2004 - Megemlékezés az Aradi Vértanúkról - Berta Tibor

Megemlékezés az Aradi Vértnúkról

Lenti, 2004. október 6. - Elmondta: Berta Tibor őrnagy, tábori lelkész

 

Az idő, azt mondják sokan, gyógyít és felejtet. De nem így a történelmi idő. A népeket ért egyes kudarcok gyakorta épp az idők távlatából nyílnak meg teljes mélységükben; a tragédia következményei csak a múló idővel teljesednek ki.

A történelmi idő a kivételes bukásokat nem felejteti, mint ahogy — gyarapítva és gyarapodva — magával hordozza, kamatoztatja a kivételes sikereket is. Úgy is fogalmazhatnánk, a történelem kimagasló eseményei: elévülhetetlenek. Ahogy egyik történészünk Szabó István írta: „A történelem nem az enyészet őre, ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik".

És talán megfogalmazhatjuk, hogy a történelmi idő nemigen enged felejtetni, és —sajnos- gyógyítani sem szokott. De valamit szinte csak a történelmi idő adhat: méltó és őszinte megemlékezést nagy és fontos eseményekről, és okos, józan elgondolkozást a múltról, valamint a jelent is érintő, ugyanakkor a jövőt munkáló tevékeny törekvések mindennapi cselekedeteit is befolyásolja.

Október hatodika a magyar nemzet gyásznapja, az aradi ég alatt 1849 ezen őszi napjának reggelén kivégeznek 13 honvédtisztet: 12 tábornokot és egy ezredest. Van köztük magyar, német, szerb, horvát, örmény, született hadvezér és kevésbé képzett tábornok, forradalmár és királypárti. Őróluk emlékezünk meg évről évre, az aradi vértanúkról, a magyar szabadságharc leghűségesebb katonai vezetőiről. Talán egyre jobban megismerjük őket, rokonszenves emberi arcukat, példás helytállásukat, kiváló katonai tulajdonságaikat, minden erényüket és gyengeségeiket is. Igen, voltak hibáik is, mint minden földre született embernek ezen a világon. De talán éppen ezért lehetnek igazán valódi példaképek, akiknek nem a gyengéit kell utánozni, hanem inkább erényeiket szükséges sokszoros erőfeszítésekkel követni.

Nevük említése mellett, hadd emeljek ki néhány tulajdonságot mindegyikükről, melyek talán a legjellemzőbbek voltak.

Aulich Lajos tábornok, -1849. júliustól az utolsó hadügyminiszter- a legidősebb aradi mártír volt 56 évesen. Szerény, nyugodt, határozott ember volt, szigorú és igazságszerető parancsnok ( II. hadtest pk. A tav.hadj.-ban), megbízható és körültekintő beosztott (hadosztály pk. Görgeinél a téli hadjáratban). Magyarul nem tudott, de a magyar alkotmányra tett esküt mindhalálig megtartotta ez az idősödő agglegény ember. Tisztelettel hajolt meg előtte még Karl Ernst perének hadbírája is: kiváló embernek nevezi Aulichot.

Damjanich János egy szerb katonacsalád sarja, már nagyapja is cs.kir. altábornagy volt. Hatalmas termetű ember, szinte herkulesi erővel. 1848 áprilisában rendreutasítja hadosztályparancsnokát, a magyarokat és Kossuth Lajost szidalmazó Haynau altábornagyot.(Ezért száműzik az olasz frontra) Kiváló parancsnok, akiért rajonganak a katonái. A harctéren józan, gyakorlati eszével, vállalkozó kedvével, szívós kitartásával és személyes vitézségével minden rábízott feladatot mintaszerűen megoldott. Ő volt az aradi vár utolsó parancsnoka.

Dessewffy Arisztid magyar nemesi családból származott. Kiemelkedő volt személyes bátorsága: „ Nekem a halál semmi" — volt a szavajárása. „ Csoda, hogy minden magyart ki nem irtottak a Habsburgok háromszáz év óta" — mondta a siralomházban, majd mély álomba merült. „Tiszta lelkiismeretem van, az hagyott aludni" — mondta az őt kísérő papnak, majd teljes nyugalommal állt a kivégző osztag elé.

Kiss Ernő aki dúsgazdag magyar-örmény családból származott, Temesvárott született. 1848-ban ezredes volt, a 2. Hannover huszárezred parancsnoka, több magas külföldi kitüntetés birtokosa. Rendkívül bőkezű, szívesen adott kölcsönöket tiszttársainak. Egyik adósa volt, akkori parancsnoka, Haynau altábornagy... Kitűnően képezte ki katonáit, nagyvonalú gondos parancsnok.. De hiába volt kitűnő huszártiszt, egy hadtest vezetése meghaladta katonai képességeit. Pancsovai veresége után felmentették és az Országos Főhadparancsnokság vezetője lett, ahol mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett és feladatait gondosan ellátta. Kivégzésekor nem engedte bekötni a szemét. Az eldördülő sortűz csak megsebzi az altábornagyot. Többen úgy emlékeztek vissza, hogy saját maga vezényelt újra tüzet a megzavarodott kivégzőosztagnak.

Knezich Károly egy határőrvidéki horvát katonacsalád gyermeke. 1824- től volt katona, a negyvenes években Galíciában szolgál. Egy igazi republikánus, aki a forradalmi eszmékhez való eljutását így magyarázza, éppen ezekből az évekből kiindulva: „Galícia nyomorúságában szülemlett meg az én — minden áldozatra kész önérzetem, hol is a Metternich-politika erkölcstelenségét, majd meg a nemesség esztelen könyörtelenségét és az ezáltal elvadult lengyel népnek kegyetlenségét színről színre látva lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt .ki".

Lahner György német polgári családból származott. A szabadság harc idején a Hadügyminisztériumban dolgozik, a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása a feladata. Az ő nevéhez fűződik a nagyváradi ágyú- és fegyvergyár felállítása. Ezért mondta Kossuth, hogy Nagyvárad, „a magyar Birmingham". Láhner vezérőrnagy nehéz körülmények közt is eredményesen, nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel látta el munkakörét. Közmegbecsülésnek örvendett és nélkülözhetetlen ember volt, a magánéletben pedig példás és szeretetreméltó családapa.

Lázár Vilmos ezredes Nagybecskereken született egy magyar-örmény nemesi családból. Az északi hadsereg legjobban bevált alparancsnoka volt, józan, nyugodt és bátor tiszt. Mivel a IX. hadtestnek roncsai az ő parancsnoksága alatt teszik le a fegyvert Világosnál, törzstiszt létére a vezérek csoportjába került, amikor a hadbíróság elé kellett állnia. A Licechtenstein herceg által ígért kegyelemet Haynau az ő estében is a kötél általi halálról golyó és lőpor általi halára enyhíti.

Leiningen-Westerburg Károly gróf a hesseni nagyhercegségben született egy elszegényedett főnemesi család gyermekeként. Amikor jelentkezik a honvéd seregbe számosan gyanakvóan figyelik (sok rokona az osztrák hdsg.- ben harcol), de már az elő csatákban bebizonyosodik, hogy milyen kiváló katona. Gyorsan át tudta tekinteni a bonyolult helyzeteket, és rá is, és katonáira is minden körülmények között lehetett számítani. Magyar bakái lelkesednek érte, pedig csak néhány szót tudott magyarul. A gróf — ahogy Damjanichtól tanulta - a téli hidegben a katonái között aludt, az ő menázsijukát ette, s ha tábortüzet gyújtottak nevetve tűrte csipkelődéseiket, hibás magyar akcentusának kifigurázását. Barátainak tudhatta Damjanichot és Görgeit. A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, A kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. (Pedig megmenti az életüket) /"az emberség a legjobb politika "/ Őreit megvesztegetve elérte, hogy kivégzésekor magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse... (Haynau a grójf kivégzését elrendelő okiratot bőséges ebédje közben írta alá).

Nagysándor József egy nagyváradi vagyontalan nemesi család sarja. Huszártiszt volt a császári hadseregben, majd 48-ban beáll a nemzetőrségbe. Damjanichcsal harcol a szerbek ellen. Kitűnően helytáll számos csatában, Budavár ostromakor az elsők között tör be a várba. A tavaszi hadjáratban ő a magyar főhadsereg összes lovasságának főparancsnoka.

Poeltenberg Ernő Bécsben született egy nagybirtokos nemesi családból. A 4. huszárezred kapitánya, amikor 48-ban az ezredet M.o.-ra vezénylik. Leteszi az esküt az alkotmányra. Ő, aki magyarul szinte csak káromkodni tudott, így határozta meg érzéseit: "Csak a nyelveni német, a szívem magyar, mert a szabadságért dobog". Augusztus elején a kormány őt küldte követségbe az orosz táborba, és Poeltenberg az orosz ígéretek hallatára az oroszok előtti fegyverletétel buzgó szószólója lett. Bizony átkozták is érte aradi fogolytársai, amikor kiderült, hogy az oroszok nem tudják szavatolni a tábornokok életét; szegény Poeltenberg pedig rettenetes lelkiismeretfurdalással viaskodott. Neki kellett a bitófán elsőnek meghalnia. ,,Sizép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje."

Schweidel József egy vagyontalan német polgári család gyermekként született a Bács megyei Zomborban. Ő is a 4. huszárezred tisztje, amikor Magyarországra vezénylik. Leteszi az esküt az alkotmányra, és több alkalommal kitűnik bátor helytállásával. Buda visszafoglalása után a főváros, majd a kormány mindenkori székhelyének helyőrség parancsnoka. Görgeivel teszi le a fegyvert, a bíróság golyó általi halálra ítéli, de kegyelemre ajánlja. Haynau, régi tiszttársa és volt barátja, elutasítja a kérvényt. Amikor a kivégző osztag elé állt, kezében azt a feszületet tartotta, melyet mindenkor, a csatákban is magával hordott. A vérével befröcskölt keresztet kísérő papja eljuttatta honvéd kapitány fiának – aki szintén az aradi várban raboskodott.

Török Ignác Gödöllőn született egy kisbirtokos magyar nemesi családból. Mérnökkari akadémiát végzett, az erődítés tanára volt a magyar testőrségben. Tanítványa volt Görgei Arthur és Klapka György. Ő lesz a Komáromi erődítmény parancsnoka 1849 áprilisáig. Ezután az utászkar és az erődök főfelügyelője lesz. Barátságos, szelíd ember volt, akinek nem mindennapi hadmérnöki képességei voltak. A hadbíróság előtt magyarságával indokolta tetteit: „Lelkiismeretem felment engem "-mondta.

Vécsey Károly gróf Pesten látta meg a napvilágot 1807-ben. Apja lovassági altábomagy, a magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka, az ország zászlósura. Nővére a bécsi udvarban udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője. 1848-ban huszárezredével harcol a szerb felkelők ellen. 1849 januárjában erélyes fellépésével meggátolta, hogy az ijedt parancsnokok bácskában szétzüllesszék a csapatokat. A szolnoki csata után összeveszett Damjanichcsal és Kossuth az arad-temesvári ostromsereg az V. hadtest vezényletével bízta meg. 1849 június végén elfoglalja Aradot, és épp Temesvár ostromához kezd, amikor a szabadságharc összeomlik. A bíróság kötél általi halálra ítéli. Személyes ellenségei voltak a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését. A hadbíróság Vécsey estét különös szigorral kezelte. Őt akasztották fel utolsónak, hogy büntetését társai kivégzésének végignézésével is súlyosbítsák.

Ezen a napon október 6.-án -Latour táborszernagy halálának évfordulóján- agyonlövik Batthyány Lajos grófot, az első felelős magyar kormányt briliánsan és bölcsen irányító volt miniszterelnökét.

Október folyamán kivégzik Csányi László közlekedésügyi minisztert, báró Jeszenák János kormánybiztost, báró Perényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Kazinczy Lajos tábornokot, Peter Giron ezredest, Mieczyslaw Woronieczki herceg, honvéd ezredest. Majd november újabb kivégzések következnek. Ezerötszáz honvédtisztet ítéltek halálra, ezek egy részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. A birodalom börtönei megteltek magyar politikai rabokkal. Mintegy négyezer honvédtisztet közlegényként büntetőszázadokba soroztak. További ötvenezer honvédkatonát soroztak be szintén büntető alakulatokba.

A külföldre menekülteket távollétükben ítélték halálra, nevüket akasztófára akasztották, vagyonukat elkobozták.

Az 1848-49. szabadságharcunk a betetőzése az 1825 táján megindult folyamatnak, s tényleg nem a nemzet tehetett róla, s nem is akkori vezetői, hogy a nemzetközi helyzetet kihasználó Habsburg-uralkodóház a cárral szövetkezve véres tragédiává változtatta. A túlerő legyőzte ezt az igazságos, ezt a jogvédő – és nem más jogát támadó – harcot. Kelletlenül és nem szívesen kegyelmet adnak Görgeinek és Klagenfurtba internálják, de a cinikus és paranoiás fővezér, Haynau báró bitót készíttet megannyi nagyszerű katonának. Bosszútól vérszomjasan rögtönítélettel akar végezni a főbb vádlottakkal, és ezt Ormai Norbert ezredessel még meg is tudja valósítani. Ernst hadbíró néhány óra alatt bitófára juttatja az ezredest. Radetzkynek írja egyik levelében: „...egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell elbánni a lázadókkal... én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is...”. Eszement gondolatok ezek, akárcsak Schwarzenberg szavai:

„...az adott körülmények között nem szabad visszariadnunk a vérfürdőtől” és „a kegyelem jó dolog, de előbb kicsit akasztunk”. Félelmetes gondolat ez is, akárcsak Ferenc József mondata: „Hulljanak, mint a mákfejek".

„...mit Istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal és az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet". (Görgei A.)

A történelem ennek a szép deputációnak adott igazságot, melyben magyar, német, osztrák, szerb, örmény, horvát; katolikus, pravoszláv és evangélikus együtt tudott halni egy igaz ügyért.

A rájuk való megemlékezés arra kötelez bennünket, hogy megtegyük azt, amit ezek a kiváló emberek, a kor nagy politikusai, csodálatos fiataljai, kiváló katonái elkezdtek: hogy legyen korszerű, európai Magyarország.

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2014, július 28