Elsődleges fülek

július 2018

h k sze cs p szo v
25
26
27
28
29
30
1
 
 
 
 
 
 
 
2
3
4
5
6
7
8
 
 
 
 
 
 
 
9
10
11
12
13
14
15
 
 
 
 
 
 
 
16
17
18
19
20
21
22
 
 
18
július
szerda
Szent Hedvig királynő - július 18.

Szent Hedvig királynő - emléknap

született: 1372?

elhunyt: Krakkó, 1399. június 15.

 

I. Nagy Lajos király és Erzsébet hercegnő legkisebb leánya.

I. Lajos és az osztrák hercegek Velence ellen szövetséget kötöttek, ennek biztosítékaként III. Lipót osztrák herceg fölajánlotta 1374-ben legidősebb fiát, V. Vilmost Hedvig férjének, s magára vállalta védelmét, ha Lajos király előbb meghalna. Hasonló kötelezvényt 1375-ben állított ki Lajos is, melyben 200.000 aranyforintot biztosított leányának. A hainburgi házassági szerződést közvetítő Vaskuti Dömötör zágrábi püspök a hainburgi plébániatemplomban 1378-ban „összeadta őket”. A két gyermeket ezután együtt nevelték Bécsben, majd Hedviget Magyarországra, hogy itt készüljön föl a tényleges házasságra, mely akkor valósult volna meg, amikor betölti a 12. évét. Atyja, Hedviget Vilmossal együtt a magyar trónra szánta, de a kiráy halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb leányt, Máriát ültették a trónra, Hedviget a lengyel trónra rendelték. 1383-ban Erzsébet anyakirályné fölmentette a lengyel rendeket leányának, Máriának és jegyesének, Luxemburgi Zsigmondnak, brandenburgi őrgrófnak tett zólyomi hűségesküjük alól, mert Hedvig és jegyese, Vilmos lengyel trónöröklési jogának elismerését kívánta. A lengyel főpapok és főurak a radomi gyűlésen elhatározták, hogy Lajos király leányai közül csak azt ismerik el uralkodónak, aki férjével együtt állandóan Lengyelországban lakik, így 1384-ben fölkérték Erzsébet anyakirálynét, hogy Hedviget küldje Krakkóba, majd megkötötték a kassai örökösödési szerződést. Bár Erzsébet Hedviget Krakkóba küldte, a lengyelek azonban, akik Hedviget királynőjükké választották, Vilmost nem akarták a trónon látni. Ugyanakkor Jagelló Ulászló követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, s megígérte, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal. Erzsébet megriadt a Hedvignél 28 évvel idősebb pogány fejedelemmel kötendő házasságtól, tárgyalni kezdett III. Lipóttal az esküvő mielőbbi megtartásáról. Nyáron Vilmos meg is érkezett Krakkóba. A lengyel urak s az Egyház számára azonban előnyősebb volt a Jagellóval kötendő házasság, mely Rómának új hívő népet, Lengyországnak régi ellenségtől való szabadulást ígért és Litvánián át szabad utat Oroszország közepébe. Ezért érdekeiket érvényesítve Vilmost kiűzték az országból. Hedvig, bár teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, mégis beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. Jagelló Ulászló 1386. február közepén érkezett Krakkóba, s testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett, majd megtartották az esküvőt és II. Ulászló néven Lengyelország királyává koronázták. E házassággal létrejött a lengyel-litván unió. A Habsburgok, kiknek reményei ezzel szertefoszlottak, hamis híreket kezdtek terjeszteni Vilmos és Hedvig korábbi együttéléséről. Hedviga Wawel katedrálisában a papság és Bodzanta érsek jelenlétében nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét. VI. Orbán pápa személyesen vizsgálta ki az ügyet, nemcsak a lengyelektől kapott jelentés alapján, hanem legátusa, Maffiolo Lampugnano érsek által is, akit csak ezért küldött 1386-ban Lengyelországba. Később Bonaventura padovai bíboros is vizsgálatot folytatott. A pápa, meggyőződvén a vádak alaptalanságáról (miután Vilmos meg se jelent Rómában a kánoni tárgyaláson, melyet ő kezdeményezett), 1388. április 18-ai bullájában dicsérte Jagelló Lászlóhoz megtérését, és szólt házasságáról, melynek érvényességét elismerte. VI. Orbán szívélyes kapcsolatot tartott a királyi párral, s utóda, IX. Bonifác pápa keresztapja lett gyermeküknek. Hedvig részt vett az áll. életében, s mindent megtett Lengyország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. Egyszerű és tiszta élete, értelmessége és műveltsége révén elérte, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván papok képzése céljából. Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Kérésére IX. Bonifác 1399-ben engedélyezte a krakkói egyetemen a teológiai kar megnyitását. 1399. június 15-én gyermekszülésben halt meg, gyermekével együtt. Szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, ápolta betegeiket. Enyhíteni próbált a parasztok nyomorán. Szentség hírében halt meg, ezért nem a Wawel-székesegyház királyi kriptájában temették el, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, addig, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. 1426-ban Albert Jastrzebiec gnieznói érsek. megalakította az első bizottságot életszentségének kivizsgálására. Az eljárás valószínűleg akkor szakadt félbe, amikor Jagelló Kázmér 1454-ben feleségül vette Habsburg Albrecht leányát, Erzsébetet, akinek nagyatyja Vilmos herceg testvére volt. Erzsébettel és kíséretével a Wawelbe költözött a Hedvig iránti ellenszenv is. A boldoggáavatási eljárás több évszázadig tartó megszakadása ellenére Hedvig tisztelete és emlékezete elevenen élt, a lengyel szentek és boldogok között őt is ábrázolták. A lengyel püspöki kar 1933-ban Czestochowában egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították, majd II. János Pál pápa 1997-ben Krakkóban szentté avatta.

 

Olvasmány Jan Dlugosz krakkói kanonok „A lengyel királyság évkönyvei” című művéből

A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királyné. Nagyon bájos arcú volt, de szokásait és erényeit tekintve még kedvesebb; a katolikus hit elterjesztője Litvániában. Ő állította fel a zsoltározók kollégiumát a krakkói székesegyházban, és két oltárt ugyanott. Ő alapította a piaszki Szűz Mária-kolostort Krakkó mellett. Ő kezdte el a szláv testvérek kolostorának felépítését. Nagyböjt és Ádvent idején vezeklőövvel és rendkívüli önmegtagadásokkal fegyelmezte testét. Bőkezű volt a szegények, özvegyek, jövevények, zarándokok, mindenféle nyomorgók és szükséget szenvedők iránt.

Nem volt benne könnyelműség, nem volt harag, nem lehetett benne gőgöt, irigységet vagy dühöt találni. Isten iránti nagy áhítatával és mérhetetlen szeretetével tűnt ki; minden világi hiúságot elutasítva magától, lelkét és gondolatvilágát egyedül az imádságra és szent könyvek, nevezetesen az Ó- és Újszövetség, a négy egyháztanító homíliái, az atyák életrajzai, prédikációk, szentek élete, Boldog Bernát, Szent Ambrus elmélkedései és prédikációi, Szent Brigitta jelenései és más, latinról lengyelre fordított könyvek olvasására fordította. Sok tehetséges, magát a tudománynak szentelő ifjú ellátásáról gondoskodott. Prágában kollégiumot alapított a litvánok számára, és fáradozott a krakkói Hittudományi Kar felállításán. Végrendeletében minden ékszerét, ruháját, pénzét és minden királyi öltözetét a szegények megsegítésére és a krakkói egyetem megújítására hagyta.

Ugyancsak a krakkói székesegyházra hagyott egy gyöngyökkel kirakott főpapi melldíszt. Olyan híres volt, és annyira megbecsülték az egész katolikus világban nagyszerű erkölcsi magatartása miatt, hogy életében a szentség példaképeként tisztelte mindenki.

 

Könyörögés

Istenünk, aki híveid élete vagy és az alázatosak dicsősége, te Szent Hedvig királynét a hit és a szeretet buzgó terjesztőjévé tetted. Közbenjárására add, hogy az igazság és a jóság apostolai legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

 
18
július
szerda
Július 18. szerda

KALENDÁRIUM

Július 18. szerda

Évközi 15. hét

Szent Hedvig: http://www.ktp.hu/kalendar/julius-18-szent-hedvig-kiralyno-emleknap

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mt11,25-27

Abban az időben így szólt Jézus: Áldalak Téged Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez Neked! Mindent

Nekem adott át az Én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Ezt a részletet „Jánosi-helynek” nevezik, mert hangvétele a negyedik evangéliumra jellemző. Jézus az Ő és az Atya kapcsolatáról beszél, vagy inkább azt nyilatkoztatja ki. Mi a hétköznapokban a hasznosságot, a praktikumot hajszoljuk, s ebből a szempontból ez a részlet „haszontalannak” tűnik, hiszen nincsen benne semmiféle olyan erkölcsi tanítás vagy bölcsesség, amit boncolgatni lehetne. Mindez azonban csak első látásra tűnik így. Jézus minden tanítását és ígéretét az igazolja, ha Ő és az Atya „egy”, különben Ő „csak” az emberiség nagyhatású bölcseinek egyike.. De ha Jézus az, Aki egyedül ismeri az Atyát, akkor Ő az, Aki a Láthatatlan Istent egyes-egyedül be tudja mutatni, ki tudja nyilatkoztatni. Márpedig ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy ne kelljen félnünk ettől az Istentől. Az „ismeretlen Istennel” való találkozás ugyanis rendszeresen rettegést vált ki belőlünk. Az az Isten viszont, akit Jézus nyilatkoztatott ki, az Atya, akitől nem kell félnünk. Ezért fontos ez a mai evangéliumi szakasz, mondhatnánk azért, mert „spirituálisan praktikus”.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

64.      Néró római császár, miután fölgyújtatta Rómát, megkezdi a keresztények üldözését, őket okolva a tűzvészért

1291.   III. András hadai bevonulnak Ausztriába

1703.  II. Rákóczi Ferenc csapataival átkel a Tiszán

1849.  Szemere Bertalan miniszterelnök megtiltja a köztisztviselőknek, hogy szolgálati ügyekben az illetékes minisztériumokat megkerülve egyenesen Kossuth kormányzóhoz forduljanak

1849.  Poeltenberg Ernő Vadkert és Balassagyarmat között legyőzi a feldunai hadsereget üldöző oroszokat

1870.  Az I. vatikáni zsinat elfogadja a pápai tévedhetetlenség vagy csalatkozhatatlanság (infallibilitas) dogmáját. A dogma csak hit és erkölcs dolgára vonatkozik

Az 1869–70 között megtartott XX. egyetemes zsinatról először IX. Pius pápa 1864-ben a Rituskongregáció ülésén beszélt, ahol a bíborosok aggodalmuknak adtak hangot, főleg az Egyház és az olasz állam feszült viszonya, illetve a pápa evilági hatalmát ért kritikák miatt. A pápa, hogy nagyobb ünnepélyességet adjon a leendő zsinatnak 1867. június 29-re Szent Péter és Pál halálának 1800. évfordulójára Rómába hívta a világ pásztorait és híveit, melyen több, mint 500 püspökvett részt. A pápa ekkor hirdette meg a zsinatot, az ünnepélyes összehívó Aeterni Patris bulla 1868. június 29-én jelent meg: a zsinat megnyitását 1869. december 8-ra tűzte ki. A meghirdetés hatalmas visszhangot váltott ki, főleg az olasz kormány és a liberális sajtó részéről igen ellenséges volt. A zsinatot a pápa nyitotta meg a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A 791 résztvevő püspök közül 60 keleti szertartású volt. A pápa a zsinat vezetését öt bíborosra bízta. A liberális, racionalista és jozefinista nézeteket valló ellenzék nem találta az időt alkalmasnak arra, hogy dogmává nyilvánítsák a pápai tévedhetetlenséget. Az összes zsinati tagból álló ált. gyűlések megvizsgálták a hittudósok által kidolgozott tervezeteket, a 87 tervezet közül csak hatot akartak tárgyalni: a hitről, kettőt a püspökökről, a papságról, a kiskatekizmusról és az egyházról. A 3. nyilvános ülésen, a tervezet átdolgozása után 1870. április 24-énaz atyák egyhangúan elfogadták a hitről szóló, Dei Filius kezdetű dogmatikus határozatot.Ezután az egyházról szóló tervezettel foglalkozott a zsinat, főleg az utólag betoldott pápai primátussal és tévedhetetlenséggel. 533 szavazattal 2 ellenében a zsinat elfogadta a pápai primátusról és tévedhetetlenségről szóló dogmát, IX. Pius pedig kihirdette a Pastor aeternus kezdetű konstitúciót. A pápai tévedhetetelenség Istentől kinyilatkoztatott dogma: „Amikor a római püspök „ex cathedra” (tanítói székéből) beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egy-egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok. Ha pedig valaki ezen határozatunknak ellentmondani mer, – amitől Isten mentsen – az legyen kiközösítve.”

1915.   A második isonzói csata kezdete, melyben az olasz hadsereg nagy erejű támadásával szemben az Osztrák- Magyar Monarchia sikeresen védekezik

1951.   Befejeződnek a jelentős mértékű kitelepítések; Budapestről 13 ezer „osztályidegen” személy kényszer-költöztetése

1958.  Súlyos börtönbüntetések a BAZ-megyei Munkástanács vezetői (Földvári Rudolf, Nagy Attila és társaik) ellen. Halálra ítélik Fónay Jenőt a Széna tériek egyik perében, de másnap kegyelemből életfogytiglanra enyhül a büntetése.

1966.  A Karlovy Vary filmfesztivál fődíját Kovács András Hideg napok című filmje kapja

1973.   Magyarországon tárgyal Kurt Waldheim ENSZ főtitkár

1974.   John Lennont kiutasítják az Egyesült Államokból, mert 1968-ban Angliában bűnösnek találták marihuána birtoklása miatt, ezért nem hosszabbíthatta meg vízumát

1998.  Megkezdheti működését az ENSZ tagországai által létrehozott Nemzetközi Törvényszék Hágában; feladata az emberiség elleni bűntettek, népirtás, háborús bűnök, a délszláv háború tettesei fölötti ítélkezés

Ezen a napon született:

1552.   I. Rudolf magyar király (II. Rudolf néven német-római császár)

1811.   William Makepeace Thackeray viktoriánus angol regényíró

1833.  Keleti Károly közgazdász, statisztikus, iparpolitikus

1850.  Deák-Ébner Lajos festőművész

1853.  Hendrik Antoon Lorentz Nobel-díjas holland fizikus

1889.  Nyírő József erdélyi író

1902.  Weiszfeiler Gyula mikrobiológus, immunológus

Ezen a napon hunyt el:

1374.   Francesco Petrarca itáliai költő

1610.   Caravaggio olasz festőművész

1623.  XV. Gergely pápa

1988.  Szentkuthy Miklós író, esszéíró, műfordító

 

Istenes és világi gondolatok

„Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: »Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az Égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: ‘Kelj föl Péter, öld meg és edd!’ Én azonban azt mondtam: ‘Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!’ Erre másodszor is megszólalt a szózat az Égből: ‘Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.’ Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az Égbe.” (ApCsel11,5-11)

Ez a jelenet vallástörténet legnagyobb pillanatai közé tartozik – vagy ez a legnagyobb, aminek máig ható következményei vannak – amikor egy „kóser” zsidó megérti, hogy a Teremtő mindent „tisztának” alkotott, semmit sem teremtett „rossznak”. Innentől az étkezés gasztronómiai, és nem vallási kérdés.

 

„Tudod, a jó vezetőnek vészhelyzetben az első sorban a helye. De amikor ünneplés van soron, akkor a jó vezető a terem hátsó részében marad. Ha szeretnél együttműködni a körülötted lévő embertársaiddal, akkor éreztesd velük, hogy fontosak. Azáltal, hogy te magad alázatos vagy!” (Nelson Mandela Nobel-békedíjas dél-afrikai politikus sz.1918.07.18)

Uram, Isten, hol vagyunk mi ettől? Van egyáltalán alázatos politikus, aki tudja a helyét?

 

A nyulat már a régi görögök és rómaiak is ismerték, s ők még igen bátor állatnak tartották, aminthogy az is volt; bátorságát a nyúl akkor vesztette el, amikor arról értesült hogy Schwarz Berthold feltalálta a puskaport. Mindjárt tudta, hogy ebből baj lesz. Ettől kezdve bátorsága a különböző lőfegyverek feltalálásával és tökéletesítésével szoros kapcsolatban folyton-folyvást fogyott, annyira, hogy ma már a nyúl oly gyáva állat, hogy ha szegény fegyvertelen nyúl létére meglát egy fegyveres vadászt, a leggyávább módon elfut előle, ami bizony nem válik dicséretére.” (Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, A nyúl, r.)