Elsődleges fülek

szeptember 2018

h k sze cs p szo v
27
28
29
30
31
1
2
 
 
 
 
 
 
 
3
4
5
6
7
8
9
 
 
 
 
 
 
 
10
11
12
13
14
15
16
 
 
 
 
 
 
 
17
18
19
20
21
22
23
 
 
 
 
 
22
szeptember
szombat
Szeptember 22. szombat

KALENDÁRIUM

Szeptember 22. szombat

Évközi 24. hét

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Lk8,4-15

Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek Jézushoz, a következő példabeszédet mondta:

Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég madarai felszedegették. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. De más szemek a jó földbe estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak.«Amikor ezt elmondta, felkiáltott:» Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

Tanítványai később megkérdezték Őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő ezt mondta nekik:» Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten Országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek [Iz6,9].

Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.

Jézus szavainak egyik megértési kulcsa, hogy kik a beszédek címzettjei, ezt csak akkor említik a az evangélisták, ha fontosnak tartják. Ebben a részletben jól látjuk, hogy Jézus szavainak vannak megértési szintjei, és ez ma is érvényes.

Az Isten Országának törvényszerűsége szerint, az Isten nem játszik „egyenlősdit”, Neki nem tetszik az egyformaság. Isten mindent a kiválasztásokon keresztül visz végbe. Nem mások helyett (az a protekció), hanem másokért. Isten egyeseknek ad, hogy az illetőkön keresztül kapjanak mások. Jézus példabeszédet mond a tömegnek, és az „evidencia élményre” bízza a megértést, a magyarázatot azonban csak a tanítványoknak adja meg, hogy ők terjesszék és adják tovább. Az evangéliumot olvasva mi vagyunk a tanítványok, akikre a krisztusi magyarázat rá van bízva.

A példabeszéd az emberi élet lehetséges és annak végső kimenetelének modelljeit tartalmazza, és fontos lenne, hogy fölfedezzük a magunk helyét a példabeszéd világában. Jézus nem akar fenyegetni, hanem a gyümölcshozatalra akar elvezetni. Amíg időnk van, addig van lehetőség a változásra, hiszen ez Krisztus célja, hogy letérjünk a rossz útról, hogy „valóban élhessünk”.

Ha – helyszűke miatt – a mai kor emberére legjellemzőbb dolgot akarjuk kiemelni, akkor a „tövisek közé esett mag” esete lehet: akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek”. Ezért fontos, hogy „szellemi életet” is éljünk, „elmélkedjünk”, tudatosítva, hogy „két világ polgárai vagyunk”, nem csak evilágé, hanem a „másvilágé” is, ami valóban „más” világ, amelynek saját törvényei vannak.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1848.  Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány nevében, kiáltványban hazahívja a külföldön szolgáló magyar katonákat

1944.  Szovjet és román csapatok támadása Torda térségében, melyet a magyar honvédség csak német páncélos erők segítségével tud visszaverni

1965.   Háború tör ki India és Pakisztán között Kasmír birtoklásáért

1980.  Az Irán és Irak közötti határháború országos háborúvá fajul; az iraki légierő több hullámban bombázza az iráni repülőtereket és bázisokat. A háború több mint nyolc évig tartott, s egymillió halálos áldozatot követelt.

1981.   Felavatták a francia szupergyors vasút, a TGV (Train a Grande Vitesse) első vonalát

1992.  Az ENSZ kizárja Jugoszláviát a boszniai eseményekben vállalt szerepe miatt

2002. Az UNESCO a Fertő-tavat a Világörökség részévé nyilvánítja

Ezen a napon született:

1791.   Michael Faraday angol tudós, fizikus

1860.  Kúnos Ignác nyelvész, turkológus

1863.  Herczeg Ferenc író, drámaíró

1863. Szeptember 22-én született, a Temes vármegyében található Verseczen. Családja sváb polgárcsalád volt, édesapja, Franz Joseph Herczog patikus volt, később polgármester lett, aki gyermekeit jómódban, de szigorral nevelte. Apja a verseczi német iskolából Fehértemplomba, Temesvárra, majd Szegedre küldi tanulni. Diákévei alatt Kobold címmel hetilapot indított. Érettségi után a budapesti egyetemen jogot hallgat, majd Budapesten, Verseczen ügyvédjelöltként működik. Egy lovagiassági ügy párbaja miatt 4 hónap börtönbüntetésre ítélték. Vácott ülte le a fogság idejét, ahol megírta a Fenn és Lenn című első regényét. A mű a Singer és Wolfner kiadó pályázatán első helyezést ért el. A kiadó ezután sorra adta ki műveit, akinek népszerűsége egyre növekedni kezdett. Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjánál kezdett újságíróként dolgozni. 1894 első vasárnapján Singer és Wolfner kiadásában megindult az Új Idők című hetenként megjelenő irodalmi folyóirat, amelynek főszerkesztője lett 1944-ig. Kezdetben a segédszerkesztő Gárdonyi Géza, majd Beöthy László, Kálnoki Izidor, Tábori Róbert voltak. Az első szám Mikszáth regényével indult, a Szent Péter esernyőjével. Az Új Idők sikeréhez számtalan híres és tehetséges író, költő járult hozzá; Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Váradi Antal, Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Ady Endre stb. Mint főszerkesztő nem tűrte meg az irodalmat megosztó politikát az újságjában. Pártállástól és világnézettől függetlenül bárki bekerülhetett az újságba. 1891-ben a Petőfi Társaság (1904 és 1920 között elnöke), 1893-ban a Kisfaludy Társaság, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia (1920-ban másodelnöke) tagja lett. A Petőfi-ház létrejöttének tevékeny résztvevője. 1896-tól országgyűlési képviselő. 1925-ben Az élet kapuja című művéért Nobel-díjra jelölték. A Nagy Háború borzalmai után megszenvedte a Tanácsköztársaság embertelenségét. Személyes tapasztalatait a regény fantáziavilágával vegyítve az Északi fény című művében vetette papírra. A 30-as évek Németországában uralkodó nemzetiszocializmust elítéli és megveti. Természetesen nemzetünk jogtalan megcsonkítását nem fogadja el; a Magyar Revíziós Liga megalakulásakor, 1927-ben, őt választotta elnökévé. Fontos külföldi kapcsolatok létesítésében és kimélyítésében is jelentős része van s újabban fokozott közírói tevékenységbe is kezdett. Horthy Miklós Magyarország kormányzója, 1927-ben a Felsőház tagjává nevezte ki, 1930-ban a Corvin lánccal, 1933-ban az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki, 1936-ban magyar királyi titkos tanácsos lett. Budapest székesfőváros 1933-ban díszpolgárrá választotta. Színművei közül különösen a Gyurkovics lányok, a Bizánc, a Tilla, a Kék róka stb. bejárták az egész világot. Művei megjelentek cseh, dán, finn, francia, holland, lengyel, német, olasz, spanyol, svéd, szerb, horvát nyelven. A róla szóló irodalomból megemlítendők Horváth János, Rubinyi Mózes és Surányi Miklós tanulmányai. Ekkor írja meg visszaemlékezéseit, Várhegy(1933), A gótikus ház(1939), és a csak a Kádár-korszak után megjelentetett Hűvösvölgy(1993). Az 1945 utáni szovjet megszállás, de még inkább az 1948as kommunista hatalomátvétel után teljesen elhallgattatták. 1954. február 5-én halt meg.

1885.  Benedek Marcell író, műfordító

1910.   Faludy György költő, műfordító

1910. szeptember 22-én született Budapesten, édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára. Rokonai éltek a Felvidéken, családjához tartozott Szilárd Leó. 1928-ban a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett. 1928-30-ban a bécsi, 1930-31-ben a berlini, 1931-32-ben a párizsi, végül 1933-34-ben a grazi egyetemen tanult. Széles körű tájékozottságra tett szert, több nyugati nyelvet elsajátított. 1933-34-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle. Első versei a harmincas évek elején a Független Szemlében és a Magyar Hírlap napilapban jelentek meg. Költészetére Villon balladái és Bertolt Brecht Villon-átköltései, Heine dalai és Erich Kästner balladái hatottak. 1937-ben adta közre Villon-átköltéseit, melyek vitát keltettek. 1938-ban látott napvilágot A pompeji strázsa című első verseskötete. 1938-ban Párizsba utazott (itt találkozott magyar emigráció vezető személyiségeivel: Fényes Lászlóval, Vámbéry Rusztemmel, Lorsy Ernővel, Havas Endrével), ahonnan a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. New Yorkban kapcsolatba került Jászi Oszkárral, Kéri Pállal, Ignotusszal, illetve a Londonban élő Károlyi Mihállyal és Hatvany Lajossal, és Szilárd Leó révén Teller Edével és Neumann Jánossal. Röviddel megérkezése után a Szabad Magyar Mozgalom titkárává választották, szerkesztője lett a mozgalom Harc című hetilapjának. Belépett az Egyesült Államok hadseregébe, ennek révén került a légierő kötelékében a Japán-elleni frontra, a Csendes-óceán szigeteire. A hadsereg lapja, a Yank szerkesztőségében is dolgozott. 1946-ban hazatért Magyarországra, meghívásra látogatást tett a kommunista párt központjában, ahol Orbán László, az agitációs és propaganda osztály vezetője ügynöki munkára próbálta beszervezni. Kapcsolatba került a szociáldemokrata párttal és Kéthly Annával. A Népszava szerkesztőségében helyezkedett el a kulturális rovat munkatársaként. Baráti viszonyt ápolt Kassák Lajossal, Tersánszky Józsi Jenővel, Fodor Józseffel, megismerkedett Pilinszky Jánossal is. 1946-ban, tíz nappal feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. 1950-ben a Népszava szerkesztősége a csehországi Karlovy Vary-ba kívánta kiküldeni, hogy a filmfesztiválról adjon tudósításokat, de szobi határállomásnál június 14-én letartóztatták és az Államvédelmi Hatóság központjába, az Andrássy út 60. számú épületben vitték. A kihallgatók az amerikaiak javára való kémtevékenységgel vádolták, valamint, hogy fegyveres összeesküvést szervezett és jobboldali szociáldemokratákkal tartott fenn kapcsolat. Többször megverték, megkínozták, majd a kistarcsai táborba, később a recski kényszermunkatáborba szállították, ahol a tábor 1953 nyári feloszlatásáig volt kényszermunkán. Ezután műfordításaiból élt, és visszatért a Népszava szerkesztőségébe és az Írószövetségbe. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírót. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetségben és a megújult Népszavánál tevékenykedett, a szovjet invázió után nyugatra menekült. Párizsban, majd Londonban és angliai kisvárosokban élt, 1957-61 között az emigráns Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1957 tavaszán részt vett a Magyar Írók Szövetsége Külföldön elnevezésű szervezet létrehozásában. Pokolbeli víg napjaim című önéletrajzi regénye először 1962-ben Londonban jelent meg. 1964-ben Firenzében, 1965-ben Málta szigetén élt, 1967-ben a kanadai Torontóban telepedett le. 1970-ben Londonban jelent meg Erasmus of Rotterdam című életrajza. 1968-ban a Columbia, 1971-ben a Montclair Egyetem, majd a philadelphiai egyetem tanáraként dolgozott. 1980-ban Püski Sándor New York-i kiadójánál napvilágot láttak Összegyűjtött versei, 1983-ban Münchenben a Recski Szövetség kiadásában Börtönversek című kötete. Tagja volt az Ötágú Síp című rövid életű amerikai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, 1986–89-ben a chicagói Szivárvány című folyóirat szerkesztőségének. Munkatársa volt az Irodalmi Újság, a Látóhatár–Új Látóhatár, a Menora című folyóiratoknak, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének. 1988-ban a Magyar Világ Kiadó jelentette meg műfordításainak Test és lélek című gyűjteményét; ebben az esztendőben jött először Magyarországra. 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le.1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2006-ban halt meg.

1929.  Váradi Hédi Jászai- és Kossuth-díjas színésznő

Ezen a napon hunyt el:

1708.  gróf Csáky László kuruc brigadéros

Erdélyi nagybirtokos. Barcsai Ákos hívévé szegődött. Apafi fejedelemsége idején a lovashad kapitánya lett. Jelentős szerepe volt Bánffy Dénes megbuktatásában és kivégzésében. 1675-től Doboka vármegye főispánja. 1678-ban gyanúba került a Béldl Pál-féle összeesküvésben és a török portára szökött. Itt 1683-ig fogságban tartották, utána Bécsbe ment. 1690-ben részt vett a török elleni harcban. 1704-től kuruc lovas ezredes, 1708-tól brigadéros.

1752.   Báró Apor Péter, erdélyi történetíró, főispán, főkirálybíró

1852.  William Tierney Clark angol mérnök, a budapesti Széchenyi lánchíd tervezője

1914.   Alain-Fournier (Henri Alban Fournier) francia regényíró

1945.   Vikár Béla etnográfus, műfordító

 

Istenes és világi gondolatok

„Légy nagylelkű a nyomorúságos iránt,

és ne zaklasd az alamizsnáért! Karold fel a szegényt a parancs kedvéért,

és szorultságában ne engedd el üresen!

Hagyd elveszni pénzedet testvéredért, barátodért,

és ne rejtsd kő alá, hogy ott vesszen.

Helyezd el kincsedet a Magasságbeli parancsai szerint,

akkor aranynál is többet ér az neked.

Zárd az adományt a szegény szívébe,

és ő majd közbenjár érted minden bajban.

A hős pajzsánál és lándzsájánál is jobban

megvéd az téged ellenségeddel szemben!” (Sirák29,11-18)

A katolikus esketési szertartás elbocsájtó könyörgése így hangzik: „Legyetek áldottak gyermekeitekben, hogy a szenvedők és a szegények, akikhez jók voltatok, egykor hálásan fogadjanak Isten örök Hajlékában”. A szegények és szenvedők nem itt a földön vannak a javunkra, hanem „odaát”.

 

„A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra.” (Benedek Marcell magyar író, műfordító, sz. 1885.09.21)

Nem csak az „államtól”kell elvárni a tanítók, tanárok megbecsülést – amúgy hiába – hanem egyénileg, a hétköznapi beszéd szintjén is. Hányszor dehonesztáljuk a tanítókat otthon, vagy az udvaron, pedig aki a másik méltóságát rombolja, a sajátját is rombolja.

 

Ezópusz (Kr.e.620k.-564k.) meséi: Az oroszlán, a farkas és a róka

A kivénhedt oroszlán betegen feküdt a barlangjában. A róka kivételével az összes többi állat megjelent királyuk látogatására. A farkas megragadta a jó alkalmat, és bevádolta az oroszlán előtt a rókát, hogy az semmire se becsüli mindnyájuk uralkodóját, és ezért nem jött meglátogatni őt. Ebben a percben megérkezett a róka, és még hallotta a farkas utolsó szavait. Az oroszlán már rá is bődült; de a róka alkalmat kért a védekezésre. "Ugyan kicsoda volt annyira hasznodra az egybegyűltek közül - szólt -, mint én, aki fűhöz-fához szaladgáltam, hogy gyógyításod módját az orvosoktól kikérdezzem, és megtanuljam?" Az oroszlán ráparancsolt, hogy mondja el azonnal a gyógymódot, mire ő így felelt: "Ha a farkast élve megnyúzod, és a bőrét azon melegen magadra teríted." Már ott is feküdt kiterítve a farkas, és a róka nevetve szólt: "Íme, nem rosszindulatra kell indítani az uralkodót, hanem jóindulatra."

A mese bizonyítja, hogy a más ellen mesterkedő saját csapdájába esik.

 

 
 
24
25
26
27
28
29
30