Máriapócsi zarándoklat

2018, június 30
Máriapócsi zarándoklat

KATONAI ZARÁNDOKLAT MÁRIAPÓCSRA

A HAZÁÉRT - 170 ÉVES A MAGYAR HONVÉDELEM

 

Helye: NEMZETI KEGYHELY, MÁRIAPÓCS

Ideje: 2018. JÚNIUS 30., SZOMBAT

 

A zarándoklat tervezett rendje

 

09.30 órától  Regisztráció

10.45 óra  A Máriapócsi Kegytemplom bemutatása (I. csoport)

A kegytemplomot Orosz István görögkatolikus parókus mutatja be.

11.30 óra  Katonai tiszteletadással bemutatott ÜNNEPI SZENTMISE a szabadtéri oltárnál

Az ünnepi szentmisét Bíró László tábori püspök végzi a jelenlevő papsággal. 

12.30 óra  Ebéd 

14.00 óra  Akathiszt az Istenszülőhöz (görögkatolikus szertartás) 

14.45 óra  A Máriapócsi Kegytemplom bemutatása (II. csoport)

A kegytemplomot Orosz István görögkatolikus parókus mutatja be.

 

A zarándoklatra honlapunk LETÖLTÉSEK menüpontjában található

egyeni, családi és csoportos adatlapok

kitöltésével az alábbi módokon lehet jelentkezni:

katonáknak és HM-MH-nál szolgálatot teljesítőknek:

a kitöltött jelentkezési lapot a ktp@hm.gov.hu címre vagy a 2/22-696 hm telefaxszámra kérjük visszaküldeni

polgáriaknak:

a kitöltött lapot a hmktp.iroda@gmail.com címre vagy a 06-1-354-16-25 telefaxszámra kérjük visszaküldeni.

 

A Katolikus Tábori Püspökség (Katonai Ordinariátus)

2018. június 30-án, szombaton 11.30 órakor

a Máriapócsi Nemzeti Szentélyben

zarándoklattal egybekötött katonai tiszteletadással bemutatott ünnepi szentmisében emlékezik meg arról,

hogy 170 éve alakult meg a Magyar Honvédség.

 

          Nemzetünk hadseregének megalakulása annak a küzdelmekkel teli folyamatnak a része, amely Hazánk függetlenségi törekvéseiben nyilvánult meg. A reformkor Magyarországán számos megnyilvánulás segítette egy önálló haderő létrejöttét, így például az 1832-36-os országgyűlésen Beöthy Ödön (1792-1854) országgyűlési követ, Bihar Vármegye főispánja indítványozta a nemzeti színek megjelenítését a katonai zászlókon. Többször történt kísérlet a katonai főiskola (Ludovika Akadémia) elindítására is, vagy Kiss Károly (1793-1866) katonatiszt, hadtudományi író javaslata alapján az önálló hadügy és hadtudomány létrehozására, de pártfogolta egy nemzeti őrsereg felállítását báró Wesselényi Miklós (1796-1850) és gróf Zichy Ottó (1815-1880) is. Az 1848 eleji forradalmi események (Itália, Párizs, Bécs, Pest) nagyban elősegítették, hogy az április 11-én életbelépő törvényekben intézkedés történt a honvédelmi tárca létrehozására, melynek élére Mészáros Lázár (1796-1858) került, ugyanakkor a gróf Batthyányi Lajos (1807-1849) vezette kormány minél előbb azt akarta elérni, hogy az ország területén állomásozó idegen alakulatokat a külföldön levő magyar csapatok váltsák fel. Az 1848. április 26-ai kormányrendelet egy 10 000 főből álló önálló „rendes mobilis nemzetőrség” felállítását tűzte ki célul - amelyeket később honvéd alakulatoknak kezdtek nevezni – majd május végére Batthyány Lajos szándéka szerint tíz gyalogzászlóaljat szereltek föl. A külföldi fenyegetés miatt az országgyűlési képviselők 1848. július 11-én 200 ezer újoncot szavaztak meg létrehozva Hazánk reguláris haderejét, a Honvédséget, így az év végére egy 110 ezres seregünk lett, mely végigharcolta a szabadságharcot.

          A Katolikus Tábori Püspökség ebben az évben együtt ünnepel Hazánk katonáival, amikor honvédelődeink előtti tiszteletteljes főhajtással arra szeretnénk felhívni minden jó szándékú ember figyelmét, hogy 1848-ban szinte a semmiből létrejött a szabadságot, a függetlenséget és az ország érdekét szolgáló nemzeti összefogás hadserege. A Máriapócson bemutatandó ünnepi hálaadó szentmise keretében emlékezünk mindazon elődeinkre, akik ebben a hadseregben küzdöttek egy igaz ügyért, mely bár a szabadságharcot vérbe fojtva elbukott, de eszméje mindig meghatározó érték tudott maradni Hazánkban mindazok számára, akik a szülőföldért áldozatot akartak hozni a mindennapok tetteiben vagy a megújulás eseményeinek vállalóiként.

          Amikor a honvédelemről gondolkodunk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az embernek, mint állampolgárnak kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében… a haza szeretete és szolgálata a hála kötelességéből és a szeretet rendjéből következik… a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében… a közjó érdekében vállalt közös felelősséggel együttjár… az ország védelmének erkölcsi kötelessége.” (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa 2239-40).

          A honvédség talán a legszorosabban tartozik hozzá a Hazáról, annak biztonságáról és függetlenségéről való gondolkodáshoz, ugyanakkor különleges módon fogalmazza meg a hazaszeret erényéhez való ragaszkodást, mely a haza oltalmazását a magyar katonáknál a legelkötelezettebb módon kifejezésre is juttatja az esküben kimondott „életem árán is megvédem” elköteleződéssel.

          Itt érdemesnek mutatkozik fölfigyelni a latin patria (haza) kifejezés kapcsolatára a pater (atya), szóval, mely a pasco (táplál), a pastus (táplálék), és a pastor (a nyájnak eledelt adó pásztor) szavakban is fölfedezhető.  Az atya megadja, ami szükséges az élethez, a haza, a föld, (táj, ország) ahol megszülettünk, megtermi az élethez elengedhetetlen szükségleteket. A latin mater (anya) a materia szóval (anyag, amiből valami származik) áll kapcsolatban, ahogy a magyarban (anya–anyag) is.

          Mindezeket szem előtt tartva nem kerülhetjük meg azt a sajátságot sem, hogy a keresztény ember zarándok ebben a világban, ugyanakkor a szentek, az üdvözültek polgártársa is. Mindkét „minőségében” van anyja akitől az életet kapta: a földi édesanyjától testi, halandó életet, mennyei édesanyjától Máriától, az Istenszülőtől pedig múlhatatlan életet remél, amit ő Fiánál, Jézus Krisztusnál hathatósan közbenjárva közvetít. Ebben a világban testi édesanyánk viseli gondunkat, lelki édesanyánk pedig azon munkálkodik, hogy a mennyei örök hazában elnyerhessük a vég nélküli, tökéletes boldogságot.

          Hitünk tanítása nyomán valljuk: a krisztuskövető embernek két hazája van, a mulandó evilági és az örök túlvilági. Tudjuk, hogy „…nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14), de abban a hitben élünk, hogy nem kell a rossztól félnünk, mert az Úr, mint pásztor igazgat, véd és vigasztal bennünket (vö. Zsolt 23) Mi már itt a földön mennyei polgárjogot nyertünk a kegyelemben: „a szentek polgártársai és Isten házanépe” vagyunk (Ef 2,20). Kettős állampolgárságunk azonban nem idegenít el földi életünktől. Éppen ellenkezőleg, az örökkévalóság gyökerei ennek a világnak a talajából táplálkoznak: végső és soha el nem múló célunk beteljesedése földi életünk érdemszerző idejének hasznos, bölcs fölhasználásától függ. „Kettős jogállásunk”arra emlékeztet bennünket, hogy a két haza szoros, szétválaszthatatlan kapcsolatban, kölcsönös egymásrautaltságban van egymással.

          Erre mutatott rá Ferenc pápa 2018. januári látogatásán Chilében, idézve Silva Henríquez santiagói bíboros 1977-ben mondott szavait: „Mi mindnyájan a legszebb mű, a haza építői vagyunk, azé a földi hazáé, mely jelzi és előkészíti a határtalan hazát. Ez a haza nem ma és nem velünk kezdődik, ugyanakkor nélkülünk nem gyarapodik és nem is hoz gyümölcsöt. Fogadjuk hát tisztelettel és hálával, mint egy évekkel ezelőtt elkezdődött feladatot, mint olyan örökséget, mely büszkeséggel tölt el, de egyszerre el is kötelez bennünket.”, majd így folytatta: „Minden nemzedéknek sajátjává kell tennie a megelőző nemzedékek küzdelmeit és elért eredményeit, amiket még magasabb célok felé kell tovább vinnie. A köz javát, miként a szeretetet, az igazságosságot és a szolidaritást az ember nem egyszer s mindenkorra szerzi meg, hanem azt újból és újból, minden nap meg kell szereznie.”

          Amikor mindezekről számba vesszük a Magyar Honvédség megalakulásának 170. évfordulójára emlékezve, felidézzük Mindszenty József bíboros szavait amelyet Esztergomban, a Boldogasszony év megnyitásán mondott 1947. augusztus 15-én: „az összes, Keletről visszatért honvédlobogókon ott van a Boldogasszony évének… gondolata, az ezeréves magyar történelem legjellegzetesebb gondolata: Magyarország Nagyasszonya, Patrona Regni Hungariae.”