2011 - „A család kiindulópontja és célpontja a házasság”

„A család kiindulópontja és célpontja a házasság”

 

„Elavult-e manapság a házasság intézménye?” – tette fel a kérdést a honvédségben szolgálóknak a Katolikus Tábori Püspökség azon a családerősítő – egyben október első – hétvégéjén, amelyet a balatonkenesei Honvédüdülőben szerveztek. A találkozó vezetője, Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke, szerint a válasz egyértelmű, de tény: a házastársaknak újra vissza kell találniuk, mint fogalmazott, az „egymásban való létezéshez.”

- Több okból szerettem volna elindítani a családerősítő hétvége programját. Egyrészt a Magyar Püspöki Karban a családokért felelős püspök vagyok, ugyanakkor a házasságra való felkészítéseken valamint a személyes beszélgetések mellett nagyon sok előadást is tartok ebben a témában. Felvetődött bennem: miért ne hasznosítsam a Magyar Honvédségben is ez irányú tapasztalataimat? Másfelől sokan tudják, hogy az idei év a Család Éve. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ezt annak idején a Katolikus Egyház hirdette meg. Érdekes módon a társadalom mintegy vákuumként tette magáévá a „család éve” kifejezést, amelynek célja az, hogy felhívjuk a figyelmet a család értékének a fontosságára. A tudatosítás és a család szentségének ünneplése mellett számomra az is fontos, hogy ebben az évben létre tudjunk hozni olyan intézményeket, eseményeket programokat, amelyek maradandó értékként tovább viszik ezt a kezdeményezést. Így van ez a haderőn belül is és hála Istennek: ezzel a hétvégével megtettük ez irányú törekvéseink egyik első lépését. Nagyon derülátó vagyok ebben a kérdésben. Úgy képzelem, hogy koncentrikus körökben megszervezve, lassan-lassan bizalma lesz a honvédségen belül az ilyen programoknak. Harmadrészt pedig szeretném, hogy a családerősítő hétvégére ellátogatók házassága egyfajta megújuláson menne keresztül. Sokszor elmondom: a házasság kiindulópontja és egyben célja is a család, és nekünk lelkipásztoroknak ezt kell szolgálnunk. Ha ezt tudjuk erősíteni, megújítani, valami szép fog történni.

- Nem lehetetlen küldetés ez korunkban, amikor látjuk, hogy a társadalom gyakorlatilag atomjaira kezd széthullani; a házasságokról nem is beszélve?

- Érdekes kérdés. Ha lehet, válaszként mondok egy példát. Egyik esküvő után az újdonsült feleség megemlítette: milyen sokan sírtak az esküvőn. Ezen meglepődtem, mert én magam semmi olyat nem láttam, vagy tapasztaltam, ami megríkathatta volna a násznépet. Kérdeztem hát: ki sírt és miért? Az ifjú feleség azt válaszolta: az évfolyamtársai sírtak, mégpedig azért, mert ők nem fogják hallani azt a mondatot: „Isten szent színe előtt feleségül veszlek.” Ugyanis az élettársuk nem hajlandó kimondani ezt a mondatot. A látszat tehát félrevezető: ugyan valóban nem kötnek házasságot az emberek, de belül ez fáj nekik. Miközben tehát a társadalom valóban széthullik, az újonnan kötött házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatban állók száma emelkedik, a régebbi házasságok pedig gyakran bomlanak fel; az emberek tudatában a házasság értéke növekszik. Ezt felmérések is bizonyítják. A fentebb sorolt jelenségek tehát nem a házasság intézményének elvetése miatt tapasztalhatóak, más okai vannak. A házasság értéke még mindig a helyén van.

- A modernitás más negatív lelki tényezői mennyire játszanak szerepet ebben a kérdésben?

- Az európai kultúrában egyre erőteljesebben üti fel a fejét a feleslegesség érzése. Az emberek céltalannak érzik a létüket, az életüket és gyakran feleslegesnek érzik magukat a társadalomban. Tetten érhető tehát egy sajátos kettős igény: egyrészt a valakihez való tartozás vágya és – a szakirodalom nyelvén szólva – a respiritualizálódás igénye. Az emberek újra el akarnak indulni a spirituális lét irányába. Ez a tendencia pontosan lemérhető a különféle ál-vallások és meditációs iskolák népszerűségén. Ezen a családi hétvégén is a házasság megújításán keresztül szerettük volna szolgálni ezt a fajta vágyódást. Az Egyház eszközei között ugyanis a legerősebb a prevenció, a megelőzés. Ez még mindig hasznosabb, mint egy már szétesett házasságot valamiképp orvosolni. Remélem, hogy ez a most még gyerekcipőben járó kezdeményezés hosszú idő alatt szépen kinövi magát.

- A tábori püspökségnek milyen eszközei állnak rendelkezésre, hogy a katonákban felszínre hozzák az esetlegesen elrejtett vágyódást a házasság és a spiritualizmus felé?

- Annyi bizonyos, hogy a programok személytelen meghirdetése nem túlságosan hatékony. Azt remélem tehát, hogy egyre személyesebbé tudunk válni. Mostanában kezdeményeztük a tábori püspökségen belül egy baráti kör létrehozását, melynek a szerepe leginkább a személyes üzenetátadásban rejlik, amolyan személyes kapcsolat a Katonai Ordinariátus és a katonák, a katonacsaládok között. Minél inkább ezen a módon is bele kell szervesülnünk a helyőrségek és az alakulatok életébe. Az a néhány tábori lelkész, aki jelenleg a püspökség kötelékében szolgál és dolgozik, nem mindig elegendő ahhoz, hogy igazán integráns módon tudjunk megjelenni a katonatársadalomban.

- Visszatérve a házasságra: katonákról lévén szó a missziós szolgálat szintén nem könnyíti meg a harmonikus családi együttlétet. Ebben milyen módon tudnak segíteni a lelkészi szolgálatok.

- Ez szintén nagyon fontos kérdés, mert a több hónapos távollét nagyon meg tudja tépázni a házasságot, nagyon sok szenvedést tud okozni. De azt hiszem, hogy ennek a metodikája is lassan kialakul a különböző országok honvédelmi rendszerében, így nálunk is. Hazánkban kialakítás alatt van a Humánszolgálati Irodák rendszere, melynek egyik nagyon szép példája működik Debrecenben a Bocskai István Lövészdandárnál. A tábori lelkészi szolgálatnak ebben  a rendszerben is meg kell találnia a helyét, kialakítania és megvalósítani azokat a tapasztalatokat melyek az Egyházban megvannak. Talán érdemes lenne külföldi tapasztalatokat is hasznosítani ezen a téren. Ugyanakkor itt is elengedhetetlen a személyes beszélgetés, a személyes megszólítás élménye.

- Akik eljöttek erre a családerősítő hétvégére, szintén kiszabadulhattak kicsit a mindennapok mókuskerekéből és eszmét cserélhettek a házasságról. Milyen lelki útravalóval gazdagodtak?

- Amit alapvetően ezen a hétvégén is hangsúlyoztam az a házasság intézményének fontossága. Sok házasság tragédiája az, ha a kapcsolat kibillen a család mögül. A házaspár túlságosan intenzíven él a családért és közben elfeledkeznek egymásról. Ami pedig egészséges egységben tartja a házasságot, az a kommunikáció és a konfliktusok helyes kezelése. Természetesen kommunikáció alatt nem a mindennapi feladatok operatív megbeszélését értem. A házasság az egymásban léttől él, nem pedig az egymásért létből, vagy az egymással létből. Ez nagyon fontos. Ha ez a lelki-szellemi egység nincs meg a házasságban, akkor a testi egység is megbomlik: szétesik a házasság és boldogtalan lesz a család. Mi hiszünk a házasság létjogosultságában és hiszünk abban, hogy a házasságnak nincs alternatívája. Ugyanakkor egyre több házaspárnak fel kell ismernie, hogy - akár a legjobb szándékok ellenére is – hol futhat egy kapcsolat zátonyra.  A régi paraszti létben a házas felek egymás mellett dolgoztak egész nap. Ellátták a feladataikat és közben nem mellesleg megmaradt a házasság is. Miért? Mert ezek az emberek, a közös munkájukból kifolyólag, nagyon sokat beszélgettek egymással. A mai embernek viszont meg kell teremteni az igazi beszélgetésre az időt. Sok embert meghallgatok nap, mint nap és az esetek döntő többségében a probléma fő oka pontosan az igazi hitvestársi beszélgetés hiányában gyökeredzik. Azt szoktam mondani a fiatal házasoknak: a párod nem arra kíváncsi, amit mindenki lát belőled, hanem arra, amit senki más nem lát. Csakis egyedül ő.

 

Típus: 
Nyilatkozat
Tartalom dátuma: 
kedd, 2014, július 29