Rádióműsor - 2014.szeptember 24. - 82. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. szeptember 24-ei műsor (82. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/46971

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 82. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ha kivész az Istenhit, a világ többé semmitől sem riad majd vissza.” – Gertrud von Le Fort gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre, az Inter arma caritas mai adásában.

Ferenc pápa az összes háború áldozatáért imádkozott az I. világháborús osztrák-magyar temetőben, és mondott szentmisét a Goriziához közeli Redipugliában. A jelenleg 3000 lakosú Fogliano Redipuglia olyan ismert I. világháborús helyszínek közelében található, mint Doberdó, az Isonzó folyó és a szlovén oldalon lévő Caporetto. Az eseményre mintegy 80 fős katonai zarándokcsoport is érkezett, s az eseményen jelen volt Hende Csaba honvédelmi miniszter is. Előző adásunkban az ott készített interjúk első részét hallhatták. Ma folytatjuk ezt, s többek között beszámolunk az I. világháborús osztrák-magyar temetőben tartott megemlékezésről. De tudósítunk arról is, hogy a magyar zarándokcsoport felkereste az I. világháborús magyar katonák emlékére emelt kápolnát.

Excellenciás, Nagykövet Úr, Tisztelt Elnök Úr, Honvéd Tisztek, Honvéd Tisztjelöltek, Zászlósok, Altisztek, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Zarándokok, Kedves Olasz és Magyar Barátaim!

Közel száz évvel ezelőtt az I. világháború idején a történelem addig legvéresebb harcai folytak ezen a területen. Magyarország embervesztesége ezen a fronton, több mint 250 ezer fő volt. Közülük több ezren nyugszanak ebben a gyönyörűen rendben tartott temetőben. A mai napon Ferenc pápa ebben a temetőben kezdte a napját és az egykori ellenségekért imádkozott, mint olyan ember, aki sokunkhoz hasonlóan, családjában a nagyapja révén személyesen is érintett ezekben a küzdelmekben. Hiszen láthattuk a szentmise végén, ahogy az olasz honvédelmi miniszter kollégám átadta neki a nagyapja katonai iratait, egy egykor használatos katonai kofferben. Láthattuk ezt a csodálatos szentmisét ezen a csodálatos helyszínen, ahol több mint 100 ezer olasz katona, az egykori ellenségeink, ellenfeleink holttesteit helyezték el. Láthattuk ezt a monumentális építményt, amelynek a lépcsősorain a nevek alatt mindvégig az van felírva: „presente, presente, presente”, „jelen, jelen, jelen”. Sajnos azt kell mondanunk, hogy amennyire jelen volt és jelen van az olasz nép tudatában és a gondolkodásmódjában, a Nagy Háború valamennyi áldozata, Magyarországról ez nem mondható el. A II. világháborút követően gyakorlatilag betiltották a hősök napi megemlékezéseket, megsemmisítették az I. világháborús veszteségi kartonokat, sőt az Új Köztemető I. világháborús hősi parcelláját, több tízezer hősi magyar halott sírját beszántották, megszűntették, felszámolták, mindezt a múltat végképp eltörölni című ideológia nevében. Ez is egy olyan ideológia, amiről a pápa szentbeszédében beszélt. Ideológiákkal szokták a háborúkat is megalapozni. A Szentatyától hallhattuk ma, akik olyan szerencsések voltunk, hogy akár tolmácsolás, akár némi olasz nyelvtudás révén megértettük, hogy az Isten a világ építésére hívta meg az embert, az ő művének folytatására. A háború viszont a rombolás műve, s ekként az ördög cselvetése. Sok a feladatunk, hogy ezt a hatalmas veszteséget, ezt a jelen nem létet pótoljuk és helyreállítsuk az emlékezetét elesett hőseinknek. Nagy hálával tartozunk úgy olasz barátainknak, mint az osztrák Hadisírgondozó Szövetségnek, amely áldozatos munkával ezt a sírkertet is felújította. Mi is 2010 óta hatalmas erőfeszítéseket teszünk azért, hogy hőseinkről megemlékezzünk, de még messze nem tettünk eleget. Ezúton hívok mindenkit, minden jóérzésű magyar embert, aki akár személyében, családjában érintett, akár pusztán jóérzésből hajlandó részt venni ebben a munkában, hogy személyes áldozatvállalásával, munkájával, odafigyelésével vagy akár anyagi áldozatával is, vegyen részt a hadisír gondozás nagy nemzeti küldetésében. Nincsenek jelen ezek az elesett hősök. Kedves barátaim, el szoktuk felejteni, hogy az I. világháború magyar áldozatainak száma meghaladja a 600 ezret. Csak ezen a fronton, több mint 250 ezren estek el és ez az olasz front, az Isonzó és Doberdó vidéke több áldozatot szedett, mint a Don-kanyar. Csak ugye a későbbi, a II. világháború a tudatunkban elhomályosítja az első hatalmas áldozatot követelő háborút. Itt az ideje, hogy a 100 éves évforduló kapcsán újra felelevenítsük a hősök emlékét és megadjuk nekik azt a tiszteletet, ami a legnagyobb áldozatot meghozó embereknek, honfitársainknak, katonáknak kijár.

 

Hende Csaba, honvédelmi miniszter.

- Annak örülhettünk ma, hogy Ferenc pápa a napot itt kezdte az osztrák-magyar temetőben, ahol több mint hétezer honfitársunk alussza örök álmát. Köszönet és hála az olasz hatóságoknak és társadalmi szervezeteknek, ugyanúgy az osztrák Fekete Kereszt Szervezetnek is, hogy ilyen gyönyörűen rendbe hozták és rendben tartják ezt a temetőt. Ferenc pápa először az egykori ellenségek sírja fölött mondott imát és utána ment el a több mint százezer olasz katona holttestét rejtő monumentális katakombához, a redipugliai hősi emlékműhöz, ahol a háború valamennyi áldozatára megemlékezett és a béke mellett szólt hozzánk.

Dr. Töll László ezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály, főosztályvezetője.

- Egy ilyen Olaszországban lévő közös temető, ahol több ezer magyar katona nyugszik, az a magyar hősiesség apoteózisa, egész egyszerűen. A Szentatya eljött ebbe a temetőbe, és ez nekem, mint katonának és történésznek vagy a hadisír gondozásért felelős személynek, arra hívja föl a figyelmemet, hogy rengeteg más ilyen temető is van a világ minden táján. Most ebbe a temetőbe jött el a Szentatya és ez is egy nagy megtiszteltetés nekünk, hiszen a volt ellenségről emlékezett meg, így gyakorlatilag visszavonhatatlanná téve a megbékélést. Bennünket ennek az egy temetőnek a megléte is, és hogy ide ellátogatott a keresztény világnak a vezetője, arra kell figyelmeztessen, hogy rengeteg ilyen temető létezik még Európában.

Hende Csaba, honvédelmi miniszter.

2010-ig Magyarországon minden nemzet katonájának sírját törvény vagy nemzetközi egyezmény védte, a magyar jog oltalma alatt álltak ezek a hősi sírok, hiszen minden fegyverrel a kézben, parancsteljesítés közben elesett katona hősi halott, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcolt, hogy milyen végeredménye lett végül annak a háborúnak, amelyben életét áldozta saját hazájáért. Halott katona immár nem ellenség és a hadisírok azok nyilvánvalóan a béke követei. 2012-ben megalkottuk azt a törvényt, amelyben sok évtizedes mulasztást pótolva a Magyarországon lévő hősi halottak sírjait törvényi oltalom alá helyezi abban az értelemben, hogy ezeket a sírokat nem kell megváltani, ezeket a sírokat sem felszámolni, sem pedig áthelyezni nem lehet a honvédelmi miniszter egyedi engedélye nélkül. Ez az első lépés. Jogszabállyal az emlékezést nem lehet előírni, nem lehet parancsba adni azt, hogy egy adott településen legyenek olyan jóakaratú, derék és áldozatkész emberek, akik szívükön viselik ezeknek a hősi halottaknak a sírjait, akik megemlékeznek az ő hőstetteikről, és akik áldoznak arra, hogy ezek az emlékművek, sírkövek rendbe legyenek. 

Jelen Gábor ezredes, a katonai zarándokcsoport vezetője.

- Kavarognak bennem az élmények a mai napról. Rengeteg hatás ért ezen a rövid zarándoklaton. Ez a mostani zarándokút sem volt könnyű, de nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Egy ilyen esemény mindenkit csak megerősíthet abban, hogy a küldetését, a szolgálatát minél jobban teljesítse a hazája érdekében.

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész.

- Ez az emberiesség kötelessége. Azt gondolom, hogy így él tovább egy nemzet emlékezetében az, amit örököltünk nagyapáinktól, dédapáinktól, ősapáinktól. 

Bíró László, a Katolikus Tábori Püspökség püspöke.

Atya, hogyan élted meg a pápával való találkozást egy héttel ezelőtt és egyáltalán ezt az egész eseményt?

- Nagyon friss még az élmény. Temetőben voltunk együtt a Szentatyával és ez egy picikét más arcát hozta elő. Megszoktuk azt, hogy integet, hogy mosolyog, hogy a homíliájába beleszúr nagyon közvetlen hangon gondolatokat. Most ezek elmaradtak. Egy fegyelmezett, feszes liturgia volt. A liturgiában a szentbeszéd is nagyon elgondolkodtató, nagyon mély. Nem hallgatta el a Szentatya a III. világháború lehetséges voltától való fenyegetettségünket. Ugyanakkor kifejezte a reményt is, hogy mégiscsak el tudjuk kerülni a háborút, hogyha elindulunk egymás felé, hogyha levetjük az egymás iránti közönyt, hogyha a kicsiket észrevesszük magunk körül. Én azt gondolom, hogy egy nagyon sajátos alkalom volt ez a Szentatyával való találkozásra és egy új arcát ismerhettük meg itt Isonzóban.

Megengedsz egy személyes kérdést? Számodra mit jelent egy ilyen találkozás?

- Mindenképpen az egységet a világegyházzal. Erről többet kéne talán beszélnünk, hogy a tábori lelkész sokszor maga is úgy éli meg önmagát még a helyi egyházban is, mint egy idegen test. Mikor így összejövünk, a Szentatyával együtt ünnepeljük az Eucharisztiát a különböző bíborosokkal, püspöktársakkal, akkor az ember megéli azt, hogy beletartozunk világegyház szövevényébe, hogy az egyház egészének a küldetését végzi a Tábori Lelkészi Szolgálat is. Speciális feladat, de az egész egyház feladatából vállal át valamit és a Szentatya a velünk való szentmisében úgy hiszem, ezt az üzenetet is kimondta felénk. 

Beavatsz egy picit abba, hogy személyesen kettőtök között mikről esett szó?

- Átadta ezt a mécsest, amit ma nuncius úr gyújtott meg az oltárunkon, hogy emlékezzünk meg minden háború áldozatairól. Nagyon fáradt volt a Szentatya, nem tudtunk egymással kommunikálni. Nagyon automatikus mozdulattal, egy mosollyal adta át ezt a mécsest.

Lekerekítve a beszélgetésünket. Újjászületés, 20. évforduló, Katonai Ordinariátus. A következő 20 évre mit jósolsz, milyen célt tűzöl ki vagy fogalmaznál meg a lelkészek előtt?

- Nem vagyok jövendőmondó, 20 év múlva valószínű nem én fogom irányítani ezt a szolgálatot. Én azt remélem, hogy tovább mélyülnek a gyökereink abban a közegben ahova küldve vagyunk, hogy megtaláljuk azokat a kommunikációs eszközöket, azt a kommunikációs nyelvet, amellyel egyre közelebb tudjuk hozni az embereket Istenhez és egymáshoz.

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész.

- Kegyeleti, azért mert van kikről megemlékezni, mert a katonának arca van, a helytállásnak arca van az apák, nagyapák, ősapák, testvérek, férjek, gyermekek személyében. Zarándokút, mert vállaltuk az út fáradalmait, és mint ahogy a mesékben a legkisebb elindul, kiállja a próbát és többként tér haza. Én is többként szeretnék hazatérni és remélem, hogy az útitársak, bajtársak mind egy kicsit többként térnek haza, megérzik, megértik mit jelent hősnek lenni, mit jelent életet adni a hazáért. 

Kedves hallgatóink! Két adáson keresztül összefoglalót, tudósítást hallhattak az észak-olaszországi Goriziához közeli Foglian Redipugliában tartott I. világháborús megemlékezésről, amelyen részt vett Ferenc pápa. Felkereste az I. világháborús osztrák-magyar temetőt. Mintegy 80 fős katonai zarándokcsoport érkezett a helyszínre, s jelen volt Hende Csaba honvédelmi miniszter is.

Köszönöm, hogy ismét velünk tartottak, hogy megtiszteltek figyelmükkel. Jakob Koch gondolataival búcsúzom.

„ Ne feledjük: az idő önmagában nem érték. Értékes csak akkor lesz, ha helyesen használjuk fel. Az idő nem jön és nem megy: áll és vár miránk. Mi azonban az időben élünk: felhasználhatjuk jól, értéktelenül vagy bűnösen. Kezünkben a döntés, rajtunk a felelősség.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, szeptember 24