Rádióműsor - 2014. december 10. - 93. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. december 10-ei műsor (93. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/48186

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 93. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Istenem add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.”

Reményik Sándor Ne ítélj című versének soraival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban többek között a Katonák, hősök sorozatban Csekonics Józsefre emlékezünk, folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását és advent lévén egy szép Vass Albert verssel csempészek ünnepet a várakozás mostani perceibe.

 

Az adventi hangversenyről hallhattak már részleteket előző adásunkban, ezt tesszük most is, akkor, amikor Vass Albert Karácsonyi versek című költeményét hallják a Honvéd Együttes művészétől Frei Zoltántól, miközben Johann Sebastian Bach 147. kantátájának dallamait hallják. Vezényel a Magyar Honvédség Központi Zenekarának karmestere, Kovács Tibor alezredes.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete,
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
pillantsatok tiszta szemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
tele vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

A hős nem a halált keresi, hanem azzal a feladattal áll szemben, amit az élet ad neki. Hallják majd Markovics Milán Mór Katonák, hősök című sorozatának újabb hőséről, Csekonincs Józsefről.

- Ki vagy te, tán a Csekonics báró? Kérdezik ma is az emberek, ha valaki úgy viselkedik, mint egy dúsgazdag. Az 1700-as évek közepén egy horvát származású magyar család, Mária Terézia királynőtől nemesi és egyben bárói címet kapott Zsombolyai előnévvel. Zsombolya ma a magyar határhoz közel, de már romániai területen fekszik. A család neve Csekonics volt. Csekonics József a nemességet kapott pár két fia közül volt az első. Kőszegen született és kezdett tanulni, majd Bécsben folytatta az iskolát. 
A katonáskodás fortélyait elsajátítva 1774-es hadapródsága után, 1783-ban másodkapitány már a modenai vértes ezredben. Eme város lovas serege méltó volt egy lovas katonához. Akkoriban a ló harci eszköz is volt, de emellett közlekedési eszköz is. Érdekesség, hogy ma az olasz Modena az újkori lovairól, vagyis autóiról híres. Elég, ha csak a Lamborgini vagy a Ferrari nevét említem. Józsefet a lótenyésztés ejtette ámulatba. A híres Hunyadi család leszármazottja, gróf Hunyadi József 1814-ben egy messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított Ürményben. Ma ez a település már Szlovákia része. Az országosan népszerű lóversenyekről is híres hely ihlette később gróf Széchenyi István, a Lovakról című könyvét is, mely nyugodtan nevezhető a magyar lótenyésztés alapművének. A Széchenyi eme művének megírása és Hunyadi József alapítása előtt járt erre Csekonics József, eme számára vélhetően szakmai paradicsomnak tűnő helyen, ahol tanulmányozta a lótenyésztést, s melynek folyományaként az udvari haditanács jóváhagyásával megalapította 1784-ben a mezőhegyesi királyi ménest. A lovak kétségtelen, nem csak gyönyörű élőlények, hanem hadieszközök is voltak. József nagy gonddal állt neki, hogy hazai lovakat nemesítsen, amelyek erősek és szívósak, és amelyek eredete ismert. 
József egy másik híres alapítása a bábolnai ménes birtok. Az ő feladata volt ugyanis megszervezve eljuttatni a lovakat és ökröket Bécsbe. Pihenőhelyként egy napon, jó legelővel megáldott helyet talált Bábolnán, mely kiváló gyűjtőhelynek bizonyult. Bábolna később világhírűvé vált a lótenyésztéséről. Mezőhegyes és Bábolna máig az a hely, ahol a lovakat szerető és tisztelő emberek el kell zarándokoljanak. A meglévő épületek, a szobrok, mind-mind regélnek valamiről és elgondolkodtatnak, hogy a háborúban nem csak emberek estek el, haltak hősi halált, hanem számos esetben a lovaik is.
József, akit ma a logisztika egy nagy alakjának mondanánk, tábornok lett és megkapta a Szent István rendet. Példája hősies még akkor is, ha nem egy harctéren adta életét a hazájának. A hős ugyanis nem a halált keresi, hanem azzal a feladattal néz szembe, amit az élet ad neki. 

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló című kötetének egy részletét olvassa föl Bőzsöny Ferenc.

Április 21.

Az utóbbi napokban sokszor elgondolkodtam: miért vagyunk itt? Sebesültjeink legnagyobb része az emberi butaság áldozata. Betegeink kivétel nélkül a rossz egészségügyi viszonyok miatt lettek betegek. A háborút utálja mindenki. Kivéve azt a néhány címeres gazembert, aki vagy harácsolásra használja a lehetőséget, vagy erkölcstelenkedik a nemileg kiéhezett könnyűvérű szláv nőkkel. Eredmény? Kezelhetjük őket nemi bajjal.
A partizánok azt tesznek, amit akarnak. Tiszteletet parancsol az a titoktartás, ami a lakossággal együtt megvan bennük. Mi pedig mindent kifecsegünk. Különösen, ha valamelyik magyar tiszt belehabarodik egy orosz leányba. Minden hadititkunkat megtudnak. Kémeikkel, lehallgatással, és főként az ilyen személyes közléssel.
Ma is bejött egy lengyel férfi. Elmondta, hogy hetek óta figyelnek engem. Mindenkitől hallják a környéken, hogy mennyit dolgozom, és mennyi embernek hallgatom meg a panaszát, és mennyi embernek tudok segíteni. Kérdezem: kitől tudják. Csak mosolygott, és azt mondta: Ja kérem, háború van. Mindenkinek még jobban ismernie kell a barátait és ellenségeit. Most is azért jöttem, folytatta, mert szeretnénk megkérni a pátert, mondja meg a magyar barátainak, hallgassanak. Az oroszok minden legkisebb titkukat is tudják. Ha többet akar tudni, jöjjön velem a szomszéd utcába a 16-os házba. Ott van két barátom, azok mindent elmondanak részletesen.
Feltámadt bennem a veszély gondolata is, a tudni akarás is, a félelem is. A következőt határoztam:
Szólok Piniel Pepinek, a .zászlósnak. Derék fiú, bátor, vagány is. Elmondtam neki néhány szóval az ügyet. Ez a lengyel menjen el az ellenkező irányban, mint ahova el akar engem vezetni. Mikor visszatér a házunk elé, én közömbösen utána megyek jó néhány lépéssel. Addig az emeleti ablak sarkából lesem. Piniel tíz perc múlva benéz a szomszéd utcába. Kijövök a házból, és intek neki, hogy nincs baj. Ha egy óra múlva nem vagyok itthon, két felfegyverzett emberével utánam jön.
Így is tettünk. Bementem a jelzett házba. Kihalt utca. Lélek sem volt éppen. Egyébként is, nem feltűnő, ha egy magyar katona bemegy valamelyik házba. De még nem tudom, ez a ház miféle.
A lengyel két barátja már várt rám. Első pillanatra látni lehetett, hogy ezek lengyelek, tehát tisztességes járatban vannak. Első szavam az volt, hogy ne is mutatkozzanak be. Így tárgyilagosabb lesz a helyzet. Az első negyedórában annyi mindent mondtak el rólunk, hogy majdnem elfelejtettem kimenni Pepihez. Az bizony már azon a ponton volt, hogy ha nem jövök még egy percig, bejön az embereivel. De nem kellett hazamennie, mosolyogva intettem neki az utca sarkára.
Egy óra múlva úgy támolyogtam ki a szobából, mintha becsíptem volna. Úgy tele volt a fejem azzal a sok jó hírrel /Hitler ellen újra merényletet terveznek /, és azzal a sok disznósággal /a lengyel és orosz leányok nagy részét, akik odaadták magukat valamelyik magyar tisztnek, halálra rémítik és beszervezik kémnek. Megadják a pontos utasítást, hogy a legközelebbi randevún mi mindent kérdezzenek. - És az általam jól ismert tisztneveket elmondták, hogy kiknek vannak szeretőik. Vezet a listán alezredes./
Itthon elmondtam mindezt a tiszteknek név és körülmény nélkül. A hadtestnél is elmondtam Németh Józsefnek. De azt hiszem, mint minden más, ez is falra hányt borsó. Az állatösztönűek ezután is bedőlnek, a tisztességese pedig e nélkül is tisztességes marad. De hát ez a súrlódás is az ellentétek között a papi teherhez számít.
Itthon Kálmán elpanaszolta problémáját. Mi lesz velük? Sajnos, megmondtam neki is, hogy még mindig nem bízom a házasságukban. Pedig örülök, hogy végre olyan férfi - nő közeledést látok, ami nem kaland. Kálmán kaphatna műveltebbet, de tisztességesebbet, tisztábbat, hűségesebbet nemigen. Jót mulattak, mikor egymás előtt elújságolták, hogy mindkettőnek én voltam eddig is a bizalmasa. Kálmánt most is gyakran lehűtöm, mert dühében túlszalad a célon. Végtelen becsületes, de nagyon naiv. Igen erős jóbarát kellene melléje. Júlia is bejött. Kért, hogy most utoljára mondjam el a véleményemet róla. A végén azt kérdezte, miért nem mondtam meg neki már eddig is. Egyszerű: elvem az, hogy senkinek a bizalmát nem erőszakolom, különösen nem nőkét.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. Az Inter arma caritas adását hallották, búcsúzik önöktől a szerkesztő, Fodor Endre, egy imával a családért, amelyet Szent Józsefhez mondunk.

„Szent József légy házunk ura, kis családunk patrónusa. 
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmekben légy segélyünk, erényekben példaképünk.
Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit.
Zárd ki mindazt ami káros, ami üdvünkre hátrányos.
Engedd be az Isten áldást, minden jóban gyarapodást.
Ajánlj minket Jézusodnak, szeplőtlen Szűz Arádnak, hogy
családunk kisded háza Názáretnek legyen mása. Amen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, december 10