az égbe ragadtatott és hallotta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. Egy másik változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ez lenne a szervita, a magyar nép ajkán servita rend, amelyet később 1240-ben a Hét Szent Alapító Firenzében új életre keltett. - A szerviták ezt az ünnepet búcsúkiváltságokkal ünnepelték először Ausztriában, majd hazánkban is. Főleg egri templomuk lett nagy zarándokhely.

Ábrázolásának sajátos formája a Pietà. Egyik legszebb hazai változata, Sasvár templomának kegyszobra a jámbor néphit szerint mindenkire érdeme szerint néz: a megátalkodottakra szigorúan, a megtisztultakra kegyesen.

Április 26.

Mária, jó tanács Anyja

(latinul: Mater boni consilii)

Mária megszólítása, invokáció a lorettói litániában.

A legenda szerint 1467-ben a törökök Skodrát (Albánia) ostromolták, s a város lakossága, főként két nemes család feje, Giorgio és Szlavi, minden erejüket latba vetették, hogy a templomuk falán tisztelt ún. Paradicsomi Mária freskó képét megmentsék. A kép levált a falról, s ismeretlen utakon éjjel és nappal lángoszlopként vonult a két nemes előtt, akik végül április  25-én a Róma közelében lévő Genazzano ágostonos templomában találták rá. Itt a kegyképet azóta is Mater Boni Consilii címen tisztelik. Számos csoda fűződött hozzá. 1727-ben a genazzanói egyházmegye engedélyt kapott a kép átvitele napjának megünneplésére. VI. Pius pápa (ur. 1775-99) 1789-ben az ünnepet áttette április 26-ra, hogy ne ütközzék Szent Márk napjával, s kiterjesztette az egész ágostonos rendre. Az idők folyamán több itáliai egyházmegye átvette.

A kegyképen Mária és a gyermek Jézus arca egymáshoz simul, mindkettőjük fejét szivárvány koronázza, ami a béke és az egyetértés jelképe (alapjuk a jó tanács iránti engedelmesség). A kegykép magyarországi filiációja a pozsony-virágvölgyi Nagyboldogasszony-plébániatemplomban található. Ennek másolata a soproni Szent György-templom kápolnájában Dorfmeister István műve. Ezen a képen Mária sötét, viharos táj fölött lebeg, s írástekercsen „Verstummen müssen falsche Lehr”, 'A hamis tanításnak el kell némulnia' fölirat a kegykép jelentésének átvitt értelmére utal: Mária az eszmék útvesztőiben is utat mutat anyai jótanácsaival.

Jelentős emlékei még a budai ferences (egykor ágostonos), a lékai ágostonos templom, az alpári plébániatemplom. Az egri szeminárium lépcsőházában függ Antoine Rosier-től egy olyan változata, melyen az eredetlegenda szereplőit is ábrázolták.

Május 24.

Mária, Keresztények Segítsége

Mint fohász már 1571-ben a lepantói győzelem után belekerült a Lorettói litániába, 1815-ben Róma ünnepe lett, mert VII. Pius pápa ezen a napon térhetett vissza Napóleon fogságából. Később több francia és itáliai egyházmegye és néhány szerzetesrend (főleg a szaléziek, akiknek védőszentje Mária, átvette.

Magyarországon az esztergomi, székesfehérvári, szombathelyi, váci, váradi és veszprémi egyházmegye üli meg. E napon ünnepli az Egyház a népét megmentő Eszter királynőt, Mária előképét is.

Mária Szeplőtelen Szíve

A Boldogságos Szűz Mária szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás és az istenanyaság.

A Szentírásban vannak utalások Mária belső életére, szívére (Lk 1,46; Jn 19,27; Zsid 4,10). Az egyházatyák még nem beszélnek Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, a kifejezés Eadmerrel (†1124 k.) jelent meg a teológiában. A misztikusok számára Mária Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe (Szent Mechtild, Helftai Szent Gertrúd, Svéd Szent Brigitta, Szalézi Szent Ferenc).

Ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646 október 20-ra, 1647-ben február 8-ra saját officiummal. 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669. június 8-án a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius pápa (ur. 1800-23) egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldogasszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte. XI. Pius pápa (ur. 1922-39) a külön kérelmezőknek engedélyezte az officium végzését. Végül XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének, majd 1944-ben általánossá tette az ünnepet aug. 22-én. 1969-ben a Jézus Szent t Szíve ünnepe utáni szombatra került át. A 19. században szerzetesi és vallási közösségek Mária Szeplőtelen Szívéről ről nevezték el magukat.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek.

II. János Pál pápa 1981. június 7-én a konstantinápolyi zsinat 1600. és az efezusi zsinat 1550. évfordulója alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet után a Santa Maria Maggiore Bazilikában hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március. 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt.

Június 27.

Mindenkor Segítő Szűz Mária, Segítő Mária, Segítő Boldogasszony

Fohász és a Mária neve, a Keresztények Segítsége megszólítás változata. Eredetileg Máriának a török elleni harcokban (1571-ben Lepanto, 1683. szeptember 12. Bécs, 1686-ban Buda) megtapasztalt segítségére utalt. Idővel azonban a minden rászorulón és oltalmát keresőn segítő Istenanya megszólítása lett. Úgy tartották, hogy a három legnagyobb csapást, háborút, járványt, éhínséget egyedül a Mindenkor Segítő Szűz Mária Segítő keze tudja távol tartani. A 17-18. századi pestisjárványok elhárításáért is a Mindenkor Segítő Szűz Máriához folyamodtak. A pestist a korabeli nézet szerint a török fogságából szabadult keresztény katonák hurcolták be, ezért a járványt úgy fogták föl, mint a török rabiga utolsó átkát, melynek orvoslója csak a lepantói csata (1571) „törökverője”, a  Mindenkor Segítő Szűz Mária lehet. A Mindenkor Segítő Szűz Máriához mondott népi ima: Most segíts meg, Mária.

Az ünnep 1913-tól jún. 27-én van. A redemptoristák és néhány Észak-Amerikai egyházmegye üli.

A kegykép-típusa Passió-Madonna. Az Eleusza típusú képen Szent Gábor és Mihály főangyalok a szenvedés eszközeit tartják az Anyjához bújó (menekülő) Gyermek előtt. Látható Arakoszban (Ciprus) egy freskón (1191). A kép őstípusa Krétáról került 1499-ben a római Szent Máté templomba, ahol kegyképként tisztelték. Elveszett, s csak 1865-ben találták meg. Ekkor IX. Pius páoa (ur. 1846-78) a redemptoristák Szent Alfonz templomának ajándékozta.

Nyugaton az első Segítő Mária képet id. Lucas Cranachnak tulajdonítják (1537), az innsbrucki Szent Jakab templom főoltárán látható. Számtalan másolata ismert: a passauit (Mariahilf) 1618-ban egy Pius nevű passaui festővel készíttette Markward von Schwendy.  A helyi kapucinus  templomban már 1622-ben nyilvánosan tisztelték. Az 1683. szeptember 12-i kahlenbergi győzelmet (Bécs felszabadítását) a passaui Segítő Szűz Máriának tulajdonították, mert Bécs ostroma alatt I. Lipót császár (ur. 1657-1705) és udvara Passauba menekült, és e kegykép előtt könyörgött a szabadulásért.

A bécsi Mariahilf-templom képét 1660-ban Don Coelestin Joanelli barnabita szerzetes készítette, kegyoltárát Esterházy Pál és felesége, Thököly Éva állíttatta.

Július 2.

Sarlós Boldogasszony

Az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe, Magyarországon ezen a napon a világegyházban május 31-én ünneplik Mária látogatását Erzsébetnél (Lk 1,36-56).

A katolikus magyarság, mely minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek a Sarlós Boldogasszony nevet adta.

Az ünnep tartalma az a 3 hónap, amit Mária nagynénje, Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illet a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat. Fia, a leendő előfutár, anyja méhében megkapta a megszentelő kegyelmet (ezért ünnepeljük Szent János földi születésnapját is június 24.-én

1263. július 2-án a minoriták kezdték megülni az ünnepet. Az egész Egyház számára VI. Orbán pápa (1378-89) rendelte el, Mária oltalmát kérve a nyugati egyházszakadás megszűnéséért. A nap officiumát Adam Aeston bíboros Capuai B. Rajmund domonkos generális és Johannes Jenstein prágai érsek Csehország kancellérja állította össze. Szent V. Pius (ur. 1566-72) a saját officiumot eltörölte. Az eredeti, július 2-i dátum, 9 nappal Keresztelő  Szent János születése után, az Erzsébetéktől búcsúzó és hazainduló Máriához kötődik. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után került az ünnep május 31-re, de hazánkban a hagyomány miatt megmaradt az eredeti dátum. Az ünnep misztériuma az örvendetes rózsafüzér második titka.

A köztudat általában Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét. A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek. Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen asszonyi vegetációs ünnepre utal.

Július 16.

Kármelhegyi Boldogasszony

A kármelita rend védasszonya.

Az egyházatyák a bibliai Kármelt (szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt) a Szűz Mária jelképének látták. A kármeliták részben emiatt, részben Stock Szentt Simon (†1265) látomása miatt tekintik a Kármelhegyi Boldogasszonyt édesanyjuknak (a Kármelen remetéskedő Illés prófétát szellemi ősükként, Szent Simont alapítójukként tisztelik). A hagyomány szerint a Kármelhegyi Boldogasszony angyalok és szentek kíséretében jelent meg Stock Szent Simonnak, átnyújtotta neki a skapuláré (a nép nyelvén kapulláré) nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, s a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből is, mert maga a Kármelhegyi Boldogasszony száll le értük, s vezeti a mennyekbe őket. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, ill. annak érem-változatát viseli, és Mária oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.

A kármeliták 1376/78-tól ülik, pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtus pápától (ur. 1585-90) 1587-ben kaptak. XIII. Benedek pápa (ur. 1724-30) 1726-ban kiterjesztette az egész Egyházra.

Ábrázolásain Mária egyik karján a Kis Jézust tartja, a másikkal a skapulárét nyújtja Stock Szent Simonnak, ill. a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A skapuláré gyakran a Kisded kezében van.

A magyar nép ajkán Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony, szegedi öreg parasztasszonyok szavával Kalmárhögyi Boldogasszony.

Tiszteletének és a skapuláré-társaságoknak hazai barokk központja a budavári kármelita templom és kolostostor volt, melyet a győri, székesfehérvári és szakolcai kármelita klastromokkal, ill. társulatokkal együtt II. József oszlatott fel. Csak a győri született újjá (Loretto-kápolnájának képén a Köpenyes Madonna ünneplőbe öltözött magyar urakat, asszonyokat, apácákat rejt palástja alá).

Augusztus 5.

Havi Boldogasszony, Havas Boldogasszony

(lat. Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives),

A római Santa Maria Maggiore Bazilika dedikációs ünnepnapja. A templomot III. Sixtus az efezusi zsinat után építtette az Istenanya tiszteletére, fölszentelése dátumát (augusztus. 5.) a Jeromos Martyrologium hozza. A 14. században elterjedt legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya határozta meg: az év egyik legforróbb napján, augusztus 5-e reggelén havat hullatott az Esquilinus domb tetejére, s ide épült a templom A Havas Boldogasszony mint titulus a 14. század után terjedt el. Az ünnepet 1568-ban vette föl V. Pius pápa a Római Kalendáriumba. 1913 óta ismét mint dedikációs napról emlékezünk meg. Az ősi római hagyomány szerint a képet Szent Lukács evangélista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz (innen volna a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum. A kegykép római tisztelete az efezusi zsinat (431) után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek Mária tiszteletében való egységét hangsúlyozta. A kegyképről másolat készítését különleges p. tilalmak akadályozták. Másolására először Borgia Szent Ferenc kapott 1570ben engedélyt, majd jezsuita alapítások számára bőségesen készültek újabbak. Közép-európai szempontból különösen jelentős az Ingolstadtban működő  Mária-kongregáció számára készített, Mater admirabilis néven is emlegetett másolat. Itt számos magyar főrangú ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kialakításához is hozzájárultak. Erről az ingolstadti képről készültek Ausztria és Magyarország jezsuita templomainak másolatai. A barokk egyháznak a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett és kiteljesedett Mária-kultusza szívesen ment vissza egészen a Mária-tiszt. ősi forrásához, lukácsi szimbólumához. Ezzel egyrészt a protestánsokkal szemben a történelmi folytonosságot próbálta hangsúlyozni, másfelől Havas Boldogasszony képét a maga hazai uniós törekvéseinek, a görögkeletiek megtérítésének munkájában is iparkodott fölhasználni. Savoyai Jenő herceg 1716. augusztus 5-én aratott döntő fontosságú péterváradi győzelme folytán a kegykép töröktől védő jelentéssel is gazdagodott.

A Müncheni-kódexben Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára szerint Havi Boldog Asszony. A magyar népi kalendáriumban mint minden Mária-ünnep, asszonyi dolog-, főleg sütéstiltó nap. A szeged-alsóvárosi templom a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban, és valószínűleg a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is.

Augusztus 15.

Nagyboldogasszony

A Boldogságos Szűz Mária neve a katolikus magyarok ajkán, a Nagyasszony változata. A Nagyboldogasszony szóban a nagy Mária föltámadására és megdicsőülésére utal (Kisboldogasszony, Mária születésére és a kicsi Máriára).

Az ünnep  Mária halálának, ill. test szerinti mennybevitelének ünnepe: Mária mennybevétele. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa a Fulgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte (1951). Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is.

Jeruzsálemben már az 5. század elején ünnepelték Mária halála napját (átmenetelnek, születésnapnak v. elszenderedésnek [dormitio] nevezték). A 6. században a Keleti Egyházban mint Mária mennybevitele vált általánossá Dormitio sanctae Mariae néven. Nyugaton a 7. századtól terjedt el, s a 8. századtól mint Mária mennybevitele, Assumptio beatae Mariae szerepel a kalendáriumokban. I. Sergius tette Rómában hivatalos ünneppé. Hamarosan vigíliát, 866-1955-ben oktávát csatoltak hozzá. 1950-ben az Assumptio dogmájának kihirdetése tovább emelte az ünnep fontosságát.

A Lányi-kódexben Nagyasszony. Az ünnep a vallonoknál Grande Notre Dame, horvátoknál Velika Gospa. Ebből az egyezésből következtetik a liturgikus hagyományozódásnak Árpád-kori vallon-magyar-horvát útját. Mohácsi sokácok ajkán Velika Gospodjina. Nyolcada, melybe Szent István király napja is beleesik, a magyar egyházi év kiemelkedő időszaka.

A legkedvesebb hazai patrocíniumok egyike. Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megülte. Egyik alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt: „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé” (Érdy-kódex). Az Árpád-ház, nemzetsége a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Az országot, vagyis önnön uraságát, uralmát és a kirságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja. Már Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot, de az ő patrocíniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika királyaink koronázó és temetkező helye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érsekség a váci, győri püspöki székesegyházai.

A helységnevek között a Nagyboldogasszony patrocínium ihlette: Boldogasszony, Vasboldogasszony, Boldogasszonyfa, Nemesboldogasszonyfa, Boldogasszonyfalva, Boldogasszonytelke, Boldogasszonyvölgye, Boldogasszonypuszta, Boldogfalva, Nagyasszonyfalva, Győrasszonyfa, Kisasszonyfa, Ostffyasszonyfa, Havasasszonyfalva, Asszonynépe, Asszonyvására. A búcsújáró kultuszt idézi Máriabesenyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy.

Legendaszerű mozzanatokkal gazdagon színezett története egyik legkedveltebb témája volt a magyar középkori szakrális művészetnek és kódexirodalomnak. A Tihanyi, Kazinczy-, Érdy-, Teleki-, Horvát-, Cornides- és Nagyszombati kódexek elsősorban Temesvári Pelbárt szövegére épülnek. A Tihanyi kódex skolasztikus okfejtéssel bizonyítja, miért kellett Máriának megdicsőülnie.

Amíg Mária halála, temetése, mennybevétele inkább a középkornak mennybevétele, megkoronázása a barokknak volt jellemző kedvelt témája. Mindenesetre az assumptio jámbor hazai hite folytonos.

A 19. század ábrázolásaiból kiemelkedik az új esztergomi bazilika főoltárképe, Tizian Assunta c. velencei képének nagyított másolata. Ez ihlette Jászberény nagytemplomának oltárképét, Szoldatics Ferenc átköltését is. Sok utánzója is akadt (Csongrád, Kalocsa, Rozsnyó,Felsőbánya).

A 20. századból említést érdemel a szegedi Fogadalmi templom szentélymozaikja (Márton Ferenc, 1930).

A régi szakrális hagyomány virágzását, szép emlékezetét őrzi a fölújított győri jezsuita patika. Mennyezetfreskója Mária mennybevételét ábrázolja.

Augusztus 27.

Mária hét öröme

A Boldogságos Szűz Mária életének 7 eseménye, a késő középkor Mária-tiszteletének témája. A 13. században a szerviták terjesztették el ünnepét.  A hetes szám a 15. században állandósult.

A hét öröm: angyali üdvözlet, vizitáció, Krisztus születése, Háromkirályok imádása, találkozás Simeonnal, a 12 éves Jézus megtalálása, Mária megkoronázása.

A 15. századtól  ábrázolták, olykor Mária hét fájdalma párjaként.

Szeptember 8.

Kisboldogasszony, Kisasszony

(latinul: Nativitas B.M.V.)

Mária születésének ünnepe, a szeplőtelen fogantatás (dec. 8.) ünnepe után 9 hónappal.

A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda-fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. századd elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek, melynek felszentelési évfordulóján (szeptember. 8.) emlékeztek meg Mária születéséről. A 7. században a szírek, bizánciak és a rómaiak is e napon ülték a születésnapot, a koptok 7-én. IV. Ince pápa (ur. 1243-54) oktávát csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.

Magyarországon Kisboldogasszony kultusza, patrocíniuma a reformáció és hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor (már a búcsújáró helyektől is támogatva) nagy gazdagságban. A középkori templomok egy részének eredetileg Szűz Mária-titulusa lehetett, amihez a barokk időkben a Kisboldogasszony búcsúnapot választották. A hódoltság után újjászületett nagy egyházmegyékben patrocíniumai szórványosan találhatók, Csanád kivételével, ahol Máriaradna és Szeged-Alsóváros kultikus kisugárzása sok patrocíniumot teremtett.

A Stella puerpera Solis ('hajnali szép csillag') tiszteletére szokás Kisboldogasszony hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. A nap responzóriumában is énekeljük: „Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk Máriát.

Szeptember 12.

Mária Neve

Szoros értelemben a héber Mirjam magyar megfelelője, tág értelemben mindazok a megszólítások, invokációk, melyekkel az Üdvözlégyben, a lorettói litániában és egyéb imádságokban megszólítjuk a Boldogságos Szüzet.

Tisztelete már a 11. században kimutatható, de külön ünnepként a 16. század elején jelent meg. Kezdetben Mária névadásának napjaként ülték a születése (Kisboldogasszony) után különféle dátumokkal. Mivel az Ószövetségben a leányok névadása nem kötődött külön szertartáshoz (mint a fiúké a körülmetéléshez), ezért nem tudható, hogy Mária a születése után mely napon kapta a nevét. A hagyomány szerint ez a nap a születés utáni 4., 7., 10., 14. nap lehetett. Így Mária Neve külön ünnepét X. Leó pápa (ur. 1513-21) 1513-ban a cuencai egyhm-nek (Spanyolország) engedélyezte a szeptember  8-a utáni 8. napra. V. Sixtus pápa (ur. 1585-90) 1587-ben áttette szeptember 17-re (a 10. napra). Ekkor már Franciaországban is megtartották, az eudisták IX. 22-én, a 14. napon ülték, azzal a megfontolással, hogy a zsidóknál a leányok 2 héttel a születésük után kapták a nevüket. Az egész Egyház számára az ünnepet Boldog XI. Ince pápa (ur. 1676-89) rendelte el a török felett Bécsnél 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére.

Szeptember 24.

Fogolykiváltó Boldogasszony

Ünneplése a mercedáriusok rendjében kezdődött. 1218. augusztus 1-én éjszaka a Boldogságos  Szűz látomásban buzdította Nolascói Szent Pétert fogolykiváltó rend alapítására. E jelenés emlékére  melynek hatására Nolascói Szent Péter és Pennaforti Szent Rajmund megalapította a mercedáriusok fogolykiváltó rendjét - kezdték ünnepelni Fogolykiváltó Boldogasszonyt. Mint rendi ünnepet a pápa 1615-ben hagyta jóvá.

Az egész Egyház számára 1696-ban vált kötelezővé, szeptember 24-ét jelölték ki napjául. 1969 óta nem szerepel a liturgikus naptárban, de tiszteletének tartalma bővült a szenvedélybetegek, különböző függőségekben szenvedők szabadulásának kérésével.

Október 7.

Rózsafüzér Királynője, vagy Olvasós Boldogasszony

A tortosai egyházmegyében (Spanyolország) már 1547-ben ünnepelték április 3. vasárnapján verses officiummal, saját misével és szekvenciával. Rómában V. Pius pápa (ur. 1566-72) rendelte el Győzelmes Boldogasszony néven a lepantói csata (1571. X. 7.) emlékezetéül, mert a győzelmet az egész keresztény világ a rózsafüzér imádságnak, illetve a Szűzanyának (Napbaöltözött Asszony) tulajdonította. Október 7é-n először 1572-ben ülték meg.

XIII. Gergely pápa 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér Ünnepe néven áthelyezte október első vasárnapjára, azon templomokok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt. A lepantói csata 100. évfordulójára X. Kelemen pápa 1671-ben egész Spanyolország számára engedélyezte. Savoyai Jenő 1716. augusztus 5-én kivívott péterváradi győzelme emlékére XI. Kelemen pápa (ur. 1700-21) az egész latin Egyház számára elrendelte. XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját, és a domonkos miseszövegeket tette általánossá. Szent X. Pius pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet okt. 7-re. A Rózsafűzér Királynője nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa az ünnepnek.

Október 16.

Mária tisztasága

A Tisztaságos Anya ünnepe, melyet 1751-ben engedélyezett a Szentszék Portugáliának. Később a Nápolyi Királyság, Velence és Etruria, majd a teatinusok és a szerviták is ünnepelni kezdték okt. 3. vasárnapján. 1914-ben átkerült október 16-ra.

November 21.

Mária bemutatása

(lat. Praesentatio Mariae)

Dátumát a bemutatás hagyománya szerint határozták meg: az újszülött Máriát a szokásnak megfelelően 70 nappal a születése (szept. 8.) után bemutatták az Úrnak. I. Jusztinianosz császár (ur. 527-565) 543-ban templomot építtetett Mária föltételezett születési helyén. Történetileg Mária bemutatásánaknak ünnepe e templom dedikációs emléknapja.

Konstantinápolyban a Jeruzsálemből származott I. Germanus pátriárka (715-30) kezdte ünnepelni. I. (Komnenosz) Manuel bizánci császár (1143-80) 1166-ban parancsolt ünnep rangjára emelte.

A pápai udvar az avignoni fogság alatt ismerkedett meg az ünneppel Philippe de Maizieres ciprusi követ révén. 1373 után több egyházmegye átvette. IV. Sixtus pápa (ur. 1471-84) 1472-es áltaéános engedélye után szabadon választott ünnepként bárhol megülték. V. Pius pápa (ur. 1566-72) nem vette föl a trienti zsinat utáni liturgiába, de sokak kérésére végül V. Sixtus pápa 1585-ben már jóváhagyta általános ünneplését.

Efezus mellett Mária háza közelében a síkságon állt a Karaklia-Panagia ('a Legszentebb platánoknál')-templom, melynek ünnepe szintén november 21. volt.

Magyarországon a Pray-kódex már 1200 körül ünnepli, tehát hazánk már az Árpád-korban átvette Bizánctól. Ezt III. Béla (ur. 1172-96) Bizáncban, Manuel Komnenosz udvarában kapott neveltetése is valószínűsíti. Az Érdy-kódexben: Asszonyunk Máriának templomba jelentése.

December 8.

Mária fogantatása, Szeplőtelen Fogantatás

A  szeplőtelen fogantatás ünnepe, a születés (szept. 8.) előtt kilenc hónappal. A keleti egyházban: Anna foganása.

Első írásos emléke szerint keleten a 8. században december 9-én ülték, a 9. századtól minden liturgikus könyvben szerepelt.

A Nyugati Egyházban a 9. században Nápolyban és Szicíliában tűnt fel, a 10. század elején már Angliában is megtartották (valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására). 1129-ben a londoni zsinat általánossá tette az ünnepet. Európában először Normandia, majd Franciaország fogadta be (Szent Bernát ugyanakkor ellenezte a Mária-ünnepek gyarapodását).

Magyarországon III. Béla király (ur. 1172-96) honosította meg. A 13-14. században főleg ferences hatásra egész Európa átvette az ünnepet. A pápai udvarban XXII. János (ur. 1316-34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus pápa 1476-ban fölvette a Római Kalendáriumba, Úrnapja búcsúit és a Leonardus de Nogarolis officiumot csatolta hozzá. XII. Ince pápa 1693-ban oktávát adott az ünnepnek, mely XI. Kelemen pápa (ur. 1700-21) rendelete szerint 1708-1969 között parancsolt ünnep. Neve a dogma kihirdetése (1854) után Szeplőtelen Fogantatás.

Magyarországon 1947. november 8-án törölték a munkaszüneti napok közül.

December 18.

Mária szülésének várása

A toledói zsinaton (656) Szent Ildefonz kezdeményezésére elrendelt ünnep, mely a születés (karácsony) előtt 7 nappal a közvetlen készülődést szolgálja a Szűzanya oltalma alatt.

XIII. Gergely pápa 1573-ban hagyta jóvá. Az officium szövegeit a hagyomány Ildefonznak tulajdonítja. A 17-18. században Itália is átvette, a római Santa Maria Maggiore Bazilikában is tartják.