Elsődleges fülek

Week of július 16, 2018

  h k sze cs p szo v
All day
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Before 1am
1am
2am
3am
4am
5am
6am
7am
8am
9am
10am
11am
12pm
1pm
2pm
3pm
4pm
5pm
6pm
7pm
8pm
9pm
10pm
11pm
 
16
július
hétfő
Kármelhegyi Boldogasszony - július 16.

Kármelhegyi Boldogasszony

A Boldogságos Szűz Mária, mint  a kármeliták védasszonyának az ünnepe.

Az egyházatyák a bibliai Kármelt (szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt) Szűz Mária jelképének látták. A kármeliták részben emiatt, részben Stock Szent Simon (†1265) látomása miatt tekintik Kármelhegyi Boldogasszonyt édesanyjuknak (a Kármelen remetéskedő Illés prófétát szellemi ősükként, Szent Simont alapítójukként tisztelik). A hagyomány szerint Kármelhegyi Boldogasszony angyalok és szentek kíséretében jelent meg Stock Szent Simonnak, átnyújtotta neki a skapuláré (a nép nyelvén kapulláré) nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, s a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből is, mert maga a Kármelhegyi Boldogasszony száll le értük, s vezeti a mennyekbe őket. E kiváltságot később a rtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, ill. annak érem-változatát viseli, s Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.

A kármeliták 1376/78-tól ünneplik, pápai jóváhagyást V. Sixtus pápától 1587-ben kaptak. XIII. Benedek pápa 1726-ban kiterjesztette az egész Egyházra. Ábrázolásain a Kármelhegyi Boldogasszony egyik karján a Kis Jézust tartja, a másikkal a skapulárét nyújtja Stock Szent Simonnak, illetve a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A skapuláré gyakran a Kisded kezében van (skapulárés Boldogasszony). Kármelita templomokban, de más templomok mellékoltárain látható. A magyar nép ajkán Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony. Tiszteletének és a skapuláré-társaságoknak hazai barokk központja a budavári kármelita templom és kolostor volt.

 

Olvasmány Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Királyi szűz leányt, Dávid családjából valót választott ki Isten, hogy anya legyen, szentséges magzat édesanyja. Gyermekét, aki Isten és ember, előbb foganta lélekben, mint testben. Az angyallal folytatott beszélgetésből meg kellett tudnia, mit készül tenni benne a Szentlélek, meg kellett ismernie Isten tervét, különben az előre nem sejtett események gyötrő félelemmel töltötték volna el. Ezután már nem tartott attól, hogy szüzességében megszégyenül, ő aki nemsokára Isten anyja lesz. Miért is ne bízna a fogantatás egészen újszerű módjában az, aki ígéretet kapott, hogy a Magasságbeli erejéből lesz termékennyé. Mária hitt, és ebben csak erősítette egy megelőző csoda híre: Isten váratlanul gyermeket ajándékoz Erzsébetnek, így az, akinek hatalmából foganhat a magtalan, hitelt érdemlően ígérheti, hogy gyermeket fog szülni a szűz.

Isten Igéje tehát, maga az Isten, Isten Fia, aki kezdetben Istennél volt, minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 2), emberré lett, hogy az örök haláltól megmentse az embert. Nyomorúságos emberi létünket magára öltve – méltóságának sérelme nélkül –, úgy hajolt le hozzánk, hogy megmaradva annak, ami volt, felvéve azt, ami nem volt, igazán szolgai külsőt kapcsolt ahhoz a természethez, amely által egylényegű ő az Atyaistennel. Olyan nagyszerű volt ez az egység, amellyel egymáshoz kötötte e két természetet, hogy az alsóbbrendűt nem semmisítette meg a felmagasztalás, a magasabb rendűt pedig nem fokozta le a megtestesülés.

Megmarad tehát mind a két valóság sajátos jellege, és egy személyben egyesül, de úgy, hogy a Fönség alacsonyabb természetet, az Erő gyengeséget, az Örökkévalóság halandóságot vesz magára; az ember adósságának lerovására a sérthetetlen természet sebezhető természettel egyesül, a valóságos Isten és a valóságos ember az Úr egy személyiségében összeforr, hogy – amint gyógyulásunknak megfelelő volt – az Istennek és az embereknek egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5) egyrészt meghalhatott embersége szerint, másrészt feltámadhatott istensége szerint. Méltányos volt, hogy az Üdvözítő világra hozása ne rontsa meg a szűzi épséget; mert az örök igazságot szülte, azért maradt érintetlen a szüzessége.

Igen, szeretteim, így illett születnie Krisztusnak, aki az Isten ereje és bölcsessége, így illeszkedett be ő közénk emberségével, így magasztosult fölénk istenségével. Ha nem lett volna valóságos Isten, nem hozott volna üdvösséget nekünk; ha nem lett volna valóságos ember, nem adott volna példát.

Amikor Urunk megszületett, ujjongó angyalok énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek, és hirdették: Békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Azt látták ugyanis, hogy a mennyei Jeruzsálem lakossága a világ minden népéből épül. Az isteni jóság kimondhatatlanul nagyszerű műve ez. Ha láttára így örvendeznek a magasságos angyalok, mennyire kell ujjonganiuk miatta a nyomorúságos embereknek!

 

Könyörögés

Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármel-hegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk a hegyhez, amely maga Krisztus. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

 
16
július
hétfő
Július 16. hétfő

KALENDÁRIUM

Július 16. hétfő

Évközi 15. hét

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mt10,34-11,1

Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját házanépe lesz az ember ellensége [Mik7,6].

Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint Engem, nem méltó Hozzám.

Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint Engem, nem méltó Hozzám.

Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ Engem, nem méltó Hozzám.

Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét Énértem, megtalálja azt.

Aki befogad titeket, Engem fogad be, és aki Engem befogad, azt fogadja be, Aki küldött Engem.

Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.

Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.

Jézus figyelmeztetése: „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre”, azt jelzi, hogy könnyen félre lehet Őt érteni, mint ahogyan ezt azóta is gyakran teszik, amikor „pacifistának” tartják Jézust. Az igazság mindig megosztja az embereket, ami nem az igazság hibája, hanem ez a természete. Ez így van az emberi igazságokkal is, de még inkább magával az Igazsággal, Krisztussal.

Jézus próféta volt, nem csupán próféta, de próféta is, Aki sokszor beszél és cselekszik úgy, ahogyan az ószövetségi próféták. Ennek a prófétai stílusnak a példája a mai evangéliumi rész is, ahol Jézus sarkítva fogalmaz, azzal a céllal, hogy az üzenetét még jobban kihangsúlyozza. Az egész jézusi valóság, az Ő személyiségének ismeretében nyilvánvaló, hogy Jézus nem a családi kötelékek ellen beszél, hanem Isten ügyének elsőbbségét hangsúlyozza. A súlyos szavak jelzik tanításának és a mögötte álló valóságnak komolyságát és súlyosságát. Mindezt a szűkebb tanítványi-körnek mondta, csak ezután folytatja nyilvános működését és igehirdetését a tömegeknek, de azt már más stílusban: példabeszédek által.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

622.    Elkezdődik a Hidzsra: Mohamed próféta híveivel Mekkából Medinába menekül; ez az iszlám időszámítás kezdete

1054.  Az egységes keresztény egyház kettészakadása („szkizma”) keleti és nyugati egyházra, Bizánc és Róma központokkal

A bizánci császárság és a nyugat-római birodalom területét egyházi joghatóság szempontjából szétválasztó kölcsönös kiközösítések következménye. Kiindulópontjának tekinthető, hogy I. Nagy Konstantin császár (306-337) a székhelyét 330-ban Rómából Byzantionba tette át. Ezzel a világbirodalom súlypontja átbillent görögök lakta területekre. Az új főváros Konstantinápoly a hatalmas építkezések, gazdasági, politika és katonai jelentősége révén új Róma lett. I. Theodosziosz császár 394-395-ben az egész birodalom császára, de két fia már megosztozott a birodalon: az egyik Konstantinápolyban, a másik Ravennában tartózkodott. 476-ban a Nyugar-római császárság megszűnt, a népvándorlás átalakította Európát: az etnikai ellentétek elmélyülése, a nyelvek különbözősége, a görög nyelv ismeretének hanyatlása mind elősegítette a szakadást. Kelet és Nyugat eltérő fejlődése tovább mélyítette a lelki, kulturális, gondolkodásbeli különbségeket. Jusztinianosz császár (527-565) sikertelen egyesítési kísérlete után csak az adózási kötelezettség és az adóbehajtó intézmények maradtak a barbár népek támadásainak kitett Itáliában. Az iszlám előretörése, a mediterrán hajózás korlátozása, s ezzel a mindennapos érintkezés csökkenése mind egy-egy láncszem a folyamatban, ahogy a császárok személye körül kialakult kultusz, és túlzott befolyásuk vallási téren. Mivel a császári hatalom „szent” karakterét mindenki elismerte, az uralkodók egyre többször avatkoztak be egyházi ügyekbe. Konstantinápoly pátriárkája mint az „új Róma” püspöke elsőbbséget követelt magának, s nehezére esett Péter utódja elsőbbségének elismerése. A képrombolás vitáiban a pápák ált. a képtisztelet mellé álltak, s elítélték a keleti császárok nézeteit. A képtisztelet hívei Rómát az ortodoxia védelmezőjének tekintették. A képromboló uralkodók várták az alkalmat, hogy elégedetlenségüket mikor hozhatják a Szentszék tudomására. 732 körül III. Leó császár (717-741) Calabria, Sicilia, Illyria tartományait kivette a pápai joghatóság alól, s a konstantinápolyi pátriárka alá rendelte. Az Itáliában állomásozó bizánci katonaság gyöngesége a pápaságot arra kényszerítette, hogy a frankokkal lépjen szövetségre. A 754-ben megkötött szerződés Kis Pippin és II. István pápa között, Nagy Károly (800-814) császárrá koronázása 800 karácsonyán és a Nyugat-római birodalom restaurációja jelezte a bizánciak számára: Róma többé nem számít rájuk. Aszakadás jelei korán feltűntek a zsinatok határozatokban is. 381-ben az I. konstantinápolyi zsinat közvetlenül Róma püspöke után említette Konstantinápoly püspökét. 451-ben a kalkedoni zsinat 28. kánonja rögzítette az „új Róma”, Konstantinápoly státuszát, az új császárváros egyházána Róma egyházával azonos előnyöket kell élveznie. Nagy Szent Leó pápa (440-461) levélben tiltakozott: a római püspök fősége nem a város „császári jellege” miatt van, hanem Péternek Krisztustól kapott hatalmából ered. A szakdás főpróbájának nevezik az Ignatiosz és Photiosz vitájából fakadt Photiosz-féle szakadást I. Miklós pápa (858-867) idejében. Miközben a pápaság világiak hatalmába került (880-1046: sötét század), addig keletenen a császárság elérkezett hatalma csúcspontjához. A cezaropapizmus II. Niképhorosz Phokasz (963-969) alatt érte el csúcsát: a császár betiltotta a latin liturgiát Apuliában és Calabriában, a hitetlenek elleni háborúkban elesett összes katonát szent mártírként akarta tiszteltetni, de ezt a konstantinápolyi pátriárka megakadályozta. Az oroszok eleinte nyugatfelé tájékozódtak, majd amikor bizánci térítők érkeztek hozzájuk, a pápa és a pátriárka közötti viszony még feszültebbé vált. XVIII. János pápa (1003-09) alatt, 1004-ben hagyták ki a pápa nevének említését a liturgiából Konstantinápolyban. A szkadás személyei keleten IX. Konsztantinosz (1042-54) császár és Kerullariosz Mihály konstantinápolyi pátriárka, nyugaton IX. Leó pápa (1048-1054) és Humbertus de Silva Candida bíboros. A vitát 1053 szeptemberében keletenen, Ochrida érseke, Leó váltotta ki, amikor Trani érsekének, Johannesnek írt levelében a nyugati egyház gyakorlatát négy ponton kifogásolta: 1. kovásztalan kenyér használata az Eucharisztiában; 2. szombati böjt; 3. fojtott állatok húsának fogyasztása; 4. nagyböjt alatt az alleluja elhagyása a liturgiából. Ezt kísérte Niketasz Sztethatosz vádirata: 1. a latin egyház a filioque bevezetésével eretnekséget vitt be a hitvallásba; 2. a cölibátus a természet törvénye elleni erőszak, és a papokat emberi szempontból lealacsonyítja. Kerullariosz bezáratta a latin rítusú templomokat Konstantinápolyban, a latin szerzeteseket kiközösítéssel fenyegetve bírta rá a görög rítus átvételére. Ezután levélváltás kezdődött a pápa, a pátriárka és a császár között. A császár nyomására Kerullariosz 1054. januárjában közeledni próbált Rómához, de a pápával teljes egyenlőséget követelt magának. A pápa ekkor három legátust küldött Bizáncba, Humbertusszal az élen, de csak a császár fogadta őket, Kerullariosz nem volt hajlandó velük tárgyalni. Humbertus bíboros 1054. június 24-25 között nyilvános vitában legyőzte Niketasz Sztethatoszt, majd ellenfelét megszégyenítette, és Kerullarioszt bitorlónak nevezte. Humbertus már ezzel megmutatta, hogy nem alkalmas küldetése teljesítésére, a pápa ugyanis csak tárgyalással bízta meg, nem vitatkozással, ítélkezéssel, intézkedéssel. Küldetése során Humbertus túllépte jogkörét. Közben április 19-én meghalt IX. Leó pápa, így eleve vitás, hogy Humbertus jogosan lépett-e föl a küldő-megbízó halála után annak legátusaként. Jóhiszeműségéhez azonban nem fér kétség, mert csak Konstantinápolyból visszatérőben értesültek IX. Leó haláláról. Humbertus július 16án reggel a Hagia Sophia oltárára letette a kiközösítő bullát. A kiközösítés nem a bizánci egyházra, hanem Kerullariosz személyére vonatkozott, aki tárgyalni akart a legátusokkal, de a császár ragaszkodott ahhoz, hogy ő is jelen legyen a megbeszéléseken, melybe a pátriárka nem egyezett bele, mire a legátusok visszatértek Rómába. Kerullariosz VII. 24-re zsinatot hívott össze, mely Humbertus, kísérői és támogatói ellen szóló kiközösítéssel válaszolt, ami burkoltan a pápa személye ellen irányult. A császár, aki eredetileg békét akart Rómával, kénytelen volt Kerullariosz mellé állni. A kölcsönös kiközösítésből fakadó szakítás súlyosságával se nyugaton, se keleten nem voltak tisztában, A keresztes hadjáratok megindulásakor a legfőbb vezetők között beállt szakadás ellenére Bizánc még együttműködött nyugattal, de az elfoglalt területek feletti viták, s végül 1204-ben a IV. keresztes hadjárat (latin császárság) miatt a szakadás teljessé vált.

1342.  I. (Nagy) Lajos magyar király trónra lép

1356.   I. (Nagy) Lajos magyar király pallosjogot adományoz Bártfa városának

1848.  Madarász László vezetésével megalakul a nemesi radikálisokat és a márciusi ifjúságot tömörítő Egyenlőségi Társulat

1849.  Grotenhjelm Szeretfalvánál legyőzi Damaszkin György hadosztályát

1849.  Noszlopy Gáspár visszafoglalja Nagykanizsát a horvátoktól

1856.  Visszanyeri szabadságát a hazafias magatartása miatt 1853-ban elítélt Leövey Klára

1857.   id. Andrássy Gyula gróf aláírja a hazatérési engedélyhez előírt hűségnyilatkozatot

1918.   II. Miklós orosz cárt és egész családját Lenin utasítására agyonlövik Jekatyerinburgban

1919.   A Forradalmi Kormányzótanács közzéteszi CXXIX. számú rendeletét német nemzetiségi terület felállításáról, egyben mindennemű rekvirálási rendelet hatálya alól kiveszi az írókat, a tudósokat és a művészeket

1926.  Rassay Károly elnökletével megalakul a Független Nemzeti Demokrata Párt

1933.  A rendőrség elkobozza a Népszava aznapi számát, „Demokrácia–diktatúra” című vezércikke miatt

1940.  Adolf Hitler parancsot ad a Nagy-Britannia elleni megszállás előkészítésére

1944.  A szovjet csapatok elfoglalják Litvánia fővárosát, Vilniust

1945.   Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Ground-on

1969. Neil A. Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal a fedélzetén útjára indul az amerikai Apollo–11 űrhajó, hogy végrehajtsák az első holdraszállást. 21-én közép-európai idő szerint 3 óra 56 perckor a holdra lép Armstrong – az első ember egy idegen égitesten

1979.   Szaddám Huszein lesz az Iraki Köztársaság elnöke, Ahmed Hasszán al-Bakr lemondatása után

1990.  Ukrajna parlamentje szuverenitási nyilatkozatot fogad el

Ezen a napon született:

1486.  Andrea del Sarto itáliai reneszánsz festőművész

1660.  Jakob Prandtauer osztrák barokk műépítész

1834.  Franz Adolf Eduard Lüderitz brémai üzletember, Német Délnyugat-Afrika gyarmat (Namíbia) megszervezője

1843.  Fodor József orvos, higiénikus

1872.  Roald Amundsen norvég sarkkutató, a Déli-sark felfedezője

1892.  Bókay János író, költő

1896.  Trygve Lie az ENSZ első főtitkára

1911.   Ginger Rogers amerikai színésznő

1928.  Robert Sheckley amerikai író

1932.  Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus

Ezen a napon hunyt el:

1342.  I. Károly (Károly Róbert) magyar király

1868.  Beniczky Lajos honvéd ezredes, kormánybiztos, az 1848-49-es szabadságharc utáni magyar függetlenségi szervezkedések egyik vezetője

1920.  Benczúr Gyula festő

1985.  Heinrich Böll Nobel-díjas német író, műfordító

1994.  Julian Schwinger Nobel-díjas amerikai elméleti fizikus

 

2000. Petri György Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró

 

Istenes és világi gondolatok

„A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel3,14-16)

Innen a mondás: „a langyos vizet Isten is kiköpi”, és tegyük hozzá, az ördögnek se kell. Aki langyos életet él, annak még kísértései sincsenek.

 

„Végül is hagytam némi nyomot

a világban, mondom

mint a nippek a kredencen,

ha felemelsz, alattam sincs por.”

(Petri György Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró, +2000.07.16)

Az iróniát, főleg az öniróniát tanulni lehet, ezért tanulni kell.

A „nipp” porcelán dísztárgy, csecsebecse, igazi giccs, amilyenek a nagyanyáink vitriniben találunk, s amiken keresztül meg lehet tanulni, hogy az ember otthonában nincsenek giccsek, csak emlékek, „ereklyék”.

 

„Kétféle halak vannak, úgymint tengeri halak és édesvízi halak. Nekünk, szegény magyaroknak, bár már Széchenyi István sürgette, hogy tengeri halakra is igyekezzünk szert tenni, csupán édesvízi halaink vannak; van pontyunk, csukánk, harcsánk, tokunk, pisztrángunk, ebihalunk és kárászhalunk, és egy igen kellemetlen, szomorú kis halunk, az, hogy előbb-utóbb éhen halunk.

Van egy közmondás, amely szerint fejétől büdösödik a hal. Ez a közmondás - eltérőleg a többi közmondásoktól - igazságot fejez ki, ezért van az, hogy a szardíniának mielőtt a dobozba beteszik, levágják a fejét. Voltak korok, amikor ezt - nyilván tévesen - az emberre vonatkozólag is hitték, mondjuk a világháború korában.” (Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, A hal r.)