21
május
hétfő
Május 21. hétfő

KALENDÁRIUM

Május 21. hétfő

Évközi idő 7. hét

A Magyar Honvédelem Napja: http://www.ktp.hu/kalendar/majus-21-magyar-honvedelem-napja-0

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mk9,14-29

Amikor a színeváltozás helyéről visszaértek a tanítványokhoz, Jézus nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték Őt. Jézus megkérdezte őket: »Miről vitatkoztok egymással?« A tömegből valaki ezt felelte: »Mester! Elhoztam Hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.« Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!« Erre odavitték Hozzá. Amint a gyermek meglátta Őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: »Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?« Az ezt válaszolta: »Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.« Jézus így szólt hozzá: »Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.« A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: »Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!« Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: »Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!« Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézen fogva fölemelte őt; az pedig fölkelt. Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték Őt a tanítványai: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?« Azt felelte nekik: »Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által.«

A Bibliában a némaság és a hallgatás a bűn következménye: vagy úgy, mint amikor Jézus hallgat, és nem felel Pilátus kérdésére, amivel leleplezi Pilátus gyávaságát, és bűnét; vagy még inkább az ószövetségi szövegekben, ahol a hallgatás az illető személyes bűnének jele. Így hallgat Káin, az isteni számonkérést hallva, vagy a tömeg, amikor Illés a fejére olvassa bűneit. (1Kir18,21). Az ördög, hallgatást parancsol az emberre, hogy ne vallja meg, ne mondja ki a bűnét.

A konok hallgatás az egyik legbosszantóbb dolog, ami egy emberi kapcsolatban történhet. A vakokkal szemben létezik egyfajta társadalmi részvét, szolidalítás, ami azonban roppant gyönge a siketnémák esetében, akiket sokkal könnyebben gúnyolnak ki, így valóságosan kiszolgáltatottai a társadalomnak.. Ez a jelenség is mutatja, hogy a némaság, a verbális kommunikáció hiánya, mennyire emberellenes. Jézus ezt a helyzetet orvosolja, Ő nem csak a testet, hanem az egész személyiség épségét állítja helyre, és helyezi vissza az emberi közösség vérkeringésébe.

Az egész jelenet dinamikus, feszültséggel teli. Szembesülünk Jézus nagyon is emberi érzelmeivel és indulataival, a tanítványok tehetetlenségével kapcsolatban. Épp az előbbi jelenetben jött le a „dicsőség-hegyéről”, a Tábor-hegyről, s máris meg kell küzdenie a démonokkal. S ugyanakkor látjuk a fogyatékos ember megrendítő helyzetét. Jézus tette nyomán elsimul minden, helyreáll a Béke és az emberi méltóság. De mindehhez a mi részünkről, Jézus szavai szerint, böjt kell és igazság, mert eben nekünk is „aktív” szerepünk van.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1849.  A Görgey Artúr által vezetett honvéd csapatok háromhetes ostrom után visszafoglalják Buda várát

1849.  Allnoch császári ezredes megkísérli felrobbantani a Lánchidat

1871.   A Versailles-i kormány csapatai betörnek Párizsba, ahol megkezdődik a Párizsi Kommün felszámolása, a "véres hét"

1904.  A FIFA megalapítása Párizsban

1951.   Megkezdték a kommunisták által nemkívánatosnak nyilvánítottak kitelepítését Budapestről

1991.   Radzsiv Gandhi indiai államférfi életét veszti tamil szakadárok bombamerénylete következtében

2006. Montenegróban megszavazzák a függetlenséget, ezáltal Szerbia és Montenegró államszövetsége június 3-án felbomlik

Ezen a napon született:

1471.   Ajtósi Albrecht Dürer magyar származású német festőművész, grafikus.

Ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak, a falu nevét, mint nemesi előnevet használták („ajtós” németül Türer). Idősebb Albrecht Dürer 1455. március 11-én, 28 évesen érkezett Nürnbergbe. 1467-ben házasságot kötött Barbara Holperrel, 18 gyermekük született, de csak 3 fiuk érte meg a felnőttkort. Ifj. Albrecht harmadik gyermekként 1471. május 21-én látta meg a napvilágot. Apjához és anyai nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, tanítómestere édesapja volt. Ebben szerzett jártassága egész életére kihatott.

1921.   Andrej Szaharov Nobel-békedíjas orosz atomfizikus, polgárjogi harcos, a szovjet rendszer belső bírálója

1923.  Tyll Attila Jászai-díjas, érdemes művész színművész,

Ezen a napon hunyt el:

1916.   Görgey Artúr honvéd tábornok, az 1848-49-as honvéd haderő főparancsnoka

A Görgey-család egyike volt a Felvidék, a Szepesség legrégibb magyar nemesi családjainak, első okleveles említésük 1256-ból származik. A 16. században a család áttért az evangélikus hitre. Anyja Perczián Vilma, apja Görgey György, tíz testvére közül rajta kívül három érte meg a felnőtt kort: Guidó (1810– 64), Ármin (1812–77), és István (1825–12), akiket gyermekkorukban spártai nevelésben részesítettek. Artúr a késmárki evangélikus líceumban kezdte meg tanulmányait, majd 1832-ben a császári-királyi 60. (Wasa) gyalogezred hadapródjaként a tullni utásziskolába került, amelynek végén  huszonnyolc tantárgyból legjobb, hatból jó minősítést kapott.Tanulmányai után a bécsi magyar nemesi testőrségnél, majd a 12. (Nádor) huszárezredben szolgált. 1841-től rendszeresen olvasta Jósika Miklós, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály műveit. Minősítési lapján parancsnokai úgy jellemezték, mint aki nagyon sok természetes tehetséggel bír, a fegyvergyakorlatokban, felszerelésben és kiképzésben nagyon ügyes, buzgó, igyekvő és takarékos, a szolgálatban megbízható. Kilépése után a prágai egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott, doktori értekezését a kókuszdió illó olajairól írta, ő fedezte fel a kókuszdió olajában a laurosztearin savat. 1848 júniusában jelentkezett a magyar honvédségbe, ahol hamar felhívta magára Batthyány Lajos és Kossuth Lajos figyelmét. Önálló katonai ténykedése 1848 szeptemberében kezdődött, amikor előbb a tiszáninneni önkéntes nemzetőrség szolnoki táborának, majd a Csepel-sziget parancsnoka lett honvéd őrnagyként, ahol az volt feladata, hogy elvágja a Josip Jellačić vezette horvát hadsereget a Karl Roth vezette hadosztálytól. A Duna és a Sió között kettős őrvonalat épített ki, ahol szeptember 29-én fennakadt az ellenséggel összejátszó Zichy Ödön gróf, volt főispán helytartó, akit hadbíróság elé állítva, hazaárulás vádjával kivégeztetett. a grófot. Zichy valóban összejátszott az ellenséggel, de az ítélet így is komoly feltűnést keltett. 1848–49-ben ez volt az első és az egyetlen eset, hogy egy arisztokratát hadbírósági ítélettel kivégeztek. Október 2-án az 5. hadoszlop parancsnokává nevezték ki, 3-án Perczel Mór ezredes alá rendelték, fontos szerepet játszott Roth hadosztályának október 7-i ozorai fegyverletételében. Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé, majd 11-én vezérőrnaggyá léptette elő. Kossuth Lajos megbízta, hogy utazzon a magyar fősereg lajtai táborába, s ott tartsa rajta a szemét a fősereg vezetőin. Október 13-tól a feldunai hadtest dandárparancsnoka lett. Az elővéd parancsnokaként az aktív védelem híve volt, s osztrák területen kívánt megmérkőzni az ellenséggel. A császári-királyi főerők Bécs alá érkezése után azonban a határ átlépése és a Bécs felmentésére indítandó támadás ellen emelt szót. Az október 30-i schwechati csatában ő vezette az elővédet vezetve meg kellett tapasztalnia, hogy az önkéntes zászlóaljak szinte kivétel nélkül megfutottak. A csata után november 1-jén kinevezték a feldunai hadtest parancsnokává. Másokkal együtt abban reménykedett, hogy az ősz és a tél folyamán megszervezett hadsereg tavasszal már egyenlő ellenfele lesz a császári-királyi hadseregnek, ami azonban már december közepén támadásba lendült, így előbb Győrig, majd Pestig kellett vissza vonulnia. Az 1849. január 2-án összeült haditanács elhatározta a főváros feladását, a csapatok tiszántúli összpontosítását. Görgei javaslatára a haditanács ügy döntött, hogy a feldunai hadsereg Lipótvár felé elterelő támadást indít, majd a Szepességen keresztül csatlakozik a Felső-Tiszánál álló magyar csapatokhoz. A katonai kudarcok miatt január elején számos tiszt hagyta el a feldunai hadtestet. A válság megállítására 1849. január 5-én Vácott politikai nyilatkozatot adott ki, amelyben egyrészt kijelentette, hogy a feldunai hadtest az 1848-as alkotmány megtartásáért küzd, ugyanakkor taktikai okokból élesen bírálta az Országos Honvédelmi Bizottmányt a hadviselésbe történt beavatkozásáért. 1849. január 5. és február 6. között lekötötte a császári-királyi főerőket, majd Guyon Richárd ezredes február 5-i branyiszkói győzelme után egyesült a többi magyar hadtesttel. A hadügyminisztérium 1849. február 12-én hadtestével Henryk Dembiński altábornagy parancsnoksága alá rendelte. Szárnyparancsnokként vett részt a február 26–27-i kápolnai csatában, de úgy látta, hogy Dembiński további működése a hadsereg létét fenyegeti, március 3-án Tiszafüreden a tisztikar élére állva követelte, hogy a fővezér közölje szándékait vagy tartson haditanácsot. Miután Dembiński erre nem volt hajlandó, Szemere Bertalan főkormánybiztos a tisztikar kívánságára leváltotta őt a fősereg éléről, s őt nevezte ki ideiglenes fővezérré. Kossuth a történtekről értesülve azzal a szándékkal utazott a táborba, hogy az engedetlen, lázadó Görgeit főbelöveti, de megérkezve meggyőződött arról, hogy az eljárás indokolt volt, de március 8-án mégis Vetter Antal altábornagynak adta át a fővezérséget. Amikor Vetter március végén megbetegedett, Kossuth némi tétovázás után, március 30-án őt nevezte ki a fősereg ideiglenes fővezérévé. A tavaszi hadjárat hat csatájában és ütközetében (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom) előbb a főváros alá szorította vissza a császári-királyi fősereget, majd az ország nagy részének kiürítésére kényszerítette. Kossuth Gödöllőn tanácskozott vele és a többi tábornokkal az olmützi oktrojált alkotmányra adandó magyar válaszról, ekkor terjesztette elő tervét az ország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-ház trónfosztásáról. Debrecenbe visszatérve Kossuth kimondatta a trónfosztást, a lévai főhadiszálláson azonban  több tiszt nyíltan kikelt ellene, mert úgy vélték, ilyet csak akkor szabad hozni, ha az ország egész területe felszabadult. Április 15-én Kossuth neki ajánlotta fel a hadügyminiszteri tárcát, amelyet május 1-én elfogadott. Május 4–21. között bevette Buda várát. Kossuthtal való viszonya e napokban már nem volt szívélyes, a készülő orosz intervencióról érkező hírek hatására tévesen úgy vélte, ezt Kossuth provokálta ki a függetlenség kimondásával. Május 22-én a képviselőház Szemere Bertalan miniszterelnök indítványára altábornaggyá léptette elő, és kitüntette a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályával, azonban ezt nem fogadta el. Később Debrecenbe utazott, ahol letette a miniszteri esküt, majd június 1-én Kossuth ellenzékével tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról, ugyanakkor nem sok kedve volt egy tisztán katonai hatalomátvételhez. Egy júniusi minisztertanácson nyíltan bírálta a függetlenség kimondását, Kossuth ugyanakkor többször célozgatott, hogy vagy a hadügyminiszteri, vagy a fővezéri tisztségtől kellene megválnia. Június 2–27. között több ízben személyesen vezette a hadügyminisztériumot, de amikor a fősereg első Vág-menti ellentámadási kísérlete kudarcba fulladt, a harctérre sietett. Június 20-21-én Zsigárd és Pered térségében személyesen vezette az újabb sikertelen támadást.  Június 26-án a minisztertanácson, amelyen még miniszterként vett részt, elfogadtatta a kormánnyal a fősereg komáromi, és a többi haderő alsó-tiszai összpontosításának tervét. Június 28-án részt vett a Haynau főserege ellen vívott vesztes győri ütközetben. 29-én a kormány elvetette a komáromi összpontosítás tervét, és valamennyi haderő szegedi összpontosításáról határozott. Kossuth leváltotta a fővezérségről. Július 2-án Haynau főerői megtámadták a komáromi sánctábort, ahol egy orosz gránátszilánk csaknem az agyvelejéig felhasította a koponyáját, a csata után eszméletét veszítette, július 4-éig élet és halál között lebegett, majd lemondott a hadügyminiszteri posztról is, de a minisztertanács július 5-i határozata alapján megmaradt a feldunai hadsereg fővezérének. Miután július 11-én sikertelenül próbált meg áttörni a császári-királyi főseregen, a még mindig életveszélyes állapotban lévő fővezér a Duna bal partján indult Szeged felé. Július 15–17-én Vácnál megütközött Paszkevics tábornagy csapataival, a harmadik csatanapon személyesen vezette az utóvédet, majd eszméletlenül fordult le lováról. Miután nem tudott áttörni az orosz főerőkön, a Felvidékre vonulva egy hónapig lekötötte az orosz főerőket, és ájulási rohamok közepette vezette katonáit a Tisza felé. A nyári hadjárat volt hadvezéri pályájának csúcspontja, ahol a hadászati külső vonalon mozogva próbálta megkerülni a többszörös túlerőben lévő ellenséges hadsereget, amivel lehetővé tette a Szegednél összpontosult magyar főerőknek, hogy egyedül mérkőzzenek meg Haynau főseregével. Közben Sztyepan Hruljov ezredes, majd Friedrich Rüdiger lovassági tábornok kezdeményezésére tárgyalásokat folytatott az orosz fővezérséggel, ahol abban reménykedett, hogy éket verhet a szövetségesek közé. Július 27-én a képviselőház zárt ülése követelte fővezéri kinevezését. Augusztus 9–10-én érkezett meg az összpontosítás újabb helyszínére, Aradra, azonban csodálkozására a Dembiński vezette fősereg nem ott volt, hanem a kormány utasítása ellenére Temesvárra vonult, ahol 9-én vereséget szenvedett. Kossuth augusztus 11-én ismét őt nevezte ki fővezérré, majd a katonai és polgári teljhatalom birtokosává. Augusztus 13-án tisztikarának döntése alapján hadseregével a szőlősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Amikor ellovagolt a III. hadtest katonái előtt, s azok még utoljára megéljenezték, de ekkor vasidegei is felmondták a szolgálatot, s sírva borult lova nyakára. A tábornok abban reménykedett, hogy az orosz hadsereg biztosítani fogja a magukat megadók életét. Fegyverletételi szándékát bejelentő levelében kérte Rüdigert, hogy bajtársait ne szolgáltassák ki az ellenség bosszúvágyának. Az orosz hadifogságban levelet írt a mozgó seregek vezetőinek és a magyar kézen lévő erődök és várak parancsnokainak; tudatta a fegyverletétel hírét, s a mozgó csapatokat, valamint a nehezebben védhető erősségeket példája követésére hívta fel. I. Miklós orosz cár követelésére augusztus 22-én amnesztiát kapott, a karinthiai Klagenfurtba száműzték. Kossuth szeptember 12-i vidini körlevelében már árulónak nevezte, s e vádat hihetővé tette, hogy október 6-án tábornoktársai többségét Aradon kivégezték. Jelentős és kevésbé jelentős magyar költők, Vörösmarty, Bajza József, Vajda János, Sárosi Gyula, Tóth Kálmán nevezték verseikben árulónak, népdalok tucatjai átkozták, mint aki Világosnál eladta az országot. 1849 és 1867 között a karintiai Klagenfurtban, majd Viktringben élt rendőri felügyelet alatt feleségével, majd itt született két gyermekével, Bertával (1850–1934) és Kornéllal (1855–1933). 1852-ben előbb németül, majd angolul, olaszul és svédül is napvilágot láttak emlékiratai. E munkájában keményen – s gyakran igazságtalanul – bírálta volt harcostársait, Kossuthot, Perczelt, Klapkát, ám a kritikából kijutott a szembenálló fél hadvezéreinek, Jellačićnak, Alfred Windisch-Grätznek, Haynaunak, valamint Ausztria politikusainak is. A munkáról az emigránsok nagy része úgy vélte, hogy azt az osztrák kormány megrendelésére és jóváhagyásával írta. 1867-ben újabb kötetben, fiktív levelekben (Gazdátlan levelek) védte magát a vádak ellen, de komoly áttörést nem sikerült elérnie. Miután az osztrák hatóságok minden pénzkereseti lehetőségtől megfosztották, 1854. augusztus elején havi járulékért Johann Kempen von Fichtenstamm rendőrminiszterhez folyamodott, amelyet szeptember 6-ától kezdve kapott meg. 1867 februárjában, majd május elején emlékiratokat írt Deák Ferencnek a magyar haderő reformjáról. Május 29-én Nyílt kérelem Kossuth Lajos úrhoz című írásában kérte a volt kormányzót: hagyjon fel a kiegyezés elleni izgatással, s ne állítsa azt, hogy a nemzet önbizalmát az 1849-es árulás zsibbasztotta el. A kiegyezés után először július 20-án tért haza. Előbb különböző munkákat vállalt, volt a Pesti Téglagyár és Kőszénbánya Részvénytársulat intéző igazgatója, vasútépítkezési munkafelügyelő, később öccse ügyvédi irodájának munkatársa. 1884-től a Tisza Kálmán kormányától kapott altábornagyi nyugdíjból élt. Időközben egyre nőtt barátainak és tisztelőinek száma. Többen már az emigrációban felemelték szavukat az árulási vád ellen, 1867 után pedig a Budapesti Szemle köre állt ki mellette. A rehabilitációs mozgalomban óriási szerepet játszott öccse, István, aki három kötetben tette közzé az1848–49-es működésére vonatkozó iratokat. 1884. március 30-án 207 volt honvéd nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem tartja árulónak. Élete hátralévő éveit Visegrádon, illetve Budapesten töltötte. 1916. május 21-én, legnagyobb győzelmének, Buda visszavételének 67. évfordulóján Pesten, a Mária Valéria utca 17. számú házban érte a halál. A temetésen ott voltak a kor politikai és tudományos életének kiválóságai, és a honvédmenház megjelent agg honvédei remegő kézzel tisztelegtek. Móricz Zsigmond „élő vértanúnak” nevezte. Az árulási vádról azóta kiderült, hogy a politikai manipuláció és a nemzeti naivitás sajátos keveréke volt, nem a tények által megalapozott állítás.

1932.  Endresz György pilóta, repülőoktató

1967.   Lakatos Géza honvéd vezérezredes, politikus, miniszterelnök

1890-ben született, szülei katonai pályára szánták. A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben a Ludovika Akadémián szerzett hadnagyi fokozatot, majd 1914-ben felvételt nyert a bécsi Hadiakadémiára. Az első világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt, 1919 májusában a Vörös Hadseregben, majd a Nemzeti Hadseregében szolgált. 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián, 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerzési és felderítési osztályán dolgozott, 1925-ben a kormányzó vitézi címmel tüntette ki.  1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki. 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronban kellett maradnia. 1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték, és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott, ott halt meg 1967-ben.

 

Istenes és világi gondolatok

„A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert;

a gonosz szívű megbotlik rajtuk.

A dacos szívnek sok a szenvedése,

s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.” (Sirák3,28-29)

A szív, amelyik két úton halad, tehát megosztott, óhatatlanul elbukik, hiszen minden bűn magában hordja tulajdon büntetését.

Az egyik bűn teremti a másikat. Ezért is kell bevésnünk, hogy az egyik bűnnel nem lehet orvosolni a másikat, csak fokozni. A történelem rengeteg bizonyítékkal szolgál erre.

 

Mily boldog az, ki feddhetetlen.

A világ is feledi, ki elfeledte már.

Ez a makulátlan elme örök ragyogása!

Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra.

(Alexander Pope angol költő, sz. 1688.05.21.)

Milyen nagy ajándék és munka a feddhetetlenség, ami a szabadságot jelenti az ember számára: nyugodtan beszélhet.

Milyen szép megfogalmazás: „a makulátlan elme örök ragyogása”, tehát a feddhetetlenség, a makulátlan, hibátlan gondolkodásból, a belátásból fakad.

 

„In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam.” (Seneca) Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot.

Egyetlen a világ, csak a mi választásaink, különböző természetünk visz bele ellentmondásokat. Ezért nem kell túl komolyan venni magunkat.