Nagyhét
A nagyheti készülődés idején rendbe tették, kitakarították a házakat, portákat, mintegy "megfiatalították" azokat. A szerszámokat is fölújították, kifényesítették. Miután ezeket a megújításokat elvégezték rendbe hozták az elhunyt családtagok sírjait is. Ezek a tavaszi megújulás testi szokásai, amelyek részben pogány gyökerűek. Ezekhez kapcsolódtak a böjt és a bűnbánat rítusai, amelyek a lélek megújítását szolgálták. Ilyenkor a hívők szentgyónáshoz járultak, megvallották bűneiket, hogy aztán majd Nagycsütörtökön az Utolsóvacsora miséjén Szentáldozáshoz járulhassanak.
A miséken a liturgiában olyan szentírási szakaszokat olvasnak, amelyek Jézus szenvedésének gondolatát idézik föl az Ószövetségből, illetve elbeszélik, mi is történt Vele az elfogatását megelőző napokban. Ezek a bibliai részek szorosan összetartoznak, az Ószövetség megjövendöli mind azt, ami Jézussal történni fog, az Újszövetség pedig leírja a beteljesülést.
Ilyenkor olvassák föl az úgynevezett "Ebed Jahwe dalokat", az "Úr szenvedő Szolgájáról" szóló négy éneket az Ószövetségből, Izaiás próféta könyvéből 42,1-7; 49,1-9; 50,4-9; 52,13-53,12. (az első szám a fejezetet jelöli, a második az azon belüli verseket) Érdemes végig olvasni ezeket a szakaszokat.
Az Úr Szenvedő Szolgájáról szóló négy ének
Első ének
Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet találom.
Ráadtam lelkemet,
igazságot visz majd a nemzeteknek.
Nem kiált, nem emeli fel hangját,
és nem hallatja az utcán.
A megroppant nádszálat nem töri össze,
és a kialvó mécsbelet nem oltja el;
hűségesen visz igazságot.
Nem alszik ki, és nem roppan össze,
míg igazságot nem tesz a földön;
és tanítására várnak a szigetek.
Ezt mondja az Isten, az Úr,
aki az eget teremtette és kifeszítette,
aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad;
aki leheletet ad a rajta levő népnek,
és lelket a rajta járóknak:
"Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban,
és fogom a kezedet;
megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek,
a nemzetek világosságává,
hogy megnyisd a vakok szemét,
kihozd a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétségben ülőket.
(Izaiás 42,1-7)
Második ének
Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.
Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.
Így szólt hozzám: "Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni."
De én azt mondtam: "Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet!
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél."
Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;
ezt mondta: "Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig."
Így szól az Úr,
Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
"Királyok látnak majd, és felállnak,
fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges,
Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged."
Így szól az Úr:
"A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;
hogy azt mondd a foglyoknak:
"Jöjjetek ki!",
és azoknak, akik sötétségben vannak:
"Lépjetek a napvilágra!"
Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket.
(Izaiás 49,1-10)
Harmadik ének
Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét,
hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat.
Fölébreszti reggel,
reggel fölébreszti fülemet,
hogy hallgassam, mint a tanítványok.
Az Úristen megnyitotta fülemet ,
én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg.
Hátamat odatartottam az ütlegelőknek,
és orcámat a tépdesőknek;
arcomat nem rejtettem el
a gyalázás és köpdösés elől.
De az Úristen megsegít engem,
ezért nem ér gyalázat;
ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő,
és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt!
Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
Íme, az Úristen megsegít engem,
ki mondhat bűnösnek?
Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha,
moly emészti meg őket.
Ki féli közületek az Urat,
és hallgat szolgája hangjára?
Aki sötétségben jár,
és nincs világossága,
bízzék az Úr nevében
és támaszkodjék Istenére!
(Izaiás 50, 4-10)
Negyedik ének
Íme, sikert arat szolgám,
magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.
Amint sokan megborzadtak tőle,
hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje,
alakja nem hasonló az emberek fiaihoz,
úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet,
királyok fogják be előtte szájukat,
mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik,
és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.
"Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.
Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.
Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.
De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.
Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért;
és az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét."
Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
Sanyargatás és ítélet után vitték el;
és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.
Istentelenek között adtak sírt neki és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.
De az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje betegséggel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.
Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot, megelégedett lesz;
tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.
Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
amiért halálra adta életét,
és a bűnösök közé számították;
pedig ő sokak vétkét viselte,
és a bűnösökért közbenjár.
(Izaiás 52,13-53,12) |
