Rádióműsor - 2014. szeptember 10. - 80. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. szeptember 10-ei műsor (80. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/46314

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 80. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” Köszöntöm hallgatóinkat immár nyolcvanadik adásunkban, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Először adásunk tartalmáról.

• Ferenc pápa I. világháborús emlékhelyet látogat meg Olaszországban, valamint szentmisét mond, amelyre magyar katonák, katonai lelkészek is elzarándokolnak.
• Felidézzük Kálinger Roland, Rozsé atya beszédét, amelyet Nagyboldogasszony ünnepén mondott a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis ünnepségén.
• Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk.

 

Igazi élmény vár azokra a katonákra, akik elzarándokolnak a katonai lelkészekkel, a Katolikus Tábori Püspökség püspökével, a honvédelmi miniszterrel arra az olaszországi emlékhelyre, amelyet Ferenc pápa is meglátogat. Az I. világháborús emlékhelyen szentmisét tart, majd a katonai temetőben rövid imát mond. Szeptember 13-án népes katonai zarándokcsoport kel útra, olaszországi I. világháborús katonai emlékhelyet, katonai temetőt felkeresve. Erről kérdezem Berta Tibor általános helynök urat.

Mit lehet tudni? Hogyan érkezett a felkérés, hiszen Ferenc pápa látogat oda és ennek a részesei lehetnek majd a magyar katonazarándokok.

- Így van. Június elején az olasz csendőrség megalapításának 200. évfordulója alkalmából találkozott Ferenc pápa az itáliai csendőrség képviselőivel egy rendkívüli kihallgatás keretében és ott jelentette be, hogy szeptember 13-án Észak-Olaszországba látogat. Ez a látogatása egyrészt egy magánlátogatás, hiszen fel fog keresni egy temetőt, ahol ő egyedül szeretne imádkozni az I. világháborúban elesett katonákért, áldozatokért, de úgy gondolom, hogy a világ összes elesett katonájáért, nem csak az I. világháborúban elesettekért. Minden bizonnyal egyfajta célzatosság van ebben, hiszen idén emlékezünk arra, hogy száz évvel ezelőtt kitört az I. világháború, vagy, ahogy akkor nevezték a Nagy Háború. A pápa ezért látogat el Észak-Olaszországba és mi csatlakozni szeretnénk a látogatásához, hiszen ő nem csak a Foglianoban levő osztrák-magyar temetőt keresi föl 13-án, szombaton, hanem 10 órakor ezen a napon egy szentmisét is be fog mutatni az ettől a temetőtől nem messze levő olasz-katonai emlékhelyen, ahova nagyon sokakat várnak. Egyrészt Olaszországból fegyveres testületek tagjait, másrészt a környéken élőket, emlékezve az I. világháborúra. A szomszédos országoknak a képviselőit is meghívta az Olasz Tábori Érsekség, így kapott meghívást július végén Bíró László püspök úr is, hogy vegyen részt ezen a szentmisén a magyar tábori lelkészekkel együtt. Amikor Bíró püspök úr ezt a meghívást elmondta a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek, akkor az az elgondolás született, hogy esetlegesen magyar katonák is részt vehetnének ezen és ezt meg is írtuk az Olasz Tábori Érsekségnek. A mai napig szervezés alatt áll, hogy oda, mi katonák 80 fővel kiutazunk. Szeptember 12-én este késő esti órákban fogunk indulni, hogy hajnalra ott legyünk és részt vehessünk a szentmisén. A szentmise után az van tervbe véve, hogy mi is elmegyünk az osztrák-magyar temetőbe, ahol előzőleg, a szentmise előtt a Szentatya imádkozott, és egy kis megemlékezés keretében mi is fejet hajtanánk az I. világháborúban elesett katonák és áldozatok előtt. Különösen is a magyar katonák előtt, akik több százezren estek el azon a környéken. 

Nagyon sokan ott voltunk II. János Pál magyarországi látogatásán, amikor szentmiséket tartott. Hogyan fogalmazná meg ennek a jelentőségét, hogy egy ilyen pápai szentmisének a részese lehet valaki?

- Amikor Szent II. János Pál pápa legelőször járt Magyarországon 1991-ben, akkor tényleg tevőlegesen az ember részt vehetett a szentmisén. Gondolok én speciel szerény személyemre, amikor az Esztergomi Bazilika előtti szentmisén az egyik egyetemes könyörgést, mint újmisés pap fölolvashattam. Minden bizonnyal óriási élmény ez az embernek - legalábbis úgy éreztem annak idején -, hogy mégiscsak azzal a valakivel állhatunk közelségben, nem csak fizikai, hanem lelki közelségben, és nem csak rádión, televízión vagy interneten keresztül, hanem ugyanabban a légtérben lehetünk, akit mi úgy szólítunk meg, hogy Szentséges Atya, Jézus Krisztus földi helytartója, pápa, Péter apostol utóda. Nem az a különlegesség, hogy ő a pápa, hanem az a valaki, akit mi most Ferenc pápában tisztelünk, az a valaki úgy szólítja most meg a világot, amióta ő lett Péter apostol utóda, hogy talán ilyen hangot régóta hallottunk. Nem más ez a hang, mint az eddigi pápáké, de ugyanakkor mégis néha úgy érezzük, hogy talán jobban a szívünkhöz szól. Nem csak a nagyszerű hivatalos tanítását mondja el az egyháznak, amiből ha az ember visszagondol XVI. Benedek pápára, vagy II. János Pál pápára, vehetjük az előző koroknak a pápáit is, de néha egy-egy emberi gesztusból, ahogy például amikor megválasztották, egy nagyon egyszerű jó estéttel köszönt mindenkinek a Szent Péter téren. Ez valamiképpen az embert érzelmileg is befolyásolja. Ugyanakkor természetes, ha az ember ráfigyel arra, amit mondd, az ő emberi gesztusaiban, az ő emberi megnyilatkozásaiban, ott van valójában az ő pápasága, az ő Péteri megszólalása. Azt remélem én ettől a mostani találkozástól is, hogy amikor ott találkozunk vele, lehet, hogy 50, 100, 200 méterre leszünk tőle, de mégiscsak egyfajta fizikai közelségben láthatjuk és hallhatjuk őt, hogy ez talán még jobban sarkallja az embert a saját életének azon az útján, azon a vándorútján, azon a zarándokútján, ahova igyekszünk. Nem más ez, mint az Isten országa, amiről Ferenc pápa nagyon sokszor beszél, aminek a megvalósítása bennünk kell, hogy elkezdődjön. Isten országának a megvalósítását saját magunkban és egymás között kell elkezdenünk. Én nagyon remélem, hogy ez a pápai szentmise, amit átélhetünk majd szeptember 13-án, tovább segít bennünket ezen a zarándokúton.

Isten áldását kérve a zarándokútra, magára az eseményre, említem a Mária Rádió hallgatóinak, hogy erről a szentmiséről, erről a találkozóról majd beszámolunk itt a Mária Rádió éterein belül. Köszönöm a beszélgetést.

 

Ismétlő adásainkat követően, friss tudósításokkal, újabb eseményekről készített beszámolókkal jelentkezünk már a mai műsorunkban is. Ezúttal Nagyboldogasszony ünnepét idézzük akkor, amikor Kálinger Roland, Rozsé atya beszédét idézzük, amelyet az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megemlékezésén mondott el.

Tisztelt Ünneplő Megemlékezők!

Pár nappal ezelőtt a következő mondatot hallottam egy eset kapcsán: - Atya, velünk voltak az égiek! Nap, mint nap úgy állhat szolgálatba a magyar katona, hogy tudja, vele vannak az égiek. De tudnia kell azt is, hogy az égiek segítsége nem mentesít minket az alól, hogy munkánkat a tőlünk telhető módon, a legjobban, a legalaposabban, lelkiismeretesen végezzük el. Tavaly ilyenkor az ünnep latin elnevezéseiről beszéltem, Dormitio vagy Assumptio. Most is két elnevezést hoztam. Máriát, Jézus anyját Mater Dolorosanak, azaz Fájdalmas Anyának szokták nevezni. Bár bűnt nem követett el, kijutott neki a szenvedésből és a fájdalomból. Mi saját bőrünkön érezzük, hogy sokszor a munka, néha az élet is milyen nehéz és fájdalmas. Mária nagysága nem csak a mennyben mutatkozott meg, hanem a földi életében is. A földi élet keresztjeit méltón viselni, a kihívásoknak megfelelni, hivatásunkat, küldetésünket teljesíteni, ez az, amit a Mater Dolorosatól tanulhatunk. Máriát, Jézus anyját úgy is nevezik, hogy Mater Gloriosa, azaz Dicsőséges Anya. Nem szabad elfelejteni azt, hogy az élet olyan, mint a magyar népmese. Gonoszok elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig jutalmukat. A jutalmat pedig nem lehet siettetni. Ne járjunk parancsnokaink, elöljáróink nyakára, hogy mi készen állunk már a kitüntetésre. Legyünk türelemmel. Vegyünk példát Máriáról, akinek földi életében kiérdemelt jutalma a testestől, lelkestől való mennybevétel volt, azaz igaz jutalmát a mennyben kapta meg, Nagyboldogasszony lett. Bízom benne, hogy a magyar katona, s főleg a szolnoki katona nemcsak a fizetésért, a jutalomért, a kitüntetésért végzi kiemelkedően a feladatát, hanem bízik abban is, hogy az égiek ilyenkor megjutalmazzák érte. Nem mással, mint az örök boldogsággal. Hiszem és remélem, hogy elhunyt bajtársaink, akik a repülés ügyét szolgálták, a béke álmát alusszák, s Nagyboldogasszonyunkkal együtt az égi hazába jutottak. Szóljon egy versrészlet Nagyboldogasszonyról.

Földünknek égbe szállt csodája
dicső kegyes Nagyasszonyunk,
neved szívünk ezerszer áldja,
ha vigadunk, ha zokogunk.

Te vagy akit nem ér a vád,
Te vagy ki minden ember áld;
Te vagy a jó, a szent, a szép,
örökre fényes példakép.

Könyörögjünk! Istenünk te páratlanul csodás dolgot műveltél, amikor a boldogságos szűz testét és lelkét a mennybe fölvetted. Add, hogy megdicsőült Szentanyánk pártfogásával, gyarlóságunk ellenére is eljussunk hozzád a boldog örökkévalóságban, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Április 15.

Üzentem Szabó Kálmánnak, hogy ne beszéljen az eljegyzéséről senkinek sem. Nem tartom helyesnek, hogy gúnyolódjanak mások az ő érzéseiken. Sajnos, nem is hiszem el, hogy ebből házasság lesz.
Ma újra nagy itt a felfordulás. Bár mikor nem? Lassan alig van néhány nyugodt nap, hogy bele ne vágna a menkü vagy legalább a híre. Megjött a parancs, hogy Kobrynba megyünk. - Egy óra múlva újabb parancs: maradunk! - Este újabb parancs: megyünk!
Hiába akarom, hogy ne érdekeljen ez az összevisszaság. Magam miatt mindegy. De ránehezedik a lelkemre ennek a sok sebesültnek a sorsa. Minden váratlan hírre sokkal nagyobb lesz a nyugtalanság.
Ilyenkor olyan nehéz kimondani nekik válaszként azt a szót: nem tudom. Pedig valóban ez az egyetlen helyes válasz. De nem lehet ezzel elintézni őket. Össze kell szednem minden találékonyságomat, hogy a különböző vérmérsékletűeket lecsillapítsam. Legszívesebben én is oda küldeném az egész háborút az elindítóival együtt, a hadvezetőséggel együtt, a monoklis magyar és német törzstisztekkel együtt, ahova ők. Figyelem magamat, mennyire öntudatos bennem az a hivatásérzet, mely csak azt nézi, hova állítják. Egy kötelességem van, másokon segíteni. Hogy hol, nem fontos. De ezek a lerongyolódott szervezetű, idegileg sebzett embereim! Ezek miatt sokszor nem alszom.
Benne van a hadosztályparancsban, hogy a 34. Gyalogezredhez megyek Erik rendtársam helyettesítésére. De hogy mikor, arra majd külön parancsot kapok. Az irgalmas Isten mindenütt velem lesz. Eriknek szívből kívánom a szabadságot, mert nehéz ezrede van.

Április 16. 

A vonattörzsnél mise után odajött hozzám az alezredes és felajánlotta, hogy kivisz Volinkára. Hát ilyen emberekre van bízva az életünk. Egyik nap szadista, mert valamelyik nőjénél nem jól érezte magát. A másik nap mint egy jótékony angyal, úgy játssza a szerepét. Mintha nem néhány nappal ezelőtt mondtam volna meg neki a magamét olyan hangon, hogy megint rávágta: Tábori lelkész úr, vigyázz! Erre szemtelenül újra azt mondtam: Az alezredes úr tudja, hogy úgy sem fogok vigyázzba állni. Az igazságot nem lehet ilyennel eltussolni. - És most itt ülök mellette, és folyton fohászimát mondok, hogy ki ne robbanjak, ha megint elkezdené abnormis mondókáját. 

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, hogy meghallgatták mostani adásunkat. Tegyék ezt majd a következő héten is. Ebben a reményben köszöni meg figyelmüket a szerkesztő, Fodor Endre, Pál rómaiakhoz írt leveléből idézve. 

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, szeptember 10