KALENDÁRIUM

November 20. kedd

Évközi 33. hét

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Lk19,1-10

Jézus bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa Őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.» Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

Jerikóban sok minden történt Jézus életében:„kegyelmi hely” (pl. Bartimeus meggyógyítása Mk10,46-52), most emberkezelésének, „pedagógiájának” csodáját láthatjuk.

Az üdvösség, az „Isten Országa” szempontjából vannak „szerencsés” bűnök és adottságok, míg vannak alattomos helyzetek. Egy „jó embert” nehéz rádöbbenteni, hogy Isten szeretete nem „jutalék”, amiért megdolgozott, és így jár neki. Egy kiváló testi adottságokkal rendelkező ember könnyen lenéz másokat, mintha érdem lenne a testalkata, tehetsége, „szépsége”, társadalmi pozíciója. Zakeus irigyelt, de ugyanakkor megvetett ember volt. Vámosnak lenni, „nyilvános bűn” volt, olyan egyértelmű helyzet, amihez nem kellett egy hithű zsidónak még kommentárt sem fűznie, hiszen nyilvánvalóan tisztátalan az illető, aki ki van vetve Isten-népéből. Ráadásul még nevetséges is alacsony termetével, ami csak alátámasztja megvetett mivoltát. S Jézus pont ezt az embert veszi észre. Nem tart neki erkölcsi prédikációt, hiszen nem tudna olyat mondani Zakeusnak, amit ő ne tudna sajátmagáról. Ehelyett egyetlen dolgot mond, hogy Ő, az ünnepelt és nagyra tartott Mester, „nála kell, hogy megszálljon”. Ezt nem tudta és nem is sejtette magáról Zakeus. Jézus embersége azonban belőle is előhozza az igazi embert, és önmaga fölé emeli. Kilép addigi korlátai közül, nem a Törvény betűjét tartja be, hanem Jézus szeretete nagylelkűvé teszi vezeklésében, többszörösen túlteljesítve az előírt jóvátételt. Ez teszi őt „Ábrahám fiává”, a zsidó logika szerint az „üdvösség” részesévé.

Mindegyikőnk ujjonghat, ha ezt a krisztusi nagylelkűséget tapasztalja önmagában és övéiben, mert akkor „üdvösség köszöntött házára”.

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...”

Szent Jeromos

Ezen a napon történt:

1710. Az Oszmán birodalom hadat üzen Oroszországnak

1848.  Kosztolányi Móric felégeti a dévényújfalui hidat

1849. Átadják a budapesti Széchenyi Lánchidat

A híd tervét Széchenyi István gróf fogalmazta meg az 1820 évek elején és ő volt, aki szorgalmazta a megépítését is. Az országgyűlés 1836-ban törvénycikkben intézkedett a felépítéséről. A híd építésére megalakult testület elnöke Széchenyi lett, aki megszerezte a görög származású Sina György bankár támogatását. Sina hívta Pestre William Tierney Clark angol mérnököt, akinek három terve közül a 380 méter hosszú, háromnyílású változatot fogadták el. A Lánchíd és a budai Alagút építője, Adam Clark angol mérnök lett, kit 1839-ben bízott meg a tervező Tierney William Clark a munkák irányításával. Az alapkövet 1842. augusztus 24-én József nádor tette le. Az átadás előtt lévő hídon 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi, amelyen Bónis Sámuel a magyar Szent Koronát menekítette Debrecenbe. A hidat megálmodó gróf Széchenyi Istvánt - aki ekkor már a döblingi ideggyógyintézetben élt - de a tervezőt sem hívták meg az avató-átadóra. A hídon elsőként Julius Haynau katonai és polgári főparancsnok haladt át. Az átadón nem hangzott el beszéd. William Tierney Clark és Adam Clark később számos elismerésben részesültek. A felhajtókon 1850 óta vannak jelen a Marschalkó János által faragott kőoroszlánok valamint illetve a Sina és Széchenyi családok címerei. A Lhíd 1870-ben az állam tulajdonába került, 1899 novemberétől viseli a Széchenyi lánchíd nevet.

1923. Habsburg Ottó születésnapján királypárti demonstrációt tartanak budapesti Bazilikában

1926. Megnyílt a Városligetben az ország első műjégpályája

1940. Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez

1945. Nürnbergben megkezdődik a náci háborús bűnösök pere

1956.

Leszerelik azokat a tiszteket, akik nem írják alá a Tiszti Nyilatkozatot.

Kelet-német küldöttség tárgyal Budapesten az országnak nyújtandó segítségről.

A pécsi bányászküldöttség Tatabányán és Oroszlányban a szénbányászok munkástanácsával tárgyal, majd Budapestre utazik, ahol a kormánnyal folytatnak megbeszéléseket.

A tatabányai munkástanács, a pécsi, a komlói és a közép-dunántúli munkástanácsokkal való egyeztetés után, kidolgozza a Kádár-kormány elé terjesztendő követeléseket.

A Mecsekben befejeződik a fegyveres ellenállás.

1979. Iszlám fundamentalisták felkelése Szaúd-Arábiában a nyugatbarát kormány ellen: fegyveresek elfoglalják a mekkai Nagymecsetet, 6000 zarándokot túszul ejtenek, a lázadást több hetes véres ostrom után, francia különleges egységek segítségével sikerül leverni

1988. A budapesti Jurta Színházban megtartotta alakuló kongresszusát a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz

1989. 200 000 ember tüntet Prágában a demokratikus jogokért

Ezen a napon született:

1782. Sina György bankár, nagybirtokos

Családja a dél-albániai Moschopolisból került a Habsburg Birodalomba. Különösen keleti kereskedelemmel, a textil- és dohányipar fejlesztésével foglalkozott. 1832-ben báróságot kapott. Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával, valamint ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Támogatta Széchenyi vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is. Az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója, Görögország bécsi főkonzulja. 1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, majd fia, Sina Simon (1810-1876) 1864-ben adta el egy belga banknak. A hagyomány szerint Jókai Mór róla mintázta Az arany ember címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.

1820.  Ábrányi Emil földbirtokos, költő, újságíró, 1848-as politikus, kormánybiztos

1858. Selma Lagerlöf Irodalmi Nobel-díjas svéd írónő

1877. id. Rubányi Vilmos karnagy

1886. Karl von Frisch fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas német etológus

1889. Edwin Powell Hubble amerikai csillagász

1904. vitéz nemes belényesi Heppes Aladár alezredes

1929. Gérecz Attila költő, az 1956-os forradalom mártírja

1935. Makovecz Imre műépítész, közíró, politikus

1943. Ferencz Zsuzsanna kolozsvári születésű író, újságíró, műfordító

Ezen a napon hunyt el:

1856. Bolyai Farkas erdélyi matematikus, Bolyai János édesapja

1886.  Laborfalvi Róza színésznő

1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, s még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai nehezen törődtek bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt. Laborfalvi visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt a színpadon. 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával és Jókai beszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház.

1894. Anton Rubinstein orosz zongoraművész, zeneszerző, karmester

1910. Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író

1924. Fraknói Vilmos történetíró, egyháztörténész

1939. Kun Béla újságíró, kommunista politikus

1945. Francis William Aston Nobel-díjas kémikus, fizikus

1975. Francisco Franco spanyol katonatiszt, a1939–1975 között Spanyolország vezetője

2008.  Takáts Gyula Kossuth-díjas költő

Istenes és világi gondolatok

„Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.” (Róm8,18)

A latin adagium, közmondás szerint „quid hoc ad aeternitatem”, „mi ez az Örökkévalósághoz képest”. Ha viszonyítási pontokat keresünk, a legjobb és legbiztosabb, a kikerülhetetlen „örökkévalóság”, ami vagy Örökélet lesz, vagy életfogytiglan, ez rajtunk és nem Istenen múlik.

„Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!” (Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd írónő, sz. 1858.11.20.)

Egyáltalán nem mindegy, hogy miért imádkozunk. Az antik görögök szerint, ha az ember mindenáron akar valamit, az istenek azzal büntetik, hogy megkapja azt. Hát ezért sem mindegy, hogy végső soron mit is kérünk magunknak és a szeretteinknek. Jó szavakat kell kapni, és kérni hozzá.

„Csak a halott látja a háború végét.” (Platón)

Az élők tudják, hogy soha nincs vége. Ha más nincs, ott van a hétköznapok öldöklése, amikor egymást gyilkoljuk.