Hibaüzenet

  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 38 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 43 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 38 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 43 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 38 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 43 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 38 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 43 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 38 sor).
  • Warning: Illegal string offset 'data' template_preprocess_calendar_month() függvényben (/var/www/ktp.hu/sites/all/modules/calendar/theme/theme.inc 43 sor).

Elsődleges fülek

február 2018

h k sze cs p szo v
29
30
31
1
2
3
4
 
 
 
 
 
 
 
5
6
7
8
9
10
11
 
 
 
 
 
 
 
12
13
14
15
16
17
18
 
 
 
 
 
 
 
19
20
21
22
23
24
25
 
 
 
 
 
 
25
február
vasárnap
Február 25. vasárnap

KALENDÁRIUM

Február 25. vasárnap

Nagyböjt 2. vasárnapja

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mk9,1-9

Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten Országa hatalommal.«

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és Színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.

Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«

Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az Én szeretett Fiam, Őt hallgassátok« [Iz42,1; MTörv18,15]. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.

Így Nagyböjt elején a színeváltozás történetének hangsúlya Krisztus elközelgő szenvedésén van. Jézus, szenvedésnek kiszolgáltatott és alávetett emberi testén azonban az Üdvösség, az isteni dicsőség fénye ragyog át, ami a szenvedés időleges, és a dicsőség örökkévaló voltát jelzi a szemtanú apostoloknak.

Jézus az Ószövetség két meghatározó alakjával beszélget, hiszen mindaz, ami Vele történik: szenvedése – halála - Föltámadása, az Írások és a Törvény szerint történik. A próféciák és jövendölések előre hirdették mindezt, csak a zsidók már nem értették, amit olvastak.

Jézus szenvedése tehát nem szerencsétlen véletlenek összjátéka, hanem előre hirdetett és belátható esemény, ami azonban nem menti föl azokat, akik résztvevői és okozói voltak. Isten „előre tudása” nem függeszti föl az ember szabadságát, hanem együttműködik azzal. Szabadok vagyunk, de Isten előre ismeri minden tettünket.

Mivel Jézus dicsőségének fénye könnyen elvakíthatja a „mohó” tanítványokat, ezért Jézus hallgatást parancsol rájuk. Színeváltozásáról csak szenvedésének és halálának fényében lehet beszélni, pedig mi, emberek, szeretnénk csak a Dicsőségről tudni.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...”  Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1552.  A gyulafehérvári székesegyházban eltemetik Martinuzzi Fráter György bíboros, pálos szerzetest, akit 1551. november 17-én gyilkoltak meg I. Ferdinánd király utasítására

1849.  Bem győzelmet arat Borgóprundnál

1947.  Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát a szovjet hatóságok Budapesten jogellenesen elfogják és a Szovjetunióba szállítják, ahol nyolc évig raboskodik. 2000. június 13-án dönt a Parlament arról, hogy ezt a napot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánítják

1947.  Nemzetközi tiltakozások hatására befejeződik a magyarok deportálása a Felvidéken

1956 A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédében bírálja Joszif Visszarionovics Sztálin bűneit

1991.  Budapesten aláírják a Varsói Szerződés április 1-jei megszüntetéséről szóló megállapodást

Ezen a napon született:

1707.  Carlo Goldoni olasz vígjátékíró

1842.  Karl May német író

1904.  Török Sándor író

1937.  Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető

Ezen a napon hunyt el:

1634.  Albrecht Wenzel Eusebius von Waldstein, közismert nevén Wallenstein, csehországi német származású katonatiszt, Friedland hercege, német-római császári fővezér

1906.  Prielle Kornélia színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja

1933.  Spiegel Frigyes építész, iparművész

1943.  Heller Bernát orientalista, irodalomtörténész, folklorista

1944.  Dési Huber István festő- és grafikusművész

1983.  Jánossy Ferenc festőművész

2003.  Gressus Pál NASA-díjas biofizikus

 

Istenes és világi gondolatok

Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok. (1Kor10,14.)

Bármi lehet bálvánnyá, ami átveszi Isten helyét az életünkben. A gonosz és megszállott emberek esetében tényleges tárgyak, dolgok, amiket ők maguk tesznek bálvánnyá. Ezek vannak kevesebben. De bálványimádóvá válhat az óvatlan ember is, aki teremtett dolgoktól, személyektől teszi függővé békéjét, végső boldogságát, aki bálványozza a saját egészségét, házastársát, gyermekét, szüleit, és még egy szomorúan hosszú sort lehetne összeírni. Az „értelmes ember” belátja, hogy semmi, ami mulandó, nem válhat végső célunkká, mert akkor bálvánnyá lesz, ami megöl minket, de mindenképpen nyomorulttá tesz.

 

„Minek nekem a gazdagság? Az embernek csak annyi kell, hogy éhségét és szomjúságát csillapítsa. Vannak helyzetek, amikor étel-ital híján elpusztul az ember, és akkor az arany meg a gyémánt sem segíthet rajta. Az igazi drágakő az egészség, a munkabírás és a becsület, mely barátokat szerez az embernek.” (Karl May német író sz.1842.02.25.)

Az értékrendünket nekünk magunknak kell kialakítanunk, mi vagyunk felelősek érte. Egyébként is minden bűn magában hordozza tulajdon büntetését.

 

Naturam expellas furca, tamen usque recurret. A természeted kiűzheted vasvillával, mégis mindig visszatér.

A Biblia is azt mondja: „Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc?” (Jer13,23)

 
25
február
vasárnap
A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja - február 25.

A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja

 

1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, melynek emlékére az Országgyűlés 2000. június 13-ai határozatával február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.

A mentelmi jogától megfosztott Kovács Béla nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban, 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épülete és az Országház közötti téren. Letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban száz millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az egy millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Február 25-én emlékezzünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre.

 

Albert Camus: A magyarok vére (részlet)

A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.

És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.

A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.

Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, -- bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.

A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, -- miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!

 

Lénárd Ödön: mint nyúl az őszi szántásban

Így élek immár harminc éve:

futva, lebukva, újra körülnézve.

Hallgatódzva: hol, ki zuhant földre?

Fontolgatva: várjak-e még többre?

Szétzilálva minden csupasz bokrot,

mert csapda lehet egy kapu, egy oszlop,

s ha befordultam az utcasarkon,

visszanézve: követnek vajon?

Postámat rendre számon tartva:

hiába várok megint egy lapra?

Kivigyázva látogatóm arcát:

az új vádhoz merrôl gyűlnek akták?

Hatszor megrágva, mit tollam elkövet,

hisz nagyító bolházza betűimet!

Az írott árkust este összetépve,

hogy kész legyek a hajnali vendégre.

S tudva, hogy mindez esztelen okosság:

nincs vad, mi örökre elkerülje sorsát,

s arra való minden masina, rádió,

hogy biztosan fogja bokámat a háló.

Hol csapda vágja le a lábam tôbe,

hol én rágom ki magamat belőle,

s míg ketté nem szeli valami a hátam,

élek, mint nyúl az ôszi szántásban!

Lénárd Ödön Budapesten született 1911. szeptember 11-én. A piaristák kecskeméti gimnáziumában érettségizett, 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1933-ban tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat, közben 1931-36 között Budapesten teológiát, latint és történelmet hallgatott az egyetemen, ahol Szekfű Gyula diákköréhez tartozott. 1936-ban szentelte pappá Grősz József püspök. 1937-ben Budapesten és Kecskeméten, 1938-45 között a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettes volt. 1946-tól az Actio Catholica kulturális titkára lett Budapesten, feladatai közé tartozott az iskolák államosítása elleni katolikus mozgalom ügyeinek intézése, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségével és Mindszenty József esztergomi érsekkel való kapcsolattartás. 1948. június 17-én letartóztatták és izgatás vádjával hat évi börtönre ítélték, a Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, 1953. augusztus 1-én amnesztiával szabadult. Mivel az államesküt nem tette le és így egyházi beosztást nem kaphatott, ezért triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, 1961-től vízóra-leolvasó volt. 1961-ben ismét letartóztatták, Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen fogságban, 1963-ban amnesztiával szabadult. Független adminisztrátorként dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetem konyháján. 1966 áprilisában újból letartóztatták, és novemberben nyolc évre ítélték, a Gyűjtőfogházban raboskodott. Kádár János - akit 1977. június 9-én vatikáni látogatása során fogadott VI. Pál pápa - a Magyar Szocialista Munkáspárt 1977. június 28-i ülésén számolt be római útjáról, ahol elmondta,  hogy Agostino Casaroli érsek az ő közbenjárását kérte a még mindig börtönbüntetését töltő Lénárd Ödön érdekében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága határozata értelmében az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezte az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárást, majd megpróbálták elérni a piarista rendnél, hogy Ödön atya hagyja el az országot. Lénárd Ödön összesen 18 és fél évet ült börtönben, többet, mint bárki más politikai fogolyként. 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét. 1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. 1990-ben Kismaroson létrehozta a Jelenkori Keresztény Archivumot. A zárt irattárak anyagából kigyűjtötte a rá vonatkozó feljegyzéseket és adatokat. 1998-ban felállította Kismaroson a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor Egyháztörténeti Intézetét, ahol az általa összegyűjtött anyagok mellett megtalálható a Hetényi Varga Károly évtizedes munkájának adatbázisa és a több száz magnófelvételt képező oral history-anyag, valamint a hozzájuk tartozó fényképnegatív és csíkmásolat. 1995-ben jelent meg történelmi munkája, az Erő az erőtlenségben. 2003. május 23-án hunyt el.

 

 

Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben 

Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,

Ünnepi harangok imára kondulnak.

Komor szájunk szélén keserű vonások

– Hallod, Názáreti?

Súlyosak a láncok.

 

Lüktető városok élete csendesül,

Millió gyűlölet könnyekké szelidül.

Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.

– Hallod, Názáreti?

Megtörték a vágyak.

 

Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,

Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.

Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.

– Hallod, Názáreti?

Vedd el életünket!

 

Fia képe előtt leboruló asszony,

Drága vonásain torzul a fájdalom.

Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.

– Hallod, Názáreti?

Segítsd az anyánkat!

 

Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.

Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.

Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.

 – Hallod, Názáreti?

Peregnek az évek...

 

Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.

Négy zokogva készül a mártírhalálra.

Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:

 – Hallod, Názáreti?

“Apámat ne engedd!”

Megtiport országon dühöng szilaj átok.

Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok

Káromolva töri csendjét a szent éjnek.

– Hallod, Názáreti?

Megbocsátunk... – Érted!

 

Túl a szitok zaján felcsendül az ének.

Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.

Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,

Rab torkok harsogják szerte a világnak:

Dicsőség Istennek, békesség a népnek

 – Hallod, Názáreti?

Hozzád száll az ének.

(Márianosztra, 1955 december)

 

Gérecz Attila 1929. november 20-án született a Pest megyei Dunakeszin, apja vitéz Gérecz Ödön, a MÁV mérnöke, édesanyja Básthy Irén, aki férje 1943. március 15-én bekövetkezett halála után, három fiát egyedül nevelte fel. Attila volt a legkisebbik. 1944. őszén vonult be a Nagyváradi magyar  királyi “Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23-án jött haza.  Civil tanulmányait magánvizsgákkal folytatta, egy év alatt három gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban. Családi háttere és hadapród volta miatt az egyetemre nem vették fel, vasesztergályos tanoncként egy csepeli műhelyben dolgozott. 1949-ben a Magyar Öttusa Válogatott keretének tagja. 1950. december 8-án letartóztatták, volt hadapródiskolás barátaival együtt, összeesküvés, hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották, ő 15 évi börtönbüntetést kapott. Előbb a budapesti Gyűjtő fogházba, majd a váci börtönbe vitték, ahol a"Füveskert"-i költők, írók: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták. Első versét, az Így bocskorosant érett, teljes értékű versnek ismerték el a szakértők.1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején a váci börtönből megszökött, de három nap múlva Budapesten árulás következtében fogták el. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott. Vácon, a pesti Gyűjtő kisfogházában és a márianosztrai börtönben volt. A budapesti Kozma utcai Gyűjtő fogház-ból az 1956. október 23-i Forradalom október 30-án szabadította ki. Tamási Áron íróval végleges formába öntötte a rabságból szabadult írók felhívását a Nemzethez, mely a rádióban is elhangzott. November 4-e t hajnalán csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz. 1956. november 7-én a Rókus kórház környékén két szovjet tankot harcképtelenné tett, de egy harmadikról leadott gépfegyver sorozat kioltotta életét. Sírja a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában van. Verseit nyugaton az 1950-es évek vége óta publikálta a Nemzetőr, Kecskési-Tollas Tibor –Németországban letelepedett “füveskerti” költő – lapja. Itthon, verseinek közel teljes, de több helyen az eredeti szöveget átalakító gyűjteménye Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja címmel 1991-ben a Stádium kiadó gondozásában jelent meg.

 
26
27
28
1
2
3
4