Hírek

2021, március 9 to 2021, december 31
Hírek

 

 

H Í R E K  




 

A kinevezett katonai ordinárius

püspökké szentelése


 

Nagy örömmel és hálatelt szívvel értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy Őszentsége Ferenc pápa 2021. február 18-án kinevezte Mons. Berta Tibort, általános helynökünket Magyarország katonai ordináriusává. Ez az első alkalom szolgálatunk 1994-es újjászervezése óta, hogy az ordinariátus saját papja kapott püspöki kinevezést! Szívből gratulálunk a kinevezett püspök úrnak!

 

A püspökszentelő szentmisére és az új ordinárius beiktatására katonai tiszteletadással kerül sor a budapesti Szent István Bazilikában, 2021. április 10-én, szombaton 10.00 órakor.

 

Sajnos a vírushelyzetre való tekintettel a szertartást zárt keretek között, korlátozott létszámban kell megtartanunk, belépés csak meghívóval lehetséges. A liturgiát online lehet majd követni.

 

Tisztelettel és szeretettel kérünk mindenkit, hogy az új püspököt és az ordinariátus papságát továbbra is támogassa fohászaival, hogy lelkipásztori szolgálatunkat mindenkor Krisztus Urunk legszentebb Szívének szándéka szerint, hűségesen és hatékonyan tudjuk ellátni!

 



A tatai dandár fiatal lelkésze

a test és a lélek edzőtermében teljesít szolgálatot

Eredeti megjelenés: Kemma.hu - Goletz-Deák Viktória


 

 

Egy fiatal százados teljesít lelkészi szolgálatot a tatai dandárnál. A római katolikus egyháznak felesküdött Markovics Milán Mór szerint a katonai és a papi hivatáshoz is erő szükséges: az előbbihez fizikai, az utóbbihoz lelki.

Markovics Milán Mór százados az MH. 25 Klapka György Lövészdandárnál teljesít lelkészi szolgálatot. A Kemma.hu-nak beszélt munkájáról és a feladatairól.

– A katonai világ az élet határhelyzetét érinti: nemcsak a háborús helyzet miatti élet-halál okán, hanem azért is, mert a katonák már a kiképzés során is nehéz helyzetekre vannak felkészítve. A katonalelkész egy olyan, az élet határhelyzetei között szolgáló egyenruhás közösség tagja lesz, ahol gyakoribb a kérdés, hogy mi ez itt, amiben létezünk és küzdenünk kell, és mi lesz majd az életünk után – vélekedett a százados, aki szerencsésnek mondta magát, mert a hobbija egyben a hivatása is.

– A hobbim a válaszkeresés. Válasz arra az alapkérdésre, hogy mi vagyok én, hol vagyunk, és miért? A lelkészi hivatást azért választottam, mert szerettem volna, hogy a hobbim és ami a legjobban érdekel, ne csak ráérős perceimben legyen velem, hanem ezzel foglalkozhassak, amikor csak lehetőségem van rá. Mivel a munka az ember életének legalább felét elveszi, ezért ez tűnt logikus lépésnek. Lehet, hogy ez sokak számára nem elég drámai, de nálam így indult – árulta el Markovics Milán Mór, aki a katonai világot fiatalként mindig ámulattal figyelte.

– Őseim történetei a háborúból még misztikusabbá tették mindezt. Felnőve már láttam a valósabb és kevésbé előnyös oldalát is. Mivel közben azonban harcművészetekben is némi jártasságot szereztem, megláttam, hogy az erőszak, az erő, a fizikai és a lelki erő nem az, mint amit kívülről gondolunk róla. Ez ott kezdődik, amikor az ember belép először egy dojoba, és nem balhés, rossz arcú emberekkel, hanem normálisakkal találkozik, akikkel jó esetben barátokká is válnak. A hadsereg is ilyen.

– Nem könnyű harcossá vagy katonává válni, nem is mindenki feladata. Nem könnyebb azonban lelkileg sem erőssé válni. Sok szép dolog van a világon, de az egyik az, amikor valakinek megadatik, hogy a test és a lélek edzőtermében szolgálhat – mondta a katonai lelkész, aki arról is beszélt, hogy hogyan egyeztethető össze a papi és a katonai hivatás. Hiszen a katonai lelkészeknek is részt kell venniük a harci kiképzéseken és lövészeteken.

– Az a jó és helyes, ha valaki nem szereti az erőszakot. Erőt képviselni és alkalmazni azonban kikerülhetetlen, és igazságosnak tartjuk. Ha megtámadnak az utcán, örülünk, ha felbukkan a rendőrség. Ha egy idegen repülőgép betér a légtérbe, megnyugtató, ha a Magyar Honvédség vadászbombázói kényszerítik leszállásra, és lehetne sorolni. Annak idején egy küzdősportokban kiemelkedő eredményeket elért osztálytársamon láttam, hogy azért nem fél, mert tudta, mire képes és mire nem. Ezért nem ment bele kockázatos helyzetekbe, ugyanakkor, aki vele volt, nem félt. Rájöttem, hogy az erő önmagában szükséges a békés, nyugodt élethez.

– Nekünk, lelkészeknek azonban nem a fizikai erő, hanem a lelki, amire gondot kell viseljünk. A lelki erő természete és forrása más, de aligha van olyan ember, aki ne találkozott volna már a gonosz valamilyen megnyilvánulásával. Ilyen esetekben is érezzük, hogy szükségünk van védelemre, de legalábbis egy emberre, aki segít eligazodni a lelki világban – szögezte le Markovics.

– Az ausztrál pszichológus, író Biddulph szerint a hivatás az, ahol a szenvedélyeink találkoznak a világ szükségleteivel. A lelkész és a katona is hivatásnak éli meg a feladatát. A lelkész feladata, hogy az emberek valódi kérdéseire a kor nyelvén adjon választ. A katonák szükségletei, gondjai, kérdései alapvetően nem különböznek a nem katonákétól. A katonalelkészhez, aki a katonák kollégája, bajtársa és lelkipásztora is, számos ügyben fordulhatnak a katonák. Van, aki beszélgetni megy hozzá, van, aki egyházi szolgálatot vár, például meg szeretne keresztelkedni, gyónni szeretne vagy imádkozni, meditálni tanulni – sorolta feladatait a tábori lelkész, akivel a tatai lakosok is találkozhattak már. Ilyen alkalom volt többek között a Tatán tartott doni megemlékezés is, ahol imára hívta a megemlékezőket.

A katonai lelkészeknek azonban nem csak hazánk határain belül kell szolgálatot teljesíteniük. Különböző katonai missziókon is részt vállalnak.
– Rendszeresen kísérjük a katonákat külszolgálatokra. Ennek az oka egyszerű. Ahová ők mennek, mi is megyünk velük. Én eddig a Balkánon teljesítettem többször szolgálatot. Az benne az izgalmas, hogy katonai környezetben vagyunk a nap 24 órájában, és bár ma már a katonai bázisok nagyon jól felszereltek, sok mindent egyszerűbben kell megoldani. Ez azonban családiassá teszi a légkört, a nehezebb helyzetek közelebb hozzák egymáshoz a katonákat, és a lelkész sem egy távoli, bizarr figurának tűnik majd, hanem egynek közülük. Ezzel sok előítélet szokott leomlani a katonákban, aminek a következménye, hogy sokan felnőttként keresztelkednek meg, változtatnak az egyházellenességükön, és sokan ezután kezdenek el edzeni a lelki világ küzdőterén.

 

Keresztel és esket is a lelkész

A százados szerint munkája a lényeget illetően nem különbözik a lelkészekétől.
– Elsősorban ugyanazok a feladataim, ami bármilyen lelkésznek más területen. Keresztelünk, esketünk, temetünk, Krisztust és az örömhírt hirdetjük. A katonai környezet teszi különlegessé, és az, hogy általában őket, a katonákat kereszteljük, esketjük, temetjük, így személyes minden alkalom. Illetve ránk is vonatkoznak a katonai előírások, szabályok, így az egyenruha-viselet, alakias viselkedés, a fizikummal kapcsolatos elvárások – mondta a katonai lelkész.

 



Inter arma caritas

379. adás

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu 


Bíró László katolikus tábori püspökkel az élet szentségéről beszélgettünk.

Ezt hallhatják a mai adásban itt:

https://honvedelem.hu/hirek/inter-arma-caritas-379-adas.html

 



Tábori püspökké nevezte ki Ferenc pápa

Berta Tibor ezredest

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu


Bíró László jelenlegi katonai ordinárius lemondását elfogadva Ferenc pápa február 18-án katolikus tábori püspökké nevezte ki Berta Tibor ezredest, a Katonai Ordinariátus általános helynökét.

Berta Tibor ezredes Kaposváron született 1966. június 19-én. 1991. június 20-án szentelték pappá a Veszprémi Főegyházmegye szolgálatára, majd a Kaposvári Egyházmegyébe inkardinálódott. 1994-ben kezdte meg szolgálatát a Katonai Ordinariátusban, 2009 óta volt a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

 



KATONAI ORDINARIÁTUS

-

HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM

KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

 

Ünnepi körlevél

 

Tisztelettel közlöm a Katolikus Tábori Püspökség katonalelkészeivel és munkatársaival, a testvéri Szolgálati Ágakkal, Honvédelmi Miniszter Úrral, a honvédelmi tárca elöljáróival, a Magyar Honvédség Parancsnokával, a Honvéd Tábornoki Kar tagjaival, a minisztérium és a honvédség katonáival és valamennyi munkatársával, hogy Ferenc pápánk a Magyarországi Katonai Ordinariátus élére 2021. február 18-án Berta Tibor általános helynök, ezredes urat nevezte ki püspökké.

 

Ez a kinevezés hasonlatos ahhoz az úthoz, ahogyan a Protestáns Szolgálati Ág élére a Magyarországi Református Egyház Zsinata megválasztotta, majd a honvédelmi miniszter kinevezte Jákob János protestáns tábori püspök urat, illetve amiképpen a köztársasági elnök – a miniszterelnök javaslatára – Dr. Benkő Tibor vezérezredes urat a honvédelmi tárca irányításával bízta meg. Mindketten, ahogy Tibor atya is, végig járva a szolgálati feladatok különböző állomásainak számos munkakörét, fokozatosan jutottak el jelenlegi tisztségükbe.

 

Kinevezett püspökünket is végig kísérte megannyi feladat és beosztás a sorköteles katonaságtól a tábori püspökség újra indulásán keresztül a helynöki szolgálatig, megtapasztalva a megbízatásokkal járó magasságokat és mélységeket is.  Lelkipásztori munkát végzett Marcaliban és Kaposváron, majd a katonai ordinariátus megalakítása után központi szolgálatban volt segítségére püspökének a tábori lelkészi tevékenység kibontakoztatásának folyamatában, ahol a kezdetek nehézségeinek megannyi tényezőjét is átélve mindig hűségesen szolgálta az aktuális feladatokban a püspökség életét egységben a honvédelmi vezetéssel.

 

Új püspökünk életútja – talán nem méltatlan ez a megközelítés – sajátságos módon mutat egyfajta hasonlóságot Krisztus Urunk útjához, aki harminc évi rejtettségben élt, míg a nyilvánosság elé lépett.  A rejtettségben formálódott felnőtté, élte meg nemzeti identitását és tanult meg dolgozni.

 

Kedves Püspök atya!

Te is megjártad ezt az utat Somogyország egyik kis falujától az esztergomi Ferences Gimnáziumon keresztül, a papnevelő intézeti közösségen át, a püspökök egymásutánjainak a szolgálatában: katonalelkészként voltál alakulatoknál, helyőrségekben, jártál külmisszióban, s újra meg újra töretlen akarattal építetted a Katolikus Szolgálati Ág jövőjét.  Ebben a közel harminc évi szolgálatban egyfajta biztonságot adtál jelenléteddel mind az ordinariátus papjainak és alkalmazottainak, mind a honvédség katonáinak és munkatársainak.

 

Főtisztelendő Püspök atya!

Közös szolgálatunk ideje alatt sokszor leírtuk és magunkban is tudatosítottuk, hogy a tábori lelkészi szolgálat az egyetemes egyház szolgálata. Tevékenységünk nem izolált a világegyháztól, hiszen annak egyik területét öleli át egy sajátos lelkipásztori küldetésben. Minden megkeresztelt ember szolgálata az egész egyház missziója, a katonai lelkipásztorkodás ugyanakkor egy konkrét területet vállal át ebből a küldetésből. Törekedj arra papjainkkal együtt, hogy elmélyülhessen az egység az egyetemes egyház püspökeivel, a helyi püspöki konferencia tagjaival, s velük együttesen végezd a krisztusi örömhír megélésének és átadásának szolgálatát a magyar egyház és a magyar honvédelem javára! Legyél ezután is figyelemmel a katonacsaládok lelki gondozására a paptestvérek bevonásával, hogy tovább mélyíthessétek ezt a pasztorációt a személyes kapcsolatok, a házasság- és családerősítő hétvégék, a katonák gyermekeinek kialakított programok és a jövőben adódó új lehetőségen keresztül!

 

Ferenc pápánk szerint Jézus nem névjegykártyát adott át nekünk, hanem személyes találkozásra hívott meg minket: „Mester –, hol laksz? Gyertek és meglátjátok!” (Evangélium János szerint 1, 38-39). Jézus sajátos életközösségre hív magához, amelyben azt szeretné, hogy tudjunk időt szakítani az elcsendesedésre, a zsolozsma imádságaira és különösképpen is a szentmise megünneplésére egyénileg és a közösségben egyaránt. Az ezekre fordított figyelem segít, hogy szolgálatunk hatékony lehessen a rád bízott katonák körében.

 

Fogolykiváltó Boldogasszony, Szent István király minden magyar katona patrónusa, Kapisztrán Szent János a katonalelkészek védőszentje segítsen téged is és a rádbízottakat is, hogy életünk Istent dicsőítő himnusszá válhasson!

 

Kedves Paptestvéreim!

Az Úristen ajándékozzon meg benneteket püspökötökkel együtt, hogy az Ő szavára figyelve közösen és egységben tudjatok cselekedni katonalelkészi munkátokban! Bár külön-külön helyőrségben, egymástól sokszor nagyon távoli területeken végzitek a papi szolgálat hagyományos és megannyiszor sokrétűen újszerű feladatait, de ez a szolgálat mégsem elszigetelt. A felszenteltségen kívül összeköt benneteket, hogy hivatásotok az egyház egyetemes missziójából fakad, melynek egysége a püspöktől nyert megerősítő megbízás által válik közös küldetéssé. Őrizzétek és amikor csak tehetitek, közösen műveljétek, amit az Úr az utolsó vacsorán hagyott ránk a lábmosásban és a szentmise alapításának titkában! Maradjatok meg mindkettőben, hogy tettekkel és imádsággal továbbra is megélve az egységet, ki tudjátok nyújtani kezeteket a rászorulók felé!

 

A tábori lelkészi szolgálat ökumenikus jellegű. Isten Szentlelke egységre ösztönöz bennünket. Fontos, hogy a sokrétegű egység érdekében félre tudjuk tenni a részigazságokat, a hagyományokon keresztül átöröklött különbözőségeket. Elgondolkoztatott Ferenc pápa meglátása: az Úr nem megparancsolta az egységet, hanem imádkozott érte, „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Evangélium János szerint 17, 11).

 

Hálával tekintek vissza a közösen eltöltött évekre, amelyek során együtt tudtunk munkálkodni a Tábori Rabbinátussal és a Protestáns Szolgálati Ággal a helyőrségek és alakulatok fölkeresésekor, a katonai megemlékezések imádságos fohászaiban, a nagy egyházi és nemzeti ünnepek áhítatos alkalmain.

 

Tisztelt Honvédelmi Miniszter Úr, Tábornok, Tiszt, Altiszt Hölgyek és Urak, s mindnyájan, akik a honvédelem kötelékében szolgálnak!

Először is szeretném megköszönni az elmúlt évek során megtapasztalt együtt gondolkodást, együtt munkálkodást, és azt a nagyvonalú támogatást, melyet mind az ordinariátus, mind személyes létemben megélhettem. Ez az egység valóban hordozza az annyiszor elhangzott felkiáltást: Hazámat szolgálom!

 

Ferenc pápa idei békevilágnapra írt üzenetének témájává tette: A gondoskodás kultúrája a béke útja. A kereszténység ölén született meg és mélyült el a személy fogalma, melynek lényege a kapcsolatok gazdagsága, hiszen a személy mindig igényt formál a közösségi életre. A honvédség intézményes keretei között szolgálók a béke útjának építői, ahol a bajtársiasság és nem az individualizmus, az egymás felé való segítőkész gondoskodás és nem a kirekesztés vezeti őket. A tábori lelkészi szolgálat különböző ágai ebben szeretnének a jövőben is segítő támogatást nyújtani sajátságos eszközeikkel, egységben egymással, egységben a honvédelem vezetésével, egységben nemzetünkkel és mindazokkal, akik a békét szövetségben szolgálják.

 

Szeretett Testvéreim, Katonalelkészek, a Katonai Ordinariátus Munkatársai!

Amikor köszöntöm Berta Tibor kinevezett tábori püspököt, megragadom az alkalmat arra is, hogy egyben búcsúszót mondjak felétek, a minisztérium és a honvédség vezetése, valamennyi katonája és munkatársa felé. Bár egyházjogilag továbbra is az ordinariátus tagja maradok, de megváltozik a szolgálati viszonyom, hiszen magam is alárendelt leszek abban a küldetésben, amelyben tíz évig szolgálhattam.

 

Hálásan köszönöm, amit kaptam közvetlen környezetemtől és mindazoktól, akikkel a honvédségben találkoztam.

 

Kívánom, hogy a Jóisten áldása kísérje továbbra is életünket és szolgálatunkat, őrizve az egységet az együttes munkálkodásban és a közös küldetésben!

 

Imádsággal és testvéri szeretettel:

 

Bíró László püspök,

kiérdemesült katonai ordinárius

 



FERENC PÁPA ÜZENETE

a 2021. év  NAGYBÖJTJÉRE

„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe…” (Mt 20,18)

Nagyböjt:

a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje


 

Kedves Testvérek!

Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért. Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki „megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény „élő vizéből”, és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. 

Az üzenet további része itt olvasható: https://katolikus.hu/cikk/ferenc-papa-uzenete-2021-nagybojtjere

 

 



HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM 

KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

HÍRLEVÉL

2021. február (2.)


XVIII. Természetvédelmi tábor

A Katolikus Tábori Püspökség ebben az évben is három turnusban július és augusztus hónapban tervezi megtartani a XVIII. Környezet- és természetvédelmi tábort a honvédelemben szolgálatot teljesítők 11-16 éves korú gyermekeinek. A járványhelyzet miatt az egyes turnusok időpontját a közeljövőben jelentetjük meg hírlevélben és a püspökség honlapján.

 

Február 17. hamvazószerda - hamvazás

 

 

Hamvazószerda a nyugati-latin egyházban a nagyböjti időszak kezdete, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Ekkor tartják a hamvazás szertartását, amikor a hívők fejét meghintik hamuval, mely a Szentírásban a gyász, a bűnbánat, a megalázkodás, a gyarlóság és a mulandóság jelképe.

A 4. századtól ez a nap volt a súlyos bűnösök nyilvános vezeklésének kezdete: mezítláb, zsákszerű vezeklő szőrruhába öltözve járultak a püspök elé, elmondták a bűnbánati zsoltárokat (ld. Zsoltárok könyve 6., 31., 37., 50., 101., 129, 142.) és a szentek litániáját, majd a püspök az általa megáldott hamuval megjelölte őket, és kirótta rájuk a nyilvános penitenciát (bűnökért járó elégtételt). Ezután – miként az Úr Ádámot és Évát az édenkertből – kiutasította őket a templomból, ahová a nagycsütörtöki föloldozásig és nyilvános visszavételig nem mehettek be, csak az ajtóban állva kérhették a templomba betérő hívek imádságát.

 

 

A keresztény kultúrkörben régebben hamvazószerdán ért véget a farsang és a karneváli (carne vale - hústól elbúcsúzni) időszak, ettől kezdve az étkezéseknél elhagyták a húst, tojást, tejtermékeket, innen a húshagyó (kedd) és vajhagyó (vasárnap) elnevezés. A korai egyházban hároméves próbaidő letöltése után ezen a napon kezdődött a katekumenek (hittanulók) közvetlen fölkészítése a húsvét vigíliáján való keresztségre.

A hamvazkodás már a nyilvános vezeklés intézményének megszűnte előtt egyre népszerűbb lett a hívők körében, akik a vezeklőkkel közösséget vállalva maguk is fölvették a bűnbánat jelét. Ez a középkorban általános szokássá lett mind a klérus, mind a világi hívek körében. Korunkban a hamvazáskor a pap először megáldja a hamut az alábbi könyörgés kíséretében: „Istenünk, téged az alázatosság könyörületre indít, a bűnbánat pedig megengesztel. Hallgass kegyesen könyörgésünkre, és amikor híveid fejére hamut hintünk, áraszd rájuk szent † áldásodat, hogy buzgón gyakorolva a nagyböjt bűnbánati cselekedeteit, szent Fiad húsvéti feltámadását megtisztult lélekkel ünnepeljék. Krisztus, a mi Urunk által.” Ezek után helyi szokás szerint e szavakkal végzi a hamvazást: „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és a porba fogsz visszatérni!” (vö. Teremtés könyve 3,19).

A hamvazószerda szigorú húshagyó és böjti nap, amikor a latin egyház törvénye szerint 18 éves kortól 60 éves korig nem lehet húst fogyasztani, és csak háromszor szabad étkezni, úgy, hogy a három étkezés közül csak az egyik lehet teljes értékű, vagyis csak egyszer lehet jóllakni. A főétkezés időpontja ugyanakkor szabadon megválasztható.

Azt azért zárójelben meg kell jegyezni, hogy a jelenkori szigorúnak mondott böjt a korábbi, hagyományos szokásokhoz képest egy nagyon enyhe böjtnek felel meg.

 

A nagyböjti időszak

A nagyböjt hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. A kereszténységben a böjt és a böjti időszak kialakulására Krisztus húsvéti misztériuma, az ő kínszenvedésének és föltámadásának eseményei adták az okot, ezért kezdetben halálának napján és sírban való nyugvásának idején, azaz nagypénteken és nagyszombaton böjtöltek, hogy ilyen módon gyászolják meg azt a mintegy negyven órát, amit a Megváltó a sírban töltött.

Amikor kialakult az egyházi év, megszületett a gondolat, hogy Krisztus szenvedésére hosszabb böjttel készüljenek fel, így a III. században már egy hétig tartott, a IV. században pedig számos helyen 40 napos volt a nagyböjti időszak. A negyvenes számban a korai kereszténység a készület idejét látta: Mózes ennyi napon át böjtölt a törvény kihirdetése előtt, Illés negyven napon át böjtölt a pusztában, negyven évig tartott a zsidó nép sivatagi vándorlása, Jónás próféta negyvennapos bűnbánatra hívta Ninivét, Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában nyilvános működésének kezdetén.

Az Úr föltámadásának napján, vasárnap nincs böjt, ezért a nagyböjti idő a hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, valamint a következő hat hét hétköznapjaiból áll (4 + 6x6 nap). A nagyböjt utolsó hete a nagyhét.

Hosszú időn keresztül ebben az időszakban szigorú böjt érvényesült, amikor a hívők kenyéren, són, növényi olajon, száraz főzeléken és vízen kívül semmi mást nem vettek magukhoz, azt is csak az esti órákban, a húsvét előtti nagyhéten pedig már csak kenyér és só volt a táplálékuk. Az idők folyamán a szigorúság enyhült, de a napi egyszeri teljes étkezés, a hústól, zsírtól és egyéb állati eredetű eledeltől való tartózkodás sokáig fönnmaradt.

A nagyböjt ugyanakkor a bűnök elkerülésének és az elcsendesülésnek az ideje, őseink a nagyböjt péntekjein, de különösen nagypénteken az egész napot veszteglésben (hallgatásban) töltötték. Éppen ezért nem volt megengedett a színjáték, a lakodalom, a mulatság, de a perlekedés, a bírói tárgyalások, a testi büntetések és a harc sem. A böjti hagyomány- és szokásrend a 20. század társadalmi változásai és világnézeti forrongásai miatt megváltozott, aszketikus-erkölcsi szándékaiban lassanként meggyengült, melyet a folyamatosan enyhülő egyházi rendelkezések is elősegítettek.

A böjt – sokszor aprólékosnak tűnő – szabályai mindig a minimum feltételeket szabták meg és a kevésbé buzgó hívőknek szóltak, míg a buzgóbbak minden korban sajátságos öntudattal vállalták ezeket a kötelezettségeket.

 

Gondolatok a böjtről, a nagyböjti időről

A böjtölés által az ember Isten előtt sajátos módon juttatja kifejezésre kicsinységét, megalázkodását; itt a külső, fizikai lemondások a belső megújulást szolgálják.

A nagyböjti időszaknak az a célja, hogy önuralommal és önkéntes vezekléssel az ember bizonyos dolgokat megtagadjon magától, amelyek révén elindulhat az önjavítás „lelki-tréningjének” útján. Ebben az időben fontos szerepe van az őszinte, mindenre kiterjedő bűnbánattal elvégzett szentgyónásnak, a buzgón végzett fokozott imádságnak és a másik ember felé megnyilvánuló evangéliumi jócselekedeteknek („Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok… a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek… Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt… Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adományod rejtve maradjon” – Evangélium Máté szerint 6,1-3). Mindezeket a hívek Üdvözítő Krisztusuk iránti tiszteletteljes elköteleződésből végzik, miközben az ő értük vállalt megváltó kínszenvedésére emlékeznek. A bűnbánati időszakban különösképpen is üdvös, hogy legalább a böjtölés és másféle önmegtagadások által vele szenvedjenek, hogy testben és lélekben minél jobban föl tudjanak készülni az ő halottaiból való dicsőséges föltámadásának örömteli megünneplésére húsvét napján, amikor megtapasztalhatják Isten végtelen könyörületének kegyelmi ajándékát. Ez az isteni ajándék ugyanakkor egy személyes találkozásban valósul meg a föltámadott Krisztussal, ezért fontos a szív és a lélek keménységét megenyhíteni a buzgó és evangélium szerinti imádkozással (Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz.” – Evangélium Máté szerint 6,6), mely az Isten irgalmas szeretetének viszonzása, s amelyet a hívő ember abban a tudatban végez, hogy nem méltó erre a szeretetre. Az ilyen lelkülettel végzett imádság révén az ember egyre jobban Isten akaratához próbálja igazítani az életét.

 

***

 

A nagyböjti idő – melyben a gyengeségeket és vétkeket beismerve erőteljesen nyilvánvalóvá válhat a halandó és gyarló ember törékenysége – a bűnöktől megsebzett élet gyógyulását és az Istenhez való megtérést hozhatja el a hívőnek a bűnbocsánat szentségében, a szentgyónásban. Az ember a szentgyónásban nyeri el bűnei bocsánatát, s így Isten szeretetének és irgalmának határtalanságát megtapasztalva a megújult szív derűjével végezheti a böjt gyakorlatait (Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek… Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van.” – Evangélium Máté szerint 6,16-18) és tudja hordozni Krisztus halálának és feltámadásának titkát, amely a keresztény élet alapja. A hívő ember derűje a feltámadás örömhírének befogadásából tör elő, mert ebből fakad az az erő, mely által képe visszautasítani a „hazugság atyjának” csábítását (vö. Evangélium János szerint 8,45), hogy az ember ne zuhanjon az értelmetlenség poklának mélyébe. A kicsinység és mulandóság ellenére a kegyelmi segítség által ott munkálkodik az emberben Isten „álma” (vö. Ferenc pápa 2020-ban elhangzott hamvazószerdai homíliája), az ember örök üdvössége. Ebben a derűs lelkületben azt is felfedezheti a hívő, hogy az Isten őt is föltámasztja hamvaiból.

 

***

 

Az évről évre visszatérő nagyböjti időszakban lehetőség van intenzívebben átélni, hogy Isten saját képére szeretné formálni az embert, és igazságos szeretetével, irgalmas jóságával arra bátorítja, hogy az ő akarata szerint törekedjen élni. Ennek az akaratnak a felismerése föl tudja rázni az embert, hogy ne engedjen a Sátánnak, aki el akarja tántorítani az igaztól, a jótól, a széptől és a józan belátástól, hogy a szeretetét és életét bemocskolva, a gonoszság rabszolgájává tegye.

 

***

 

Isten újra és újra felajánlja a megtérés különleges idejét, amikor a nagyböjti időszakban megadja a testi, lelki, értelmi „ritmusváltás” lehetőségét az ember életében. A böjti időszak szabályai egyfajta erőteljesebb keretet tudnak adni az életnek, melyek a bűnbánat által segíthetnek és kapaszkodókat adhatnak, hogy a buzgó imádság révén az ember előbbre tudjon jutni a hitben való elmélyülésben, az Istenhez való odafordulásban.

 

***

 

A nagyböjti idő arra is figyelmezteti az embert, hogy az élet mindig több a körülmények pillanatnyi együtt állásánál, ezért a hívő ember nem tekintheti abszolút értékűnek mindazt, ami éppen körül veszi. Az élet és a jövő mindig összekapcsolódnak, jövő és távlatok nélkül nincs élet. A nagyböjt készületi ideje a húsvétra irányul, a napra, mely az örökké tartó, kifogyhatatlan élet ünnepe, mert a megváltó Krisztus legyőzte a halált, és a sírban lévőket új élettel ajándékozta meg.

 

***

 

Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy az embernek élete legyen, és bőségben legyen (vö. Evangélium János szerint 10,10). E negyven nap nagy ajándéka lehet az a fölfedezés is, hogy az ember képes sajátságosan szabaddá válni arra, hogy mindennap örömöt szerezzen a körülötte levőknek azzal, hogy támogatja szorgalmukat, elismeri jó tulajdonságaikat, erősíti helytállásukat, megdicséri munkájukat, észreveszi legapróbb igyekezetüket is. Ez a másikra való fölemelő odafigyelés megújíthatja a családokat, a munkahelyeket, a közösségeket, az ember egész környezetét.

 

 

 



 

KIBOCSÁTÓ ÜNNEPSÉG TATÁN

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu


Az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában tartották az MH KFOR Kontingens 24. váltásának kibocsátó ünnepségét január 29-én. Lőrincz Gábor dandártábornok, az alakulat parancsnoka beszédében kiemelte: a katonák sikeresen teljesítették a felkészülési időszak feladatait és helytálltak a zárógyakorlaton is. A parancsnok felhívta a figyelmet arra, hogy kiutazók előtt álló misszió nehéz lesz, mivel a koronavírus okozta járványügyi veszélyhelyzet nehezíti majd a hétköznapokat.

A kibocsátó ünnepségen Markovics Milán Mór százados, katolikus tábori lelkész mondott imádságot és áldást.