Rádióműsor - 2015. február 11. - 100. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. február 11-ei műsor (100. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50588

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 100. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Halandó csak halandót szerethet halhatatlanul”. – József Attila gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

• Az ember olyan lény, aki a természeténél fogva Istenre nyitott. Hallják majd Erdő Péter bíborostól, folytatjuk vele készített interjúnkat. 
• A hit válsága és a házasság válsága összefügg egymással, ezt már Bíró László katolikus tábori püspök mondja Benedek pápa gondolatait idézve. 
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Erdő Péter bíborost, prímást, Esztergom-Budapest érsekét a Katolikus Tábori Püspökség újjáalapításának 20. évfordulója alkalmából kértük mikrofon elé és kértük, hogy mondja el gondolatait a Tábori Püspökségről, s eközben az egyházról, a hitről, a hit gyakorlásáról beszélgettünk.

Nemrégiben egy szinóduson ön is részt vett, igen komoly témákról esett szó. Vannak továbbra is olyan témák, amelyek még elvarratlanok, amelyek folytatásra várnak. Hová növi ki magát, hova fejlődik, beszélhetünk-e fejlődésről? Milyen utat lát ön a vallás, a valláshoz való viszonyulás útján?

- Én azt hiszem, hogy az ember olyan lény, aki teremtett mivoltánál fogva Istenre nyitott. Olyan lény, aki vágyik a személyes kapcsolatra, vágyik a közösségre, vágyik arra, hogy szeressék és ez az ember-ember közti kapcsolatban nem merül ki, mert ez a szeretet összefüggés adja meg a létünknek az értelmét, az emberiségnek az értelmét. Eleve az értelmesség és az értékesség az mindig valamilyen viszony, valamihez képest értelmes vagy értékes valami. A hétköznapi életben pénzösszegeket nevezünk meg, de ez a felszín. Ennél sokkal tovább kell mennünk, és ha azt mondjuk, hogy az egyénnek az élete vagy a tevékenysége, mondjuk a családja, vagy a nép szempontjából fontos, akkor a népnek az egész emberiségnek a léte kinek fontos? Tehát ha ott a végén nincsen alapja az értelmességnek és az értékességnek, akkor bizony nagyon könnyen a nihilizmusba csúszik le az emberi társadalom. Akkor valóban nem marad más csak a pillanat, de akkor az értékeknek vagy az erkölcsös magatartásnak is megszűnnek az indokai. Szóval én azt gondolom, hogy nem csupán a veszélyek miatt, hanem azért mert az embernek a lelke szomjazik erre. „Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik Istenem” – mondja Szent Ágoston. Én azt tapasztalom, nem csak hiszem, tapasztalom, hogy az ember olyan lény, aki képes az ilyen kapcsolatra Istennel és vágyik erre. Aki nem hívő, az is sokszor viaskodik vele és hangsúlyozza, hogy ő bizony Istenben nem hisz. Tudniillik ki mondta egyáltalán, hogy ez kérdés? A szíve mélyéről úgy látszik ő is hallja ezt a problémát. 

A tábori lelkészeket nézem és beszélgetek katonákkal, egyre inkább hallom, hogy milyen jó is az, és ön is említette, hogy akkoriban még kérdés volt, hogy ők is katonai rangban legyenek-e vagy nem. A vallás tanításának közvetítésében mennyire fontos az, hogy akár tábori lelkészek, akár éppen más papok kint az egyházközségekben, hogyan, milyen személyiségként, milyen attitűddel próbálnak közeledni és tolmácsolni Jézus Krisztus tanításait? Ez már nem mindegy ugye?

- Abszolút nem mindegy és ebben a tekintetben a katonai lelkészség különösen igényes, különösen nehéz feladat, mert egy bizonyos embercsoportnak, a katonáknak a problémáit kell azonnal fölismerni és úgy reagálni rá, hogy ők azt szimpatikusnak és elfogadhatónak találják. Ezzel nem mindenki születik, ezt nagyon komolyan meg kell tanulni. Tehát azt hiszem, hogy az általános papképzésen túl különleges ismeretekre is szükségük van azoknak, akik vállalkoznak erre a szolgálatra. 

Megfogalmazható az, hogy milyen egy jó pap?

- Hosszú évtizedek után először adta meg a gondviselés és a történelem, hogy személyes főpásztori látogatás formájában végigjárhattam ennek az egyházmegyének a plébániáit. Mindegyikre több napot szántam, találkoztunk a papokkal, munkatársaikkal, hitoktatókkal, kántorokkal, találkoztunk a különböző közösségekkel, társulatokkal, egyházi közösségekkel, intézményekkel, szerzetesekkel és a területen élő világi társadalomnak a képviselőivel, tehát polgármesterrel, önkormányzattal, civil, szociális otthonok és iskolák vezetőivel. Rendkívül tanúságos volt az egész és azt szűrtem le belőle, hogy nagyon sokféleképpen lehet például egy plébániát jól vezetni, sokféle jó plébános van. Két dolog az, amit a hívek mindenütt megéreznek, és ha ezt a kettőt megtalálják, akkor pozitívan reagálnak, megszeretik az illetőt és bizonyos értelemben hallgatnak is rá. Ez a két dolog pedig a következő: először is higgyen abban, amit tanít és képvisel, másodszor pedig akarjon a rá bízott emberekért élni. Akkor lehet fiatal, kezdő és ügyetlen vagy akár idős és beteg, de ha ez a két szempont megvan, ezt az emberek fölismerik és erre reagálnak. 

Milyen példát kell, hogy mutassanak a katonáknak a tábori lelkészek vagy pedig kint az egyházközségben a plébánosok?

- Szerintem az első maga a hit. Például a katolikus papnak pontosan, szépen, tisztelettel kell végeznie a szertartásokat, mert ez fejezi ki azt, hogy ő hisz abban, hogy ott isteni dolgok történnek és nem egyszerűen egy emberi rendezvényről van szó. Ez akkor is igaz, ha tábori körülmények között kell végezni a szertartást, tehát a megfelelő komolysággal és súllyal. Aztán egy másik dolog, hogy nyilván kell érezni azt, hogy az ember figyel a rábízottakra, hogy értük van ott. Ennek nem csak a prédikációból kell kiderülnie, az kevés, hanem a hétköznapi élet síkján is beszélő viszonyban kell lenni, kell, hogy érdekeljen minket a másik embernek a sorsa, helyzete, problémája. Ez azt hiszem nélkülözhetetlen. És persze a pap álljon ellent maximálisan a depresszió és kiszáradás minden kísértésének, mert alapvetően a mi hitünk az Evangéliumon alapul, az Evangélium pedig örömhírt jelent. Olyan örömhírt, ami a földi élet határain túlra is szól.

Erdő Péter bíborost, prímást, Esztergom-Budapest érseket hallották.

 

A házasság hete zárult, nem véletlen, hogy adásunkban Bíró László katolikus tábori püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensét a hitről és a házastársi szeretetről hallják. 

- Számunkra a házasság az örömhír, mondja Benedek pápa. A másik, amit mond az az, hogy a hit válsága és a házasság válsága összefügg. Házassághoz tartozó fogalmak: hűség, bizalom, hit. Hiszek neked, hányszor kimondjuk ezt. A latinban ezek a szavak a hit szóra mennek vissza (hit - fides, bizalom - fiducia, hűség – fidelitas). Mindegyik mögött ott van a hit szó. Szóval a hit és a házasság mélyen összefüggnek. Amikor a hitünkben próbálunk mélyülni, akkor a házasságunkban mélyülünk, csak nem rakjuk ezeket a fogalmakat össze, nagyon távolinak tűnnek. Ebben a magyar szóban, hogy hitvesi szeretet, ott van benne a hit. Erre a hitvesi szeretetre épül a házasság. 
Beszéltem fiatalabb házasoknak és mondtam a házaspároknak, fiúknak különösebben: - Minden nap vegyetek észre valamit a párotoknál, tegyetek szóvá egy eseményt! A fiatal fiúk elkezdték mondani: - Atya, elmegyünk reggel hétkor és este hétkor hazaesünk, már nem veszünk észre semmit se! Én tudom, hogy így megy az élet, de azért ez nem ment föl bennünket, mert akkor taposómalom lesz az egész élet. Emberileg ti vagytok egymásnak a jutalma. A gyerek hosszú ideig csak követelt, tudja mi a jussa, elmondja, közli, minél kamaszabb, annál gátlástalanabbul. Ti vagytok egymásnak a jutalma. Az egész hit az érkező Istenről szól. Pár héttel ezelőtt egy fiatal párt eskettem és ők a vízen járás elbeszélés evangéliumi részletét választották. Ez egy fantasztikus elbeszélés. Arról van szó, hogy Jézus a vízen jár, így fejezi ki az Evangélium, hogy Jézus fölötte áll a lehúzó erőknek hogy megy a víztükrén (a víz Jézus korában a lehúzó erőknek a lakhelye). Ekkor Péter megijed: - Uram, ha te vagy add, hogy feléd menjek a vízen! S Jézus mondja neki: - Jöjj! Péter kilép a csónakból az elbeszélés szerint és megy a víz tükrén. Egyszer csak hullámokat lát, szélzúgást hall és merülni kezd. Hullám előtte is volt, szél is volt, de olyan intenzív volt a Jézusra irányulása, hogy ebből semmit nem látott és hallott, ezért ment a víz tükrén. Amikor Jézusra irányultsága meglazul, akkor merülni kezd. Erről prédikáltam a fiatal párnak: elindultok a víz tükrén egymás felé, még intenzív az egymáshoz való irányultságotok, de hogy mi lesz ebből a kapcsolatból azon múlik, hogy mennyire marad intenzív az egymáshoz irányultságotok. Amint lecsúszik a tekintetetek egymásról, abban a pillanatban süllyedni kezdtek és elmerültök. Ez a házasságnak a tragédiája.
Mindig az érkezőhöz tartozol, nem a megérkezetthez. Az esküvő az nem megérkezés, az indulás. Most már ti tudjátok biztosan, de a fiatal szerelmesek nem mindig tudják. Az hiszik „enyém a kedvesem, én az övé vagyok” mondja az énekek éneke. Nem erről szól a házasság, hanem arról, hogy elindul két ember egymás felé, érkezik egymás felé szüntelenül. Ez a hitünk és ez a hitvesi szeretet is.

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

- Április 26.

A támpontnak azok a tagjai, akik tegnap este szolgálatban voltak, ma reggel eljöttek misére a zászlóssal együtt. Olyan buzgón imádkoztak és énekeltek, hogy mélyen meghatódtam. - Bezzeg elmúlt a meghatódottságom, és robbanó düh váltotta fel, mikor megdicsértem őket, és azt válaszolták: ne csodálja tisztelendő úr, hogy majdnem szétvetettük a támpontot a hangunkkal, hiszen karácsony óta nem volt misénk.
Hű, a kutya mindenét annak a csirkefogó papnak, akihez ezek tartoznak. Mit csinált ez karácsony óta?
Nyolckor elindultunk. Nagyszerű menetben jöttünk 18 km-t. Nagyon sok lövészgödröt, becsapódást, lóbőrtanyát láttunk. Az utat igen sok helyen átvágták. Mindenfelé rengeteg jó és ellőtt hüvely, puskáé, gépfegyveré, ágyúé. Fél kettőre értünk Mokrányba. Itt volt az utolsó orosz betörés egyik legnagyobb csatája.
Most látok először igazi csatateret. Az eddigiek legfeljebb bombázásban tönkrement házak, kiégett, üszkös épületek, elhagyott városok vagy falvak voltak. De itt?!
Végigjártam a falu mellett az egész csatateret. Gödör gödör mellett, holttest holttest mellett. Telitalálatot kapott orosz ágyú, egyik kereke 15, a másik 6 méterre. Az egyik tüzér holtan bukott az álcázott gödörbe a tarack mögött. A holtak csupa kaukázusi típus. Ha nem lennének orosz ruhában, valamennyit magyarnak hinném. Olyan becsületes arcuk van még így is. Csupa magyar kesztyűt és gyalogsági ásót hordtak. Úgy látszik, még a doni visszavonulás zsákmányából származnak. Rengeteg veszteségük volt az oroszoknak, ahogy az itt hagyott holttestek százai mutatják. Erős harcnak kellett lenni, mert több száz lövészteknőt látok magam körül. - Meg akartam szervezni az eltemetésüket, de lehetetlen volt. Mi nem tudjuk elvégezni ilyen rövid idő alatt, a faluban pedig a kórságos öregeken és a surbankó fiúkon, csitri leányokon kívül nincs más. Még néhány napig kellene itt maradnom, akkor megtehetnénk. A körülöttünk levő erdőben sokan vannak, de azokat nem lehet csakúgy előrángatni. Próbáltam a holtak zsebéből valami személyazonosságot megtudni. De abba kellett hagynom, mert alig volt, akiből ne folyt volna a hullalé. A nyűvek már kikezdték a legtöbbet. Döglegyek milliói keringtek felettük, és lakmároztak belőlük. Olyan dögletes volt a levegő, hogy meg kellett keresnem a szélirányt és úgy menni be közéjük. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az a papír, amit majdnem minden zsebben megtaláltam. De éppen a hullalé miatt nem tudtam tüzetesen elolvasni. Csak a címét jegyeztem meg: Zsgyi menya /ez egy háborús versnek a címe.

"Tedd lelkemet megigazulttá, ó Istenem, de akaratomat is töltsd meg tűzzel a Te forrásaidból! Ragyogj föl értelmemben, még ha ez talán "sötétség is tapasztalatomnak"! Töltsd be szívemet a Te roppant életeddel! Szemem ne lásson semmi mást a világon, mint a Te dicsőségedet, kezem ne érintsen semmi olyat, ami nem a Te szolgálatodra van! Foglald el egész létemet a szeretet gondolatával és vágyával: hadd szerethessek, nem azért mert ez érdemszerző, tökéletes, erényes, szent, hanem egyedül Istenért. Mert egyetlen egy tudja kielégíteni és megjutalmazni a szeretetet: egyedül Isten.”

Thomas Merton imádságának soraival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották az Inter arma caritas századik adásában.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, február 11