2013 - Megemlékező beszéd Hejcén - Berta Tibor

Megemlékező beszéd Hejcén

2014. január - Elmondta: Berta Tibor ezredes, általános helynök

 

Az asszonyok a hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek. A követ a sírtól elhengerítve találták. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. Amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, hanem feltámadt

 

A halott iránti tisztelet jelét megadni készülő asszonyok a Jézus sírját elzáró követ elhengerítve találták. Micsoda szépséges reménységre szeretne bennünket - ezzel a néhány egyszerű mondattal - tanítani a mi Atyánk és Istenünk. A kő nem azért volt elhengerítve, hogy a föltámadt Jézus ki tudjon jönni a sírból, hiszen az evangéliumok tanúságaiból tudjuk, hogy később zárt ajtókon át jelenik meg a tanítványoknak megdicsőült testében. A kő azért volt elhengerítve, hogy az asszonyok, Péter és János apostol után, igaz, most már csak lélekben, mi is, mindannyian betekinthessünk és bemehessünk oda, elcsodálkozhassunk, elámulhassuk, és meglepődhessük, mint az asszonyok és az apostolok Istennek azon a hatalmas tettén, hogy Fiát feltámasztotta a halálból.

Hetedik alkalommal állunk itt az emberi értelem döbbenetével, a segítséget felajánló akarat gyöngeségével és a megtört szív érzelmeinek fájdalmával, amikor szlovák katonabajtársainkra emlékezve, mi is, mint a Jézus sírjánál álló asszonyok, földre szegezzük a tekintetünket. Kifejezzük emberi és katonai tiszteletünket elhunyt bajtársaink iránt, a hozzátartozók felé pedig szeretettel teli együttérzésünknek adjuk a jelét, hogy osztozunk fájdalmukban.

A tisztelet és az együttérzés mellet ugyanakkor szeretnénk elmélyülni, imádkozni és reménykedni. Elmélyülni; - lélekben és a hit gondolatai által betekinteni Jézus sírjába, hogy imádkozva elgondolhassuk az Ő üres sírjának nekünk szóló üzenetét, mely meg tudja adni a reményt: az Ő feltámadása, előjele katonabajtársaink föltámadásának, és a mi feltámadásunk is.

Az üres síron és a lepleken túl azonnal szeretnénk látni a Föltámadottat is, de Jézus nem áll elénk azonnal föltámadt testének dicsőségében, hanem gyöngéd jeleket ad nekünk, hogy keressük őt ebben a világban, melyet az Ő Atyja, a Mindenható isten a nemlétezésből hozott elő szeretetével.

De mindezek előtt Jézussal be kell zárkóznunk életünk sírjába, és el kell vele együtt temetkeznünk. S bár életünk földbe hulló magként elhal, de mint a mag új életre támad. A hit folyamatában Jézusnak növekednie kell, nekünk kisebbednünk, így még ebben az életben megtapasztalhatjuk föltámadásának erejét, Isten hatalmának csodáját. S a kő, mely már-már teljesen bezárt bennünket a halál csöndjébe, a hit útján fokozatosan elhengerül. Újra láthatjuk a világot sírkamrámból, de már nem a régit, hanem az újat: az Isten Országát.

A húsvéti üres sír az igazi reménységet adó üzenet.

Jézus Krisztus édesanyjának Máriának méhéből megszületve lépett be ebbe a világba karácsonykor, húsvétkor pedig a föld mélyéből föltámadva Isten dicsőségének világába indult. Hasonló a húsvéti sírbarlang a karácsonyi születés barlanghoz! Mindkét helyen Isten küldöttei az angyalok örömet hirdetnek nekünk!

Itt és most is ezt mondják: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, föltámadt.”

 

Berta Tibor ezredes, általános helynök

Típus: 
Beszéd
Tartalom dátuma: 
péntek, 2014, augusztus 1