Rádióműsor - 2014. szeptember 17. - 81. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. szeptember 17-ei műsor (81. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/46970

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 81. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A háború őrültség. Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk, embereknek, az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is, az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás. A pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát.” – Ezek Ferenc pápa gondolatai, aki elmúlt szombaton, szentmisét mutatott be a világ minden háborújában elesett összes áldozatért, az Észak-Olaszországban található Fogliano di Redipugliában. A szentmisén jelen volt Bíró László, a Katolikus Tábori Püspökség püspöke, Hende Csaba honvédelmi miniszter, a magyar tábori lelkészek és egy katonai zarándokcsoport több mint 70 fővel. Adásunkban ennek az eseménynek az összefoglalóját hallják majd. Köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre, aki maga is jelen lehetett ezen a szép, felemelő megemlékezésen.

 

Ferenc pápa az I. világháború kitörésének idei 100. évfordulójára megemlékezve, a mai olasz-szlovén határnál lévő Foglianoban és az ezzel egybenőtt Redipugliában található katonai temetőt és katonai emlékművet kereste föl. A település olyan ismert I. világháborús helyszínek közelében található, mint Doberdó, az Isonzó folyó és a szlovén oldalon lévő Caporetto. Az egyházfő első állomása a Foglianoban levő osztrák-magyar katonai temető volt, ahol mintegy 2500 ismert és további 7000 ismeretlen katona nyugszik. Az osztrák-magyar katonai temetőbe Ferenc pápa egyedül lépett be és csendes imát mondott. Ezt követően a Redipugliában található katonai temetőbe ment, ahol több mint 100 ezer olasz katona nyugszik. Több mint felük, szintén ismeretlen. Itt a pápa szentmisét mutatott be a világ minden háborújában elesett összes áldozatért. 

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész.

- Ebben az esztendőben én másodszor vagyok itt. Először Bíró László püspök úrral ez év augusztus 1-2-3-án, az I. világháború kitörését követő első napokban látogattunk el a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében ide egy 120 fős zarándokcsoporttal. Akkor hármas küldetést határoztunk meg magunknak; kegyeleti, történelmi zarándokút. Akkor már hallottunk Redipuglia polgármesterétől arról, hogy ide látogat Ferenc pápa és egy plakátot is kaptunk. Nekem örült a szívem és a lelkem akkor, amikor a Magyar Honvédség és Honvédelmi Minisztérium vezetése úgy döntött, hogy két autóbusszal, katonák együtt, közösen ellátogatunk ide Ferenc pápa szentmiséjére, s utána megemlékezünk mind az osztrák-magyar katonai temetőben, mind itt a Visintini magyar kápolnában, hősi halottainkról.

Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály, főosztályvezetője.

- A centenárium arra volt jó, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy 100 évvel ezelőtt a katonák milyen szenvedéseken mentek keresztül és milyen hőstetteket hajtottak végre. Nekünk, magyaroknak ez nagyon sokat jelent, mert itt halt meg a legtöbb magyar katona a népesség számarányához képest ebben a nagy háborúban. Mérhetetlen szenvedések közepette és kiválóan álltak helyt ebben a hatalmas háborúban. Kötelességünk rájuk emlékezni, nem csak a centenárium alkalmával. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy ne csak felidézzük, hanem meg is tartsuk az emlékeiket a magyar nemzettudatban.

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész.

- Kegyeleti, azért mert van kikről megemlékezni, mert a katonának arca van, a helytállásnak arca van, az apák, nagyapák, ősapák, testvérek, férjek, gyermekek személyében. Zarándokút, mert vállaltuk az út fáradalmait, és mint ahogy a mesékben a legkisebb elindul, kiállja a próbát és többként tér haza. Én is többként szeretnék hazatérni és remélem, hogy az útitársak, bajtársak mind egy kicsit többként térnek haza, megérzik, megértik mit jelent hősnek lenni, mit jelent életet adni a hazáért.

Hende Csaba, honvédelmi miniszter.

- Őszentsége Ferenc pápa mai szentmiséjén, volt módom röviden szót váltani vele és átadni egy kis személyes ajándékot. Ez egy dobozban egy dögcédula volt és egy olyan katonai imakönyv, ami egy ismeretlen katona tulajdonaként megjárta az olasz frontot annak idején. Örömteli, személyes párhuzam, hogy az ő nagyapja ugyanúgy túlélte ezeket a szörnyű harcokat, ahogy az én nagyapám. Az meg egy külön érdekesség, hogy ő az első, aki Assisi Szent Ferenc nevét választotta pápaként és az én nagyapám, Hende Lajos, aki idekerült a frontra, három gyereket hagyott otthon. Miután hazatért sok éves katonáskodás után, még kilenc gyermekük született a nagyanyámmal, a tizenkettedik az én apukám, de ennél is érdekesebb, hogy a hazatérése után született első gyermekből ferences szerzetes lett. 

 

Ferenc pápa a Gorizia-i Redipugliában szentmisét mutatott be valamennyi háborús áldozatért. Homíliájában a következőket mondta.

     Miután megszemléltem e térség szép vidékét, hol férfiak és nők dolgoznak, hogy eltartsák családjukat, hol gyermekek játszanak és idősek álmodoznak, itt ezen a helyen, közel a temetőhöz csak azt mondhatom, a háború őrültség. 
    Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk, embereknek, az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is, az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás. A pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát. A kapzsiság, az intolerancia, a hatalomvágy olyan mozgatórugók, amelyek háborús döntésre sarkallnak és ezeket az indokokat gyakran egy ideológiával igazolják, de előbb ott van a szenvedély, ott van az eltorzult indíttatás. Az ideológia egy igazolás, de amikor nincs ideológia, akkor ott van Káin válasza: - Engem, mit érdekel a testvérem? Talán őrzője vagyok testvéremnek? A háború nem tesz különbséget senki, idősek, gyermekek, anyukák, apukák között. „Engem, mit érdekel?” 
     Ennek a temetőnek a bejárata felett lebeg a háború csúfos mottója: „Engem, mit érdekel?” Ezeknek az embereknek, akiknek maradványai itt nyugszanak, mind megvoltak a maguk tervei, álmai, de életüket szétzúzták, mert az emberiség azt mondja: „Engem, mit érdekel?” Ma is, egy újabb világháború másodszori kudarca után, talán egy harmadik háborúról beszélhetünk, amelyet részletekben vívnak, bűntényekkel, öldökléssel, pusztítással. Ha őszinték akarunk lenni, az újságok címlapján ennek kellene állnia: „Engem, mit érdekel?” Káin azt mondaná: - Talán őrzője vagyok a testvéremnek? 
     Ez a magatartás éppen az ellenkezője annak, mint amit Jézus az evangéliumban kér tőlünk. Hallottuk, ő a legkisebb testvérünkben van jelen. Ő a király, a világ ítélő bírája, az éhező, a szomjazó, az idegen, a beteg, a bebörtönzött, aki gondját viseli testvérének, belép az Úr örömébe. Aki azonban nem teszi ezt, aki mulasztásaival azt mondja „Engem, mit érdekel?”, az kívül marad. Itt és a másik temetőben sok áldozat nyugszik, ma rájuk emlékezünk. Sírás van, gyász, fájdalom és innen emlékezünk valamennyi háború összes áldozatára. 
     Ma is sok az áldozat. Hogyan lehetséges ez? Azért lehetséges, mert a színfalak mögött ma is érdekek húzódnak. Geopolitikai tervek, pénz és hataloméhség, ott van a fegyvergyártó ipar, mely oly fontosnak látszik és a terrornak ezek a szervezői, az összecsapások szervezői, mint ahogy a fegyverkereskedők is azt írták a szívükbe: „Engem, mit érdekel?” Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk. Azzal az „Engem, mit érdekel?” felirattal a szívükben, a háborús üzérek talán sokat keresnek, de romlott szívük elveszítette a sírás képességét. Káin nem sírt, Káin árnyéka beborít ma minket itt ebben a temetőben. Itt látszik, látszik a történelemben, amely 1914-től napjainkig tart, és látszik a napjainkban is. 
    Fiúi, testvéri, atyai szívvel kérem nektek és mindannyiunk számára a szív megtérését. Térjen át az „Engem, mit érdekel?”- ről a sírásra. A hiábavaló öldöklés minden elesettjéért, a háború őrületének összes áldozatáért, minden időben. Az emberiségnek sírásra van szüksége, és ez a sírás órája. 

Ezeket a gondolatokat mondotta Ferenc pápa a Gorizia-i Redipuglia katonai emlékhelyen bemutatott szentmisén, homíliáját olvastam föl.

 

- Kavarognak a gondolatok. A jelen történései keverednek azzal, hogy visszagondolok arra, hogy azok a katonák, akik valaha itt harcoltak, hogyan élhettek, milyen volt az életük, hogy próbálták szolgálni a hazájukat? Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ma itt lehettem ezen a zarándoklaton. 

- Egy igazi nagy feltöltődés lelkiekben az ember számára. Nekem a sokadik Lourdes-i út után, ez az első katonaként lévő olyan zarándoklat, ahol a Szentatyával testközelből találkozhatok. Kis ministránsként megélhettem azt, hogy II. János Pál Pápának a magyarországi látogatásán részt vehettem. Most, felnőtt fejjel, az, hogy Ferenc pápa közelében lehettem és a szentmisén részt vehettem, ez feltöltődést jelent számomra.

- Most élő helyen az a szellemiség hatott át, amikor véget ért az I. világháború, és akik ennek a négy évnek a borzalmait végigélték, hazatérve a megtépázott Magyarország területére, őrájuk várt az a feladat, hogy az újjászerveződő tisztképzést Magyarországon megalapítsák. Ezeknek a hősöknek a mindennapi életük, amiket ezek között a dombok között megéltek, végigharcolták, ezekkel a tapasztalatokkal hazatérve szervezték meg az új magyar tisztképzést kishazánkban.

- Ők a legdrágábbat, az életüket adták a hazáért. Mi is ezt tesszük, azt gondolom, a hétköznapok helytállásában. Ez a katona kötelessége, és ez minden magyar ember kötelessége is a hétköznapokban. 

Kedves hallgatóink! Mai adásunkban Ferenc pápa Fogliano di Redipuglia-ban tartott látogatásáról hallhattak összefoglalót. Az eseményre elzarándokolt mintegy 80 fős katonai zarándokcsoport. Következő adásunkban, azaz egy hét múlva folytatjuk összefoglalónkat, tudósításunkat a megemlékezésről. Addig is elköszön a szerkesztő Fodor Endre, Ferenc pápa homíliájából idézett gondolattal.

„Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk.„

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, szeptember 17