KALENDÁRIUM
Szeptember 26. szerda
Évközi 25. hét
Szent Kozma és Szent Damján: http://www.ktp.hu/kalendar/szeptember-26-szent-kozma-es-szent-damjan
„Nem csak kenyérrel él az ember…”
NAPI EVANGÉLIUM: Lk9,1-6
Jézus összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten Országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az Evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
Rövid idő telt el a tanítványok kiválasztása és szétküldése között, alig néhány hónap. Küldetésük alapja nem fölkészültségük, tehetségük, hanem a Jézustól kapott erő és hatalom, a „fölhatalmazás”. A küldés körülményei: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!” mind ezt emelik ki. A tanítványok nem magukról gondoskodnak, hanem Krisztus követségében járnak, így Isten gondoskodik róluk az emberek által. Mind ez nagy bizalmat, hitet követel a tanítványok részéről, de pont ez a bizalom őrzi meg az élő éltető kapcsolatot a Küldővel, Krisztussal.
A tanítványok és az Egyház gyógyítói küldetése a történelem fényében – ami a Kinyilatkoztatás megértésének eszköze és lehetősége – elsősorban nem a test épségének helyreállítására vonatkozik, hanem az emberségre. Az emberi-létnek csak egyik összetevője a test, de legalább annyira hozzátartozik a méltóság, az emberi és szociális kapcsolatok rendje, az Istenhez való viszony épsége. Az Ószövetség szerint „Nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a Te igéd, Uram, amely mindent meggyógyít!” (Bölcs16,12) A szétküldött tanítványok Isten Igéje által gyógyítják azóta is az embert.
Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1542. Nemzetközi keresztény sereg vonul Buda visszafoglalására
1580. Sir Francis Drake körülhajózza a Földet
1703. II. Rákóczi Ferenc uralja Magyarország nagy részét
1777. Mária Terézia áttelepíti a nagyszombati tudományegyetemet a budai királyi várba, és megalapítja az Egyetemi Könyvtárat
1848. Jellasics császári tábornagy elfoglalja Székesfehérvárt
1920. A numerus claususról szóló törvény elfogadása, mely előírja az egyetemekre, jogakadémiákra fölvehetők számát és összetételét
1944. A Vörös Hadsereg bevonul Makóra
1946. Clementis csehszlovák külügyminiszter-helyettes a békekonferencián beterjeszti kormánya igényét a pozsonyi hídfő 5 községére; konferencia 3 falu átengedéséről dönt (Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár)
1983. Mihail Gorbacsov Magyarországra érkezik
1988. Brüsszelben az Európai Unió kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást köt Magyarországgal
1989. Brüsszelben 24 tőkés ország újabb értekezletet tart lengyelországi és a magyarországi reformok támogatásáról
1991. A Zsil-völgyi bányászok Bukarestbe vonulnak, elfoglalják a Parlament épületét
1992. Tom Lantos amerikai képviselő kezdeményezésére a washingtoni Képviselőház megvitatja Csurka István pamfletjét
1997. Földrengés Assisiben, a Szent Ferenc-bazilika tetőszerkezete beomlik, a középkori freskókban súlyos károk keletkeznek
2007. Rangunban a katonák először gumibotokkal támadnak a tüntetőkre – köztük a soraikban megjelenő szerzetesekre –, később könnygázt is bevetnek, majd lövéseket is leadnak; a mianmari helyzet miatt rendkívüli ülésre hívják össze az ENSZ Biztonsági Tanácsát.
Ezen a napon született:
1888. T. S. Eliot, Nobel-díjas amerikai költő
1898. George Gershwin amerikai zeneszerző
1889. Martin Heidegger német filozófus
Messkirchben született, édesapja a falu templomának sekrestyése. Érettségi után jezsuita novícius lett, a Freiburgi Egyetemen katolikus teológiát és középkori keresztény filozófiát tanult. Tanulmányozta Franz Brentano, a leíró pszichológia megalapítójának munkásságát, aki az intencionalitást (a tudat beállítódása a tárgy megragadására) tette meg elmélete középponti fogalmának. Az ókori görögökben fedezte fel a dolgokról való mélyreható elmélkedés kezdeteit, amikor még nem vált el egymástól végérvényesen filozófia és tudomány. Platón és Arisztotelész mellett a gnosztikusok és a 19-20. század fordulójának filozófusai is hatottak rá: Soren Kierkegaard, Friedrich Nietzsche, Wilhelm Dilthey és Edmund Husserl. Írásait 1914-től közölte, először a századeleji filozófiai irányzatokról írt, majd a husserli fenomenológia iránt érdeklődött. Doktori értekezése Husserl munkásságára épült, élesen elhatárolódott az ember pszichológiai, szociológiai vagy antropológiai megközelítésétől. 1915-ben kezdett tanítani a Freiburgi Egyetemen, ahol a 13. századi ferences filozófusról, Duns Scotusról írott tanulmányával habilitált. 1923-tól a marburgi egyetemen tanított. Előadásairól legendák keringtek, de mivel publikációi elmaradtak, ez megakadályozta kinevezését. 1927 elején három hónapra visszavonult a Fekete-erdőben fekvő Todtnaubergben lévő "kunyhójába", és előadásjegyzeteit felhasználva megírta élete főművét. A Lét és Idő (Sein und Zeit) könyvében a lét értelmére kérdezett. Az egész Arisztotelészig visszanyúló metafizikai hagyományt elvetette, mert szerinte nem a léttel, hanem a létezőkkel foglalkozott, és új alap-ontológiát dolgozott ki. Ennek kiindulópontja az emberi ittlét (Dasein) fenomenológiai elemzése. Az ember nem egyszerűen elméleti „alany”, aki közömbösen áll szembe a valósággal, hanem a lét felé nyitott, a létre rákérdező. Ez adja az emberi ittlét lét-karakterét, amely főleg a gondban és az időbeliségben ragadható meg, de világba-dobottságunkban és halálra-szántságunkban is nyilvánvaló. A hiteles emberi magatartás hangsúlyozásával utat nyitott az emberi szabadság szerepét hangsúlyozó egzisztencializmusnak, amelytől azonban ő maga elhatárolta magát, munkássága inkább egzisztencia-filozófiaként jellemezhető. Műve nagy hatással volt a század eleji protestáns teológusokra, főleg Rudolf Bultmannra. Jelentős volt bölcselettörténeti munkássága is. Úgy vélte, hogy a filozófia eredeti programját - hogy ti. a „lét igazságát” tárja föl - már a görögök is föladták, ez a törekvés már Plátónnál is az ítélet helyességének kérdésére szűkült, az újkori bölcselőknél Descartes-tól kezdve a racionális megismerés került középpontba, így viszont a lét a tárgy, a tárgyiság (objektivitás) fogalmával vált egyenlővé. A lét ilyenfajta racionalista eltárgyiasításából fejlődött ki a modern technika, amely odafurakodott az ember és a lét közé. A filozófia - és részben a költészet - föladata az, hogy helyreállítsa ezt a megszakadt egységet. Így a „lét parúziája”, visszatérése az üdvösségelérését is jelenti, valahogy úgy, ahogy azt Hegel fogalmazta meg, a szellem önmagába való visszatérése gondolatával. Az ő nyomán indult útjára az egzisztencializmus (főleg J–P. Sartre munkássága), az „új fenomenológia” (Merleau-Ponty), az egzisztenciális pszichológia (Gebstattel, Dinswanger), hatott az irodalomtudományra (Staiger) is. Új lendületet adott a keresztény ontológiának is, az újskolasztika az ő nézetei alapján újraértelmezte a szenttamási lét- és ismeretelméletet, amelyhez olyan nevek sorolhatók, mint G. Siewerth, K. Rahner, M. Müller, J. B. Lotz. 1928-tól Freiburgban Edmund Husserl utóda lett a katedrán. A következő évben Mi a metafizika? című székfoglaló előadásában a Semmi kérdéskörét taglalta, s ugyancsak 1929-ben adta ki a Kant és a metafizika problémája című művét. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után a freiburgi egyetem rektorát leváltották, mert nem volt hajlandó kifüggeszteni az úgynevezett zsidóplakátot, s a tisztségben ő lett az utóda. A plakátot ő sem rakta ki, de vele engedékenyebbnek bizonyult a hatalom. Néhány héttel később belépett a náci pártba, amelynek 1945-ig tagja maradt, de 1934-től pártrendezvényen nem vett részt. A rektorságról 1934-ben lemondott le, állítása szerint azért, mert a hatóságok követelése ellenére sem akarta meneszteni dékánjait, s vitába keveredett a náci párt ideológusaival is. Ezután visszavonult a politikától, és a második világháború után a nácizmust már az emberiség betegségének nevezte. Az igazoló bizottság mégis a nácik követőjének minősítette, a katedrától eltiltották. Csak 1951-től adhatott elő ismét, a tanítás mellett idejét zömmel fekete-erdői "kunyhójában" töltötte írással és elmélkedéssel. 1976-ban hunyt el.
1897. VI. Pál pápa
1907. Radványi Géza Kossuth-díjas filmrendező
Ezen a napon hunyt el:
1709. Bottyán János kuruc tábornok
Elszegényedett protestáns köznemesi család gyermeke, aki a jezsuitáknál folytatott tanulmányai hatására hamarosan katolizált, amiért édesapja kitagadta. Ez a is szerepet játszott abban, hogy az 1650-es évek végén váratlanul otthagyta az iskolapadot, és alig 15 esztendősen végvári vitéznek szegődött. Hamarosan Vágsellyére került, melynek környéke Érsekújvár 1663. évi eleste után a királyi Magyarország védvonalának fontos láncszeme lett. Személye körül számos legenda keletkezett, a leghíresebb történet szerint egyszer például – fogadásból – álruhában belopakodott Érsekújvárra, és a török helyőrséget imára szólító müezzint kihajította a minaretből. A török kiűzésekor szülővárosa visszavétele után egy ideig az esztergomi vár parancsnoka lett, melyet 1685-ben sikerrel védelmezett. 1686-ban egy saját maga által szervezett ezred élén tüntette ki magát Buda alatt, majd – alezredesi rangban – Bádeni Lajos seregében küzdött a Délvidéken, és harcolt Belgrád ostrománál. A török elleni harcok során elveszítette fél szemét – ekkor kezdték el őt Vak Bottyánként emlegetni –, mindeközben azonban nem csak hírnevet, de tekintélyes vagyont is szerzett: birtokokat kapott a Dunántúl északkeleti szegletében, kúriát – a mai városháza épületét –, adómentességet és italmérési jogot nyert Esztergomban, miközben I. Lipót vitézségi aranyéremmel is honorálta önfeláldozását. Az 1699-ben megkötött karlócai béke után Esztergom leggazdagabb polgára volt, második házasságát később a bárói családból származó Forgách Juliannával kötötte. 1701-ben részt vett a spanyol örökösödési háborúban, két évvel később ismét szolgálatra jelentkezett I. Lipótnál, hogy saját csapatai élén verhesse le a kurucok kibontakozó felkelését. A labanc hadvezetés a tapasztalt katonát Zólyom várába küldte, melyet 1703 őszén a Felvidéken addig sikeresen előrenyomuló Bercsényi és Ocskay László hamarosan ostrom alá is vett. A várvívás a lovagok korát idézte fel, ugyanis Vak Bottyán párbajra hívta az ellenség legbátrabb vitézét, ám a hozzá hasonlóan legendás hírű Ocskayval már nem tudott elbánni; a két bajvívó egyaránt súlyos sérüléseket szenvedett, később pedig Bercsényi sikeres tárgyalásokat folytatott vele Zólyom feladásáról és az átállásról. 1703 decemberében csatlakozott Rákóczi táborához. 1704 októberében foglyul ejtették, hadbírósági eljárás várt rá, de jobbágyai kiszabadították ua Bécsbe tartó naszádról, és a kuruc táborba vitték, ahol egyből generálisi rangba került. 1704 novemberében bevette Érsekújvárt, a vesztes nagyszombati ütközet után pedig egy morvaországi portyában is kitüntette magát. 1705-ben Rákóczi őt bízta meg a Dunántúl felszabadítására irányuló hadjárat vezetésével. 1705 őszén elfoglalta az országrész legfőbb erősségeit, decemberben Szentgotthárd mellett legyőzte Heister császári tábornok csapatait. A következő év során roppant szervező munkába kezdett, melynek egyik eleme a várak megerősítése, a másik pedig a lakosság szimpátiájának elnyerése volt. Az 1706-07-es esztendő során többszörös túlerővel szemben is képes volt sikeresen védekezni, miközben azzal, hogy seregében szigorúan megtorolta a rablást és a fosztogatást, a dunántúliak körében komoly népszerűséget szerzett; a föld népe gyakorta csak mint „Jótevő Jánost” emlegette. Az 1708 augusztusában vívott trencséni csata után azonban kénytelen volt a Felvidékre, majd az Alföld előterébe visszavonulni, miközben Rákóczi a bányavárosok védelmét bízta rá. A katonai kudarcok mellett 1709-ben az országban kitört a pestis, mely szeptemberben az ő táborában is felütötte a fejét, és egyes híradások szerint szeptember 27-én vele is végzett.
1868. August Ferdinand Möbius német matematikus, csillagász
1877. Hermann Grassmann porosz matematikus
1902. Levi Strauss amerikai iparos, a farmernadrág névadója
1945. Bartók Béla zeneszerző, népzenekutató
1990. Alberto Moravia olasz író
1997. Zsoldos Péter író, szerkesztő, rádiós
2002. Keresztes Attila olimpiai bajnok kardvívó
2008. Paul Newman Oscar-díjas amerikai színész
Istenes és világi gondolatok
„Aki féli az Urat,
útbaigazítást nyer Tőle,
s akik Hozzá fordulnak, áldásban részesülnek.
Aki kutatja a Törvényt, eltelik azzal,
a ravaszkodó azonban belegabalyodik.
Akik félik az Urat, megtalálják a helyes döntést,
és meggyújtják az igazság szövétnekét.
Kerüli a bűnös ember az útbaigazítást,
és kedve szerint magyarázgat.” (Sirák32,18-21)
Sokféle módon lehet figyelni, nyitottan és előítélettel, őszintén vagy ravaszkodva. Isten törvényeit „kutatni”, keresni annak mélységeit beteljesedéshez vezet, ha azonban fölhasználni akarjuk az Igét önmagunk igazolására, ha csűrjük, csavarjuk, azaz ravaszkodunk, „megcsal” minket. Mennyire más figyelni, mint megfigyelni.
„Íme itt van Van Gogh festménye: egy pár otromba parasztcipő... a kép voltaképpen nem ábrázol semmit. Mégis van itt valami, amitől az ember rögtön úgy érzi, mintha egy késő őszi este, mikor kihunyófélben a tűz, aminél a krumpli sült, s a napi munkától fáradtan, vállán a kapával, saját maga ballagna hazafelé.” (Martin Heidegger német filozófus, sz. 1889.09.26.)
És aki ismeri a képet, tudja, hogy csak a szegény és alázatos Krisztust érdemes követni, Ő az egyetlen igaz, igazi eszmény. Van Gogh pont Őt a szegény Krisztust akarta követni, a saját gyöngeségeivel együtt.
Ezópusz (Kr.e.620k.-564k.) meséi: A méhész
A méhész gazdaságába távollétében betört egy idegen, s ellopta a mézet és a viaszt. Mikor a gazda megjött, és látta az üres kasokat, melléjük állt, és vizsgálgatta őket. A méhek pedig, mikor megjöttek a mezőről, ahogy ott találták őt, fullánkjukkal nekiestek, és szörnyen helybenhagyták. Erre ő így szólt hozzájuk: "Nyomorult állatok, ti azt, aki ellopta a viaszotokat, bántatlanul elengedtétek, engem pedig, aki gondoskodom rólatok, összeszurkáltok?"
Ugyanígy némely ember tudatlanságában nem őrizkedik ellenségeitől, de barátait mint rosszakarókat eltaszítja magától.