Rádióműsor - 2014. július 23. - 77. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. július 23.-ai műsor (77. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/45721

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 77. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Azt hiszed, házat építettél s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.” – Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre és kíván tartalmas időtöltést az Inter arma caritas mai adását hallgatva.

 

70 év után avattak altiszteket ismét Veszprémben. Mi a modern kor kihívásainak mindenben megfelelő, a nemzet szolgálatában fedhetetlen és rendíthetetlen, a hivatása iránt a végsőkig elkötelezett altiszti kart szeretnénk. Sose feledjétek el a mai napot, eskütök napját, legyetek emberségesek és szigorúak, segítőkészek és követelményt támasztóak. Olyan katonák, akikre mindig számíthat a parancsnok. Hangsúlyozta beszédében a honvédelmi miniszter, Hende Csaba.

 

Honvéd Altiszt vagyok, Hazám védelmezője!

Erős hittel, erős akarattal szolgálom Nemzetem, mert az erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat, csak erős hitből fakad!

Tudatában vagyok, hogy a Hazám iránti elkötelezett szolgálat céljai nagyobbak egyetlen személy érdekeinél. Ha a szolgálat megköveteli, életem áldozom Hazámért.

Altisztként Magyarország és a magyar nemzet, a Honvédség és alárendeltjeim érdekeit a sajátom elé helyezem. Úgy teljesítem a kötelességem, hogy nem gondolok elismerésre és haszonszerzésre.

Bátran szembenézek a szolgálatomból adódó kihívásokkal, veszélyekkel és viszontagságokkal, legyenek azok fizikai, lelki vagy erkölcsi természetűek. Tudatában vagyok, hogy a bátorság adja azt az erőt, amelytől a harci szellem függ.

Személyes bátorságom úgy építem, hogy nap, mint nap kiállok azokért az értékekért, melyekről tudom, hogy tiszteletre méltóak és azok szerint cselekszem. Mindig és minden körülmények között lojális vagyok társaimhoz, parancsnokaimhoz és szolgálatom céljaihoz.

Tudatában vagyok, hogy a Nemzet és a Magyar Honvédség számít elkötelezett szolgálatomra. Küzdök minden olyan esemény, eszme és irányvonal ellen, ami kompromittálja Hazámat, a Magyar Honvédséget, bajtársaimat, parancsnokaimat. Szolgálatomat minden időben pártpolitikától függetlenül, a Nemzet egészének javára végzem.

Altisztként hivatásom mestere vagyok. Személyes ambícióimat, tudásomat és időmet arra használom, hogy szakterületemen minél képzettebb és hatékonyabb legyek. Törekszem a folyamatos fejlődésre, az új eljárások elsajátítására. Az előírásokat, szabályzatokat következetesen betartom és betartatom.

Elfogadom és tisztelem a magyar és az egyetemes kultúra örökségét, a történelmi múltat, a katonahagyományokat és az ezeket megjelenítő jelképeket.

Soha nem feledem, hogy Hazám védelmezője vagyok, Honvéd Altiszt!

 

Körtvélyessy Zsolt előadásában hangzott el az új Altiszti Eskü. Az idei évtől új elemekkel bővül az altisztavatás. Többek között megújult az altiszti induló és hagyományteremtő céllal Dr. Benkő Tibor vezérezredes dísztőrt adományozott egy kiválóan végzett hallgatónak. A vezérkar főnöke beszédében kiemelte, hogy a választott hivatás egy életre szól és ezért mindig becsülettel és lelkiismeretesen kell hozzáállni.

- Az eskü pillanata, nemcsak felemelő, magasztos élmény a jelenlévők számára, de egy életre szóló elhivatás, elkötelezettség minden katona részére. Nagyszerű hivatás az, amit önök választottak. Ezt a hivatást viszont csak lelkiismeretesen, becsületesen, bátorsággal, hazaszeretettel, elkötelezettséggel lehet ellátni.

Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében a Jutasi hagyományokat hangsúlyozta, kiemelve a volt altiszti akadémia szerepét a katonai képzésben.

- Az erős akarat mindent legyőz. Erős akarat, csak erős hitből fakad. Ezt tanulhatjuk meg Jutastól. A hitet abban, hogy a nemzet, a haza védelme olyan fontos dolog, amiért igenis érdemes dolgozni, és ha a sors úgy hozza – és ki tudja, mikor hozza úgy –, érdemes meg is harcolni. Az akaratot, ami minden akadályt le tud győzni a nemzet szolgálatában, ami meg tudja oldani a megoldhatatlant, előnyére tudja fordítani a hátrányt, ami mindent eltűr, mindent remél, mindent elvisel. Mi a modern kor kihívásainak mindenben megfelelő, a nemzet szolgálatában fedhetetlen és rendíthetetlen, hivatása iránt a végsőkig elkötelezett altiszti kart szeretnénk, amely ugyanakkor megérti és átérzi az előttük járók sorsát, teljesítményének nagyszerűségét. Jutas neve, ez a sokak szolgálata által megszentelt hely, akkor használ majd nektek, ha magatok is követni akarjátok az előttetek járók példáját.

A Magyar Honvédség összesen 106 új altiszttel gazdagodott a veszprémi ünnepséget követően. A szervezők választása azért esett a királynék városára, mert 90 évvel ezelőtt Veszprémben indult a meg a Jutasi altisztek intézeti képzése. Legutóbb 70 évvel ezelőtt tartottak a városban altisztavatási ünnepséget.

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Vacsora után kihívtak a ház elé sétálni. Én Elemérrel kerültem össze. Mindig várom a nagyhét óta, hogy beszélgessek a házasságáról. Most úgy hirtelen felbukkant az ő részéről. Vagy talán éppen ezért akart velem jönni. Rögtön elmondtam az egyik lehetőséget. Késznek nyilatkozott, hogy beszélgessünk róla.

Most jelzett a rádió: légiveszély Budapesten. A rendtársaimon kívül mostanában sokat gondolok a barátaimra.

A nyilasok úgy látszik, nem nyugosznak, míg a németekkel együtt teljesen el nem árulják a hazánkat, és el nem adják az imádott Hitlernek. De akkor mi lesz a hazánkkal? Itt is felbukkan néha ez a kérdés. A tiszteknél akkor, ha részegek. Egyébként hallgatnak előttem róla, mert ismerik a véleményemet. Az egyik megígérte részeg fejjel, hogy engem, Alfonz pátert lelövi, ha ellenzi a nyilasuralmat. Nem ellenzek én semmiféle uralmat, csak a hazám javát szolgálja. Az pedig csak tisztességes lehet.

A sebesültek között észreveszem, hogy néha hirtelen elhallgatnak, ha bemegyek. Nagy nehezen tudtam meg a múlt héten, hogy vita volt köztük. Egy elvakult németimádó az egyik sváb községünkből a Volksbundot dicsőítette, illetve dicsőítette volna, de a többiek egy emberként lehurrogták.

Sokat gondolkodtam ezen a jelenségen. Közbeszóljak vagy ne? Ha nem védték volna meg a többiek a helyes gondolatot, feltétlenül beleszólok, mint eddig is mindenbe. Akkor nem törődtem volna esetleges izgatott hangulatukkal, állapotukkal sem. De most nem volt rám szükség, mert maguk is elnémították azt a hálátlan kutyát. Idejött annak idején az öregapja egy rongyos gatyában, itt megkapta a törököktől kiirtott, mindenkitől elhagyott területet, könnyen megszedte magát, és hálából most ellenünk fordul.

Ez is az a tipikus magyar sors, amely végigkísér bennünket ezer éve. Minket csak rugdalnak, véreztetnek, irtanak. De mégis szaporodunk, nemesedünk, élre törünk. Magunkba elegyítjük az idegent, feljavítjuk, még biológiailag is magyarrá tesszük.

Bennem is, a fene tudja, milyen vér van. Azt hiszem, sokkal kevesebb magyar, mint nem magyar. De ha valaki azt merné mondani, hogy nem vagyok magyar, keresztülharapnám a torkát is. Az ostoba őskutatás legalább arra jó volt, hogy édesapám őseiben megismertem azt a sok derék magyar parasztot, napszámost, bérest, aki után, mint pont a gondolat mögött, itt vagyok én. Persze, azért akadt  a kedves nagypapák, ükök között mulatós nemes is, aki elvert, elkártyázott majort és földet egyetlen éjszaka. De sokat sírhattál Rózsa Rozál ükanyám!

Életem leggyávább és legérthetetlenebb terhe az a gondolat, hogy kinek a gyermeke vagyok. Mindig csak pletykaszinten jutott el hozzám egy-egy szó, sejtetés. De sohasem volt bátorságom, hogy megkérdezzem szüleimet: 

Mi volt Ostffyasszonyfán, édesapám szülőhelyén?

Melyik ősanyám szolgált a falu nevét adó családban?

Hogyan kerül az ősök közé különböző nemzetiségű név?

Miért lett majoros udvarseprő apai nagyapám?

Honnan eredt édesapám hihetetlen tehetsége?

Hogyan került egybe egy sváb falu első gazdájának leányával?

A falu legszebbjének tartott leány miért éppen édesapámhoz ment feleségül?

Miért csúfoltak engem falusi pajtásaim báró úrnak?

Honnan jött nővérem neve: Ida, és az én nevem: Tibor, mikor közel és távol senkinek sem volt ilyen neve? Svájcban döbbentem rá, mikor szent Ida bencés kolostorban voltam.

Miért sírt édesanyám, amikor meglátott egy csecsemőt?

Miért hagyott meg szétosztott birtokából anyai nagyapám két lovat: Lindát és Gidrányt, meg egy kocsit, felnövekvő "unokájának"?

Mit rejthetett az a mondat, amit egyszer kisdiák koromban hallottam a szobában a konyhában beszélgető szüleimtől: Vigyázz, a gyerek ezt meg ne tudja.

Miért, miért, miért ??? Folytathatnám.

Borzalmas teher, ahányszor tudatosul bennem. Szerencse, hogy ritkán jut eszembe, mert nem bírnám. Gyáva voltam anno megkérdezni. 

Aztán a potyadék ilyen lesz: megbolydul a sátánfia Hitler üvöltésére, meg a Bleyer Jakab féle uszításra. No, csak vegyem észre, hogy valamelyik sebesült vagy beteg itt propagandát próbál csinálni! Mindenkin segítek és segítettem, magyaron, németen, ruszinon, oroszon, de akkor nem kímélek senkit. Mert ez a hazánk elárulása lenne.

 

Márai idézettel kezdtem a mai műsort, ezzel is zárom, s kívánok további szép, tartalmas napot valamennyiüknek.

„Egy értelmes ember, különös tehetség nélkül, többet használhat a világnak, mint egy tehetséges ember értelem nélkül.”

Az Inter arma caritas újabb adásával jövő héten jelentkezünk majd, addig is elköszön a műsor szerkesztője, Fodor Endre.

 

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT

VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK

AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:

berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, július 23