Római és görög katolikus imakönyv a Magyar Honvédség számára - A 2004. évi kiadás szerkesztett változata

Római és görög katolikus imakönyv a Magyar Honvédség számára

A 2004. évi kiadás szerkesztett változata

 

„Az embernek meg kell tanulnia vágyakozni arra, ami az övé!” Simone Weil

A felekezetiség a Magyar Honvédségen belül nem elsőrendű kérdés, sem történelmileg, sem politikailag, sem pedig a józan ész szerint, hiszen nem ez jelenti azt az értékrendbeli elsőbbséget, amit akár a honvédségnek, akár pedig a Tábori Lelkészi Szolgálatnak követnie kell.

Az Alkotmány és a Honvédelmi Törvény szellemében minden honvéd felelős minden honfitársáért; minden tábori lelkész felelős minden hivatásos, szerződéses katonáért, nyugdíjasért, polgári alkalmazottért és a Nemzet minden tagjáért. Ebben a helyzetben bármiféle felekezeti szűklátókörűség, az egész szolgálat ügyét akadályozná.

Mindazon által az ember keresi „honnan is jöhetne segítsége”(Zsolt 121,1). A hívő katona, katolikus, görög katolikus, honvéd, tiszt, tiszthelyettes, szerződéses katona saját felekezetét nem véletlennek, esetleges dolognak tekinti. Meg vagyunk győződve arról, hogy van Igazság, az Igazság megismerhető, s hogy az egyetlen Személy, Jézus Krisztus. Éppen ezért a Magyar Honvédségen belüli más felekezetekkel, ragaszkodunk saját hitünkhöz, felekezetünkhöz, mint amiben a megismerhető igazság teljességét látjuk. Imánk, istentiszteletünk, erkölcsi életünk és emberségünk, hitünk szerint, gazdagítja a Magyar Honvédséget, Hazánkat és nemzetünket.

Ez az imakönyv segíti saját hitünk jobb megismerését és megélését, illetve azt hogy minket jobban megismerjenek.

Az ima önmagunk fölé emel minket, s összekapcsol másokkal, akiket nem ismerünk. A Szentírás arra tanít minket, hogy szüntelenül imádkozzunk (1Tessz5,17)! Segítsen abban ez az imakönyv, hogy megtaláljuk hozzá a szavakat!

 

ALAPVETŐ TANÍTÁSOK

A Szentháromságról

- A kereszténység tanításának rangsora, hierarchiája van. Eszerint vannak fontos alapvetőbb igazságok, s vannak olyanok, amelyek ezekből következnek, és bár nem kevésbé igazak, de kevésbé fontosak. Az emberiség igazi kérdése, egészen a modern korig, soha nem az volt, hogy van-e Isten, vagy nincs, mert az ember mindig tudott a Teremtőről, hanem az: ”számíthatok rád Istenem?”. (Pilinszky) Másként fogalmazva, rettegni kell-e az Istentől, mert ellensége az embernek, vagy Ő olyan, akire számítani lehet. A választ Jézus Krisztus adta meg, akiben Isten bemutatkozott nekünk. Így a legalapvetőbb keresztény tanítás szerint Isten egyetlen, de nem magányos.

Mi keresztények tehát, egyek vagyunk minden monoteista vallással, és hitvallásunk az, hogy Isten egyetlen. Ugyanakkor tudjuk, hogy a magányos embertől félni kell. Ha Isten magányos, akkor Tőle is.

- Jézus úgy tárta föl előttünk a Láthatatlan Istent, mint aki egyetlen, ugyanakkor szeretetközösség is: Atya, Fiú, Szentlélek. A keresztény hitvallás szerint az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, s a kettejük szeretete személyalkotó, s Ő a Szentlélek. Mindez pedig arra jogosít minket, hogy megalapozottan reménykedhetünk abban, hogy a mi jövőnk sem pusztán túlélés a halál után, hanem közösség azokkal, akikkel egyek vagyunk Istenben, hiszen Ő a Szeretet.

- Nem három istenben hiszünk tehát, hanem egyetlenben, de három személyben. Ez a hittitok logikailag nem bizonyítható, azonban a meglévő hitet képek által, meg lehet világítani az értelem számára is: pl. ahogyan apa, anya és gyermek három személy, de egyetlen, lényegileg összetartozó család, ugyan így Isten Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényeg.

A Szentháromság dicsőítése: kis doxológia

- A Szentháromság Egy Isten örök dicsőségét hirdető rövid verset az Egyház már az első századoktól kezdve a zsoltárokhoz és más imádságokhoz hozzáfűzve alkalmazza. Így vallja meg az Egyház a Szentháromságba vetett keresztény hitet. 

A Szentháromság dicsőítése: nagy doxológia, GLORIA

- Minden, ami van, ki akar nyilvánulni. Az ember érzései utat keresnek maguknak, s ezért minden kultúra, de az összes személyes kapcsolatunk is tele van érzelmeink kinyilvánításával. Az ember keresi mind ennek a lehetőségét, nem azért mert kötelező, hanem mert vágyódik rá, hogy dicsérje, becézze azt, akit szeret. Ennek az alapvető emberi törekvésnek a megfogalmazása ez a himnusz, amelyet az Egyház a liturgiában is használ. S hogy legyen, akit megszólíthatunk, amikor bajban vagy egyedül vagyunk, ezért az Egyház gyakran imádkoztatja velünk a Glóriát.

- Lehet, hogy egyes alkalmakkor az imádkozó érzelmek nélkül van, mégis, a kimondott szavak visszahatnak ránk, és előbb-utóbb érzelmeket is teremtenek. Az Egyház egyik legrégibb himnusza ez a Dicsőség, a Glória.

Az imádságról

- Minden kor minden embere ismerte az imát, mint a természetfölötti hatalmak megszólítását. Általában véve az imádság felekezettől függetlenül az ember belső igénye, és a „lelki higiéniához” is hozzátartozik.

- A keresztény értelemben vett ima azonban több ennél, hiszen annak megélését jelenti, hogy Isten mindenütt jelen van. Annak megfelelően, hogy ez miképpen történik, különféle imamódok alakultak ki.

- Van szóbeli ima, amikor megszólítjuk Istent, kérünk Tőle valamit, dicsőítjük Őt, hálát adunk Neki. Ez történhet saját szavainkkal, vagy mások által írt, illetve a Szentírásból vett, úgynevezett kötött imákkal.

- Másik mód a gondolati ima, a meditáció, szemlélődés, amikor Isten titokzatos jelenlétére figyelünk, s nem valamit teszünk (gondolkodás, beszéd), hanem egyszerűen csak „Vele vagyunk”, az Ő jelenlétében. A létezés több mint a cselekvés, és a meditatív ima ezt próbálja begyakorolni.

- Az ima nemcsak az emberségét megélő, lelkileg igényes ember vágya, nemcsak belső igény, hanem kötelesség is. A teremtett ember az Isten tiszteletét, mint teremtményi hódolatot az imádság által valósítja meg. Az ima, tehát, nemcsak hangulat kérdése, hanem feladat is.

- A hívő ember számára az ima Jézus szavain alapul: „Kérjetek és kaptok”(Jn15,7). A katona, mint minden más szükségben lévő, gondokkal küzdő és gyönge ember, az imádságból meríthet erőt ahhoz, hogy kötelességét, hivatását teljesíthesse, hiszen pont az imádság által mélyül el az a keresztény tapasztalat, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.

- Az imával kapcsolatban Jézus legfőbb parancsát, a Biblia szavaival így lehet összefoglalni: „Szüntelenül imádkozzatok”(1Tessz5,17)

Keresztvetés

- A kereszt Megváltásunk jele. A kereszt által szenteli meg Isten az embert, lényének legbelsejéig. Ez ad erőt a kísértésben, ez oltalmaz a veszélyben.

- Ha nem elhamarkodva, kapkodva vetjük a keresztet, hanem nyugodtan, minden gondolatunkat, egész érzelemvilágunkat belefoglalva ebbe a jelbe, akkor megtapasztaljuk azt, hogyan ölel át minket, s hogyan fog össze, avat föl, szentel meg, foglal le a szentháromságú Isten nevében.

- Nagyapáink, őseink is így kezdték és fejezték be napjaikat, nem sok szóval, de odafigyelve.  OLD

Az Úr imádsága: Miatyánk

A Kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be. Míg a zsoltárokat az Ószövetség népétől kaptuk, addig ezt az imádságot maga Jézus Krisztus tanította nekünk. A tanítványok, mint hívő zsidó férfiak, tudtak imádkozni. A kérésük tehát: „Uram taníts minket imádkozni!”(Lk 11,1), arra vonatkozott, hogy kapjanak egy olyan imát, ami az ő közösségüké, és kifejezi összetartozásukat, és Jézussal való kapcsolatukat. Ez tehát „családi ima”.

Minden mondatában ott van az Ószövetség, annak Krisztusban való beteljesedése is; egyben mindegyik mondata személyes megszólítást is jelent számunkra.

Krisztus megadta nekünk a fogadott fiúság kegyelmét, ezért tanuljuk Tőle a legalapvetőbb imát:

MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY!

Mózes a szent, félelmetes, minden teremtményen felülálló („transzcendens”) Istennel találkozott. Krisztus, mint Főpap, Isten nevét áldozattal szenteli meg, amely egyszerre engesztelő és dicsérő – hogy Isten neve bennünk és általunk szentelődjék meg. Ez a keresztségben már elkezdődött:

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

A szétszórt zsidó népből Isten kovácsolt egy nemzetet, majd egy országot. Dávid király, mint Krisztus előképe, Isten országának közeledtét jelezte. Krisztus pedig, mint Király kihirdeti Isten országának elérkezését. A Krisztus vére és szenvedése által megszerzett ország reménybeli polgárai vagyunk:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Izrael királysága törékeny: a számkivetésben, szenvedésben tanulja meg a nép fölfedezni Isten akaratát. – Krisztus, mint PRÓFÉTA az Őt küldő Atya akaratát teljesíti; még az olajfák hegyén is ezt akarja. – Isten akaratát nekünk itt a földön kell betöltenünk:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS!

Isten mindenben gondoskodott a népről, amelynek kinyilatkoztatta Ömagát (pl. a manna a pusztában). – Krisztus, mint FŐPAP az Eukarisztiában örök táplálékot adott a vándorúton járó embereknek. Bizalommal kérhetjük tehát égi (és földi) kenyerünket:

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA;

A bűn Isten uralmával szembeni adósság, amelyet csak Ő engedhet el. – Krisztus, mint KIRÁLY, megadja apostolainak az oldás-kötés hatalmát. – Csak akkor nyerhetünk bocsánatot, ha mi is megbocsátók vagyunk:

ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

Az első kísértéstől kezdve ott a lehetőség, hogy az emberi akarat Isten akaratával szembeszegüljön (Ádám, Káin stb.) – Isten akaratának teljesítése érdekében még Krisztusnak is meg kellett hoznia a maga áldozatát. A kísértésnek mindig ellenállhatunk, ha azt tudjuk mondani:

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ.

S mindazt, amit kértünk, egyúttal teljes odaadásunkat is sűrítsük bele ebbe az egyetlen szóba:

ÁMEN. 

Te Deum

A Glória mellett az őskeresztény lelkiség másik nagy alkotása ez a himnusz. Benne az ég és föld egyesül. A Te Deum az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló-hálaadó éneke. A 4. században keletkezett, sőt, egyes elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethetők vissza.

Őseink gyakran imádkozták életük örömteli pillanataiban: esküvőkor, bármilyen bajból való szabaduláskor, gyermek születésekor. Érdemes nekünk is újra megtanulni a hálaadásnak ezt az imádságát, igazodva a Biblia követelményéhez: ”legyetek hálásak!”(Kol3,15)  OLD

Hitvallások

- Hitünk legfontosabb igazságainak összefoglalását Apostoli Hitvallásnak nevezzük, mert elemeiben az apostolokra vezethető vissza. Ez a hit ősi szabálya.

- Eleinte a keresztelésnél, később más szertartásokban is imádkozták, de nem csak hitvallás, hanem imádság is: Isten titkainak imádó szemlélése, hálaadás a kinyilatkoztatott igazságokért és Istennek szóló hűség-nyilatkozat. Nem csak az Istenhez szóló beszéd lehet imádság, hanem az Istenről szóló is.

- Tizenkét szakaszra („ágazatra”) szoktuk felosztani. Régi magyar fordítása a magyar Egyház drága kincse, melyet változatlanul őrzünk, mert összekapcsol minket e Hazában élt keresztény őseinkkel, s egyben emlékeztet arra, hogy apostoloktól kapott ősi szöveget mondunk, mely hitünk alapja a mi korunkban éppúgy, mint az ő idejükben.

- Szertartásokon kívül is rendszeresen éljünk vele hitünk erősítésére!

- A szentmisében a Nicea–konstantinápolyi Hitvallást (Credo-t) imádkozzuk.

- E tanítás a Szentháromságról és Krisztus isten-emberi természetéről szól, s hitünk és keresztény életünk alapja. Minden torzítás, ami e tekintetben a századok folyamán jelentkezett, következményeiben az egész hitrendszert, az erkölcsi és szertartási életet is fenyegette. Ezért az Egyház különös gonddal lépett föl minden ilyen tévedéssel szemben, s újból és újból kifejtette az igaz hitet.

- Az Apostoli Hitvallást a niceai (325), a konstantinápolyi (381) zsinaton bővítették ki az ősi hit részletesebb kifejtésével.

- Ne tekintsük e szöveget fölösleges teológiai részletezésnek. Inkább hatoljunk be a szöveg segítségével még jobban Isten titkaiba. Váljék imádássá, s egyben hálaadássá, amiért Isten önmaga életét az Egyházon keresztül föltárta nekünk. 

Fohászok

- A fohászok olyan imái az Egyháznak, amelyek egy pillanatra odafordítják figyelmünket Istenhez, s így láthatóvá válik számunkra az Ő szüntelen jelenléte.

- Főleg az elfoglalt ember imái ezek, amelyek gyakori használata egész napunkat Istenhez kötheti.

- A férfi és a nő vallásossága különbözik egymástól, s így, ma is ajánlható, hogy nagyapáikat követve a férfiak rövid fohászokkal, nem sokat, hanem sokszor kérjék a mindenható Istent, megszentelve ezzel egész napjukat, bármilyen élethelyzetüket.

Litániák

- A litániák elterjedt és kedvelt imái az Egyháznak. Isten becézését jelentik. Egyénileg és közösségileg is imádkozzák, a Szentírásból vett képekkel dicsérik és dicsőítik Istent, és mindazokat, akik Istenhez tartoznak.

Jézus szíve tisztelet

- A Szentírás szerint a személy, az érzelmek és szándékok középpontja a szív. Jézus Szívét dicsérve az Ő kilétét tudatosítjuk, s erősítjük irántunk való szeretetébe vetett reményünket.

- Sok formája alakult ki a Jézus Szíve tiszteletnek, külön ünnepe is van, (Pünkösd második vasárnapja utáni péntek).

- Elterjedt hagyománya van az ún. „nagy kilencednek”, ami egy „magán-kinyilatkoztatáson” alapul, miszerint, aki kilenc egymás utáni „elsőpénteken”, Jézus Szíve iránti tiszteletből (gyón), szentáldozáshoz járul, az nem hal meg a neki szükséges kegyelmek nélkül. Ez nem automatikus üdvözülést jelent, hanem annak ígéretét és reményét, hogy a halál pillanatában lesz lehetőségünk a bűnbánatra.

A keresztény emberkép

- Embernek lenni egyrészt adottság, biológiai, genetikai kérdés, másrészt feladat, amit meg kell valósítanunk. A legfőbb eligazítónk hogy mit jelent a szó „nagybetűs” értelmében embernek lenni, maga Jézus, hiszen Róla mondja a Szentírás: „Íme az Ember”(Jn 19,5).

- A Biblia emberképe szerint az ember test és lélek elválaszthatatlan egysége. A kettő együtt alkotja emberségünket, s szétválaszthatatlanságukra az ún. pszihoszomatikus betegségek figyelmeztetnek.

- Az ember teremtmény, akit Isten saját képére és hasonlatosságára alkotott (Ter 1,27). Ez az istenképiség sok dologban megnyilvánul, pl. a szeretetre való képességben, vagy hogy a rábízott életet az ember képes kibontakoztatni, és Istenhez hasonlóan az ember is képes a szava által teremteni. Pl. a házasságkötés.

- A Biblia szerint Isten jónak teremtette a világot és benne az embert (Ter 1,31). Ezt az eredendő jóságot, bűntelenséget, Isten barátságát az ember elveszítette, ezért mindnyájan megváltásra szorulunk. A bűn egyetemessége mellett a Szentírás a megváltás egyetemességét is tanítja.

A Bibliáról

- A szó jelentése „könyvek”. A Szentírás különböző korokban és stílusokban keletkezett könyvek sora, amit az Egyház hite foglal egységes egésszé.

- A hívő ember Isten szavát hallja és látja benne, amely emberi módon szól hozzánk, így a Szentírás egyszerre Isten szava és emberi szó.

A Bibliának kettős természete van; isteni és emberi. Ez azt jelenti, hogy az egész Szentírás sugalmazott, tehát Istentől való, ugyanakkor kinyilatkoztatott, tehát tartalmazza azt, ami hitünk és üdvösségünk miatt szükséges. Ugyanakkor, bár az egész Biblia sugalmazott, de nem az egész kinyilatkoztatott, tehát nem minden szó közvetíti a hit és üdvösség titkát, ezért nem kell benne természettudományos igazságokat, vagy tévedéseket keresni, hiszen csak az üdvösségre: hitre és erkölcsre vonatkozóan tanít tévedhetetlenül.

- A Szentírás értelmezésével kapcsolatban többféle módszer alakult ki. A szó szerinti értelmezést nagyon korán elvetette az Egyház, rájőve arra, hogy más az, amit a szöveg mond, és más az, amit állít. Az, amit a szöveg állít, az Isten üzenete, a Kinyilatkoztatás, s ahogy azt mondja, az az emberi mód, az emberi szerző stílusa, világképe. Aki a Szentírást olvassa, látnia kell a kettő különbözőségét, és azt, hogy mindig értelmezni kell a Szentírást, annak a szándéka szerint, aki azt létrehozta: ez pedig az Egyház. „Mindenek előtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből!” A Szentírást tehát az Egyház hivatott értelmezni és magyarázni. (2 Pét1,20)

- Mivel az ember a saját erejéből Istent megismerni nem képes, hiszen a Biblia szerint elveszítette Isten barátságát, ezért szükség van arra, hogy Ő maga, az Isten mutatkozzék meg előttünk. A Kinyilatkoztatás valójában bemutatkozás. Isten „közel jön”, kezet nyújt, s megmondja a nevét. Mindez Jézus Krisztusban valósult meg.

- A „választott nép” számára Isten parancsokat és tiltásokat adott, hogy az engedelmesség által készítse elő őket arra, hogy a szeretet szabadsága megnyilatkozhasson. A Törvény, nevelőnk volt Krisztusra (Gal 3,4).

- Mivel a szolga parancsot teljesít, s a fiaknak ez kevés, ezért Jézus Krisztusban Isten föltárta a törvények értelmét, a Törvény értelme pedig a szeretet.

- Krisztust pedig, akiben „testi formában az istenség egész teljessége lakik”(Kol 2,9), egyrészt a Szentírásból, másrészt az Egyház tanításából ismerhetjük meg. Egyedül a Biblia nem elég, hiszen az nem forgatókönyv az emberi élethez, hanem Isten megismerésének egyik forrása.

- A hívő ember arra törekszik, hogy naponta, ha rövid időre is, de olvassa Isten Igéjét, mintegy táplálkozzék vele.

- Mivel azonban térben és időben, kultúrában tőlünk távol keletkezett a Biblia, ezért szükséges tanulmányozni is, megérteni a Szentírás szövegét.

A megtérésről

- A Szentírás állandóan megtérésre szólítja az embert.

- Az Ószövetségben ez elsősorban erkölcsi jellegű, hiszen az eredeti héber szó „megfordulást, visszatérést” jelent. A bűnös hagyja el bűnös útjait, s aki rosszat tesz, ne tegye többé!(Iz 55,7)

- Az Újszövetség görög nyelve szerint ennél többet is jelent a megtérés: az „értelem átformálását”. Gondolkodj másként, mint eddig!

- Sok olyan keresztény ember, sőt nem hívő, vagy nem keresztény hívő él közöttünk, akiknek erkölcsi értelemben nincs szükségük megtérésre, mert nem élnek istentelenségben, embertelenségben, mégis a Biblia szüntelen megtérésre szólít minden embert, így őket is. Mindenkinek szüksége van ugyanis arra, hogy szüntelenül visszafordítsa figyelmét, gondolatait, érzelmeit a láthatóktól a láthatatlanokhoz.

- Mindenki, még a buzgó hívő is újra és újra saját ösztönös természete szerint kezd gondolkodni Istenről, s viselkedni Vele kapcsolatban. Az ember állandó kísértése az, hogy a „saját képére és hasonlatosságára” formálja az Istent. Így a megtérés kötelezettsége, ami túl van a puszta erkölcsi dimenzión, a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Istenhez való visszatérést jelenti, aki „maga a szeretet”(1Jn 4,8).

- A szüntelen megtérés kegyelméért imádkoznunk kell, ugyanakkor törekedni is kell rá, aminek eszköze az elmélkedés, szentírásolvasás.

A hitről

- A hit, a Biblia szerint „bizalmat” jelent, megbízni valakiben, hinni valaki szavában. Egyáltalán nem azt tehát, amit a köznyelv ért alatta: „elhiszem, de kit érdekel”.

- A magyar szó nagyon jól kifejezi a hit valóságát, az hisz, aki „hív”, azaz hűséges valakihez.

- A hit tehát a külső és a belső egysége, a meggyőződés és a tettek összhangja.

- Nem csak „el tudjuk képzelni”, hogy van Isten, hanem eszerint éljük az életünket. Ezt jelenti az „amen” szó, ami szilárd meggyőződést és elkötelezettséget fejez ki.

A Szentírás szerint a hitnek ésszerűnek kell lennie (Róm 12,1), tehát nem tévesztendő össze a hiszékenységgel. Ezért a valódi hit nem egy érzés, hanem az egész ember, test, lélek, érzelem, értelem egységes meggyőződése.

A Biblia szerint a hitetlenség bűn, ami annyit tesz, hogy a fölismert igazságot, szeretetet büntetlenül nem lehet visszautasítani. Akinek elégségesen hirdették az Evangéliumot, és mégis visszautasítja azt, az maga a kárhozat.(Mk 16,16) Ugyanakkor az Egyház tanítása szerint, a hit nem az emberi erőfeszítés eredménye, nem érdem, hanem a Szentlélek ajándéka; kegyelem. Jézus szavai értetik ezt meg: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők”.(Jn 15,5) A szőlővesszőkben a szőlőtő élete van, mint ahogy a hit valójában magának a Szentháromságnak élete bennünk: a hit „élet”. Jézus mondta: „aki hisz, annak örök élete van”(Jn 6,47).

A Megváltásról

- „Halandó csak halandót szerethet halhatatlanul.”(József Atilla)

- A bűn következtében az ember elhitte, hogy Isten „vadászik rá”, ártani akar neki. Bármi történt velünk emberekkel, úgy tapasztaltuk, Isten ellenünk van.

- S ekkor Jézus Krisztus, a megtestesült, az emberré lett Isten, aki azt mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát is”(Jn 14,9), megmutatta Isten valódi kilétét.

- Ő, a Teremtő, a Mindenható, akire a vallások rettegéssel tekintenek, nem ellenünk, hanem értünk, velünk és bennünk van. Így bárki, aki saját élethelyzete, körülményei miatt megretten az Istentől, az joggal kapaszkodhat Jézus Krisztus Atyjába, hiszen, aki értünk adta Önmagát, az nem fog ellenünk tenni semmit.

- Mindezt Jézus kereszthalála és föltámadása ismertette föl a Pünkösdkor kiáradt Szentlélek által.

- A Megváltás záloga pedig a keresztség szentsége.

- A Misében imádkozzuk: „Urunk Jézus Krisztus, Te legyőzted a bűnt és a halált”, a Megváltás pont ezt jelenti: a bűntől és a haláltól való szabadítást.

- A Megváltás nem jelent kivételezést a keresztényekkel kapcsolatban, azt, hogy kevesebb fájdalmunk, vagy problémánk lenne, mint a nem hívőknek, hiszen a Megváltás nem a körülmények, a természeti törvények helyett van, hanem azokon túl.

- Megváltottságunk lehetőség arra, hogy a helyzetünket, sorsunkat ne mint „szolgák” viseljük, hanem gyermekekként, akik hisznek, bíznak Atyjukban, hogy mindent értük tesz.

Az Egyházról

- A magyar nyelvben az „egyház” kifejezés az „idház”, az „üdvösség ház” szóból származik.

- Az Egyház, tehát az üdvösséget jelenti, magát Jézus Krisztust. S ahogy Jézus Krisztus a Második Isteni Személy, valóságos ember volt, konkrét arcvonásokkal, személyiséggel és egyéniséggel, ugyanúgy az Egyház is egyszerre isteni és emberi valóság.

- Az apostolok nem láttak többet, s nem tapasztaltak többet Jézusból, mint egy ma élő keresztény, s amennyit mi ma látunk Belőle, ők is ugyanannyit láttak. Nincs tehát előny vagy hátrány, hiszen Jézus megígérte nekünk, hogy nem hagy magunkra bennünket.

- Az Egyház szentségei által Ő maga éltet minket.

Az ember eredendően közösségi, szociológiai lény, aki mindenben a többi emberre szorul, mindent mások által kap. Így hitét, Istennel való kapcsolatát sem tudja egymagában megélni, kibontakoztatni. A kereszténység lényegénél fogva közösségi, egyházi vallás. Fontos tudatosítani, hogy az Egyház mi magunk, én magam vagyok, és nem pusztán a papok, püspökök. Minden megkeresztelt ember személyes ügye és feladata az Egyház építése. Bűneinkkel, és erényünkkel a többi embert gyöngítjük, vagy erősítjük. Csak együtt, egymással, közösségben élhetünk valódi emberi, keresztény életet.

Az Egyház, bár szociológiai képződmény is, emberek, intézmények, rendszerek összessége, mégis, ennél sokkal több; maga Krisztus Teste, hiszen Ő mondta: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig.”(Mt 28,20) Az Egyház konkrét arca, fölépítése, szokásai történelmi képződmények, alakulhattak volna másként is, de akkor, amikor Isten akarta a történelmet, akarta mindazt is, ami ezzel együtt jár, az esetleges, emberi döntéseken alapuló fejlődést is. Így az Egyház történetileg kialakult arca Isten akarata mindaddig, amíg az kifejezetten szembe nem kerül Jézus akaratával; ettől azonban az Egyházat éltető és átható Szentlélek megóvja Krisztus Testét.

Az Egyház születésnapja Pünkösd, amikor az apostolok, akik átéltek, hallottak mindent, amit Jézus tett és tanított, s ennek ellenére mégis féltek, a tüzes lángnyelvekként alászálló Szentlélek által megértették mindazt, amit átéltek, elevenné lett bennük az addig holt tudás.

Az Egyház legfőbb küldetése és föladata, hogy bemutassa Krisztus áldozatát, végezze az Eukarisztiát, és a kiengesztelődés szolgálatát, a bűnök föloldozását. Ha minden szociális kérdést meg is oldana, de ezt elhanyagolná, semmit sem tenne az Egyház. Mégis az Evangélium hirdetésének fontos eszköze az a szociális tevékenység, amit a különböző egyházi szervezetek végeznek, mert láthatóvá teszi Istenünk emberszerető jóságát.

Az Egyház titka, amelyben igazi lényege kinyilvánul, az Eukarisztia. Az Eukarisztia ugyanis a valódi közösség középpontja, akihez közeledve egymáshoz kerülünk egyre közelebb.

- Az Egyház igazi lényege a bűn miatt, egyrészt az egyháziak és a hívők bűnei miatt, másrészt a „világ bűne” miatt még nem látható. A különböző keresztény felekezetek megosztottsága, vetélkedése súlyos botrány, amely ellenkezik Isten akaratával. Az egységre való törekvés minden keresztény feladata és hivatása, amellyel Istennek és a világnak tartozik.

- Az Egyház egysége Jézus ígérete, amely azonban csak a végső időkben fog megvalósulni: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.”(Jn10,16) Ennek megvalósulásáért imádkoznak a különböző keresztény felekezetek az „egység imahetében”, az „ökumenikus imahéten”.

- A keresztények egysége nem pusztán praktikus szempont, amely lehetővé teszi az emberiség megtérését, hanem csak a közös hitben és a hitvallásban fog megvalósulni: „Nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan Te, Atyám, bennem vagy, és én Tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.”(Jn17,20-21) A keresztények egysége tehát Isten ígéretébe vetett remény, ugyanakkor közös feladat is.

- Krisztus ígéretének látható jele és eszköze a mindenkori pápa. Jézus maga választotta ki a tizenkét apostol közül Pétert, s bízta rá az egyház gondját, az „oldó és kötő hatalmat”. Azóta Péter utóda az, aki jelzi és megvalósítja azt a mindenki által belátható valóságot, hogy Krisztus Teste hit és erkölcs dolgában nem tévedhet. Ezt nevezzük „pápai tévedhetetlenségnek”, ami azonban szorosan csak az ember végső rendeltetésére, az örök üdvösségre, és annak elnyerésére vonatkozik. A pápa minden más kérdésben ugyan úgy, mint bármelykőnk, tévedhet és tévedett is már, pl: politikai. Természettudományos kérdések. Ahogyan Jézus nem a legkiválóbb apostolt választotta, még csak azt sem aki Hozzá emberileg a legközelebb állt, tehát Péter kiválasztása nem elismerés, vagy jutalom, hanem feladat, ugyan úgy a keresztény századok során a pápák személye sokszor bizonyult botrányosnak. Ez azonban már az ő elszámolni valójuk az Istennel. A pápaság tisztsége az egész Egyház egységének jele és eszköze, és a tévedhetetlen tanítás által hatékony megvalósítója is.

A föltámadásról

Az emberiség ősi várakozása, hogy a halál után ne vesszen el ami az életben értékes és emberi volt. Mindezen vágyunk beteljesedése Jézus Krisztus föltámadásában történt meg.

Minden kultúra és vallás tudta azt, hogy az ember „több annál, mint amit el lehet temetni”. Ez azonban csak a lélek továbbélésébe, halhatatlanságába vetett hitet jelentette. A keresztény emberkép és a filozófia szerint, az ember test és lélek, aki számára pusztán a lélek továbbélése nem hoz üdvösséget, végső boldogságot. Így tehát, amikor Jézus Krisztus test szerint föltámadt a halálból, megalapozta azt a reményünket, hogy amiként ember mivoltunkban, testben és lélekben élünk és tevékenykedünk, úgy a halálunkban is egyek leszünk önmagunkkal, miközben ez a halál eggyé tesz bennünket azzal az Istennel, aki maga a Szeretet: Atya, Fiú és Lélek.

A föltámadásról a föltámadt Jézus megjelenései alapján vannak „ismereteink”. Ezek szerint a föltámadt ember azonos önmagával, testi valója hordozza és kifejezi személyiségét, ugyanakkor nem lesz alávetve testi kötöttségeknek, a tér és idő korlátainak.

A Szentírásból azt is tudjuk, hogy Isten az egész teremtést el akarja juttatni a boldog beteljesedésre, ez lesz a Végítélet, az egész Univerzum „föltámadása”. „A teremtett világ fölszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig.”(Róm 8,21-22)

Az Üdvösségről

A közbeszéd szerint az Üdvösség, a Mennyország, valami korlátlan „élvezkedés”, tehát csak „valami”. Jézus Krisztus tanítása szerint azonban Isten nem ezt vagy azt ad nekünk, hanem Önmagát.

Ha meggondoljuk, hogy „tiszta pillanatainkban” magunk is tudjuk, hogy nem tesz boldoggá bennünket semmi, amit birtoklunk, hanem csak a személyes kapcsolataink; tehát nem az boldogít minket, amit a „másiktól” kapunk, hanem csakis ő maga.

Így az Üdvösség is csak személyes valóság, az Istennel való teljes közösség lehet. Ezért nem lehet „megvenni”, kiérdemelni, megfizetni, mint ahogy egymás szeretetét sem.

Jézus a korabeli emberek nyelvén ünnepi lakomaként, menyegzőként beszélt az üdvösségről, amire annakidején mindenki vágyott. Így a mai ember is úgy tekinthet az üdvösségre, mint ami után teljes emberségünkkel vágyódunk, vágyódhatunk. Az üdvösség a teljes ember minden valódi vágyának beteljesedése.

A hit- remény- szeretetről

A keresztény életszemlélet szerint az ember a hit, remény és szeretet által válik teljessé. A hit azt jelenti, hogy bízunk, megbízunk valakiben, elhisszük az ő szavát. Ezért szent számunkra a Szentírás, amelyben a mi Istenünk szavát tiszteljük, és fogadjuk el.

A remény, mint a keresztény egzisztencia legfőbb sajátossága, a jövőre irányul. Isten a jövő Istene. Nem hagy el, hanem irgalmával utat, teret és lehetőséget biztosít minden teremtménynek, s ez Jézus példabeszédeinek és csodatételeinek legalapvetőbb tanítása is. Isten országa olyan, mint a kovász, már belevegyítették a lisztbe (Mt 13,33). Ez a remény alapja: a jövő biztosabb, mint a jelen.

A Biblia szerint a szeretet nem az, hogy mi szeretjük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket (1Jn 4,10). Nekünk, embereknek csak tulajdonságunk a szeretet, míg Istennek a lényege. (1Jn 4,8) S bár mi, legtöbbször érzéseket és érzelmeket értünk alatta, mégis a szeretet az: mire vagy képes a másikért. Ezért a kereszt minden szeretet példaképe. Kereszténynek lenni tehát, azt jelenti; törekedni egymást Jézus módján szeretni, miközben mindegyikőnk erre vágyik: találni valakit, aki odaadja magát értünk, s ez maga az Isten.

Hitünk főigazságai

A krisztusi igazságok ismerete nélkül nincs keresztény élet. Egyre jobban meg kell ismernünk hitünket. A legfontosabb igazságok foglalatai a Hitvallások. A úgynevezett „főigazságok”: a hittanulásban használt rövid összefoglalások.

- Egy Isten van. Az egyetlen Isten három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

- Isten a világ teremtője és gondviselő Atyánk.

- A Fiúisten emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen.

- Isten igazságos, aki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a bűnbánó bűnösnek irgalmasan megbocsát.

- Isten kegyelme szükséges az üdvösségre.

- Az ember lelke halhatatlan, teste pedig föltámad.

- Jézus Krisztus Egyházat alapított, és ennek legfőbb pásztora a római pápa.

- Jézus Szent Evangéliuma (örömhíre): Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekeivé fogad, és földi életünk után Hazavár az örök életre.

Isten Tízparancsolata (Kiv 20,7-17, MTörv 5,10-21)

A Tízparancsolat egyrészt vallási előírás, másrészt természeti törvény, tehát minden emberre nézve kötelező jellegű. A természeti törvény azt jelenti, hogy a törvény a természetünkbe van kódolva, s annak megszegése is „a természet által” nyeri el büntetését.

Ez a „második hét” paranccsal kapcsolatban jól érthető, de az első három törvény szintén átfordítható egyetemes emberi normákra, függetlenül vallástól és hittől. Így, ahol Istenről van szó, ott a nem-hívő a számára legfontosabbat, az „egyetemes érvényűt” kell, hogy lássa. Ilyen pedig még a nem-hívő életében is csak „egyetlen” van.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Ami az ember életében legfontosabb, az egyetlen kell, hogy legyen. Olyan, aminek minden alá van rendelve. A hívő ember számára ez a parancs tiltja a bálványimádást. A bálványimádás azt jelenti, amikor bármilyen dolgot az ember életének, gondolatainak középpontjába helyez. A parancs tiltja, hogy bárki valami időlegesnek hódoljon, hogy belekapaszkodjon olyanba, ami elmúlik.

Pozitíve, a parancs előírja Isten tiszteletét, az előtte való hódolatot, annak elismerését, hogy az életben hierarchia van a legfelsőbb és az alacsonyabb rangú értékek között. A legfőbb, abszolút érték az Isten. Ez a parancs előírja Isten imádását.

Az imádás az egész ember, a teljes személy hódolata, ami csak Istennek szólhat. (Inkább igénytelenség, mint bűn azt mondani: imádom a kutyám, gyermekem, feleségem.)

Istennek van köteles tisztelete, ami jár neki, mint Teremtőnek, s ez a parancs erre kötelez. Az imádság elhanyagolása tehát bűn.

2. Isten Nevét hiába ne vedd!

A „név” ismerete a Bibliában azt jelenti, hogy ismerjük a másikat, s így „hatalmunk” van fölötte. Isten kinyilatkoztatta nevét (Kiv 3,14), ezzel kiszolgáltatta magát nekünk. A parancs azt tiltja, hogy visszaéljünk azzal a hatalommal, amit az biztosít nekünk embereknek, hogy Isten „értünk van”. (A Jahwe név ezt jelenti)

Ez a parancs tiltja a káromkodást, azaz Istennek, szenteknek, szentségeknek szidalmazását. Nem káromkodás, hanem „csak” kultúra ill. ízlés dolga a trágárság.

Ez a parancs előírja az imádságot, a bajban lévő ember fohászkodását az ő Istenéhez, s az értelmes ember hódolatát az előtt az Isten előtt, aki a fohászokban megjelenik.

3. Az Úr napját szenteld meg!

Ez a parancs az emberi élet céljára vonatkozik: miért élünk e világon. Arra kötelezi az embert, hogy tanulja meg élvezni az életet, hiszen nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Azt is lehet mondani, „az embernek meg kell tanulnia vágyakoznia arra, ami az övé!”(Pilinszky) A vasárnap megtartása lehetőség erre.

Az emberi tevékenység célja a kiteljesedés. Isten megparancsolja, hogy tartsuk tiszteletben ezt az alapvető szempontot, s heti 168-ból, 24 órát szenteljünk a regenerálódásra, azaz, az újjászületésre. Ezen a napon, a Biblia alapján tilos „szolgai munkát” végezni.

Az Úr napja, nekünk keresztényeknek az a nap, amelyen a mi Urunk Jézus Krisztus föltámadt a halálból.

A vasárnap megszentelése azt jelenti, hogy az embernek rendeznie kell a viszonyát önmagával, felebarátjával, Istennel, a teremtéssel, s így visszatérnie az Isten által szándékolt helyes irányhoz.

Hívő katolikus szombat este vagy vasárnap szentmisén is részt vesz. Ez egyházi parancs.

4. Apádat és anyádat tiszteld!

Tisztelni valakit a Szentírás szerint azt jelenti; fogadd el az életedben betöltött szerepét.

Ma nagyon nehéz a szüleinkkel való viszonyt meghatározni, mégis tudatosítani kell, hogy tőlük kaptuk a legalapvetőbb indításokat, amik által a jót, rosszat, igazat, hamisat, szépet, csúnyát megtanultuk elkülöníteni. Tőlük kaptuk az életet, anyanyelvet, esetleg a hitünket.

A szülők tisztelete azt jelenti: mindig tekintettel vagyunk arra, hogy Isten gondviselése rajtuk keresztül működött az életünkben, hiszen Ő rendelte őket számunkra.

Sosem beszélhetünk úgy velük, mint ahogy netalántán, ők beszélnek velünk.

A szülő dolga, hogy önállóvá tegye a gyermekét, kibontakoztassa és eljuttassa arra a teljességre, amire a gyermek saját lehetőségei szerint képes.

A tisztelet nem érzés vagy érzelmek kérdése, hanem az, hogy kinek, mivel tartozunk.

5. Ne ölj!

Ölni azt jelenti, amikor valakinek - akár önmagunknak is - önkényesen, a saját kényünk-kedvünk szerint vesszük el az életét.

A Biblia ismeri a halálbüntetést, az önvédelmet és a jogos háborút, amikor a másik életének kioltása nem gyilkosság.

Ez a parancs megköveteli az embertől önmaga és mások életének és épségének tiszteletét. Az emberi élet a fogantatással kezdődik, innen kezdve „személy” az ember, akinek Istentől kapott méltósága van.

A katonának különösen tisztelnie kell mások életét, épségét és méltóságát.

E a parancs szerint isteni jogon tilos a gyilkosság, az abortusz minden formája, az abban való bármilyen közreműködés, az eutanázia., és az öngyilkosság. Ezek halálos bűnök, amelyek azonnal megölik az Isten és az ember kapcsolatát és kiközösítenek az Egyházból.

Tilos bármelyik ember életének és egészségének, önmagunknak veszélyeztetése.

Bűn minden fölösleges állatkínzás, természetkárosítás.

Köteles azonban az ember a rábízottak életének és épségének megvédésére, hisz csak a saját arcomat tarthatom oda, de másét nem.

Minden élet Istentől van, így tiszteletet érdemel a világ rendjének (hierarchiájának) megfelelően.

6. Ne paráználkodj!

A paráznaság a jel és a jelentés szétválasztását jelenti. A szexualitás jel, ami jelent valamit, ezért nem lehet öncélú. A testi szerelem két ember összetartozását, egymás elfogadását jelenti.

Az ember test és lélek, így tehát ami lelkileg kezdődik, testileg akar befejeződni.

Paráznaság azt jelenti, amikor az ember csak hazudja az önátadás különböző szintjeit, miközben pusztán önmaga vágyainak kielégítésére használja a másikat.

A szemérem az egész ember méltóságának tiszteletben tartását jelenti, amikor a test és a lélek egységét úgy tartjuk tiszteletben, hogy közben nem hagyjuk önállósulni a test ösztöneit.

Ez a parancs megköveteli a testiség különböző szféráinak tiszteletben tartását, s ugyanakkor annak megélését, hogy az ember test és lélek egysége.

A paráznaság minősített esete a házasságtörés, amely halálos bűn.

Az ember attól tekinthető felnőttnek, hogy ő irányítja az ösztöneit, képes uralkodni rajtuk, s nem azok irányítják őt. Ezért az önkielégítés felnőtt ember esetében mindig súlyos bűn.

7. Ne lopj!

Az Egyház a magántulajdonnal kapcsolatban két alapvető szempontot ismer: Az egyik a magántulajdon szent, a másik a fölösleg nem jogos tulajdon. Ennek fényében kell egy embernek mások tulajdonához hozzáállni.

A mai kor szemlélete szerint a földet unokáinktól kaptuk kölcsön, így az ember kötelezve van ennek az örökségnek a tiszteletben tartására. Ezért bűn a pazarlás, a természet kincseinek eltékozlása.

A köztulajdon nem a magántulajdon korlátozását, hanem a kiteljesedését jelenti, tehát a „sokak vagyona” énrám van bízva.

Az élet mindig előbbrevaló mint a tulajdon.

8. Ne hazudj!

A hazugság azt jelenti, hogy valakinek joga volna tudni az igazságot, s én eltitkolom előle.

Az igazsághoz valakinek vagy van joga, vagy nincs.

Az igazság nem a tények összességét jelenti, hanem a tények egy magasabb szempontból való együttlátását.

Törekedni kell arra, hogy az ember a saját meggyőződését, önazonosságát kifejezhesse.

Nem elég pusztán kerülni a hazugságot, hanem törekedni kell az igazságra. A szavaink tisztaságára vigyázni kell, és állandóan törekedni a nyíltságra és őszinteségre, ami fontos emberi erény, különösen katonák esetében.

Ezzel a paranccsal kapcsolatban különösképpen is eligazító Jézus parancsa: „A beszédetek legyen igen-igen, nem-nem.”(Vö.: Mt 5,37

Nincs „kegyes hazugság” hiszen az ember beszéde is alá van rendelve a szeretetnek, így tehát az őszinteség nem jelentheti azt: „ami a szívemen, az a számon”. Az embernek mindig meg kell fontolnia, hogy a másiknak joga van-e, és egyáltalán tudhatja-e az igazságot.

9-10. Ne kívánd más házastársát és tulajdonát!

Jézus szerint; „aki bűnös vággyal asszonyra néz, az már paráználkodott vele”(Mt 5,28).

Mitől bűnös a vágy? A gondolat, a fantázia önmagában nem bűnös. A szándék, az akarat teszi azzá. Az tehát, hogy valakinek valami eszébe jut, legyen az bármilyen gondolat, önmagában nem jelent semmit. Bűnné attól válik valami, amikor az ember beleegyezik, együttműködik, törekszik, szándékosan akar valamit, illetve valakit. 

A főparancs

„Megkérdezte Jézust egy a törvénytudók közül: Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben? Jézus azt mondta neki: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,30–31)

A Biblia tanúsága szerint Jézus maga beszélt arról, hogy a parancsoknak hierarchiája, sorrendje van. Valójában a főparancs kifejezés arra utal, hogy ez minden más parancs gyökere, értelme és lényege. A hívő ember a többi parancs teljesítésekor erre vezeti vissza saját döntéseit. Ez a parancs pedig az Isten és az embertárs szeretete.

Fontos azonban tudni, hogy aki önmagát nem szereti, az senki mást sem tud szeretni sem Istent, sem embert. Ez nem önzést jelent, hanem az önmagunkkal való békét, önmagunk elfogadását.

Búcsúbeszédében Jézus „Új parancsot” adott nekünk: „Úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket!” (Jn 13,34) 

Az Anyaszentegyház öt parancsolata

1. A vasárnapot, kötelező ünnepeket szenteld meg! Ezeken a napokon pihenj! Vegyél részt szentmisén!

2. Pénteken tartsál bűnbánatot, nagyböjti péntekeken ne egyél húst, a kötelező böjti napokat tartsd meg!

(Hamvazószerda, Nagypéntek)

3. Évente legalább egyszer áldozzál!

4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kössed, gyermekeidet katolikus módon neveld!

5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!

Az egyházi évről

Minden kultúra sajátossága az, ami az Egyház gyakorlatát is meghatározza, hogy a „részben, az egészet” akarja megragadni, megismerni. Ezért az „egyházi év” szimbolikusan az egész emberi történelmet fogja át.

A hívő és a nem hívő történelem-szemléletet az különbözteti meg, hogy a hívő az Isten gondviselő irányítását látja az idő múlása mögött, ami az ember végső üdvösségére irányul. A mi fölfogásunk szerint tehát a történelem nem pusztán az idő múlása, hanem üdvtörténet, az Isten mindenkit üdvözítő akaratának kibontakozása. A nem hívő ember számára a történelem az események egymásutánja véletlenszerű, jelentés és értelem nélküli.

Az egyházi év Advent első vasárnapjával kezdődik, ami a polgári időszámítás szerint mindig Karácsony előtt a negyedik vasárnapra esik, tehát változó dátumú és hosszúságú. Az advent bűnbánati időszak, amikor az emberiségnek azt a korszakát idézzük föl, amikor csak vártuk az Üdvözítő érkezését, a bűn következtében megtört Isten – ember kapcsolat helyreállítását. Mivel amire nem készülünk, azt nem tudjuk átélni, ezért Jézus Krisztus születésére az Egyház több imával, csönddel készül. Ennek szimbóluma az ádventi koszorú négy gyertyája, amelyek vasárnaponkénti fokozatos meggyújtása nem a hangulat kedvéért van, hanem sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy biztosan eljön az, Aki megígérte a szabadítást a sötétség fogságából. A liturgia színe: lila.

Az adventi várakozás beteljesedése Karácsony: „a mi Urunk Jézus Krisztus test szerint való születésének ünnepe”. Giccsessé tettük az utóbbi időben a „szeretet ünnepét”. Történetileg annyit biztosan mondhatunk, hogy Jézus nem télen született. Mégis, az Egyház - értelmezve azt, mit is jelent, hogy Isten szabadítása megjelent az emberi történelemben -, egy olyan ünnepet választott, amely a téli időszakra esik, és pogány gyökerekre nyúlik vissza. Ez pedig a „Sol invictus”, a legyőzhetetlen Nap ünnepe. Ezen a napon a Római Birodalomban azt ünnepelték, hogy az év látható legsötétebb napja után növekedni kezd a fény ereje. A keresztények Jézus Krisztus személyében meglátták Istennek azt az ajándékát, akiben megtapasztalták azt, hogy a Világ Világossága legyőzte a sötétséget. Szenteste után nyolc napon keresztül ünnepli az Egyház a Világ Világosságát. A liturgia színe: fehér. Az erre az időszakra eső vasárnap Szent Család vasárnapja. A Szent család Jézus, Mária és Szent József, nem „ideális” család, hanem optimális. Ez azt jelenti, hogy azon külső, determináló tényezők ellenére, amelyek őket meghatározták, mégis megőrizték az egymással és az Istennel való közösséget. Mindez azzal a reménnyel tölthet el minden ma élő családot is, hogy bár ismerve mi minden korlát és akadály nehezedik ránk, mégis ezek elfogadásával és megküzdésével Isten kegyelme mindnyájunkra kiáradhat.

Január hatodikán ünnepli az Egyház egyik legősibb ünnepét, a Vízkeresztet: Jézus Krisztus kinyilvánulását a pogányok előtt. Ekkor arra figyelünk, amit a Szentírás leír: a napkeleti bölcsek, Mezopotámia pogány papjai, fölismerve a Megváltó születését, eljöttek hódolni előtte. Ez az ünnep volt az eredete annak a három ünnepnek, amit ma Jézus „megjelenés”-eként ünneplünk: 1. Karácsony: test szerint való születése; 2. Vízkereszt: a pogányok előtt való kinyilvánulása, jan.6-a; 3. az utána következő vasárnap Jézus megkeresztelkedése, bemutatkozása a zsidók előtt.

Január 6-ával kezdődik az Évközi idő, amely Jézus földi működése, az Üdvösség művét bemutató idő, amely a növekvő vetés színét hordozza: zöld, azaz a remény színe.

Az emberiség növekvő reményét az üdvösségre egy újabb bűnbánó időszak szakítja meg, a nagyböjti idő. Ahogy Advent a bűnbeesett emberiség várakozása a Megváltóra, úgy a nagyböjti idő mindegyikőnk személyes bűnbánata, mert bár megismertük Isten szeretetét a keresztségben, mégis elhagytuk Őt. Ez az időszak Hamvazószerdával, szigorú böjti nappal kezdődik. Innentől kezdve, negyven napon keresztül a hívő ember megpróbál azonosulni azzal a Jézussal, aki értünk kísértést szenvedett. A Szentírás szerint Jézus negyven napon keresztül böjtölt és imádkozott, hogy nekünk, embereknek az Atya iránti engedelmességét megmutassa és megvallja. A nagyböjti idő, a böjt, az imádság, az önmegtartóztatás ideje, amikor a láthatatlanra akarunk figyelni, hogy így a látható viszonyainkat megújítsuk. Ez a bűnbánat és bűn megvallásának időszaka. Ilyenkor a hívő ember kerül minden harsányságot, nyilvános örvendezést. Az időszak színe: lila.

Erre az időre két olyan ünnep esik, amely megszakítja és felfüggeszti a bűnbánati önmegtartóztatást: március 25-e, az Inkarnáció, Jézus Krisztus Megtestesülésének, fogantatásának ünnepe. Ez egy teológiai ünnep, amely arra figyelmeztet, hogy az emberi élet, így Isten Fiának emberi élete is a fogantatással kezdődik. Ez Megváltásunk kezdete, s ennek megvallása a liturgiában egész évben mély meghajlással jár együtt a Hiszekegyben. A másik, Szent Józsefnek, Jézus Krisztus nevelőapjának ünnepe, március 19. Ő az, aki bár nem értette Isten akaratát, mégis megbízott Benne, s így vállalta mindazt, amit a Gondviselés rábízott.

A Nagyböjt kiemelkedő része, a Nagyhét, ami Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásával, Virágvasárnappal kezdődik. Ekkor a zsidók úgy fogadták Jézust, mint szabadítójukat. Ez azonban Jézus számára a szenvedés kezdete, hiszen gazdagságot és hatalmat vártak tőle népének tagjai. Virágvasárnap Jeruzsálem népe pálmaágakkal fogadta a dicsőségesen bevonuló Jézust. Mi itt közép-Európában az újraéledő természet első jelével, a barkával hódolunk előtte. Nagycsütörtökön az Egyház az Utolsó Vacsorára emlékezik, s azt akarja átélni, amit Jézus ezen a napon értünk tett. Szeretetének legnagyobb jelét adva, megmosta tanítványai lábát. Azt, hogy ez a tette, s egész földi működése mit jelent, az Eukarisztia teszi nyilvánvalóvá ma is előttünk. A szó kiváló, kiemelkedő ajándékot jelent. Jézusban Isten nem „valamit” akart nekünk adni, hanem önmagát. A lábmosás szertartása láthatóvá teszi előttünk, hogy Ő, az Isten értünk van. A liturgia ezen a napon, a püspöki székhelyeken kezdődik, ahol ekkor szentelik meg a következő évre szükséges liturgikus olajakat a kereszteléshez, bérmáláshoz, betegek kenetéhez, s ekkor szentelik meg a Krizmát, amellyel az Egyház minden megkeresztelt hívét felkeni Krisztus papi küldetésének folytatására. Ezzel az olajjal szenteljük az oltárt, a templomot és a papokat is. Utána következik este az Utolsó Vacsora szertartása, amely a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik, de amelynek során az Egyház mégis elnémul, s innentől kezdve Húsvét vigíliájáig szünetel bármilyen hangszer és ünneplés hangja. A nap színe: arany. Ilyenkor a szentmisében „két szín alatt” történik az áldozás. Nagypéntek a gyász napja az Egyházban, amikor minden templomban csak egyetlen szertartás, Jézus Krisztus kínszenvedésének és halálának szertartása folyik. Ezt a liturgikus alkalmat délután három órakor meg szokta előzni a keresztút, amikor a hívők érzelmileg és bizonyos mértékig „fizikailag is” azonosulnak azzal a Krisztussal, aki pénteken három órakor meghalt értünk. Az esti szertartás ennek a történelmi ténynek az ismeretében kezdődik. Nincs ünnepélyes misekezdet, hanem a pap a templom sötétjében leborul az üres tabernákulum (szentségház) előtt, mert mi, emberek visszautasítottuk az Ő szeretetét. Ez az egyetlen nap az Egyházban, amikor nincs átváltoztatás, az Utolsó Vacsora megismétlése, hanem ilyenkor Jézus Krisztus keresztjét mutatjuk fel, amely megszerezte számunkra a Megváltást, mert megmutatta, hogy Isten nem ellensége az embernek, hanem mindent értünk tesz. A nap színe: piros (a vér színe). Nagyszombat az imádság, a virrasztás napja, az ürességé, amikor semmilyen szertartás sincs. Ezen a napon a hívő ember azzal szembesül, hogy Jézus halálával mindent elveszítettünk.

Húsvét vigíliája. Ez a szertartás „minden liturgiák szülőanyja”. Ekkor az Egyház Jézus föltámadását különböző szimbólumok által próbálja meg átélni és megragadni. Ezek közül az első, és az egyik legfontosabb a húsvéti gyertya és a tűz szertartása. Ekkor az újonnan megszentelt tűzről meggyújtják a húsvéti gyertyát, szimbolikusan kifejezve a Föltámadás pillanatát, amikor Jézus lelke megeleveníti halott testét. Ezután következik az Exsultet a húsvéti örömének, amely a kereszténység leggyönyörűbb éneke, s amely a Megváltást mint történeti eseményt foglalja össze. Utána következik a felnőtt keresztelendők oktatása, a kilenc szentírási szakasz, amellyel az utolsó tanítást kapják arra nézve, mit is jelent a keresztény hit. A prédikáció után következik a Mindenszentek litániája, a Sátánnak való ellentmondás és a hit megvallása, amelyet minden megkeresztelt hívő megújít. Ez után történik a keresztség kiszolgáltatása. Az Egyházba visszatér az öröm, hiszen Krisztus legyőzte a halált, „megfeszítve úrrá lett rajta”.

Ezután következik a húsvéti idő, amely a negyvenedik napon, Jézus mennybemenetelén ér véget, Áldozócsütörtökön. A húsvét utáni  ötvenedik napon (pentacoste) Pünkösdkor az Egyház azt ünnepli, hogy Jézus mennybemenetele után kiárasztotta a Szentlelket az összegyűlt tanítványokra. Ez Pünkösd ünnepe. Nem kaptak újabb tanítást, kinyilatkoztatást, hanem mindaz a tapasztalat, amit átéltek, láttak, hallottak, elevenné lett bennük. A Pünkösd színe: piros, míg a húsvéti időé: fehér, vagy az arany.

Ezután folytatódik az Évközi idő, két teológiai ünneppel: az Oltáriszentség ünnepével; Úrnapjával, és Szentháromság vasárnapjával. Úrnapján a volt Monarchia területén a hívők körmeneteket tartanak, körbevive az eukarisztikus Krisztust, megmutatva a világnak, és megáldva azt. Szentháromság vasárnapján pedig hitünk legnagyobb titkára, Istenre mint a szeretetre figyelünk.

Az Évközi időben Jézus tanítását próbáljuk megismerni, és azokat a testvéreinket, akik a maguk sajátos élethelyzetében megmutatták, hogyan kell Jézus követőinek lenni.

Az évközi idő vége Krisztus Király ünnepe, amely életünk végére és a világ végére figyelmeztet bennünket, és arra tanít, hogy nemcsak a kezdet, születésünk és a világ keletkezése, hanem a halálunk és a világ vége is Isten kezében van,. Ő ugyanazzal a szeretettel méri ki születésünket, mint a halálunkat. Ő a mi Uralkodónk, Királyunk. 

Az Egyház ünnepei

Jan. 1. Karácsony nyolcada; Vízkereszt;

Márc. 19. Szent József és 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony;

Húsvét, Urunk Mennybemenetele, Pünkösd, Szentháromság, Úrnapja, Jézus Szíve;

Jún. 24. Keresztelő Szent János és 29. Szent Péter és Pál;

Aug. 15. Nagyboldogasszony és 20. Szent István király;

Okt. 8. Magyarok Nagyasszonya;

Nov. 1. Mindenszentek; Krisztus Király;

Dec. 8. Szeplőtelen fogantatás és 25. Karácsony; továbbá a helyi fővédőszent és templomunk felszentelésének évfordulója.

Kiemelt hétköznapok: Hamvazószerda, a nagyhét napjai, húsvét nyolcada (Húsvéthétfő tanácsolt ünnep), november 2. (Halottak napja). 

Az Egyház bűnbánati napjai

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és a hálaadás szellemében idézi föl Krisztus kínhalálát, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért Krisztus szenvedéseiből részt vegyünk, „kiegészítve a szenvedést, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének az Egyháznak a javára!” (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az Egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele, egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö. VI. Pál pápa intelmével). Bár a keresz­tény ember egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot. E napok a következők:

Szigorú böjti nap: Hamvazószerdán és Nagypénteken, (Egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás).

Hústól való tartózkodás: Nagyböjt péntekjein.

Bűnbánati (vezeklési) nap: Az év többi péntekjei. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas jócselekedet, imádság).

Nincs böjt (illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát végzők, a közétkeztetésben részesülők. 

A négy sarkalatos erény

Az erények a Szentlélek bennünk való életének „gyümölcsei”. A sarkalatos erények adják a keresztény egzisztencia fő alappontjai, amire a keresztény, és a normális emberség is épülhet

Okosság.

Mértékletesség.

Igazságosság.

Lelki erősség. 

A Szentlélek hét ajándéka

A Szentlélek ajándékai nem valamik, amit Tőle kaphatunk, hanem Ő maga, aki az emberi élet különböző ínségei közepette megerősít minket, hogy Krisztustól kapott küldetésünket be tudjuk tölteni.

Bölcsesség.

Értelem.

Jótanács.

Tudomány.

Lelki erősség.

Jámborság.

Istenfélelem 

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

Az éhezőknek ételt adni,

a szomjazóknak italt adni,

a szegényeket ruházni,

az utasoknak szállást adni,

a fogságban levőkért imádkozni,

a betegeket látogatni,

a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei

a bűnösöket meginteni,

a tudatlanokat tanítani,

a kételkedőknek jó tanácsot adni,

 a szomorúakat vigasztalni,

a bántalmakat békével tűrni,

az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, 

A nyolc boldogság

Az ún. „nyolc boldogság” azt mutatja meg, hogy a valódi boldogság legyőzött boldogtalanság. Nem a világ bajai, fájdalmai helyett tesz Jézus boldoggá minket, hanem azokon túl. „Nem azt kérem Tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól!”(Jn 17,15)

„Látva Jézus a tömeget, fölment a hegyre. Amikor leült, hozzá járultak tanítványai. Jézus pedig megnyitva száját, így tanította őket:

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak.

Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak.

Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent.

Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam.(Mt 5,4-11)

A hét „főbűn”

- A kevélység. (Mások lenézése, megvetése)

- A fösvénység. (Olyan anyagiasság, amikor a pénz kerül valaki életének középpontjába)

A bujaság. (Amikor az érzékiség irányítja az embert)

Az irigység. (Tudatosan elkívánni, vágyni arra ami a másiké, legyen az anyagi, vagy lelki természetű dolog)

A torkosság. (Amikor valakit az evés-ivás motivál a hétköznapjaiban)

A harag. (Az indulat által irányított életvitel)

A jóra való restség. (A környezet, a lelkiismeret jóra való késztetéseit figyelmen kívül hagyni) 

A Szentlélek elleni bűnök

Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek. Jézus szerint minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, kivéve a Szentlélek elleni káromlás! (Mk3,29). Ez nem azt jelenti, hogy a Szentháromság Egy Isten bármelyik személyét lehet szidni, kivéve a Szentlelket, hanem a Szentlélek bennünk való életét működését akadályozni, ez teszi lehetetlenné a bocsánatot. Megbocsátani ugyanis csak annak lehet, aki kéri, vagy legalább tudja, hogy bocsánatra szorul. A „szép a rút és rút a szép” alapállása lehetetlenné teszi, hogy a Szentlélek megtérésre, bűnbánatra indítson minket.

- Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.

- Kétségbeesni Isten kegyelme felől

- A megismert igazság ellen tusakodni.

- Isten kegyelmét másoktól irigyelni.

- Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.

- A bűnöket mindhalálig meg nem bánni. 

Égbekiáltó bűnök

Ezek szörnyűsége a Szentírás kifejezése szerint Istentől kér büntetést:

Szándékos gyilkosság.

A szegények, árvák, özvegyek nyomorúságának nagyobbítása.

A munkások bérének igazságtalan visszatartása. 

Idegen bűnök

Ezekkel mások bűnét elősegítjük vagy okozzuk, s ez által bűntársak, bűnrészesek leszünk:

Másnak bűnre tanácsot adni.

Másnak bűnös dolgot parancsolni.

Vétekben mással egyetérteni.

Mást bűnre ingerelni.

Másnak bűnös cselekedetét dicsérni.

Másnak bűnét elnézni vagy elhallgatni.

Más bűnét elősegíteni vagy oltalmazni.

Az Egyház szentségeiről

Jézus Krisztus azt mondta. „íme Én veletek vagyok minden nap a világ végéig! (Mt28,20)”

Amikor az apostolok látták Jézust, az embert, és a „Föltámadottat”, akkor nem voltak előnyben velünk szemben. Mi éppen annyit látunk és tapasztalunk belőle, mint amennyit annak idején a tanítványok. A szentségek Jézus köztünk-létének hatékony eszközei. Így tehát, a hét szentség nem valami, hanem ugyanannak a Krisztusnak jelenléte köztünk, mint aki meghalt és föltámadt értünk.

A szentségek az emberi élet különböző kihívásaira és megpróbáltatásaira adott isteni válaszok, amelyek által az egyetlen Krisztus van jelen miértünk, „hétféle módon”.

A szentségek nem valamik, hanem maga Jézus élete bennünk.

A szentségeknek van anyagi formája (víz, olaj, stb.), nyelvi formája (a kimondott szavak), és jelentése. 

Keresztség

Az „ősszentség”, a szentség maga, Jézus Krisztus, a „nulladik szentség”, az Egyház, az első szentség a keresztség, ez által leszünk Krisztus Testének az Egyháznak a tagjai. Az istengyermekség kezdete, szolgákból fiakká leszünk. Ez azt jelenti, hogy az ember „Isten háta mögé” születik, teremtmény, aki pusztán csak engedelmeskedik. Jézus Krisztus által, szolgákból barátokká leszünk, akik megértik, mit miért tesz az uruk.

Ahogy a víz lemossa a test szennyét, úgy mossa le a keresztség az áteredő bűn szennyét.

A keresztség szükséges az üdvösségre, tehát büntetlenül senki sem utasíthatja vissza a keresztség fölvételét, ha fölismerte, hogy az által válik Isten gyermekévé.

A keresztség újjászületés. Nem biológiailag, hanem rendeltetés, az élet értelme szerint. Ezért az új név, s ezt jelenti a fehér ruha, amit a szertartásban ráadnak a frissen megkereszteltre.

A keresztség védelem és méltóság az Egyház hite szerint. Védelem a Sátán kísértései és támadásai ellen, s méltóság-átruházás a krizmával való megkenés által.

A keresztség, hívő szülők esetében csecsemőkorban történik, az Anyaszentegyház parancsa szerint „lehetőség szerint minél előbb”. Ilyenkor a szülő hitére kereszteli meg az Egyház a gyermeket, hiszen ahogyan az apa és az anya mindent át akar adni a gyermekének, ami az övé: emberséget, világnézetet, anyanyelvet, jó ízlést; ugyanígy ami a keresztény ember számára a legfontosabb, az Isteni élet, azt is meg akarja osztani a rábízottal. Iskoláskorú gyermek esetében már hitoktatás szükséges.

A keresztség kiszolgáltatása ünnepélyes formában történik, pap vagy diakónus által, azonban szükség esetén mindenki keresztelhet, és keresztelnie is kell! A „szükség keresztség” kiszolgáltatásának menete: A vízzel való leöntés közben azt mondjuk, „X. én megkeresztellek téged, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében Amen.”

Keresztszülő nem kötelező, de ajánlatos a keresztség kiszolgáltatásakor. A föladata, hogy imájával és példájával segítse az újonnan megkereszteltet, ezért ha már van, csak hitét, vallását gyakorló katolikus ember lehet. 

Bérmálás

A megerősítés szentsége, amely által a megkeresztelt a Szentlélek ajándékainak teljességével gazdagodik. A „megerősítés” arra utal, hogy az ember Istentől megkapja azt a segítséget, amire szüksége van, küldetése betöltéséhez.

A Pünkösdkor kiáradó Szentlélek, Aki tüzes lángnyelvekként szállt alá az imádkozó apostolokra (Apcsel2,3), élővé és elevenné tette bennük a hitet, s bár nem tudtak meg semmivel sem többet Istenről, mint amit Jézus kinyilatkoztatott nekik, megértették mindazt, amit átéltek. Gyávákból bátrakká lettek, szorongókból tüzes lelkűekké. A bérmálás által Isten élete bontakozik és növekedik bennünk, ha együtt működünk a bennünk lakó Szentlélekkel. Ennek az életnek jelei és eszközei az ún. „Szentlélek ajándékai”.

A görög-katolikusoknál a keresztségkor szolgáltatják ki. A latin Egyházban a felnőttkor határán, mintegy a felnőtté avatás, a keresztény nagykorúság szentségeként szolgáltatják ki.

A latin egyházban ünnepélyes kiszolgáltatója a püspök, de szükség esetén bármelyik pap. A kiszolgáltatás formája: Krizmával megkenik a bérmálkozó homlokát, és azt mondják: X. vedd a Szentlélek ajándékának jelét.

A bérmaszülőre ugyan azok a föltételek vonatkoznak, mint a keresztszülőre. 

Bűnbánat

Jézus az Utolsó vacsorán, amikor egész küldetését összefoglalta, azt mondta, hogy az Ő Vérét a bűnök bocsánatáért ontják ki (Mt26,28). Jézus földi élete során szoros közösséget vállalt a bűnösökkel, megmutatva Istenünk irgalmát. Ezért is kellett meghalnia. Jézus az apostolokra bízta a kiengesztelődés szolgálatát, a föloldozást bűneink alól. „Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyernek, akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”(Jn20,23) Ezekre a jézusi szavakra alapozódik a gyónás, a Bűnbánat szentsége.

A Kinyilatkoztatás szerint Isten mindig lehetőséget ad az újrakezdéshez. Ennek eszköze a bűnbánat szentsége, amely egyénileg, és közösségileg is lehetővé teszi, hogy megújuljunk gondolkodásmódunkban és cselekedeteinkben.

A bűnbánat szentsége, az ember megbocsátó tetteire alapozódik. Jézus szerint Isten úgy bocsát meg nekünk, mint ahogyan mi egymásnak. (Mt6,12)

A legkrisztusibb tettek közé tartozik a haragosokért való imádság, s az ellenünk vétők számára kért isteni áldás. 

Eukarisztia

A mai ember nem lehet hátrányban az apostolokkal szemben, így akit látott Péter és a többiek, Őt mi is láthatjuk. Amit Péterék Jézusból láttak, azt mi is látjuk, s amit mi látunk Jézusból, csupán annyit láttak ők is.

Az „eukarisztia” szó Isten jó ajándékát jelenti. Jézus az utolsó vacsorán adta nekünk értünk való Testét és Vérét, az Eukarisztiát. Ezt az Egyház azóta is ünnepli, fölidézve és megjelenítve Jézus értünk való áldozatát.

Az Eukarisztia Jézus ígéretének beteljesedése: „íme Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

Jézus tehát, úgy van velünk, hogy Őt meg- és föl lehessen ismerni.

A „hitünk szent titka” az az Isten, aki értünk adta önmagát, s így ne kelljen félnünk attól, ami elkerülhetetlen.

Az Eukarisztiában, az „Oltáriszentségben”, a kenyér lényege - fizikai táplálék, átváltozik Krisztus Testének lényegévé –emberségünk táplálása. A kenyér abban segít „hogyan” éljünk, a „mennyei kenyér”, az Eukarisztia pedig abban, „miért”. A bor lényege az átváltoztatásban Krisztus Vérének lényegévé válik. A bor lényege, hogy evilági örömet adjon, s könnyítse az ember evilági életét: „Kenyeret adsz a földből és bort, hogy vidámítsa az ember szívét”(Zsolt104,14-15); Krisztus Vérének lényege pedig az ,hogy olyan örömet ad, ami nem múlik el sem az idővel, sem a halállal.

Javasolni szokták, hogy aki az Eukarisztiához, „szentáldozáshoz” járul, a helyére érve behunyt szemmel egy Krisztus képet nézve Őt megszólítva, elmondja mind azt, amit gondol, amit érez. 

Betegek kenete

„Beteg valaki köztetek? Hivassa az Egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer.”(Jak5,14-15)

A szentségek Isten köztünk-létét jelentik. Az ember legfőbb kérdése, különösen betegség, szenvedés, haldoklás idején: Miért kell szenvedni? Van-e értelme az életnek, ha meg kell halni? Hol van az Isten? „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!?”(Zsolt22,2) Ezek voltak Jézus szavai is a kereszten (Mt27,46). A nem hívő nem találja erre a kérdésre a választ.

A betegek kenete azt mondja az embernek: nézd, az Isten veled együtt szenved. Jézus úgy vígasztal, úgy válaszol, hogy velünk együtt szenved, de megvigasztalni csak azt lehet, aki hagyja magát!

Isten emberszerető jósága azt jelenti, hogy velünk együtt szenved, „részt vesz” a sorsunkban. Nem valami elméleti oktatást ad a szenvedésről, hanem osztozik a sorsunkban.

Isten nem oka, hanem áldozata a szenvedésnek, mivel azonban Ő maga a Szeretet, így nem utasítja vissza azt, hanem vállalni tudja. Ez a keresztény ember lehetősége is, hogy az önmagában értelmetlen dolognak, a szenvedésnek értelmet tud adni, fölajánlja azt valamiért: „Érted viselem el, amit el kell”, s ezzel ki tudja mutatni a szeretetét.

A betegek kenete lehetőség arra, hogy részt vegyünk Krisztus szenvedésében. „Örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, Testének, az Egyháznak javára.”(Kol1,24) 

Házasság

„Az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusról és az Egyházról mondom! Tehát mindegyikőtök úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!”(Ef5,31-33)

A Biblia úgy mutatja be Istennek, és az Ő népének kapcsolatát, az ember és az Isten kapcsolatát, mint a férfi és nő kapcsolatát. Így a szentségi házasság, ami két keresztény között jön létre, több, mint két ember magánügye: Istent tárja föl a házastársak, a gyermekek és a környezet előtt. Abból, ahogyan egymást szeretik, ahogyan elfogadják egymás szeretetét, föltárulhat Istennek, a Szeretetnek titka. Ahogy Krisztus föláldozta magát az Egyházért, s az Egyház engedelmes a Főnek, Krisztusnak, úgy kell a férfinak is föláldoznia magát feleségéért, aki így tud engedelmeskedni neki. Könnyű engedelmeskedni olyan férfinak, aki föláldozza magát a feleségéért, mint ahogy Krisztus is az Egyházért.

A házasságot két ember beleegyezése hozza létre, akik házassága akkor is fölbonthatatlan, ha egyikük, vagy egyikőjük sincs megkeresztelve. A házasság fölbonthatatlansága kifejezett jézusi tanítás:„Mind az, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és aki férje által elbocsátott asszonyt vesz el az is házasságot tör.”(Lk16,18)

A házasságkötésben különös képpen kinyilvánul az ember istenképisége, hiszen ahogyan Isten a szava által teremtett, ugyan úgy egy férfi és egy nő kimondott szava teremtő szó, mert létre hoz egy új életet, amit onnantól kezdve csak megölni lehet. Jézus határozottan mondta: „Az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test!”(Mt19,5-6)

A házasság csak egyetlen férfi és nő között tud létrejönni, akik képesek akarni egymás javát, és akarnak termékenyek lenni. A házasságnak nincs célja, hiszen két ember egysége, házassága fokozatosan növekszik, bontakozik, s csak az egyik házastárs halálával „készül el”.

A házasság alapja a hűség, ami az akarat emlékezete. A különböző érzelmek, melyek az emberben támadnak, nem jelentik lényegi részét a házasságnak, hiszen jönnek- mennek; vagy áldások, vagy keresztek. Ugyanakkor az is igaz, hogy amiért áldozatot hozunk, az érzelmileg is fontossá válik számunkra.

A katolikus keresztény házassága csak akkor jön létre, ha egyháza, a nagyobb családja bevonásával történik. 

Egyházi rend

Az „egyházi rend” hármas tagozódású: diakónus, pap, püspök.

Jézus mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem Én választottalak ki titeket”(Jn15,16). Jézus nyilvános működésének kezdetén tanítványokat választ, ami sajátos jézusi tett volt, hiszen ebben a korban a tanítvány választott mestert magának. Ezeket a tanítványokat Jézus különböző módon vezette be Isten titkaiba. Így alakult ki a követőinek nagyobb köre, a „hetvenkét tanítvány”, az apostolok tizenkettes csoportja, akik közül Jézus még kiválasztott hármat, Pétert, Jakabot és Jánost. Az Utolsó vacsorán, és Föltámadása után Jézus a „tizenkettőre” bízta az Eukarisztia és a föloldozás szolgálatát.

Minden megkeresztelt ember részesül Krisztus papi küldetéséből. A papság dolga az áldozatbemutatás, a népért végzett imádság, Isten igéjének hirdetése. Ami a szolgálati papság, az „egyházi rend” dolga az Egyház tagjai felé, az a dolga minden megkeresztelt embernek a meg nem kereszteltek, a világ felé.

Az egyházi rend kiszolgáltatása, a fölszentelés, a püspök által történik, az ő kézföltétele által.

Szent Ferenc legendája szerint azt mondta; „ha a legfényesebb angyal, és a legbűnösebb pap között kéne választanom, akkor is a papot választanám, hiszen az angyal nem tudja nekem a föloldozást, és az Eukarisztiát nyújtani, míg a pap, bármilyen bűnös is, igen”. 

A miséről, liturgiáról

A „mise” szó, küldetést jelent. „Lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk”(Apcsel4,20). Amiben az ember részesül, azt tovább akarja, tovább kell adnia. Minden Szentmisében az ember, Jézus Krisztus Megváltásának részese lesz. Isten valóságát, bemutatkozását szemlélheti. A Misének két fő része, és ennek megfelelően két csúcspontja van; az egyik az „Ige liturgiája”, a másik, az „áldozat”, az Eukarisztia liturgiája. Az igeliturgia csúcspontja az evangélium, amelyben Jézus szavai és tettei által ismerhetjük meg az Istent; az „áldozati liturgia” csúcsa pedig az „átváltoztatás”, amikor elhangzik a megismerhető igazság teljessége, Jézus szavai: „Ez az én Testem, mely értetek adatik! Ez az Én Vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és mindenkiért kionttatik a bűnök bocsánatára!” Egy olyan Istentől, aki értünk adta magát nem kell félnünk, s ha nem is értjük, amit velünk tesz, de a Misében újra és újra hallhatjuk, hogy Ő értünk cselekszik. A Szentmisének ezekből következően nem a leglényegesebb része a prédikáció; inkább úgy kellene rá tekinteni, mint eszközre a hit titkainak megismerésére. A Mise értékét nem a prédikáció minősége adja.

A Szentmisében a látható és a láthatatlan világ ér össze, Isten szeretete elérhető közelségbe kerül hozzánk, ezért parancsolja meg az Egyház, hogy vasárnaponként találkozzon minden hívő ezzel a szeretettel. Jézus maga mondta: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Az Egyház ennek a jézusi kérésnek próbál megfelelni.

A liturgia „közösségi munkát” jelent, amelyben a hívek közössége, szolgál Isten előtt. Jézus azt mondta. „Az újbor új tömlőbe való”(Mt9,17), ennek megfelelően az istenszolgálatot is mindig meg kell újítani. A liturgia lehetőség arra, hogy ne azzal kelljen foglalkoznom, hogy hogyan kell imádkoznom, hiszen azt már megtanultam, hanem hogy kihez szólok, Akit sosem lehet szavakkal „kifizetni”, ezért a misében nem az egyéni érzelmeket kell keresni és kinyilvánítani, hanem úgy tekinteni, mint ami az egyéni áhítat tápláléka.

A „Monarchia” hagyománya szerint a katonák nem hajtanak térdet a templomban, nem térdelnek, mivel a Szentírás szerint a katonák annak idején így gúnyolták ki a szenvedő Krisztust (Mt27,29). Ez olyan hagyomány, amit nem kötelező követni, ugyanakkor, a magyar honvédnek tudatosan kellene részt venni a Szentmisén, a templomi szertartásokon, s kialakítani azt a módot, ahogyan a hitét, Istennel szembeni hódolatát ki tudja fejezni. 

A bűnről, bűnbánatról

Minden vallás egyik legalapvetőbb tapasztalata, hogy az ember bűnös, ez azonban lényegileg más, mint puszta szorongás, vagy neurózis. Az ember vallásos tevékenysége arra irányul, hogyan lehetne ezt a bűnt jóvátenni, vagy kikerülni. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztusban az ember engesztelődött ki az Istennel, rádöbbenve arra, hogy nem a Mindenható haragudott meg ránk, hanem mi értettük félre az Ő tetteit.

Ez a kiengesztelődés nem történhetett meg az ember saját erejéből. Valakinek önként, a halál kényszere nélkül kellett meghalnia ahhoz, hogy rádöbbenjünk, nem a halál a legrosszabb, ami az emberrel történhet. Jézus halála kiengesztelt minket, embereket az Istennel, s így már lehetőségünk van arra, hogy megértsük, nem az Atya haragudott meg ránk, hanem mi nem láttuk meg Őt, mint Atyát. Az Atya ma is könyörög: „gyere vissza Hozzám, nem akarok elvenni tőled semmit ami a tiéd, több vagy, mint amit birtokolsz!”  Van tehát utunk visszafelé!

A bűn valójában magának az „elkövetőnek” árt, minket tesz tönkre, s Isten, jó Atyánkként, ezért tiltotta meg azt. A bűn nem pusztán engedetlenség, amit Ő megtorol, hanem a gyermeki bizalom hiánya, amivel kiszolgáltatjuk magunkat egy olyan világnak, amit nem ismerünk, de az Isten ismeri és óvni, vigyázni akar ránk. A sok isteni parancs és tiltás okát nem értjük, ugyan úgy, mint gyerekként sem értettünk sok mindent, amiről fölnőve kiderült, hogy a javunkra vált. A bűnt felnőtt keresztényként nem szabad úgy fölfogni, mint puszta törvényszegést, hanem annak az alapvető keresztény hitvallásnak a fényében kell nézni, amit a Biblia úgy fogalmaz: „ Minden értetek történik!”(2Kor4,15).

A Szentírás alapján tudjuk, hogy a bűnök nem egyformák. (1Jn5,16-17)

A legsúlyosabb, a halálos bűn, a szándékos döntés az Isten ellen. Ez azt jelenti: tudom, hogy valami bűn, és direkt azért akarom megtenni, hogy bűn legyen, tehát a rosszat a rossz kedvéért akarom. Ilyenkor meghal Isten és az ember kapcsolata. Ezt mindenképpen kerülni kell, és minden esetben meg kell gyónni.

Súlyos bűn: ilyenkor bár nincs szó döntésről, de figyelmetlenség, gondatlanság, oda nem figyelés következtében valami olyasmi történik, aminek súlyos következménye van (halál, betegség, súlyos válság). Ebben az esetben az Egyház pedagógiai bölcsessége szintén előírja a gyónást, mert bár az ember nem döntött Isten, vagy a felebarát ellen, de tettének következményét csak a föloldozás és a vezeklés által hordozhatja.

Bocsánatos bűn: az emberi gyengeség, figyelmetlenség, fáradtság esetei, amikor bár szándékosan nem akarunk rosszat, de mégis valakinek fájdalmat okozunk. Ezek a bűnök, amelyek végigkísérik életünket, a napi bűnbánattal, illetve a szentmise elején tartott lelkiismeret-vizsgálattal rendezhetőek. Időszakonként ezeket sem árt meggyónni, s így a szentségi feloldozás kegyelmében részesülni.

Az Egyház spirituális gyakorlata ajánlja a gyakori gyónást.

A bánat nem keverhető össze a kudarc élménnyel, a tetteink következményei miatti félelemmel, fájdalommal, pusztán annak belátásával, hogy valamit nem jól csináltunk. Ugyanakkor a bánat nem jár együtt föltétlenül a bánat érzésével. Az igazi bánat annak belátása, hogy vétett az ember, rosszat tett, pedig volt más lehetősége is, bűnt követett el; elhatározás arra nézve, hogy ezt nem teszi többet, s törekvés a jóvátételre. A bűnbánat tehát alapvetően különbözik a bűntudattól, mert míg a bánat oda fordít ahhoz, aki ellen vétkezett, megpróbálja helyreállítani, amit elrontott, aktivitásra ösztönöz, és növeli a szeretetet, addig a bűntudat vagy betegség, amit kezelni kell, vagy maga is bűn, a megbocsátás visszautasítása. A bűntudat bezárja az embert, elfordítja a megbántottól, némává tesz.

Az Egyház spirituális hagyománya ismeri a „könnyes bánatot”. Ez a Szentlélek Úristen rendkívüli adománya. Ilyenkor az ember érzelmileg is átélheti a bűn súlyát és pusztító voltát. A hívő ember bűnbánati élete nem érzelmeken alapul, hanem a naponkénti lelkiismeretvizsgálaton. 

A lelkiismeret vizsgálat szempontjai

A tízparancsolat

Mi a viszonyom önmagamhoz (önismeret, jó értelemben vett önszeretet, adottságok, képességek, vágyak).

Mi a viszonyom Istenhez (keresem-e? figyelek-e rá?, tisztelem-e?, van-e mondanivalóm számára?, mi van a körülményekkel?)

Milyen a viszonyom a többi emberhez? (fegyelem, figyelem, törődés, tisztelet. Állapotbeli kötelességek: család, hivatás, foglalkozás, kötelességteljesítés.)

A „világhoz” való viszonyom (A földet unokáinktól kaptuk kölcsön.)

A bűnbánat szentségének szellemében a gyónásra való felkészülés elemei

Bűnbánattartás

Lelkiismeretvizsgálat

Bűnvallomás (halálos illetve súlyos bűn esetében az elkövetett bűnök fölsorolása, bocsánatos bűnök esetében a bűn jellegének megjelölése),

A pap buzdító szavai

A vezeklés (elégtétel) kirovása: Az igazi bűnbánathoz hozzátartozik az okozott kár, vétek jóvátétele, ami nélkül a bűnbocsánat nem is jön létre. Mindez azonban kevés, ezért az Egyház vezeklést is kiró, amivel az ember kinyilvánítja, hogy nem csak bánja, amit elkövetett, hanem „jóvá” is akarja tenni. Tehát többet annál, mint ami jár.

Föloldozás

Bűnbánati ima: Teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel eltávoztam Tőled. Ígérem, hogy ezután a jóra törekszem, a bűnt, és a bűnre vezető alkalmat kerülöm.

A pap elbocsátó szavai és az azokra adott válasz:

Magasztaljuk Istent mert jóságos hozzánk! - Mert örökké szeret minket!

Isten megbocsátotta bűneidet menj békével! - Istennek legyen hála!

A keresztény erkölcsről

A kereszténység esetében az erkölcsösség nem előzmény, hanem következmény. Az istenismeretből, az Iránta való szeretetből következnek tetteink, hiszen ha szeretünk valakit, törekszünk a kedvében járni.

Míg az „etikum” általános norma, addig az erkölcs a konkrét világnézeti elkötelezettségből fakadó egyetemes fölismerés. Amíg az etikum az mondja, „légy jó!” addig a jézusi parancs azt mondja „amit akarsz hogy neked tegyenek, te is tedd meg másnak!”(Lk6,31)

Az erkölcsiség végső alapja a lelkiismeret, ami arra szólít: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!” Olyan általános parancs ez ami föltételezi, hogy az ember egy életen keresztül neveli lelkiismeretét, tanulja, hogy mi a jó és mi a rossz. „Lelkiismereted jó tanácsára ügyelj, mert semmi sem ér neked többet ennél!”(Sir37,17) „mind az ami nem meggyőződésből történik, az bűn!”(Róm14,23)

A keresztény életvitel alapja az a krisztusi szabadság, amit a Szentírás fogalmaz meg: „Minden szabad nekem! Csakhogy nem minden használ. Minden szabad nekem! Csakhogy én ne legyek semminek a rabszolgája!”(1Kor6,12).

Minden ami az embernek árt, azt Isten megtiltotta, és ezért bűn, és minden ami a javára van, azt megparancsolta, ezért kötelező. Mindezt legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni: „értelmes ember az erdőben nem szemetel, a többinek pedig meg van tiltva.” 

Katonai erények

- Az erény, az ember által begyakorolt a készség szintjén megjelenő jót jelenti. A különböző hivatásokban, foglalkozásokban más és más erények kerülnek előtérbe, amelyek megadják annak az életmódnak a karakterét. Nem pusztán jó tulajdonságok, hanem Isten Szentlelkének ajándékai, hiszen az ember egymaga kevés a jóra.

Bátorság: ellentéte a gyávaság és a vakmerőség. Az értelem, körültekintés és a kockázatvállalás képességének együttese a bátorság. Olyan erény, ami döntésképességet tételez föl.

Hősiesség: ez az erény az áldozatvállalás képességét jelenti valami „magasabb cél” érdekében. Történelmi múltunk egyaránt tanítja a hősiesség és a szűk érdeket követő gyávaság példáit.

Önfegyelem: Az egyik legnagyobb feladata az embernek, amivel stabilan és kitartóan tudja birtokolni ösztöneit, indulatait, hangulatait és vágyait. A katonának kiszámíthatónak, megbízhatónak kell lennie, amit a külső és belső fegyelem biztosíthat. A fegyelem figyelem, a figyelem pedig szeretet. 

A halálról, a halottakhoz való viszonyról

„Gondolj életed végére, és nem fogsz bűnt elkövetni”(Sir28,7)

A halál mindegyikünk kikerülhetetlen sorsa, hiszen az ember eredendően halálra rendelt lény, aki számára saját halála, az élete fő műve. Az elkerülhetetlent nem lehet és nem is kell elkerülni, ez adja az ember szabadságát. A halálban lezárul a változás lehetősége, hiszen megszűnik a tér és idő. Aki a halálban vagyok, az leszek mindörökre. A halál lehet beteljesedés, de lehet végleges elveszés is. A halál „ajtó” amely Haza vezet, nem félni kell tehát hanem komolyan venni, hiszen „nem ismerjük sem a napot sem az órát!”(Mt25,13) mondja Jézus.

Az Egyház minden napját ezzel az imával fejez be: a nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a Mindenható és Irgalmas Isten!

Nem Isten alkotta a halált, hanem a bűn következtében jött a világba (Bölcs1,13). A halált a bűn teremtette (1Kor15,55). Az Istentől elidegenedett ember, amit a bűn jelent, retteg az élet természetes részétől, a haláltól. Ez a keresztény hitvallás föltételezi azt, amit a Szentírás is tanít, hogy kétfajta halál van: egyrészt a biológiai, a sejtek elhalásának ténye, másrészt a lelki, amikor ezt a biológiai tényt minősítjük, és megsemmisülésként pusztulásként értékeljük, ami mögött Isten gonoszságát látjuk. Jézus ettől a lelki haláltól mentett meg minket, és azt mondta, „aki tanításomat megtartja, nem lát halált soha”(Jn8,51)

A halál nem Isten büntetése; Ő ugyanazzal a szeretettel adja a halált, mint az életet. A halál Isten gondviselésének része, így a hívő nem akarja mindenáron elkerülni azt, hanem készül rá.

A halottakkal továbbra is közösségben maradunk. A temetésre az élőknek van szükségük, hogy megadhassák a végtisztességet, hogy elköszönjenek és tudatosítsák, mit veszítettek, bocsánatot kérjenek és megbocsássanak az elhunytnak. A halottnak imáinkra és az érte bemutatott Misére van szüksége. 

A kárhozatról

Jézus szavai szerint az ember számára reális lehetőség önmaga végleges elvesztése, Isten atyai szeretetének végleges visszautasítása. Ez a kárhozat, a pokol.

A kárhozatot nem Isten teremtette, s ahogyan az Üdvösség, úgy ez sem valami, nem egy hely, ahová akarata ellenére „belökik az embert”, hanem az Istenhez és önmagunkhoz való viszony. A pokol az, amikor „muszáj az Istennel lenni”, pedig menekülne, elbújna Előle az ember, mert rettenetes számára az Ő közelében lenni: „rettenetes az Élő Isten kezébe esni!”(Zsid10,31).

A kárhozat a végleges magány, a teljes kudarc és tehetetlenség. Végleges, hiszen a szeretetet nem lehet rákényszeríteni senkire, s így az idő lezárulásával, amit a halál jelent, már nincs lehetőség változni. Az emberi élet tétje pont az, hogy evilág és túlvilág szoros egységben van egymással, így Jézus szava szerint itt a földön a többi emberhez való viszonyunk, és istenszeretetünk határozza meg a halál utáni végleges sorsunkat.

A Sátánról

A Sátánról nincs kinyilatkoztatás, csak utalások vannak róla. Legfontosabb, hogy teremtett szellemi létező, tehát eredetileg jó volt, s csak később lett gonosszá. Leginkább a bibliai nevei az eligazítók kilétével kapcsolatban. A Sátán név „vádlót” jelent, valakit, aki az embert vádolja Isten színe előtt. A másik név a Diabolosz, ami pedig akadályozást jelent, valakit, aki „keresztbe rak” az embernek.

A helyes magatartás a Sátánnal kapcsolatban az amit a Szentírás mond: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok, az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek!”(Jak4,7) 

A rosszról

A hívő ember egyik legnagyobb kérdése: honnan van a rossz a világban? „Ha van Isten, honnan a rossz, ha nincs Isten, honnan a jó?” Ez egyébként a filozófia legnagyobb kérdése is. Ezekre a kérdésekre elméleti válasz nincs. Csak annyit tudunk, hogy kétféle rossz van, az egyik a fizikai rossz: természeti katasztrófák, testi fájdalom, halál. ami a világ természettudományos szerkezetéhez tartozik, s aminek tragédiaként való megélése, a bűn következménye. A másik, az erkölcsi rossz, ami az ember, Isten és az isteni értékrend elleni lázadását jelenti. Ez az „eredeti bűnnel”, az első bűnnel kezdődött.

Az erkölcsi rossz az, amit egymásnak okozunk, s amivel a „fizikai rosszat” is növeljük. Az önzés, a gyűlölet, a harag, amely az ember személyes bűne, és az erkölcsi rossz része; ennek következményei, a körülöttünk lévő világ romlását, pusztulását eredményezik, s így már mint fizikai rosszként jelentkezik, pl. háború, környezetszennyezés, éhínség stb.

A félelemről

A félelem vagy maga is bűn: „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.”(1Jn4,18), vagy betegség, neurózis, amit gyógyítani kell.

Az „istenfélelem” a Szentlélek ajándéka, ami nem a Tőle való félelmet jelenti, mintha ártani akarna nekünk, hanem féljük Őt, nehogy megbántsuk, vétsünk Ellene. Az istenfélelem önfegyelmet, az isteni parancsok megtartását, az embertárs szeretetét jelenti.

A félelem ellentéte az erőslelkűség, a bátorság, amiért a hívőnek, honvédnek minden nap imádkoznia kell. 

Az esküről

Az eskü az Istennek tett ígéret. Az ember nagyjából annyit ér, mint amennyit a szavai érnek. Jézus ezért mondja: ”A ti beszédetek legyen az igen igen, a nem nem, ami ennél több az ördögtől való.”(Mt5,37) Ez nem az esküt tiltja, hiszen Jézus maga is tett esküt (Mt26,62), s az ima, amit Ő tanított szintén eskü: „bocsássd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Ez az eskü lényege, ami által tetteink áldássá vagy átokká lesznek a számunkra, úgy ahogy ezt a hagyományos esküformula is mondja: Isten engem úgy segéljen! Az eskü tehát minősített beszéd, ígéret, amely csak az élet kiemelkedő jelentőségű pillanataiban történhet. Ezért az ízléstelenségen túl, bűn is az esküdözés. Ha visszaadnánk szavaink hitelességét, még értékesebbé lennének azok az eskük, amiket teszünk: katonai, tiszti, tiszthelyettesi, házassági. 

Szűz Mária tiszteletéről

Fontos különbség van imádás és tisztelet között. Az imádás egyedül csak az Istennek, a Szentháromság személyeinek, és az eukarisztikus Krisztusnak jár. Az imádás az egész személyiség, az emberi létezés teljes hódolata Isten fönsége és szentsége előtt. Ezt a római egyházban térdhajtással, a keleti egyházakban pedig mély meghajlással fejezzük ki.

A tisztelet ezzel szemben azoknak a személyeknek szól, akik a kegyelem segítségével, személyes döntésük és erőfeszítésük alapján, Istenhez közel kerültek. Ők a szentek. Közülük a legkiemelkedőbb Jézus anyja, az Istenszülő Szűz Mária. Az Egyházban Neki jár a legnagyobb tisztelet, hiszen a Megváltás művében Ő áll a legközelebb Jézushoz. Mária tiszteletének kifejeződése a liturgiában a fejhajtás nevének említésekor.

A Mária-tisztelet alapja, hogy Ő szülte a Megváltót, így Jézus Tőle kapta emberi természetét. Az emberi természet és kultúra alapvető sajátosságai közé tartozik, hogy ha valakit szeretünk, akkor ez a szeretet azokra is kiterjed, akik a szeretteinkhöz közel állnak. Jézushoz, mint emberhez legközelebb az Édesanyja áll, s így a mi hozzánk is. A Mária-tisztelet másik oka Jézus szavaiból ered: „Mindaz, aki bennem hisz, ugyanolyan tetteket visz végbe, mint Én, sőt még nagyobbakat is”(Jn14,12). Mária volt az első, aki hitt Fiában, hiszen maga a Szentírás jellemzi őt így: „Boldog vagy, mert hittél”(Lk1,45). A zarándokhelyek pont abból a bizalomból táplálkoznak, hogy Máriát maga Jézus emelte ki az emberek közül, s így hathatós pártfogónk tud lenni, mindazokban a gondokban, amikkel az embereknek meg kell küzdeni. Másrészt Mária, aki egy közülünk, az Egyház példája és szimbóluma is. Az Ő termékenysége teljesen a Szentlélek erejében történt, mint ahogy az Egyház is mindenestől Isten kegyelmében él. Mária a teljes Istenre hagyatkozás példája, s így Ő a hívő példaképe.

Szűz Máriát az Egyház bűn nélkül valónak vallja. Isten kegyelme kivette Őt az áteredő bűn alól, ami azonban nem protekció, amitől Neki könnyebb volna, mint nekünk, hanem éppen egy mélyebb megérintettség a világ szenvedései által. Minél tisztább ugyanis valaki, a világ szenvedései annál jobban érintik őt, annál több minden fáj neki, ami velünk történik. Tudjuk, hogy a bűn elbutít, korlátolttá tesz. Mária, aki egészen tiszta volt, teljesen nyitott Isten akarata előtt, így az emberi élet is a maga teljes mélységében átélhető volt számára.

A Mária-tisztelet nem puszta kötelesség, hanem a hívő lehetősége, hogy Rajta keresztül is Isten felé vonzódjon, hisz a Szűz Máriának adott tisztelet végső soron Istennek szól, aki „tekintetre méltatta” Őt (Lk1,48).

A magyarok Mária-tisztelete

A pogány magyarok térítése a Szűz Mária kultusz segítségével történt. Amellett, hogy őseink a Honfoglalás előtt már találkoztak a kereszténységgel, hiedelmeikben szerepelt a Boldogasszony alakja, aki feltehetően a várandós anyák segítője volt, s a termékenységet tisztelték benne. Ezt a Boldogasszonyt azonosították a keresztény hittérítők Szűz Máriával, Jézus anyjával. Ezek az ősi pogány képzetek mind a mai napig nyomokban megtalálhatók a csángóknál, a magyarság legkeletibb, elzártan élő néprészénél. A csíksomlyói búcsú során gyakran felszínre kerülnek ezek az ősi hiedelmek. A keresztény térítés mindig megpróbált igazodni az adott nép sajátosságaihoz; nem lerombolta, elpusztította, ami pogány, hanem igyekezett „megkeresztelni” azt, ami bármilyen módon illeszthető volt a kereszténységbe. A magyarok vonzalmát a Boldogasszonyhoz jó érzékkel használták föl, és azóta is, mi magyarok, Mária népének és országának tudjuk magunkat. Szent István ország-felajánlása a Nagyboldogasszonynak, nem pusztán jámbor gesztus volt, hanem a tehetetlen ember hitvallása arról, hogy ami emberileg nézve lehetetlen, az Isten kegyelméből Mária oltalma alatt mégis megtörténhet. Ez egyúttal a gyermeki ragaszkodás megvallása és megerősítése is volt. Első Szent Királyunk óta még jobban megerősödött a Mária-tisztelet népünkben. Régi magyar himnuszunk jellemzően a „Boldogasszony anyánk” kezdetű, ami azóta is hordozza azt a szemléletet, amely szerint a nemzeti megmaradást és felemelkedést elsősorban nem emberi erőfeszítéstől várjuk, hanem gyermeki bizalommal Mária oltalmától.

A zarándoklatról

Minden régi vallás sajátossága, hogy ismer Szent Helyeket, ahol jobban lehet megtapasztalni Isten jelenlétét, mint másutt. A „modern” vallásokat leszámítva minden hitben van szerepe az ilyen, erővel telített helyek felkeresésének, a Zarándoklatnak. A zarándoklás ősi gesztusa egyfajta megtisztulást, föltöltődést, újrakezdést tesz lehetővé, ami a keresztény gyakorlatban is megtalálható. Ilyenkor az ember elindul, távolodik otthonról, az otthoni gondoktól, közeledik a szent hely felé, készül a találkozásra, s így lehetősége nyílik arra, hogy más szemmel nézze önmagát és a problémáit. A zarándokhelyen a közös ima és a hely légköre lehetővé teszi, hogyha nyitott az ember, átélje Isten boldogító és megtisztító közelségét. A hazaút azután a megváltozott hozzáállás lehetőségét hozza, hogy az ember másként érkezzen meg, mint ahogyan elindult.

A zarándoklat olyan ősi igénye az embernek, amit büntetlenül nem lehet elfojtani. A kereszténység rengeteg zarándokhelyet ismer és használ. Ezek ereje még a nem hívőket is megérinti. Aki viszont emberi nyitottsággal vesz részt egy zarándoklaton, még akkor is, ha hite nem túl eleven, biztosan átéli, hogy a boldogságunk akadályai soha nem a körülményekben vannak, hanem saját magunkban, akik rosszul vagy ügyetlenül viszonyulunk családunkhoz, önmagunkhoz.

A zarándoklás mindig megváltozott életvitelt követel az út során. Böjtölni, többet imádkozni kell ilyenkor, hiszen a szenvedélyek fásulttá, érzéketlenné teszik a lelket, s így az nem tud figyelni, nem ismeri fel a találkozást. A böjt nem koplalást jelent, hanem fontos cél miatt lemondást valamiről, ami jól esik bármelyik érzékszervünknek. A hangsúly a „miért”-en van, azaz miért nem eszem, teszek valamit.

A zarándoklás a hívő esetében összekapcsolódik a Bűnbánat Szentségével, hogy  feloldozás által objektíve is új életet kezdhessen. 

Magnificat

A Boldogságos Szűz Mária hálaéneke, a Magnificat a Szentírásból vett dicsőítés: Mária ezzel válaszol rokona, Erzsébet köszöntésére, s magasztalta Istent megváltó művéért (Lk 1,47–55). Már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, a közösségi és magán imádságokban.

Mária az Egyház mintája, jelképe, s igazi „előénekese” ebben a hálaadásban. 

Rózsafüzér

Minden nagyobb történelmi múlttal és tapasztalattal rendelkező vallási közösségnek van ún. „meditatív” imája. Ezek az imák a monotóniára épülnek, ami a rutinszerűen begyakorolt szavak ismételgetésével lehetővé teszi, hogy közben az ember figyelme Istenre irányuljon, vagy legalábbis ne a látható dolgokkal foglalkozzon. A mai ember számára ezek az imák leginkább olyan helyzetekben alkalmasak, amikor tehetetlenek vagyunk, de nem akarjuk, hogy a félelem, idegesség, kétségbeesés vagy egyéb indulatunk eluralkodjék rajtunk; betegségben, halálveszélyben, haldokló mellett. Olyan istenszolgálat ez, amikor tudjuk, hogy saját szavainkkal nem tudnánk imádkozni. „A rózsafüzér az unalom megszentelése.”(Pilinszky) Októberben az Egyház közösségileg is szokta imádkozni. Nagyon régi imamód ez, a mai formája hosszú idő alatt alakult ki. A pápa 2002-ben is fűzött hozzá un. „titkokat”. A rózsafüzér Jézus életének titkait elmélkedi végig, ugyanakkor ez az ima a Mária-tisztelet része is, hiszen a legenda szerint Szűz Mária adta a rózsafüzért Szent Domonkosnak. 

Az angyali üdvözlet; az Üdvözlégy

Az Istenszülő Szűz Máriát leginkább Szent Lukács evangéliumából vett szavakkal köszönthetjük. Az első mondat az Angyaltól tanult üdvözlés, a második Erzsébeté. Az imádság második fele az Egyház által hozzáfűzött könyörgés, így ez az imádság is szentírási szavakkal fordul az Istenhez, illetve az Istenszülő Szűz Máriához. 

Az Úrangyala (Angelus)

A hívő magyar nép a reggeli, déli és esti harangszóra az Úrangyalát szokta imádkozni. Ez az imádság ősi, és nekünk, magyaroknak különösen is kedves, hiszen a déli harangszót III. Kallixtusz pápa rendelte el Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére. A hagyományoknak megfelelően az Úrangyala után a meghalt szeretteinkért és testvéreinkért imádkozunk. 

Jézus- ima

A keleti-egyház „rózsafüzére”. Monoton, meditatív ima, amely a megszokott szavak ismételgetésével Istenhez kapcsolja legalább a figyelem egy részét. „Neved, miként a kiömlött olaj”, mondja a Biblia, s ez a sor a Jézus-ima alapgondolata is, hiszen ahogyan a kiömlött olaj egyre inkább beleszívódik a ruhába, egyre nagyobb foltot formál, ugyanígy a hívő számára olyan kedves név, Jézus neve is a gyakori ismételgetés által egyre inkább betölti az embert. Ahogyan a szerelmes ismételgeti kedvese nevét, úgy tesz az Egyház is. Szintén nagyon régi imádság, aminek több változata is ismert. Az elején 33 szemből álló füzéren, ún. „csotkin” imádkozzák, később azonban a gondolkodás részévé válik a könyörgés. 

Szentek tisztelete

A szentek „nagy testvéreink”, akik már eljutottak oda, ahová mi még csak törekszünk. Hitünk szerint az Egyház, mint Krisztus Teste, egyetlen egészet alkot. Ennek a Testnek tagja a „küzdő egyház”, ezek vagyunk mi, még a földön élő hívők, a „megdicsőült egyház”, ők az üdvözültek, az ismert és ismeretlen szentek, és a „tisztulók”, azok, akik már meghaltak, Istent, az Ő irgalmát, elfogadták, de a Vele való találkozás fájdalmas tisztulást jelent számukra. Az ő tiszteletük véső soron Istenre irányul, a Liturgia szavai szerint: „megkoronázod bennük a kegyelmedből szerzett érdemet”. A szentek példaképeink, s ugyanakkor közbenjáróink Istennél, könyörögnek értünk. Ebből a meggyőződésből alakult ki a kereszténység védőszentekbe vetett hite. Valakinek a nevét viselni a Biblia, és a régiek fölfogása szerint, azt jelenti, hogy valami képpen annak a védelmében és az oltalmában élünk, akiről elneveztek minket. A keresztségben magának Istennek az oltalmába kerülünk, hiszen a keresztség az Ő nevére történik, ugyan akkor valamelyik szent nevét is megkapjuk, ami egyrészt példaképválasztás, másrészt egy konkrét személy oltalmát is jelenti a számunkra.

A „fegyvernemi védőszentek” tisztelete is azért alakult ki, hogy a keresztény katona bizalmat meríthessen abból a tudatból, hogy gondjai közt nincs egyedül, hanem van közbennjárója Istennél.

Mindenszentek litániája

Az egyik legősibb litánia, amelyet keresztelési liturgiában mindig használunk. A szentek fölsorolása változhat az imádkozó közösség, vagy egyének tetszése szerint. Ilyenkor a saját védőszent vagy kedves szent nevét lehet a litániába illeszteni.

Képek és szobrok ábrázolása

Az Egyház már nagyon korán szembe került Isten és Jézus ábrázolhatóságának kérdésével, s az ószövetségi tiltással. Az első századoktól kezdődően közös volt a keresztények meggyőződése és gyakorlata a képek területén. Jézus Krisztusról ugyanis a Biblia azt tanítja, hogy Ő a Láthatatlan Isten képmása, képe (Kol1,15). Mi pedig Krisztus képére lettünk újjá alkotva a Megváltás által. Így az Ószövetség tilalma, hogy „faragott képet ne készíts magadnak”(Kiv20,4), nem abszolút tilalom, hanem a bálványimádás elleni harc részét jelentette.

Az évszázadok során fölmerülő vitákban tisztázódott a képek és szobrok tiszteletének helyes módja. Ennek ellenére sajnos mindmáig vannak visszaélések, és babonás szokások. A képek és szobrok tárgyak, s csak annyiban van értékük, amennyiben látható formájukban a láthatatlan világra irányítják figyelmünket. Az emlékezést segítik, mint manapság egy fénykép, ugyanakkor a keresztény-művészet tanít is bennünket, mert az ábrázolások szimbolikus tartalmat is hordoznak, és így értelmezik, magyarázzák a hit titkait. A képeket, szobrokat csak tisztelet illeti, amely tisztelet valójában az ábrázoltra vonatkozik. Használatuk, tiszteletük nem kötelező, de az Egyház ajánlja, mert jó eszközök a figyelem fönntartására, s mert kifejezik emberi természetünk sajátosságát, a test és lélek szétválaszthatatlan egységét.

Vannak kiemelkedő jelentőségű alkotások, amelyek az Egyház életében fontos szerepet töltenek be. Ilyenek az ún. kegyképek, szobrok. Ezek tisztelete szintén nem kötelező, de a hívek imái megszentelik azokat a helyeket, ahol ezek találhatók, s így a mi imánk is könnyebb lehet.

A fegyvernemi védőszentek és emléknapjaik:

Szt. Sebestyén - beteg katonák január 20.

Szt. Gábriel arkangyal - híradó katonák március 24.

Szt. György - biztonsági szolgálatok - április 24.

Szt. Flórián - vegyivédelemi katonák - május 4.

Szt. László - lövész katonák - június 27.

Lellisi Szt. Kamill - egészségügyi katonák  - július 14.

Szt. Kristóf - harckocsizók - július 24.

Szt. Lőrinc - katonai adminisztráció - augusztus 10.

Boldog XI. Ince pápa - különleges erők - augusztus 13.

Nagyboldogasszony – repülő hajózók - augusztus l5.

Szt. István király minden magyar katona védőszentje augusztus 20.

Szt. Máté apostol - logisztika, pénzügy - szeptember 21.

Szt. Gellért - műszakiak - szeptember 24.

Fogolykiváltó Boldogasszony - szeptember 24.

Szt. Mihály arkangyal – ejtőernyősök s- zeptember 29.

Kapisztrán Szt. János - tábori lelkészek - október 23.

Szt. Imre - sorkatonák és katonaiskolák hallgatói - november 5.

Szt. Márton – felderítők - november 11.

Szt. Borbála – tüzérek - december 4.

Lorettói Madonna - légi szállítók  - december 10. 

Szent Sebestyén vértanú

(? –288) Rómában szenvedett vértanú-halált a Diocletianus-féle üldözés kezdetén. Az ún. „tizennégy segítőszent” egyike. Népszerű és gyakran ábrázolt szent.  Tisztelete korán elterjedt. Pestis, ill. járványok idején hívták segítségül. Ábrázolása: nyílvesszővel a testében, vagy a kezében, utalva vértanúságának módjára, illetve a szenvedés nyilaira. 

Szent Gábor főangyal

A főangyalok egyike, a Bibliában többször is föltűnik alakja. Nevének jelentése: Isten győz. Ábrázolása: leggyakrabban az ún. „Angyali üdvözlet” jelenetben, amikor hírül adja Máriának Jézus fogantatását. 

Szent György vértanú

Tisztelete korán elterjedt az Egyházban, de történelmi alakjáról csak annyit tudunk, hogy a IV. sz.-ban élt. Számtalan legenda kapcsolódik hozzá, amelyekben sok, a kereszténységet is megelőző mítosz és legenda élt tovább. Ezektől az Egyház elhatárolódik és a sárkánnyal való küzdelmét csak, mint szimbólumot használja: a gonoszsággal, az emberellenes erőkkel való küzdelem jelképeként. Különösen a keleti egyházban kedvelt, de Magyarországon is elterjedt a tisztelete. Ábrázolása: Lovagként, korabeli fegyverzetben, a sárkánnyal küzdve. 

Szent Flórián

(? – 304. Lorch, Felső-Ausztria) Az ún. „tizennégy segítőszent” egyike. Római tisztviselő volt, de leggyakrabban római katonai öltözetben ábrázolják. A Diocletianus-féle üldözés idején malomkőhöz kötve az Enns folyóba ölték. Ábrázolása: Égő ház, vizes vödör, ami legendájára utal, miszerint imájával megmentett egy égő házat. 

Szent László

(1046k. –†1095) A keresztény magyar állam megszilárdítója, a határok megerősítője és védelmezője, legnagyobb királyaink egyike. Anyja lengyel, apja I. Béla magyar király. (Lánya Szent Piroska, Eiréné néven a keleti Egyház szentje, Hagia Sophiában látható a mozaikja.) Számtalan legenda kapcsolódik hozzá, ezek közül a leggyakrabban ábrázolt, egy magyar leány megszabadítása egy kun vitéztől. Ábrázolása: állandó szimbóluma (attribútuma) a csatabárd. Koronával, jogarral és lovagi páncélban ábrázolják. A magyar lovag-eszmény megtestesítője. 

Lellisi Szent Kamill

(1550 május 25.Bucchianico – †1614 július 14. Róma.) Egy katonatisztnek „nehéz természetű” fia. Katonaként szolgál, megsebesül. Ez a betegség vezette el a szenvedőkkel való szolidaritásra, akik szolgálatára kötelezte el magát. Pappá szentelték. 1582-ben alapított egy szerzetesi közösséget, amely a hajléktalanok és betegek gondozásával foglalkozott. 

Szent Kristóf

A III. sz-ban élt. Sok legenda övezi alakját, miközben történelmi személyéről nem sokat tudunk. Azok közé a szentek közé tartozik, akik egy keresztény eszményt testesítenek meg. Legendáiban az Egyház a Krisztus-kereső ember vágyát, és Istennek azt az irgalmát fogalmazta meg, hogy aki Öt keresi, rátalál. Az egyik történet szerint, Kristóf, a megáradt folyón vállain átvitt egy gyermeket, s miután átért, kiderült, hogy Krisztust hordozta. Ábrázolása: Szakállas férfi, kezében bottal, a gyermek Jézussal a vállán.

Szent Lőrinc vértanú

(? – †258) A tizennégy segítőszent közé tartozik. A legnagyobb tiszteletnek örvendő római szentek egyike, akinek a neve a „Római Kánonban” is szerepel. Diakónus, akire II Sixtus pápa az üldözött Egyház vagyonát bízta. A pápa titkára volt. Németországban a 955-ös Ausburgi magyar csatavesztés után terjedt el ábrázolása. Ábrázolása: Diakónus ruhában (dalmatika), vasrostéllyal, mivel elevenen elégették. 

Boldog XI. Ince pápa

(1611. május 19 Como – †1689. augusztus 19. Róma) Először katona akart lenni, majd jogi diplomát szerzett. Ez után határozta el, hogy pap lesz. A szegények védelmezője volt, s mindvégig szembe mert szállni a világi hatalmasságokkal. Isten törvényeit képviselte, amitől sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudták eltéríteni. A török elleni európai összefogást próbálta elérni, amelynek eredményeként sikerült Bécset fölmenteni a török ostrom alól. Ábrázolása: A pápai hármas koronával, tiarával. 

Nagyboldogasszony

(Mária mennybevitelének ünnepe) Mivel Mária Krisztusra tekintettel mentes volt az áteredő bűntől, ezért számára halál nem olyan agónia volt, mint számunkra, hanem „elszenderülés” békés hazaérkezés. Ez az ünnep megmutatja, hogy a hívő ember a Megváltás kegyelméből úrrá lehet a halálon, s úgy tekinthet rá, mint ahogyan az Istenszülő megélte azt. Ábrázolása: A Szentháromsággal együtt megdicsőült formában, koronával a fején szokták ábrázolni. Keleten, illetve a középkori ábrázolásokon, ravatalon fekszik, az apostolok között, középütt Jézus áll, kezében Szűz Mária kicsinyített alakjával, ami Mária mennybevitelét jelképezi. 

Szent István király

(969–†1038. augusztus 15. Esztergom) Az Árpádok nemzetségéből származó első szent királyunk, a keresztény magyar államiság megteremtője. Fegyverrel, imával és bölcsességgel kormányozta és védelmezte népünket. Tragikus helyzetében is (fiának Szent Imrének, a trónörökösnek halála) Istenbe vetette bizalmát, az országot Boldogasszonynak ajánlotta föl. Ábrázolása: A Szent Korona és királyi hatalmi jelvények. 

Szent Máté

Jézus apostola, eredetileg vámos. Legendája szerint Jézus halála után a pártusok között hirdette az evangéliumot. A négy evangelista egyike. Evangéliuma talán a legnépszerűbb és legismertebb. Ábrázolása: alakja mellett angyal, vagy ember formájú lény, ami a négy evangelista között betöltött szerepére utal, ő Jézus emberi családfájával kezdte evangéliumát. Leggyakrabban a négy evangélista között ábrázolják. 

Szent Gellért

(980 Velence–†1046 szept. 24. Buda) Bencés szerzetes, Szent Imre herceg nevelője, Csanádi püspök. Részt vett a magyar Egyház szervezésében. Fönnmaradtak írásai is, melyekben feljegyzi, hogy egyik este hallotta egy magyar nő énekét, miközben az kézimalommal őrölt. Ez a magyar zene első írásos említése: „Symphonia Hungarurum”; a Magyarok Szimfóniája. A pogány lázadások idején megkövezték, majd a később róla elnevezett Kelen-hegyről egy hordóban a mélybe lökték. Ábrázolása: Attribútuma: kő, hordó, illetve Szent Imre társaságában ábrázolják. 

Fogolykiváltó Boldogasszony

A középkorban a muzulmán fogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott. Mozgalmakat, gyűjtést szervezett, sőt, szerzetesrendek is alakultak, amelyek tagjai magukat adták cserébe a foglyok kiszabadulásáért. Ennek az ügynek sikerét az Egyház kezdettől fogva Szűz Mária közbenjárásának tulajdonította. Így alakult ki ez az ünnep, amelynek fő kegyhely Magyarországon Búcsúszentlászlón van, ahová évente katonai zarándoklat történik. A fogolykiváltás ma is aktuális, hiszen rengeteg „modern rabság” van: szenvedélybetegségek, önzés, gyűlölet. 

Szent Mihály főangyal

A mennyei seregek vezére, neve is ezt jelenti: ki olyan mint az Isten. A Szentírás szerint a gonoszság megtestesítőjének, a Sátánnak erejét ő töri meg, ezért a hívek az ő oltalmáért fohászkodnak kísértés idején. Ábrázolása: Az angyalok fejedelmeként ábrázolják. A Sátánnal való küzdelmét, Lucifer letaszítását, illetve a végítéletnél az ítéletben betöltött szerepét (a jó és a rossz mérlege) jelenítik meg. 

Kapisztrán Szent János

(1386. június 24. Capestrano – †1456. Október 23. Újlak) Ferences szerzetes. Negyven éven át nagyhatású vándorprédikátorként tevékenykedett. Többször járt Magyarországon, és a török elleni keresztes háborút szervezte. A Nándorfehérvári diadalban is részt vett, s az ott kapott betegségbe, pestisbe halt bele. Ábrázolása: Ferences ruhában, jobbjában kereszttel, baljában zászlóval, gyakran legyőzött törökökkel. 

Szent Imre

(? Székesfehérvár–†1031. Szept. 2) Szent István fia, az első trónörökös. Szüzességi fogadalmat tett. Harcban és erényekben egyaránt kiváló volt. Nevelője Szent Gellért. Szent István neki írta az „Intelmeit”. Ábrázolása: gyakran „a magyar három királyokként”, Szent László és Szent István társaságában ábrázolják. Fiatal férfiként hercegi vagy lovagi ruhában jelenítik meg, fő attribútuma a szüzességére utaló liliom és a származására utaló hercegi jelvények. 

Szent Márton

(1316 Sabaria / Szombathely –†1397. november 8. Candes) Római katonatiszt fia, aki 331-ben maga is belépett a római hadseregbe. Amiens-ben megosztotta ruháját egy koldussal, ami után egy látomásban volt része. Ezután kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, s keleti irányban térítő munkát folytatott. 371-ben Tours püspökévé választották. Tisztelete elterjedt volt Európa szerte, így hazánkban is. Ábrázolása: legendái alapján több ábrázolási módja is ismeretes, ezeken egyrészt katonaként éppen megosztja ruháját a koldussal, másrészt püspökként ábrázolják. Elterjedt attribútuma a liba, amely arra utal, hogy a püspöki méltóság elől elbújó Mártont a ludak leplezték le a Toursiak előtt. 

Szent Borbála

(?–†306 Nikomédia) A tizennégy segítőszent egyike. Rendkívül népszerű a középkorban. Legendája szerint, feltűnő szépsége miatt apja toronyba záratta, hogy senki se közelíthessen hozzá. (Ezért van, hogy minden toronnyal kapcsolatos foglalkozás védőszentje lett.) Legendáiból történelmi alakjáról kevés állapítható meg. Ábrázolása: Kezében vagy mellette toronnyal, előkelő származására utalva koronával, néha kiterjesztett palásttal, amivel védelmébe veszi a híveket.

 

ALAPVETŐ IMÁDSÁGOK

Római és görög katolikus köszöntés

Római katolikus:Dicsértessék a Jézus Krisztus!   Mindörökké! Ámen

Latin: Laudetur Jesus Christus! - In aeternum! Amen

Húsvéti időben: Krisztus föltámadott allelúja! Valóban föltámadott alleljúja!

Görög katolikus: Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Angol: Praised be Our Lord Jesus Christ! – For ever and ever! Amen.

Keresztvetés

†Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Latin: †In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen.

Angol: †In the name of the Father, and of the Son, and of the Holy Spirit. 

Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben: szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom é a dicsőség. Ámen.

Latin:

Pater noster, qui es in caelis, Sancti ficétur nomen tuum, Adveniat regnum tuum, fiat voluntas tua sicut in caelo, et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie, Et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris, et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo. Amen.

Angol:

Our Father, who art in heaven, hallowed be thy name; Thy kingdom come; thy will be done on earth as it is heaven. Give us this day our daily bread; And forgive us our trespasses As we forgive those who trespass against us; And lead us not into temptation, But deliver us from evil. 

Kis doxológia

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Latin: Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in secula saeculorum. Amen.

Angol: Glory be to the Father and to the Son and to the Holy Spirit, as it was in the beginning, is now, and ever shall be, world without end. Amen. 

Magnificat

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme, ezentúl boldognak hirdetnek Az összes nemzedékek, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta,  hatalmasokat elűzött a trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. Gondjába vette gyermekét Izraelt: Megemlékezett irgalmáról, Melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

Latin:

Magnificat anima mea Dominum. Et exsultavit spiritus meus in Deo salutari meo. Quia respexit humilitatem ancialle suae ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. Quia fecit mihi magna qui potens est et sanctum nomes ejus. Et misericordia ejus a progenie in progenies timentibus eum. Fecit potentiam in bracchio suo dispersit superbos mente cordis sui. Deposuit potentes de sede et exaltavit humiles. Esurientes implevit bonis et divites dimisit inanes. Suscepit Israel puerum suum recordatus misericordiae suae. Sicut locotus est ad patres mostros Abraham, et semini ejus in saecula.

Angol:

My soul proclaims the greatness of the Lord, and my spirit rejoices in God, my salvation. For he has shown me such favour me, his lowly handmaiden Now all generations will call me blessed, because the mighty one has done great things for me. His name is holy, his mercy lasts for generation after generation for those who revere him. He has put forth his strength: he has scattered the proud and conceited, torn princes from their thrones; but lifted up the lowly. He has filled the hungry with good things; the rich he has sent away empty. He has come to the help of his servant Israel, he has remembered his mercy as he promised to our fathers, to Abraham and his children for ever. 

A nagyobbik Dicsőítés (nagy doxológia, GLORIA)

Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk néked nagy dicsőségedért, Urunk, és Istenünk, mennyei Király, Mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten báránya, az Atyának Fia, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk; Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk! Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen fölség Jézus Krisztus, A Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsőségében. Ámen.

Latin:

Gloria in excelsis Deo! Et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Laudamus te! Benedicimus te! Adoramus te! Glorificamus te! Gratias agimus tibi propter magnam gloriam tuam. Domine Deus, Rex caelestis, Deus Pater omnipotens. Domine Fili unigenite Jesu Christe. Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris. Qui tollis peccata mundi, miserere nobis. Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram. Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis. Quoniam tu solus sanctus. Tu solus Dominus. Tu solus Altissimus, Jesu Christe. Cum Sancto Spiritu in gloria Dei Patris. Amen.

Angol:

Glory to God in the highest! peace to his people on earth. Lord God, heavenly King, almighty God and Father,we worship you, we give you thanks, we praise you for your glory. Lord Jesus Christ, only Son of Father, Lord God Lamb of God, you take away the sin of the world: have mercy on us; You are seated at the right hand of Father: receive our prayer. for you alone are the Holy one, for you alone are the Lord, you alone are the Most High, Jesus Christ, with the Holy Spirit, in the glory of God the Father. Amen 

Te Deum

Téged, Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismérünk.

Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áldd és tisztel.

Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok, Egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég, föld, dicsőséged mindent bétölt.

Téged dicsér egek Ura Apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták, Súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek Magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte Szent Egyházad ezerszerte.

Ó, Atyák, téged, s mérhetetlen nagy fölséged.

S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.

És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad Mennyországot megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő Mindeneket ítélendő.

Téged azért Uram, kérünk, Mi Megváltónk, maradj vélünk!

Szentjeidhez végy fel égbe Az örökös dicsőségbe!

Szabadítsd meg, Uram, néped Áldd meg a te dicsőséged!

Te kormányozd, te vigasztald, Mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, Szent nevedet áldja néped.

Bűntől e nap őrizz minket, És bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, Híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk Tebenned van bizodalmunk.

Te vagy, Uram, én reményem Ne hagyj soha szégyent érnem

Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt! – Dicsérjük és magasztaljuk őt mindörökké!

Könyörögjünk! Isten, kinek irgalmassága megszámlálhatatlan és jóságának kincse véghetetlen! Hálát adunk szent Fölségednek minden ajándékaidért, és kegyességed előtt szüntelenül esdeklünk, hogy ki a hozzád folyamodók kérését teljesíted, őket soha el nem hagyva az örökké tartó jutalmakra elvezesd! A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. 

Hitvallások

Apostoli hitvallás

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; Onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Angol:

I believe in God, the Father almighty, We creator of heaven and earth. I believe in Jesus Christ, his only Son, our Lord. We He was conceived by the power of the Holy Spirit and born of the Virgin Mary. He suffered under Pontius Pilate, was crucified, died, and was buried. He descended to the dead. On the third day he rose again. He ascended into heaven, and is seated at the right hand of the Father. He will come again to judge the living and the dead. I believe in the Holy Spirit, We the holy catholic Church, the communion of saints, the forgiveness of sins, the resurrection of the body, and the life everlasting. Amen. 

Nicea–konstantinápolyi Hitvallás

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában. aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született de nem teremtmény: az Atyával egylényegű; és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és Éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút; Ő szólt a próféták szavával. Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását, és az eljövendő örök életet. Ámen.

Latin:

Credo in unum Deum. Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium omnium et invisibilium. Et in unum Dominum, Jesum Christum, Filium Dei unigenitum; et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, lumen de lumine, Deum verum De Deo vero. Genitum, non factum, consubstantialem Patri; per quem omnia facta sunt. Qui propter non homines et propter nostram salutem descendit de caelis. Et incarnatus est de Spiritu Sancto, ex Maria Virgine et homo factus est. Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato, passus et sepultus est. Et resurrexit tertia die secundum Scripturas. Et ascendit in caelum, sedet ad dexteram Patris. Et iterum venturus est cum gloria judicare vivos et mortuos; cujus regni non erit finis. Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem: qui ex Patre Filioque procedit. Qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur, qui locutus est per Prophetas. Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum. Et expcto resurrectionem mortuorum. Et vitam venturi saeculi. Amen. 

Az angyali üdvözlet; Üdvözlégy

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Latin:

Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.

Angol:

Hail Mary, full of grace, the Lord is with you! Blessed are you among women, and blessed is the fruit of your womb, Jesus. Holy Mary, Mother of God, pray for us sinners, now and the hour of our death. 

Az Úrangyala (Angelus Domini)

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát.

Üdvözlégy, Mária…

Íme az Úr szolgálóleánya, Legyen nekem a te igéd szerint.

Üdvözlégy, Mária…

És az Ige testté lőn, És miköztünk lakozék.

Üdvözlégy, Mária…

Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja, Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjünk! Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üdvözlet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Latin:

Angelus Domini nuntiavit Mariae, et concepit de Spiritu Sancto.

Ave…

Ecce ancilla Domini, fiat mihi secundum verbum tuum.

Ave…

Et Verbum caro factum est, et habitavit in nobis.

Ave…

Ora pro nobis, sancta Dei Genetrix, ut digni efficiamur promissionibus Christi.

Oremus! Gratiam tuam, quaesumus, Domine, mentibus nostris infunde, ut qui Angelo nuntiante Christi, Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem ejus et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eundem Christum Dominum nostrum. Amen.

Oltalmad alá futunk…(III. századi imádság)

Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője! Könyörgésünket ne vesd meg szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz; Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen. 

Most segíts meg…

Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a búnak, bajnak, eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Ámen.

Esterházy Pál nádor könyörgése

Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében Reád hagyott. Tekints kegyes arccal Országodra, és dicső érdemeiddel légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségükből kiszabadultak, mert éber szemed folyton-folyvást vigyázott örökségeidre, mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ezt mi biztosra vettük, ezért gyakran folyamodtunk hozzád, és tapasztalásból tudjuk, és mondhatjuk, hogy éretted áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizalom lelkesít, hogy oltalmadban keressünk menedéket mi, a te néped, örökséged és nyájad, akiket szentséges Fiadról kereszténynek neveznek, különös pártfogásodért pedig Hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk.

Azért emeljük tehát hozzád szívünket és kulcsoljuk imára kezünket, hogy alázattal eléd tárjuk könyörgésünket.

Oltalmazd és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól édes Hazánkat, hogy Isten dicsőségére és néped vigasztalására mindenkor virágozzék. Eszközöld ki könyörgéseddel, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet idehaza és mindenütt a világon fölmagasztalás érje: hazánk főpásztorainak és egész papságának nyerj isteni segítő kegyelmet, nekünk híveidnek pedig tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteiben s gyümölcseiben bővelkedő szívet, hogy szent Fiad meg ne nehezteljen reánk, és országát tőlünk joggal el ne vonja. Gyullaszd föl bennünk ősatyáink buzgóságát és vezéreld a hitetlenkedőket az igazak okosságára, hogy mindannyian egy szájjal, egy szívvel-lélekkel, azonegy hittel szolgáljunk Fiadnak, a mi Urunknak, téged pedig tiszteljünk és valljunk Nagyasszonyunknak pártfogónknak, amiként valósággal tiszteltek is dicső őseink.

Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar Hazánk vezetőiért, hogy a Szentlélek ajándékai által felvilágosítva megismerjék az igazságot, megbüntessék a gonoszt és védelmezzék az igazat, hogy a közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozzanak, az árváknak, özvegyeknek és ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szolgáltassanak igazságot.

Könyörgünk Nagyasszonyunk, egész nemzetünkért. Légy hozzá irgalmas; örökséged polgárait, akiket védelmed alá vettél, őrizzed meg minden bűntől; kormányozd és vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Esedezésed által nyerj a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, a szüzeknek tisztaságot, a házastársaknak hűséget, az utasoknak szerencsés megérkezést, az özvegyeknek és árváknak gyámolítást, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a megholt híveknek pedig örök nyugodalmat.

Ne vesd meg esdeklő gyermekeidet, és a bűnök bocsánatáért könyörgőket mindenkor tapasztalt irgalmaddal oltalmazd; mert bár mi megfogyatkoztunk a fiúi kegyeletben, te megmaradtál édesanyánknak és Nagyasszonyunknak.

Légy minden bajos ügyünkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ő akarata szerint rendezzük életünket, és téged Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk életünknek minden napján.

Jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk. Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését, amelyet színed elé terjesztünk, hogy közbenjárásoddal megsegítve, a jelen élet viszontagságai után, a síron túl, az örökkévaló boldogságra juthassunk.

Ti is, édes hazánk védőszentjei: Béla püspök, István király, Imre herceg, Mór és Gellért püspökök, László király, Erzsébet asszony, Szent Margit, Boldog Kinga és Jolán (IV. Béla király leányai), Boldog Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, Isten minden dicsőült szentjével együtt esedezzetek érettünk, a mi Urunk Jézus Krisztusnál. Ámen.

II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben

Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeltük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

Mindazonáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet.

És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd, meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, a balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak: Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s valamint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.

Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen. 

Széchenyi István: Mindennapi ima

Mindenható bírája az embereknek s a megfoghatatlan nagy mindenségnek! Ámulattal és imádattal borulok le előtted, s csak gyengeségemet s szorongó szívem dobbanásait érzem. Engedd megérlelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, amelyet az ember minden fogyatkozása és tomboló szenvedélyei ellenére már itt a földön elérhet! Add nekem azt a benső vigaszt, a lélek ama nyugalmát, amely nélkül a röghöz kötött halandó a te szemléletedben nem gyönyörködhetik, s lelke azt a föld feletti szárnyalást el nem érheti, melyre az ájtatos ima a tétovázó kedélyt, hacsak rövid percekre is képesíti! Engedd, hogy ily magaslaton állandóan megmaradhassak! Acélozd meg bennem a gondolkodó erőt, hogy habár még e földi léthez vagyok is kötve, lelkileg halott ne lehessek, s tiszta képzelettel emelkedve föl hozzád, a te jóságodat és nagyságodat megismerhessem és földi pályám célját is fölfoghassam! Eszközöld Te magad, hogy elmém megértsen téged! Szabadítsd meg lelkemet az előítéletektől, s töltsd meg szívemet véghetetlen béketűréssel és szeretettel az egész emberi nem iránti Vess fátyolt elmúlt életemre s engedd meg, hogy tapasztalataimból, élményeimből, hibáimból s vétkeimből az, ami legüdvösebb lesz, háromolhassék reám. Ámen. 

Ismeretlen katona imája (Az imádságot 1945-ben egy Olaszországban elesett amerikai katonánál találták.)

Íme, Uram, én soha nem szólítottalak meg téged, most mégis szeretnék neked jó napot kívánni. Az emberek azt mondták nekem, hogy Te nem is létezel, s a buta fejemmel mindezt el is hittem nekik. Tegnap este egy gránáttölcsérből néztem fel a csillagos égboltra. S abból következtettem arra, hogy hazudtak nekem. Ha szakítottam volna időt arra, hogy megnézzem műveidet, magamtól rájöttem volna arra, hogy áprilist járattak velem. Szeretném tudni, Istenem, hogy idenyújtanád-e nekem a kezedet. Az érzésem azt súgja, hogy Te megértesz. Különös, ide kellett jönnöm, ebbe a földi pokolba, hogy legyen időm belenézni az arcodba. Úgy gondolom, most nem kell sokat beszélnem; de örülök, hogy ma rád találtam. Azt hiszem, hamarosan üt a támadás órája, de amióta tudom, hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a jelet. Istenem, mennem kell. Szeretlek téged, ezt meg akarom mondani neked. Kemény harc lesz, ki tudja, hátha ezen az éjszakán odaérkezem a te lakásodhoz. Azelőtt nem voltam hozzád nagyon barátságos, éppen ezért gondolkodom azon, vajon ott vársz-e az ajtóban. Íme, sírok, hullnak a könnyeim! Igen. Most mennem kell, Istenem, a viszontlátásra. Különös. Amióta rád találtam, nem félek attól, hogy hozzád kell mennem. 

Rózsafüzér

Keresztvetés

Apostoli Hitvallás

Az első nagy szemre: Miatyánk

A három kis szemre: Üdvözlégy

Aki hitünket növelje

Aki reményünket erősítse,

Aki szeretetünket tökéletesítse.

Az örvendetes olvasó titkai:

akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál;

akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál;

akit te, Szent Szűz, a világra szültél;

akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál;

akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál.

A fájdalmas olvasó titkai:

aki értünk vérrel verítékezett;

akit értünk megostoroztak;

akit értünk tövissel megkoronáztak;

aki értünk a keresztet hordozta;

akit értünk keresztre feszítettek.

A dicsőséges olvasó titkai:

aki a halálból föltámadt;

aki a mennybe fölment;

aki nekünk a Szentlelket elküldte;

aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett;

aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.

A világosság olvasó titkai:

aki a Jordánban megkeresztelkedett.

aki Kánában megmutatta isteni erejét.

aki meghirdette Isten országát.

aki a Tábor-hegyén megmutatta isteni dicsőségét.

aki az Eucharisztiában nekünk adta magát.

Minden tized végén imádkozhatjuk a következő könyörgést, ami a fatimai kegyhelyről származik:

Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra! Ámen. 

Jézus- ima

Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek!

Vagy: Istenem jöjj segítségemre, Uram segíts meg engem! 

Reggeli és esti imák

Reggeli ima:

Mindenható Úristen, te juttattál bennünket ez új nap kezdetéhez. Szentelj meg ma minket, hogy semmi bűnre ne vetemedjünk e napon, hanem a Te igazságod munkálására induljon minden szavunk, arra irányuljon minden tettünk és gondolatunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

Halljad meg, Uram, szavaimat, figyelmezz az én hívó szavamra, én Királyom, és én Istenem! Mert neked könyörgök, Uram, már kora reggel, halld meg hangomat! Eléd állok reggel, és Feléd tekintek. Irgalmaddal eltöltve belépek a Te házadba, istenfélelemben imádkozom szent templomodban. Uram, Te vezérelj igazságodban engem, egyengesd előttem utadat! Mert Te Uram, oltalmad alá veszed a benned bízót, megáldod az igazat, és körülveszi őt mint a pajzs, a Te jóakaratod! (az 5. zsoltár alapján.)

Reggeli himnusz:

Már kél a fénynek csillaga: esengve kérjük az Urat, járjon ma mindenütt velünk, ne rontsa ártás életünk.

Nyelvünket fogja fékre ma: ne szóljon rút perek szava; szemünket védőn óvja: meg:a hívságot ne lássa meg!

Lakjék szívünkben tisztaság, távozzék minden dőreség; a testnek dölyfét törje meg, étel- s italban hősi fék,

hogy majd a nap ha távozott, s az óra újra éjt hozott, lemondásunk szent éneke, legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát, dicsérjük egyszülött Fiát, s a Lelket, a Vigasztalót, most és örök időkön át! Ámen.

Angol:

A morning prayer for help - Psalm 5

Let my words come to your ears, O Lord: hear my sighs.

Listen to the voice of my crying, my King and my God.

As I pray to you in the morning, Lord, listen to my voice; in the morning I will stand before you and await you.

You are not a God who loves evil. The wicked cannot stay near you, the unjust cannot remain in your presence.

You hate all who do evil – you destroy all who speak falsehood – the Lord abominates the bloody and deceitful man.

But in the abundance of your mercy you will admit me to your house: I will worship you in your holy temple, with fear and reverence.

Lord, guide me in your justice, protect me from my enemies: let me see the path I must follow.

For there is no truth in their mouth – their heart is a bottomless pit – their throat is a wide open grave – their tongue seduces.

Punish them, Lord, and let their own plans destroy them. On account of their crimes, thrust them from your presence; for they are rebels against you.

Let all who hope in you rejoice, triumph for ever.

You will shelter them and they will glory in you.

For you bless the just, O Lord, and your good will surrounds them like a shield.

Glory be to the Father and to the Son and to the Holy Spirit,

as it was in the beginning, is now, and ever shall be,

world without end. Amen.

Esti imák:

A legősibb keresztény esti ima: (A görög liturgia őrizte meg ezt a legrégibb esti imát, egyben az egyik legősibb keresztény imádságot, mely az őskeresztények Krisztus-központú vallásosságát sugározza.)

Szelíd világossága a szent és boldog és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének: Jézus Krisztus! Eljövén a napnak lenyugovásához és látván az esteli fényt, áldjuk az Atya és Fiú és Szentlélek Istent. Mert Te méltó vagy, hogy minden időben szent hangon énekeljünk Tenéked, Isten Fia, ki életet adsz a világnak; miért is ez a világ dicsőít Téged. Ámen.

Esti könyörgés

Látogasd meg, Uram, kérlek, ezt a hajlékot, és az Ellenség minden csalárdságát távoztasd el tőle. A te szent angyalaid lakozzanak benne, akik minket békességben őrizzenek, és a te áldásod legyen mindenkor mirajtunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Áldjon meg és őrizzen minket a mindenható és irgalmas Úr: az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.

Maradj velünk Urunk, mert lemenőben már a Nap és nincs aki segítsen! Amen!

Nyugodalmas jó éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a Mindenható és Irgalmas Isten! Amen!

Esti himnusz

Immár a nap leáldozott, Teremtőnk, kérünk tégedet: Légy kegyes, és maradj velünk,Őrizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk, Álmunkban is te légy velünk, Téged dicsérjen énekünk, Midőn új napra ébredünk!

Adj nékünk üdvös életet, Szítsd fel a szív fáradt tüzét, A ránk törő rút éjhomályt, Világosságod rontsa szét!

Kérünk, mindenható Atyánk, Úr Jézus Krisztus érdemén, Ki Szentlélekkel és veled Uralkodik, s örökké él. Ámen.

Erdélyi esti ének

A fényes nap immár elnyugodott, a föld színe sötétben maradott, nappali fény éjjelre változott, fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden élő megy nyugodalomra, az Istentől elrendelt álomra. De én, Uram, úgy megyek ágyamba, mintha mennék gyászos koporsómba.

Vessünk számot hát, édes Istenem, hogy lelkemet ne kelljen féltenem, hogy lehessen bátrabban szólanom, midőn meg kell előtted állanom.

Színed előtt mindennap elesem, de Te lettél Atyádnál kezesem, ha megtartasz holnapi napodra, nem fordítom azt megbántásodra.

Jézus Krisztus drága piros vére, hulljon le a szenvedő lelkekre, kik tisztulás helyére ítélve, fájdalmak közt várnak segítségre.

Kérünk, Jézus, öt mély sebeidért, a keresztfán kiontott véredért: szabadítsd a szenvedő lelkeket, nyisd meg nekik a magas egeket!

Angol: A poor man's prayer in time of trouble - Psalm 85 (86)

Turn your ear to me, Lord, and hear me,

for I am poor and destitute.

Keep my life safe, for I am faithful;

O God, save your servant, who trusts in you.

 

Take pity upon me, O Lord,

for I call to you all the day long.

Make your servant’s heart glad,

for to you, O Lord, I have raised it.

For you, Lord, are gentle and mild:

you are kind to all those who call on you.

 

Let your ears hear my prayer, O Lord!

Turn to the voice of my pleading!

In my time of trouble I call on you,

for you, O Lord, will hear me.

 

No other god is like you, O Lord,

and nothing compares with your works.

All people – all nations you made –

will come and worship before you;

they will give glory to your name.

For you are great, you work wonders:

you alone are God.

 

O Lord, teach me your paths,

and I will come to your truth.

Make my heart simple and guileless,

so that it honours your name.

I will proclaim you, Lord my God,

and give you praise with all my heart.

I will give glory to your name for ever,

for your great kindness is upon me:

you have rescued me from the deepest depths.

 

O God, the proud rise against me,

in the meetings of the powerful they seek my life:

they do not keep you in their sight.

And you, Lord, are a God of compassion,

full of mercies, patient and true.

Look upon me, have mercy upon me,

give your strength and protection to your servant

your servant, the child of your handmaid.

 

Give me a sign of your goodness,

let my enemies see it and be confounded;

because you, O Lord, have helped me and given me comfort.

 

Glory be to the Father and to the Son and to the Holy Spirit,

as it was in the beginning, is now, and ever shall be,

world without end. Amen.

Napközbeni imák

Délben, harangszókor az Úrangyalát imádkozzuk. 

Étkezés előtti és utáni imák

Étkezés előtt:

Jöjj el, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen.

Mindenek szemei Tebenned bíznak, uram, mert Te adsz nekik eledelt alkalmas időben. Föltárod a Te szent kezeidet, és betöltesz minden élőket áldásoddal. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

Erdélyi imádság: Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt szegénynek, árvának. Ételben, italban legyen mindig részünk, gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen.

Görög katolikus: Krisztus Istenünk, áldd meg szolgáid ételét és italát, mert szent vagy öröktől fogva most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Étkezés után:

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. . Mi jóllaktunk, hála Isten, annak is adj, kinek nincsen! Ámen.

Hálát adunk neked, Úristen, ezen ételért és italért. Fizess meg, Uram, minden jótevőnknek a Te szent nevedért örök boldogsággal. Ámen.

Legyen áldott az Úr neve, mostantól fogva mindörökké. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

Görög katolikus: Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, mert megelégítettél minden földi javaidból. Ne hagyj ki bennünket mennyei országodból sem, de amint eljöttél tanítványaidhoz midőn békét adtál nekik., úgy jöjj hozzánk is üdvözíts minket! Ámen. 

Önfelajánlás (Szent Ignác imája)

Fogadd el Uram szabadságomat, fogadd egészen! Vedd értelmemet, akaratomat és emlékezésem! Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Én visszaadok Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korláttalan úr, rendelkezésed! Csak egyet hagyj meg ajándékul: szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, És minden gazdagság az enyém, más semmi sem kell.

A tökéletes bánat fölindítása

Istenem szeretlek téged, és az irántad való szeretetből akarok tenni és elfogadni mindent. Teremtményi alázattal és gyermeki szeretettel fogadok tőled mindent, bocsáss meg nekem, és irgalmazz nekem jóságosan, hiszen Te vagy az én Atyám, Testvérem és Megváltóm. Ámen. 

Bűnbánati imák

51. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,

könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!

Moss egészen tisztára vétkemtől,

bűnömtől tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat,

és bűnöm előttem van szüntelen.

Ellened vétkeztem, egyedül ellened,

s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,

hogy igaznak bizonyulj beszédedben,

és igazságos a te ítéletedben.

Íme, gonoszságban fogantattam,

és bűnökben fogant engem az én anyám.

Íme, te a szív igazságát szereted;

bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,

moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömet és vidámságot halljak,

hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!

Fordítsd el bűneimtől arcodat,

töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, Isten,

s az erős lelket újítsd meg bensőmben!

Színed elől ne vess el engem,

szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add vissza nekem üdvösséged örömét,

és készséges lélekkel erősíts meg engem!

Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,

hogy hozzád térjenek az istentelenek!

Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,

hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!

Uram, nyisd meg ajkamat,

hadd hirdesse szám dicséretedet!

Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,

ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.

A töredelmes lélek áldozat Istennek,

a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.

Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,

hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.

Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,

ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;

Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

130. zsoltár:

A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg szavamat!

Legyen füled figyelmes

hangos esedezésemre.

Uram, ha a vétkeket számon tartod,

Uram, ki állhat meg előtted?

Hiszen tenálad a bocsánat,

hogy féljünk téged.

Benned bízom, Uram.

Lelkem bízik az ő szavában, várja

lelkem az Urat,

jobban, mint az őr a hajnalt.

Jobban, mint az őr a hajnalt,

várja Izrael az Urat,

mert az Úrnál van az irgalom,

és bőséges nála a szabadítás.

Ő megszabadítja Izraelt

minden gonoszságától.

A hit kegyelméért:

„Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Növeld bennem Uram a beléd vetett bizalmat, hiszen Te mondtad: aki hisz, üdvözül! (Mk16,16) 

A Hazáért

Istenünk, ezt a Hazát Te adtad nekünk. Te segítettél, hogy azt őseink hősiesen meg is őrizzék. Tégy alkalmassá engem is arra, hogy Hazámat és Nemzetemet védelmezzem, s segíthessek azoknak, akiket rám bíztál, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Áldd meg Istenünk, népünk vezetőit, hogy igaz szívvel és bölcsességgel kormányozzák népünket! Minket pedig tégy hűségessé hazánkhoz, hogy nemzetünk javán munkálkodhassunk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Istenünk, Te vagy a mi otthonunk és békességünk, Te adsz nekünk földi hazát, ahol társakat és barátokat találhatunk. Áldj meg minket, a földet, amit nekünk adtál, áldd meg a népet, ahová születtünk, hogy dicsőíthessünk Téged, és könnyű szívvel magasztalhassuk Fölségedet, aki magyarnak alkottál minket. 

Békéért

Urunk Jézus Krisztus, Te azt ígérted nekünk, hogy a Te békédet adod nekünk, de nem úgy mint ahogyan a világ adja (Jn14,27) Kérünk adj szívünkbe igazi békét, hogy önmagunkkal, életünkkel, sorsunkkal megbékéljünk, s így másokkal is békességben élhessünk Krisztus a mi Urunk által!

Légy irgalmas hozzánk Úristen, és adj nekünk békét, hogy a föld áldott gyümölcsét megnyerjük, s így örömteli szívvel dicsérhessünk Téged. Ámen. 

Parancsnokért

Úristen, Te azt ígérted nekünk, hogy abban az órában, megkapjuk, amire szükségünk van. Áldd meg parancsnokunkat, add neki bölcsességedet, s Te vezéreld minden döntését és tettét, hogy javunkra, s a Te dicsőségedre szolgáljon minden cselekedetével, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Beosztottért

Istenünk, Tetőled van minden hatalom, adj nekem bölcsességet, hogy a rámbízottakat mindig a Tőled kapott bölcsesség fényében, önzetlenül és nagylelkűen vezessem, s óvj meg engem minden olyan indulattól, amely beszűkíti a bölcsességet, amelyet csak Te adhatsz nekem. Ámen. 

Az önfegyelemért

Uram, Istenem, adj nekem erőt, hogy az ember legnehezebb feladatát, önmaga megfegyelmezését, jól elvégezhessem, s ura lehessek érzelmeimnek, indulataimnak, ösztöneimnek, és vágyaimnak. Így formálj engem alkalmas eszközöddé. Ámen 

A családért, a házastársért, gyerekekért

Istenem, áldd meg szeretteimet, akiket nekem adtál, és rám bíztál, add, hogy örömüket és boldogságukat szeretetedben találják.

Istenem, Te kötöd össze a házastársak életét, és Te bízol minket egymásra. Áldj meg minket, hogy hivatásunkat, a Te tetszésedre, s a Te áldásod erejében tudjuk megélni. Te tégy minket termékennyé, hogy a szeretet gyümölcseit teremjük, Krisztus, a mi Urunk által.

Uram, áldd meg gyermekeimet, adj nekik testi, lelki, szellemi egészséget, s tedd őket boldoggá, hiszen Te vagy a mi Atyánk!

Segíts, Uram, hogy hűséges lehessek Hozzád, házastársi, szülői hivatásomhoz, feladataimhoz! Küldd el Szentlelkedet, hogy fölismerjem, mit, és hogyan kell, tennem és erőt is Te adj hozzá. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Szülőkért

Istenünk, Te általad kapunk mindent, s Te tanítasz minket a jóra. Áldd meg apánkat s anyánkat, aki által megtanultuk mi a jó és a rossz, a szép és a rút, s akik által megtanultuk tisztelni és szeretni a Hazánkat, az anyanyelvet. Te légy erősségünk, amikor gondjainkban Hozzád menekszünk, s tekints ránk irgalmasan, hiszen minden népnek Te vagy az Atyja. Ámen. 

Halottakért

Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békében, az örök életben. Ámen.

Liturgia előtti imák:

Urunk Jézus Krisztus, te azt mondtad, hogy „aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, az Bennem marad, és Én  őbenne”(Jn5,56). Én Veled akarok találkozni, és nem valamit kérek Tőled, hanem Téged, Magadat! Kérlek, ne tekintsd az én gyengeségemet és bűneimet, hiszen Te nem az érdemeink fizetsége vagy, hanem Te vagy az, aki „jó”-vá tehetsz minket! Vágyódom Utánad, kérlek, ne utasíts vissza! Tedd érzékennyé szívemet, értelmemet, ajkamat, hogy Terád figyelhessek, Téged megérthesselek, és dicsérhesselek, Téged, aki élsz és uralkodsz, mindörökké. Ámen.

Én Téged kereslek, s meg akarlak ismerni, Téged, lelkemnek Istene, mert megismerni Téged Üdvösség! Hallani akarom hangodat, s látni az Arcodat! S mivel Te irgalmas Isten vagy , ezért hallatod hangod, szólsz hozzám, a Szentmisében. De én nem csak hangodat akarom hallani, hanem színről színre látni Téged! Ezért Te Hatalmas Isten Önmagadat adod nekem, értem való Testeddel táplálsz, s az éretem ontott Véreddel itatsz! Látlak Téged, mint az apostolok! Tedd értelmessé szívemet, értelmemet hogy megértselek és fölfogjalak Téged én Istenem, s még jobban szere! Amen!.

Görög katolikus:

Hiszem, Uram és vallom, hogy Te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem, mint ama gonosztevő, megvallak téged: Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a Te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a Te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a Te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a Te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására!

Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a Te valóságos és legtisztább tested, s a Te valóságos, elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre! Ámen. 

Liturgia utáni imák:

Bocsásd el most, Uram, szolgádat, Szavaid szerint békességben, Hiszen már meglátták szemeim, Akit küldtél, az Üdvözítőt. Őt adtad számunkra, Csodájára minden népnek, Hogy fényeskedjék az egész világnak, Mint választott néped dicsősége. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Szent testeddel és véreddel tápláltál minket, Urunk, amely nyilvánvalóvá teszi előttünk, hogy Te olyan Isten vagy, aki értünk adtad magadat. Kérünk, győzd le bennünk a bűn rossz hajlamait és sebeit, hogy ösztönös félelmeinket legyőzhessük, s így bízzunk Benned, akiben láthatóvá lett előttünk Mennyei Atyánk üdvözítő szeretete. Bízom Benned és megvallom, hogy Te értem adtad magadat, s ebből akarok erőt meríteni mindahhoz, amit tennem s elviselnem kell. Kérlek, maradj velem és bennem. Ámen 

Szorongattatott helyzetben

Segíts meg engem, hiszen Tebenned bizakodom, s Te Hatalmas és Mindenható vagy Istenem! 

Halálveszélyben

Istenem, szeretlek Téged, s irántad való szeretetből akarok tenni, és elfogadni mindent.

Bocsásd meg minden bűnömet. Neked élek, Neked halok, Tied vagyok életemben és halálomban. Ámen.

Add, hogy minden moccanásom irántad való szeretetből történjen. Tégy engem Megváltásod, Üdvözítésed jelévé és eszközévé, minden ember, és a rám bízottak számára. Ámen 

Döntés előtt

Mutasd meg Uram, mit, és hogyan kell tennem, s amit tennem kell, ahhoz adj nekem erőt, Szentlelked által. Ámen.

Tanácstalanságban

Urunk, Jézus Krisztus, Te azt mondtad; abban az órában megadatik nektek, hogy mit kell mondanotok. Küldd el nekem Szentlelkedet, a jó tanács lelkét, hogy megtudjam, mit és hogyan kell cselekednem. Ámen. 

Kísértésben

Urunk, Jézus Krisztus, Te kísértést, próbatételt szenvedtél, hivatásodban és küldetésedben miérettünk. Segíts meg hát minket, akikkel eggyé lettél, s erősíts meg a jóra, hogy könnyű szívvel szolgáljunk Neked, aki velünk élsz, és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen. 

Fohászok

Istenem, segíts meg engem!

Uram, vigyázz rám!

Uram, mutasd meg mit, és hogyan kell tennem!

Most segíts meg Mária!

Áldd meg családomat, és azokat, akiket szeretek!

Istenem jöjj segítségemre, Uram segíts meg engem!

Szentlélek Isten, világosítsd meg értelmemet!

Uram, áldd meg a családomat!

Áldd meg, Istenem, a rámbízottakat!

Istenem, segítsd meg ellenségeimet!

Vigyázz Uram azokra, akik nekem ártanak!

Áldd meg Uram azokat, akik engem átkoznak!

Segítsd meg Uram azokat, akik nekem rosszat akarnak!

Angol fohász:

O God, come to my aid

O Lord, make haste to help me.

Glory be to the Father and to the Son and to the Holy Spirit,

as it was in the beginning, is now, and ever shall be,

world without end. Amen. Alleluia. 

A katona imája:

Mindenható Isten, kinek parancsa mindenhol érvényesül, és akinek szeretete örökkévaló! Add meg nekem, hogy mindig érezhessem a jelenlétedet és teljesíthessem akaratodat! Segíts hozzá, hogy erős szívvel és derűs lélekkel elfogadjam a rám mért felelősséget! Add, hogy egységben legyek azokkal, akikkel együtt élek és dolgozom, és eleget tehessek a feladatnak, amit a hazám bízott rám! A naponta viselt egyenruhám emlékeztessen a hadseregre, amelyet a régi katona-hagyományokhoz hűen szolgálok! Ha megkísért a bűn, segíts meg, hogy ellen tudjak állni! Ha vétkeztem, adj bátorságot az újrakezdéshez! Vezessél engem igazságod fényével, és legyen előttem mindig Krisztus példája, akinek nevében imádkozom! Ámen.

A Soldier’s prayer

Almighty God, whose command is overall, and whose love never fails, let me be aware of your presence and obedient to your will. Help me to accet my share of responsibillity with whom I live and work, and faithful to the duties my country has entrusted to me. Let my uniform remind me daily of the traditions of the army in which I serve. When I temped to sin, help me to resist. When I fail, give me courage to try again. Guide me with the light of Your truth, and keep before me the example of Jesus in whose name I pray. Amen.

A katolikus katonák nemzetközi imája

Uram! Bár különböző nyelvű és kultúrájú katonák vagyunk, egyesít bennünket a közös hit, összeköt bennünket a hívő (keresztény) katonák közössége, Te és egyházad szolgálata. Teljes bizalommal kérünk Téged, aki hivatásunk őszinteségét Kafarneum és Golgota századosai által ismered, akik (Szűz Mária Szent anyánk közvetítését remélve) megvallották e világ előtt isteni voltodat. Adj békét életünkbe, családjainknak, fegyveres erőinknek, hazánknak! Add nekünk a Téged követő szolgálat szellemét, Te, aki nem azért jöttél, hogy szolgáljunk, hanem, hogy szolgálj. Adj Uram igazságosságot igaztalan és kegyetlen világunkban, és szeretetet, hisz Te magad vagy a szeretet, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Litániák

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz! – Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! – Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz!  – Uram, irgalmazz!

Krisztus, hallgass minket! – Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! – Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten, – Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen,

Szentháromság egy Isten,

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve,

Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,

Jézus Szíve, az Isten igéjével lényegileg egyesített Szív,

Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,

Jézus Szíve, Isten szent temploma,

Jézus Szíve a Magasságbelinek szent szekrénye,

Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,

Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,

Jézus Szíve, az igazságosság és a szeretet tárháza

Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,

Jézus Szíve, minden szív királya és középpontja,

Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,

Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,

Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt

Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,

Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,

Jézus Szíve, béketűrő és nagy Irgalmasságú Szív

Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,

Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,

Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,

Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,

Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,

Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,

Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,

Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,

Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,

Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,

Jézus Szíve, a bűnösök áldozatja,

Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége,

Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,

Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége,

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit,

Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus, Alakítsd szívünket a te Szíved szerint!

Könyörögjünk. – Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad szívére és mindama dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében, irántad, lerótt, és adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek, ugyanazon szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen. 

Jézus neve litánia

Uram, irgalmazz! – Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! – Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! – Uram, irgalmazz!

Krisztus, hallgass minket! – Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! – Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten, – Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen,

Szentháromság egy Isten,

Jézus, az élő Isten Fia,

Jézus, az Atyának fényessége,

Jézus, az örök világosság fényessége,

Jézus, a dicsőség királya,

Jézus, az igazságosság napja,

Jézus, a Boldogságos Szűz Máriának Fia,

Szeretetre méltó Jézus,

Csodálatos Jézus,

Jézus, erős Isten,

Jézus, a jövő élet Atyja,

Jézus, a nagy tanács Angyala,

Leghatalmasabb Jézus,

Legtürelmesebb Jézus,

Legengedelmesebb Jézus,

Szelíd és alázatos szívű Jézus,

Jézus, a szüzesség kedvelője,

Jézus, szerető barátunk,

Jézus, a béke Istene

Jézus, az élet szerzője,

Jézus, az erények példaképe,

Jézus, a lelkek buzgó keresője,

Jézus, a mi Istenünk,

Jézus, a mi menedékünk,

Jézus, a szegények atyja,

Jézus, a hívek kincse,

Jézus, a jó pásztor,

Jézus, az igaz világosság,

Jézus, az örök bölcsesség,

Jézus, végtelen jóság,

Jézus, utunk és életünk,

Jézus, az angyalok öröme,

Jézus, a pátriárkák királya,

Jézus, az apostolok mestere,

Jézus, az evangélisták tanítója,

Jézus, a vértanúk erőssége,

Jézus, a hitvallók világossága,

Jézus, a szüzek tisztasága,

Jézus, minden szentek korája,

Légy irgalmas! – Kegyelmezz nekünk, Jézus!

Légy irgalmas! – Hallgass meg minket Jézus!

Minden gonosztól, – Ments meg minket, Jézus!

Minden bűntől,

A te haragodtól, az ördög incselkedéseitől,

A tisztátalan lélektől,

Az örök haláltól,

Sugallataid elhanyagolásától,

Szent megtestesülésed titka által,

Születésed által,

Gyermekséged által,

Isteni életed által,

Fáradalmaid által,

Haláltusád és szenvedésed által,

Kereszted és elhagyatottságod által,

Ellankadásod által,

Halálod és temetésed által,

Föltámadásod által,

Mennybemeneteled által,

A legméltóságosabb Oltárszentség szerzése által,

Örömeid által,

Dicsőséged által,

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Jézus, hallgass minket! Jézus, hallgass meg minket!

Könyörögjünk. – Uram Jézus Krisztus, Te azt mondottad: kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek, kérünk, add nekünk könyörgésünkre isteni szeretetednek érzelmét, hogy Téged teljes szívvel, szóval, és tettel szeressünk és dicséreteddel soha föl ne hagyjunk.

Adj nekünk, Uram, szent neved iránt félelmet és örök szeretetet; mert gondviselésedtől soha meg nem fosztod azokat, akiket szereteted állhatatosságára tanítasz, aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen. 

Lorettói litánia

Mennyei Atyaisten, – Könyörögj értünk!

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen,

Szentháromság egy Isten,

Szentséges Szűz Mária, – Könyörögj érettünk!

Istennek szent Anyja,

Szüzek szent Szüze,

Krisztus szent anyja,

Isteni kegyelem anyja,

Tisztaságos anya,

Szeplőtelen szűzanya,

Sérelem nélkül való anya,

Szűz virág szent anya,

Szeretetreméltó anya,

Csodálatos anya,

Jótanács anyja,

Teremtőnk anyja,

Nagyokosságú Szűz,

Tisztelendő,

Dicsérendő Szűz,

Nagyhatalmú Szűz,

Irgalmas Szűz,

Hűséges szűz,

Igazság tükre,

Bölcsességgel teljes Szűz,

Örömünk oka,

Szentlélek ajándéka,

Istentől megtisztelt Szűz,

Istennek szentelt Szűz,

Titkos értelmű rózsa,

Erős Szűz,

Isten szépséges teremtménye,

Isten szentélye,

Szövetség szent szekrénye,

Mennyország ajtaja,

Hajnali szép csillag,

Betegek gyógyítója,

Bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk!

Szomorúak vigasztalója,

Keresztények segítsége,

Angyalok királynéja,

Pátriárkák királynéja,

Apostolok királynéja,

Vértanúk királynéja,

Hitvallók királynéja,

Szüzek királynéja,

Minden szentek királynéja,

Áteredő bűn nélkül fogantatott királyné,

Mennyekbe felvett királyné,

Szentolvasó királynéja,

Béke királynéja,

Magyarok nagyasszonya,

Isten Báránya,Te elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!

Isten Báránya,Te elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk

Könyörögjünk. – Add, Uram, hogy mi, a Te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Mária dicsőséges közbenjárása által, a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja! Ne vesd meg könyörgésünket szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől mindenkor dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk és szószólónk! Engeszteld értünk Fiadat, ajánlj minket Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen. 

Mindenszentek litániája

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mennyei Atyaisten, – Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen!

Szentháromság egy Isten,

Szentséges Szűz Mária, – Könyörögj érettünk!

Istennek szent Anyja,

Szüzek szent Szüze,

Szent Mihály, Gábor és Ráfáel főangyalok, – Könyörögjetek érettünk!

Mindnyájan szent angyalok,

Szent József, – Könyörögj érettünk!

Keresztelő Szent János,

Szent Péter és Pál,

Mindnyájan szent apostolok,

Szent Mária Magdolna, – Könyörögj érettünk!

Szent István vértanú,

Szent Sebestyén vértanú,

Szent Gábor főangyal,

Szent György vértanú,

Szent Flórián,

Sziklahitű Szent László,

Lellisi Szent Kamill,

Szent Kristóf,

Szent Lőrinc vértanú

Boldog XI. Ince pápa,

Nagyboldogasszony,

Szent István Király,

Szent Máté apostol,

Szent Gellért vértanú,

Fogolykiváltó Madonna,

Szent Mihály főangyal,

Kapisztrán Szent János,

Szent Imre herceg,

Szent Márton püspök,

Szent Borbála,

Loretói Madonna,

Szent Ambrus,

Szent Jeromos,

Szent Ágoston,

Szent Atanáz,

Szent Benedek apát,

Szent Ferenc és Domonkos,

Aquinói Szent Tamás,

Árpádházi Szent Erzsébet,

Árpádházi Szent Margit,

Minden magyar szentek– Könyörögjetek érettünk!

Istennek minden szentjei,

Légy irgalmas, – Ments meg, Uram minket!

Minden gonosztól,

Minden bűntől,

Az ördög cseleitől,

Haragtól, gyűlölségtől, és minden gonosz akarattól,

Az örök haláltól,

Megtestesülésed által,

Születésed által,

Keresztséged és szent böjtölésed által,

Kereszted és kínszenvedésed által,

Halálod és temetésed által,

Szentséges feltámadásod által,

Csodálatos mennybemeneteled által,

A Szentlélek kiáradása által,

Dicsőséges eljöveteled által,

Hogy nekünk megbocsáss,– Kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy elménket mennyei kívánságokra felindítani méltóztassál,

Hogy a magunk, testvéreink, rokonaink és jótevőink lelkét az örök kárhozattól megmenteni méltóztassál,

Hogy a megholt híveknek örök nyugodalmat adni méltóztassál,

Hogy a világot ragálytól, éhségtől, és háborútól megőrizni méltóztassál,

Hogy minden népnek békességet és igaz egyetértést adni méltóztassál,

Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!

Könyörögjünk. Istenünk, te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket. Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt szeretetednek szolgálatára. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Engesztelő imádság, káromkodásokért és istentelen beszédekért

Áldott legyen az Isten.

Áldott legyen az Ő szent neve.

Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember.

Áldott legyen Jézus Szent neve.

Áldott legyen szentséges Szíve.

Áldott legyen az Ő drágalátos szent Vére.

Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

Áldott legyen a Vigasztaló Szentlélek.

Áldott legyen Isten fölséges Anyja, Mária.

Áldott legyen az ő szent és szeplőtelen fogantatása.

Áldott legyen a Szűz és Anya neve: Mária.

Áldott legyen az ő dicsőséges mennybevétele.

Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese.

Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Keresztutak

Keresztút a Biblia szavaival

- Keresztvetés

- Ének: Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad, Jézus veled járjuk. Kérünk, mélyen belevéssed szíveinkbe szenvedésed.

- Pap: Uram Jézus Krisztus! Szeretlek Téged, s ezért osztozni akarok Veled mindenben! Szolgáljon ez a keresztút szeretetünk kinyilvánítására, bűneink engesztelésére és arra, hogy Hozzád egyre inkább hasonlóvá váljunk!

I. Jézust halálra ítélik.

Ének: Áll a gyilkos, nagy ítélet, rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem néked.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. (térdet hajtunk) Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Így szóltak maguk közt az istentelenek: „Támadjunk az igazra, mert ellene van a mi tetteinknek. Azt mondja, nála van az Isten ismerete, Isten Fiának mondja magát. Lássuk hát, igazak-e beszédei? S ha valóban Isten Fia, szabadítsa ki magát a kezünkből! Azért adjuk őt csúfos halálra!” (Csönd)

Pap:    Saját Fiának nem kegyelmezett az Isten. Hívek: De értünk mindnyájunkért kínhalálra adta.

Pap:    Föláldoztatott, mert ő maga akarta. Hívek: És nem nyitja szóra ajkát.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek: Könyörülj rajtunk!

II. Jézus magára veszi a keresztet.

Ének: Itt van már a kereszt fája, hurcolnod kell Golgotára, Uram, én meg, puhán restül vonakodom a kereszttül.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Üdvözlégy, Királyunk, ki egyedül voltál könyörületes tévelygéseink iránt, s az Atyának engedelmeskedve engeded magad hurcolni, mint szelíd bárány a leöletésre! Tiéd a glória, tiéd a győzelem, tiéd a tisztelet koronája! (Csönd).

Pap:    Rátette az Úr mindannyiunk gonoszságát. Hívek: A nép bűnei miatt verte meg őt az Isten.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:   Könyörülj rajtunk!

III. Jézus először esik el a kereszttel.

Ének: Botlik, roskad szegény tested, nem bírja a nagy keresztet. Földre sújtód, jaj! én voltam, ki oly sokszor elbotoltam.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap     Megalázta magát Urunk Jézus Krisztus, megalázta a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Isten fölmagasztalta Őt, s olyan Nevet adott neki, mely fölötte van minden névnek. (Csend).

Pap:    Betegségeinket Ő viselte. Hívek: És fájdalmainkat Ő hordozta.

Pap:    Megsebesítették a mi gonoszságaink miatt. Hívek: Összetöretett a mi bűneink miatt.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek: Könyörülj rajtunk!

IV. Jézus Édesanyjával találkozik.

Ének: Ó jaj, látod jönni szemben Édesanyád, gyötrelemben. Ó csak én is véle járnék Krisztus után, mint az árnyék.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Ó, ti mindannyian, akik átmentek az úton, nézzetek ide, és lássátok: van-e még olyan fájdalom, mint az én fájdalmam? Ezért sírok én, s szememből patakként ömlenek a könnyek, mert távol van tőlem a vigasztaló. (Csönd.)

Pap:    Ó Mária, mint a tenger, nagy a te fájdalmad!

Hívek: Ki ne szánakozzék tehát Rajtad?

Pap:    Lelkedet a fájdalomnak tőre járta át. Hívek: Hogy feltáruljanak sok szívnek gondolatai.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek: Könyörülj rajtunk!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban.

Ének: Vinni terhed segítségül, itt van Simon Cirenébül. Bárcsak én is, bűnös lélek, keresztemmel követnélek!

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Nekünk pedig Urunk Jézus Krisztus keresztjében kell dicsekednünk: Benne van üdvösségünk, életünk és föltámadásunk, Általa nyertünk megváltást, általa lettünk szabadok. (Csönd.)

Pap:    Távol legyen tőlem, hogy másban dicsekedjem, mint az Úr Krisztus keresztjében. Hívek: Általa a világ nekem megfeszíttetett, s én is a világnak.

Pap:    Legnemesebb minden fák közt, szent Keresztfa, áldalak. Hívek: Erdő egy sem teremett ilyet, ily gyümölccsel gazdagot.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

Ének: Jámbor asszony siet hozzád, kendőjével törli orcád. Vajon hát én, kőszívemmel, mennyi könnyet törültem fel?

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Íme, láttuk Őt, s nem volt ékessége, sem szépsége, lenézett volt, és megvetett a férfiak között. A fájdalmak férfia, aki megismerte a gyöngeséget. Arca mintegy elrejtve, s így nem vettük semmibe. Orcája dicsőség nélkül való, pedig mi az Ő sajgó sebei által gyógyulunk meg. (Csönd.)

Pap:    Téríts Magadhoz minket, Urunk, Istenünk! Hívek: Mutasd meg nekünk Arcodat, és mi megszabadulunk.

Pap:    Ne fordítsd el Arcodat tőlünk! Hívek: Ne hagyd el haragodban szolgáidat!

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek: Könyörülj rajtunk!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel.

Ének: Földre roskadsz másodízben, értem tűrő kegyes Isten. Hát én hányszor tántorultam! Bűneimbe visszahulltam!

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent Kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Az istentelenek kezébe adtak engem, a gonoszok közé löktek engem, nem kegyelmeztek életemnek. Összeszövetkeztek ellenem az erősek, s mint az óriások álltak szembe velem, szörnyű szemekkel rámmeredtek, kegyetlen ütésekkel ütve összetörtek engem. (Csönd.)

Pap:    Féreg vagyok már, nem is ember. Hívek: Meggyalázott az emberek között, a nép megvetettje.

Pap:    Rám nézve csak kigúnyolnak engem. Hívek: Ajkukat biggyesztik, és fejüket ingatják.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

VIII. Jézus vigasztalja siránkozó asszonyokat.

Ének: Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe. Jaj, rám is szól, ami rátok: „Magatokat sirassátok!”

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent Kereszted által megváltottad a világot.

Pap     Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatok és fiaitok miatt. Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa a száraznak? (Csönd.)

Pap:    Lehullott fejünknek ékes koronája. Hívek: Jaj nekünk, mert vétkeztünk az Úr ellen!

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.

Ének: A keresztnek szörnyű terhe harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet, hogy a bűnből talpra keljek.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Én nemzetem! Mit tettem én ellened? Vagy mivel szomorítottalak meg téged? Felelj nékem! Én kivezettelek téged Egyiptom földjéről, te kivezetsz engem a keresztre feszítés helyére. Én mannával tápláltalak téged a pusztában negyven napon át, s te ütésekkel viszonzod jóvoltomat? Én királyi jogart adtam neked, te pedig fejemre töviskoronát teszel? Mit kellett volna még tennem neked, amit meg nem tettem?! (Csönd.)

Pap:    Úgy viszik, mint a leölésre szánt juhot. Hívek: S mint a bárány, elnémul nyírója előtt.

Pap:    Halálra adta életét. Hívek: Hogy életre keltse népét.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

X. Jézust megfosztják ruháitól.

Ének: Megcsúfoltak ruha nélkül, borzad szájad vad epétűl. Tisztes mérték, szent szemérem, Mindig, mindig maradj vélem!

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Én a szolgaság házából átvezettelek téged az ígéret földjére, és te Engem, az Atyától küldöttet, a kereszt helyére hurcolsz. Én az élet vizével itattalak téged, s te epével és esettel itatsz engem? Mit kellett volna még tennem veled, amit meg nem tettem?! (Csönd.)

Pap:    Elszáradt erőm, mint a cserép. Hívek: Nyelvem a torkomhoz tapadt.

Pap:    Italul epét adtak nekem. Hívek: Szomjúságomban ecettel itattak engem.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek: Könyörülj rajtunk!

XI. Jézus testét a keresztre szögezik.

Ének: Édes Jézus drága testét véres fára fölszögezték. Mi egyetlen boldogságunk, szent Keresztfa sírva áldunk.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Én fölmagasztaltalak téged nagy erővel, s te felmagasztaltál Engem a kereszt fájára. Én megnyitottam előtted a Vörös Tengert, s te lándzsával nyitottad meg oldalamat! Mit kellett volna még tennem veled, amit meg nem tettem?! (Csönd.)

Pap:    Ó, mik ezek a sebek a Te kezeidnek közepén? Hívek: Ezeket verték rám azok, akiket szerettem.

Pap:    Átszúrták kezemet és lábamat.

Hívek: És megszámlálták minden csontomat. Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

XII. Jézus meghal a kereszten.

Ének: Megváltásunk már betelve: Jézus lelkét kilehelte. Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. (Letérdelünk) Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Íme, mint hal meg az Igaz, és békében lesz az Ő emlékezete. (Csönd.)

Pap:    Krisztus engedelmes lett értünk a halálig. Hívek: Mégpedig a kereszthalálig.

Pap:    Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk! (Fölállunk)

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik.

Ének: Keresztfádról már levesznek, szent Szűz szívén pihen tested. Bár pihennél mindig nálam, tiszta szívem templomában.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    Kihez hasonlítsalak téged, Jeruzsálem leánya? Kivel tegyelek egyenlővé, Sionnak leánya? Miként a tenger, nagy a te fájdalmad. Ó, irgalmasság Édesanyja, tedd, hogy Veled együtt hordozzam Krisztus halálát, tégy szenvedésednek társává! (Csönd.)

Pap:    Általad üdvösséget merítünk, ó Szűz Mária

Hívek: Krisztusnak szent Sebeiből. Pap: Kegyes Jézus, add, hogy Édesanyádon keresztül eljuthassak

Hívek: a győzelem pálmájához. Pap: Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

XIV. Jézus holttestét sírba teszik.

Ének: Már a szent test sírba téve, újon metszett szirt ölébe. Onnan kél fel harmadnapra, Halált, pokolt letiporja.

Pap:    Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:    A sírba szállók közé számláltattam, olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, – de a holtak között szabad! (Csönd.)

Pap:    Az Én testem békességben nyugszik.

Hívek: Nem engeded, hogy a Te Szented romlást lásson. Pap: Kelj föl, Uram, és szabadíts meg engem!

Hívek: Válts meg engem az én bűneimből. Pap: Könyörülj rajtunk Urunk! Hívek:Könyörülj rajtunk!

Befejezés

Ének: Uram, hiszek és remélek, én szerelmem, neked élek. Szánom-bánom minden vétkem, légy az enyém egykor égben.

Pap:    Urunk Jézus Krisztus, szent Kereszted megmutatta nekünk, hogy aki szeret, annak nem is olyan nagy dolog a halál, Föltámadásod pedig, hogy nem a halálé az utolsó szó. Te azt mondtad nekünk,: aki nékem szolgál engem kövessen s ahol ahogy én vagyok ott esz az Én szolgám! Kérünk Téged, hogy szent Kereszted és Föltámadásod által ments meg és üdvözíts minket emberszerető jóságodban! Amen!

Egymondatos keresztút - írta: dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök

I. stáció. Pilátus halálra ítéli Jézust.

„Akkor kezükbe adta őt Pilátus, hogy megfeszítsék!” (Jn 19,16.)

Ártatlant ítéltek el! — cinikus vagy/és fanatikus tette.

II. Jézus vállára veszi a keresztet.

Krisztus Urunk „keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)

Aki a keresztet vállára vette, az előbb kiszolgáltatta önmagát.

III. Jézus először esik el a kereszttel.

„Betegségeinket ő hordozta, s fájdalmainkat ő viselte.” (Iz 53,4)

Az esendőségét elfogadó embert mond(hat)juk alázatosnak.

IV. Jézus Szent Anyjával találkozik.

„Ó mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.” (Stabat Máter)

Az anyák szenvedő szeretetébe költözik olykor az Isten.

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.

„Megállítottak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)

Erőszakot elkövetni a hatalom gyengeségének a jele; az erőszakot elviselni a hatalom erejének a jele.

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

„Követte őt a nép és az asszonyok sokasága.” (Lk 23,27)

Az embertelenséggel dacolni az emberiesség egyértelmű bizonyítéka.

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel.

„A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért törték össze.” (Iz 53, 5)

Akit a gyűlölet egyszer a földre taszított, azt tudja igazán a gyűlölet magától eltaszítani.

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.

Hozzájuk fordulván Jézus így szólt: Jeruzsálem leányai! Ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek miatt.” (Lk 23,28)

Csak a szeretetből fakadó sajnálkozás nem megalázó.

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.

„Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.” (Zsolt 21,16)

Aki tehetetlenségét elfogadja az még nem biztos, hogy beletörődött a tehetetlenségbe.

X. Jézust megfosztják ruháitól.

„Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” (Zsolt 21,19)

A lemeztelenített láttán a tiszta önmagát szégyelli, a tisztátalanból előtör a gyönyör.

XI. Jézus a keresztre szegezik.

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,24)

A közöny, a tudatlanság és az elvakultság — ez a három szeg elegendő ahhoz, hogy egy életet keresztre szögezzenek.

XII. Jézus meghal a kereszten.

„Jézus így szólt: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadta lelkét.” (Jn 19,30)

A halál egyetlen szó: MEGBOCSÁTOTTAM, amit elfogadni üdvösség, elutasítani kárhozat.

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről.

„Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit.” (Stabat Mater.)

A hűséges gyávaság nem tévesztendő össze a gyáva hűséggel.

XIV. stáció. Jézus testét a sírba teszik.

„Pénz adtak a katonáknak és azt mondták nekik: ’Mondjátok azt, tanítványai éjjel eljöttek, és ellopták őt, míg mi aludtunk’” (Mt 28,13)

Mindenkinek döntenie kell, hogy jól eszik, vagy jól alszik.

 

A fegyvernemi védőszentek

A fegyvernemi védőszentekkel kapcsolatos imák honlapunk ÜNNEPEK menüpontjában találhatók

 

GÖRÖG KATOLIKUS SZENT LITURGIA

Nép: Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentlélek országa most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

P: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram irgalmazz!

P: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram, irgalmazz!

P: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram, irgalmazz!

P: Istenszerető N. püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlőpapságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram Irgalmazz!

P: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram, irgalmazz!

P: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram, irgalmazz!

P: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram irgalmazz!

P: Hogy mentsen meg minket aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram irgalmazz!

P: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel

N: Uram, irgalmazz!

P: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

N: Néked, Uram!

P: Mert Téged illett minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

Vasárnapi antifónák:

Örvendezzetek az Úrnak, minden föld, mondjatok dicséretet az ő nevének; tegyétek dicsőségessé dicséretét! Az Istenszülő imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket!

Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket; derítse föl reánk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk.

Üdvözíts minket, Isten Fia, ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: Alleluja, alleluja, alleluja.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Istennek egyszülött Fia és Igéje, ki halhatatlan vagy, és a mi üdvösségünkért a szent Istenszülő s mindenkorszűz Máriától megtestesülni kegyeskedtél. Változatlanul emberré lettél, megfeszítettél, Krisztus Istenünk. Legyőzted halállal a halált, ki egyike vagy a Szentháromságnak, az Atyával és Szentlélekkel együtt dicsérendő, üdvözíts minket!

Hétköznapi antifonák:

Jó az Urat dicsérni, és énekeket mondani a te nevednek, ó Fölséges. Az Istenszülő imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket!

Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát. Szenteidnek imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Istennek egyszülött Fia és Igéje, ki halhatatlan vagy, és a mi üdvösségünkért a szent Istenszülő s mindenkorszűz Máriától megtestesülni kegyeskedtél. Változatlanul emberré lettél, megfeszítettél, Krisztus Istenünk. Legyőzted halállal a halált, ki egyike vagy a Szentháromságnak, az Atyával és Szentlélekkel együtt dicsérendő, üdvözíts minket!

Ünnepeken ünnepi antifonák

P: Bölcsesség Igazhívők!

Vasárnap:

P: Jertek, imádjuk Krisztust, és boruljunk le előtte!

Üdvözíts minket Isten Fia, ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked

Hétköznap:

Jertek, imádjuk Krisztust, és boruljunk le előtte!

P: Üdvözíts minket Isten Fia, ki szenteidben csodálatos vagy, énekelünk néked: Alleluja, alleluja, alleluja.

Tropár, konták: napi himnuszok.

P: Mert szent vagy te, mi Istenünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. (háromszor)

Figyelmezzünk! Békesség †mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen: zsoltárvers olvasmányok előtt.

P: Bölcsesség!
A felolvasó mondja a szakasz címét.

P: Figyelmezzünk!

A felolvasó olvassa az apostoli szakaszt.

P: Békesség † néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

N: Alleluja, alleluja, alleluja.

P: Békesség † néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

N: Alleluja, alleluja, alleluja.

P: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot. Szent N. evangéliumának olvasása.

N: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked.

P: Figyelmezzünk!

Evangélium után:

N: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked.

P: Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

N: Uram, irgalmazz!

P: Könyörülj rajtunk, Isten a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

N: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

N: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

P: Könyörögjünk még az itt jelenlévő, s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

N: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

P: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.Ámen.

N: Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak háromszorszent énekeket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot!

P: Szentséges főpásztorunk, N. római pápáról, istenszerető N. püspökünkről, az összes papságról s az egész egyházi rendről, ezen szent hajléknak boldog és örökemlékű alapítói és jótevőiről, és mindnyájatokról, igazhitű keresztények, emlékezzék meg az Úristen az ő országában, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N: Ámen.

N: Mert a mindenek királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja, alleluja.

P: A te egyszülött Fiadnak irgalma által, kivel áldott vagy legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N: Ámen

P: Békesség †mindnyájatoknak!

N: És a te lelkednek!

P: Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk!

Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

P: Az ajtókat, az ajtókat! Bölcsességben figyelmezzünk!

N: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében.

És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek. Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint. És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján; és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége.

És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.

Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és a jövendő örök életet. Ámen.

P: Álljunk illően, álljunk félelemmel, figyelmezzünk, hogy a szent áldozatot békességben fölajánljuk!

N: A békesség irgalmát, a dicséret áldozatát.

P: A mi Urunk, Jézus Krisztus malasztja, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közöltetése †legyen mindnyájatokkal!

N: És a te lelkeddel!

P: Emeljük föl szívünket!

N: Fölemeljük az Úrhoz!

P: Adjunk hálát az Úrnak!

N: Méltó és igazságos imádni az Atyát s a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

P: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván:

N: Szent, szent, szent a seregek ura, teljes az ég és a föld a te dicsőségeddel, hozsánna a magasságban. Áldott, ki az Úr nevében jő, hozsánna a magasságban!

P: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára.

N: Ámen.

Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

N: Ámen.

Tieidet a tieidből, néked ajánljuk fel mindnyájunkért és mindenekért.

N: Téged éneklünk, téged áldunk, néked hálát adunk, Urunk, és imádunk téged, Istenünk.

Kiváltképpen a legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső Királynénkért, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáért.

N: Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját, ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, valóságos Istenszülő, magasztalunk.

P: Az elsők között emlékezzél meg, Urunk, szentséges főpásztorunk, N, római pápáról és istenszerető N. püspökünkről, s tartsd meg őket szent egyházaidnak békességben, épségben, tisztességben, egészségben és hosszú életben, a te igazságod igéjének helyes hirdetésére!

N: És mindnyájunkról és mindenekről.

P: És add, hogy egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük és magasztaljuk a te legtisztesebb és fölséges nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

N: Ámen.

P: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

N: Uram, irgalmazz!

P: Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

N: Add meg, Uram!

P: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

N: Add meg, Uram!

P: Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességét kérjük az Úrtól!

N: Add meg, Uram!

P: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

N: Add meg, Uram!

P: A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked, Uram!

P: És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:

N: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy: szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

P: Békesség †mindnyájatoknak!

N: És a te lelkednek!

P: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

N: Néked, Uram!

P: A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N: Ámen.

P: Figyelmezzünk! Szentség a Szenteknek!

N: Egy a Szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.

Hiszem Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged:

Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására.

Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban és elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.

P: Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek!

N: Áldott, ki az Úr nevében. Isten, az Úr, ki megjelent nekünk.

Áldozási vers a napi előírás szerint.

Vasárnapi áldozási vers: Dicsérjétek Istent a mennyekben, dicsérjétek őt a magasságban. Alleluja, alleluja, alleluja.

A hívek áldozáshoz járulnak.

P: Üdvözítsd, Isten, a népedet, és áldd †meg örökségedet!

N: Sok esztendőre, Uram. Láttuk az igazi világosságot. Vettük a mennyei Szentlelket. Megtaláltuk az igaz hitet. Imádjuk az osztatlan Szentháromságot, mert ez üdvözített minket.

P: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, †most és mindenkor és örökkön-örökké!

N: Ámen.

N: Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljünk, Uram, a Te dicsőséged; mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent, égi titkaidban. Erősíts meg minket szentséged által, hogy egész nap elmélkedjünk igazságaid felett. Alleluja.

P: Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban, méltóan adjunk hálát az Úrnak!

N: Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked Uram!

Mert Te vagy a mi megszentelésünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

P: Békével távozzunk!

N: Az Úr nevében.

P: Könyörögjünk az Úrhoz!

N: Uram, irgalmazz!

P: Uram, ki megáldod a Téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és álld meg örökségedet. Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk. Ajándékozz békességet a te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától. És téged dicsőítünk, imádunk, s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N: Ámen.

N: Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. (háromszor)

P: Bölcsesség!

N: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét, sérülés nélkül szülted, valóságos Istenszülő, magasztalunk.

P: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

N: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.

N: Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Adj áldást, Uram!

P: Halottaiból feltámadt Krisztus igaz istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és mindenek fölött dicséretes apostoloknak, Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly főpüspökének, szent és isteni ihletettségű atyáinknak és minden szenteinek esedezései által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!

N: Ámen.

P: Az Úr áldása †reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N: Ámen.

Most bocsátod el Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te Üdvözítődet, kit rendeltél minden népek színe elé, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.

 

Vázlatos tematika a katonai ünnepek egyházi szolgálatára

Alapvető megjegyzések:

A szolgálatok az egyházi előírások szerinti ruhában történnek, de legalább stólában.

Az Egyház fegyvert soha nem áldott, és nem áld meg, csak a fegyvert viselőt!

Az áldások a vallásos ember számára erőt nyújtanak, de a vallását nem gyakorló számára is jelzik Isten oltalmát és segítségét. Az Egyház a tárgyakat „csak” megáldja,, mint az emberi élet eszközeit. A szertartásoknak mindig igazodniuk kell az adott ünnepség részvevőihez (vö.: Mt 7, 6), azaz, ha valaki valamire nincs fölkészülve, azt nem tudja átélni, de megérteni se.

Ökumenikus szertartás esetén nem kell mindenáron ragaszkodni semmilyen rituális formulához, de a szertartást végző pap Egyházunk szokása szerint imádkozik (keresztvetés, szenteltvízhintés stb.).Mindez nem része az előzetes egyeztetésnek.

A szertartás menete:

Keresztvetés

Rövid szentírási szakasz

Néhány perces magyarázat arról, ami történni fog

Miatyánk

Maga a liturgikus cselekedet

Könyörgés

Szenteltvízhintés és/vagy áldó mozdulat

Befejezésként lehetőség szerint áldás, utána Himnusz (Ragaszkodni kellene, hogy a Himnuszt énekeljük, különösen az egyházi szertartásokhoz kapcsolódva. Mivel mi ezt imának tekintjük, a szertartást végző, egyházi ruhában lévő pap összetett kézzel imádkozik.)

 

A Szentírás könyvei és rövidítésük

Az Ószövetség könyvei

Teremtés könyve (Ter)

Kivonulás könyve (Kiv)

Leviták könyve (Lev)

Számok könyve (Szám)

Második Törvénykönyv (MTörv)

Józsue könyve (Józs)

Bírák könyve (Bír)

Rút könyve (Rút)

Sámuel első könyve (1Sám)

Sámuel második könyve (2Sám)

Királyok első könyve (1Kir)

Királyok második könyve (2Kir)

Krónikák első könyve (1Krón)

Krónikák második könyve (2Krón)

Ezdrás könyve (Ezdr)

Nehemiás könyve (Neh)

Tóbiás könyve (Tób)

Judit könyve (Judit)

Eszter könyve (Eszt)

Jób könyve (Jób)

Zsoltárok könyve (Zsolt)

A Példabeszédek könyve  (Péld)

A Prédikátor könyve (Préd)

Az Énekek Éneke (Én)

A Bölcsesség könyve (Bölcs)

Jézus, Sirák fia (Sír)

Izajás könyve (Iz)

Jeremiás könyve (Jer)

Jeremiás siralmai (Siralm)

Báruk könyve (Bár)

Ezekiel jövendölése (Ez)

Dániel jövendölése (Dán)

Ózeás jövendölése (Óz)

Joel jövendölése (Jo)

Ámosz jövendölése (Ám)

Abdiás jövendölése (Abd)

Jónás jövendölése (Jón)

Mikeás jövendölése (Mik)

Náhum jövendölése (Náh)

Habakuk jövendölése (Hab)

Szofoniás jövendölése (Szof)

Aggeus jövendölése (Agg)

Zakariás jövendölése (Zak)

Malakiás jövendölése (Mal)

A Makkabeusok első könyve (1Makk)

A Makkabeusok második könyve (2Makk)

Az Újszövetség könyvei

Evangélium Máté szerint (Mt)

Evangélium Márk szerint (Mk)

Evangélium Lukács szerint (Lk)

Evangélium János szerint (Jn)

Az Apostolok Cselekedetei (ApCsel)

A Rómaiakhoz írt levél (Róm)

Első levél a korintusiaknak (1Kor)

Második levél a korintusiaknak (2Kor)

Levél a galatáknak (Gal)

Levél az efezusiaknak (Ef)

Levél a filippieknek (Fil)

Levél a kolosszeieknek (Kol)

Első levél a tesszalonikieknek (1Tessz)

Második levél a tesszalonikieknek (2Tessz)

Első levél Timóteusnak (1Tim)

Második levél Timóteusnak (2Tim)

Levél Títusznak (Tít)

Levél Filemonnak (Filem)

Levél a zsidóknak (Zsid)

Jakab levele (Jak)

Péter első levele (1Pét)

Péter második levele (2Pét)

János első levele (1Ján)

János második levele (2Ján)

János harmadik levele (3Ján)

Júdás levele (Júd)

János jelenései (Jel)

 

Típus: 
Könyvtár
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, március 18