Vícium

Vícium

a latin vitium szóból származik

Bűnös készség; a rossz cselekedetekből kialakuló készség a rosszra, rossz szokás, az erény ellentéte, újabb bűnök forrása.

A víciumok „rangsora” az erények hierarchiáját tükrözi: legrosszabb vícium a szeretet ellentéte, a gyűlölet.

Gyakoribb vícium még a hitetlenség, vallástalanság, kétségbeesés, oktalanság, igazságtalanság, gyávaság, mértéktelenség (főbűnök).

A Szentírás bűnkatalógusaiban általában nem a konkrét rossz cselekedetekről, mint inkább a belőlük származó rossz tulajdonságokról, víciumról van szó.  A bölcsesség könyve szerint a víciumok kezdete a bálványimádás (14,12.27); felsorolásuk a 14,25–26-ban „gyilkosság, lopás és csalás, meggyalázás és hűtlenség, lázadás és esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek felcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás”.

Szent Pálnál a víciumok a hitetlenség következményei: hitványság, kapzsiság, ravaszság, irigység, gyilkosság, vetélkedés, ármánykodás, rosszindulat, megszólás, rágalmazás, istengyűlölet, gyalázkodás, fennhéjázás, kérkedés, agyafúrtság, szülők iránti engedetlenség, esztelenség, hitszegés, lelketlenség, könyörtelenség (A rómaiaknak írt levél 1,29–31; . 13,13; Első levél a korintusiaknak 5,10; 6,9; 2Kor 12,20; Levél a galatáknak 5,19; a test cselekedetei). Hasonló felsorolásokat a sztoikus bölcselőknél is találhatunk, de Pál e kérdésben független mind a sztoikusoktól, mind a Bölcsesség kvétől.

Az ikonográfiában többnyire a víciumok az erények és víciumok képtípusban szerepelnek.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
péntek, 2014, július 25