2006 - XVI. Benedek pápa beszéde a tábori püspökökhöz

XVI. Benedek pápa beszéde a tábori püspökökhöz

Róma, Vatikánváros, 2006

 

Bíboros Urak, Főtisztelendő testvéreim a püspöki és papi rendben!

Nagy öröm számomra, hogy találkozom veletek a tábori püspökök 5. Nemzetközi Találkozója alkalmából, és szeretettel köszöntöm mindnyájatokat. Külön köszöntöm Giovanni Battista Re bíboros urat, és megköszönöm szavait. 20 évvel ezelőtt, egész pontosan 1986. április 21-én, a szeretett II. János Pál közétette a Spirituali Militum Curae apostoli konstitúciót, amellyel a II. Vatikáni Zsinat szelleméhez igazította a katonák lelkipásztori ellátásának kánoni szabályait, tekintettel a fegyveres erőknél bekövetkezett változásokra, illetve a nemzeti és nemzetközi területre történő küldetésükre. Valóban az utolsó évtizedekben a világ arculata jelentősen megváltozott. Éppen ezért a pápai dokumentum – jóllehet őrzi teljes aktualitást, hiszen az egyház lelkipásztori irányvonala változatlan – mégis szükséges, hogy egyre jobban a jelen szükségleteihez alkalmazott legyen. Ez az, amit nagyon helyesen ezzel a püspöki kongregáció által szervezett összejövetellel tenni akartatok.

Mindenekelőtt fontos újra elolvasni a Konstitúció bevezető részét: ez az ami tartalmazza a tanítóhivatal megnyilatkozásának motívumait, és kifejezésre juttatja azt a lelkipásztori lelkületet, amely átjárja, inspirálja és irányítja az egész normatív rendelkezést. Két alapvető érték van, amit a dokumentum, nyilvánvalóvá tesz: ez a személy java és a béke értéke. Az egészen új strukturális szemlélet és látásmód, amely az Ordinariátusokat az egyházmegyékhez, az Ordináriust az egyházmegyés püspökökhöz, a tábori lelkészeket a plébánosokhoz teszi hasonlóvá, annak a kritériumnak igyekszik megfelelni, hogy a katonai hivatást hordozó személyt szolgálja, akiknek „szükségük van konkrét és speciális lelkipásztori szolgálatra”. (Bevezető). Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza, hogy azok a személyek, akikhez az Ordinariátus küldetése szól, nem szűnnek meg annak a részegyháznak a tagjai maradni, ahol laknak vagy amely rítushoz tartoznak. Ez szükségessé teszi a Katonai Ordinariátus és más részegyházak közötti közösséget és koordinációt. (II. 4) És ez még jobban rámutat a mindenek felett álló célra, vagyis arra, hogy segítse a Krisztushívőket, hogy keresztségben kapott hivatásukat és egyházhoz tartozásukat a maga teljességében meg tudják élni. És így ugyanazon látásmódnál vagyunk, amelynek szellemében II. János Pál pápa tanított a Katonai Ordináriusok 3. Találkozóján 1994-ben.

Az emberi személyt az első helyre helyezni azt jelenti, különös jelentőséget biztosítani a keresztény katona formálásának, úgy hogy őt magát és családtagjait végég kísérjük a keresztény életbe való bevezetés útján, hivatása gyakorlásának, a keresztény hitben való érlelődésének és a tanúságtevésnek útjain, és ugyanakkor elősegítve a testvéri összetartozásnak és közösségi létnek formáit, miként a liturgikus imaközösség, hogy azok a legjobban megfeleljenek a katonai lét és hivatás feltételeinek.

A második szempont, amit szeretnék kiemelni, az a béke javának alapvető fontossága. Ebben a tekintetben a Spirituali Militum Curae szó szerint idézi a Gaudium et spes zsinati konstitúciót, emlékeztetve, hogy azokat akik a katonai hivatást gyakorolják, úgy lehet tekinteni, mint a „biztonságnak és a népek szabadságának szolgáit” mivel „ha kötelességüket helyesen megcselekszik valóban hozzájárulnak a béke megszilárdításához” GS 79. Ha tehát a zsinat a katonákat a béke szolgáinak nevezi, mennyivel inkább azok a lelkipásztorok, akikre a katonák rá vannak bízva. Éppen ezért buzdítalak titeket, fáradozzatok azon, hogy a tábori lelkészek hiteles szakértői és mesterei legyenek mindannak, amit az egyház tanít és megtesz a világban a béke felépítésére. II. János Pál pápa apostoli konstitúciója egy jelentős szakaszát képezi ennek a tanításnak, és fontossága összefoglalható abban a mondatban, amit a jelen összejövetel témájaként jelöltetek meg „A béke szolgálata a fegyverek között”. Elődöm úgy tekintette ezt, mint „az evangélium új meghirdetését a katonai világban, amelynek a keresztény katonák és közösségeik nem lehetnek nem az első hírnökei” (A Katonai Ordnáriusok III. találkozóján elhangzott beszédből.)

Az egyház természete szerint missziós, és első feladata az evangelizáció, mely azt célozza, hogy hirdesse Krisztust, és tanúságot tegyen róla, és hogy minden kultúrában és emberi környezetben előmozdítsa a szeretet és a béke evangéliumát. Az egyház a katonai világban is „só” és „világosság” kell hogy legyen és „kovász” – hogy a Krisztus által használt képeket idézzük – azért hogy a különböző gondolkodásmódok és struktúrák minél teljesebben a béke felépítésre irányuljanak, vagyis az – Isten szeretete által elgondolt és akart rendre” (a 2006. január 1-re a Béke Világnapjára küldött üzenetből), amely rendben a személyek és népek hiánytalanul fejlődhetnek és alapvető jogaik elismerést nyerhetnek. Az egyház békéről való tanítása szociális tanításának lényegi elemét képezi, és a legősibb gyökerektől kiindulva egyre növekvő mértékben fejlődött az elmúlt században és végül is betetőződött Gaudium et spes lelkipásztori konstitúcióban, Boldog XXIII. János pápa és Isten szolgái VI. Pál és II. János Pál pápa enciklikáiban, éppúgy, mint az ő felszólalásaikban az ENSZ-ben és a Béke Világnapjára fogalmazott üzeneteikben. Ez a béke utáni sürgető kiáltás befolyással volt a nyugati kultúrára, előmozdítva azt a gondolatot, hogy a fegyveres erők „a népek szabadsága és biztonsága megvédésének kizárólagos szolgálatára legyenek” (A Katonai Ordináriusok III. találkozóján II. János Pál pápa beszédéből). Sajnos néha másfajta gazdasági és politikai érdekek, amelyeket nemzetközi feszültségek táplálnak felelősek azért, hogy ez a konstruktív tendencia akadályokba ütközzön és késlekedést szenvedjen, amiként ez látszik azokból a nehézségekből amelyekkel a leszerelési folyamatok találkoznak. A katonai világ egészéből az egyház felajánlja szolgálatát a lelkiismeret formálására és bizonyos abban, hogy Isten szava, amelyet nagylelkűen és bátran elültetnek, és amelyet az igazság és a szeretet szolgálatával kísérnek a maga idejében meghozza a gyümölcsét.

Kedves és tisztelendő testvérek, hogy a tábori püspökök az embereknek megfelelő pasztorális gondoskodást nyújthassanak, és hogy az evangelizálás szolgálatát betölthessék, szükségük van képzett és motivált papokra és diakónusokra épp úgy, mint laikusokra, akik aktív és felelős módon együtt dolgoznak pásztoraikkal. Én magam csatlakozom hozzátok az Aratás Urát kérlelő imádságban, hogy küldjön munkásokat abba az aratásba, amelyben ti már csodálatos lelkesedéssel dolgoztok. Sok-sok tábori lelkész világító példája, mint Boldog don Secondo Pollo, akik hősi odaadással szolgálták Isten és testvéreiket, bátorítsa a fiatalokat, hogy Isten Országának szenteljék magukat a szeretet, az igazságosság és a béke országa szolgálatára. Virrasszon folyton szolgálatotok fölött a Szűzanya, és kísérjen benneteket áldásom, amelyet szívből adok rátok és közösségeitekre.

 

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2014, július 21