Rádióműsor - 2015. április 8. - 106. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. április 8-ai műsor (106. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50594

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 106. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A keresztény házasok a házasságkötés szentségével készségesen és tisztelettel vállalják ezt az áldást, Krisztus kegyelmével, egész életre szólóan. Az egyház pedig ünnepélyesen elkötelezi magát, hogy gondját viseli a családnak - amely belőle születik, mint Isten ajándéka az egyház élete számára - jó és balsorsban egyaránt: az egyház és a család közötti kötelék szent és sérthetetlen.” – Ferenc pápa gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre, és kíván tartalmas perceket az Inter arma caritas mai adásában. 

Ebben többek között Bíró László püspök húsvéti gondolatait hallják, amelyet a házaspároknak, családoknak szánt elsősorban, majd pedig arra a lelkigyakorlatra, házasságerősítő találkozóra hívom önöket, amelyet a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat tartott Bíró László katolikus tábori püspök vezetésével.

 

Bár húsvét után vagyunk, úgy gondolom, hasznos gondolatokat lelünk Bíró László püspök húsvéti üdvözletéből, amelyet a családoknak írt illetve a házaspároknak, jegyeseknek, szerelmeseknek, a családokat szerető szerzetes és paptestvéreknek és mindenkinek aki a család és az élet mellett áll.

Krisztus feltámadt, alleluja!

Akik keresztre feszítették, a halálát akarták, de Ő győzött. Nem azokat győzte le, akik a halálát okozták, hanem magát a halált. Nem hadakozott hóhéraival, hanem kérte a mennyei Atyát: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” És az életet diadalra jutott a halál felett.

És mi hogyan próbáljuk a halál körülöttünk itt tomboló katonáit legyőzni?

Szinte naponként érkeznek hírek arról, hogy ártatlan emberek között bombát robbantottak, sokan meghaltak, megsebesültek. Sokszor maga a robbantó is meghal a helyszínen. Az ilyen esetek nyomán sok szenvedés, fájdalom támad, családok válnak csonka családdá. A szerencsétlen tettesek jutalma közmegvetés, elítélés, kitaszítás a társadalomból és az értelmetlen halál. Ha le akarjuk győzni a robbantókat, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Korunk nagy problémája, hogy egyre kevesebb gyermek születik, sokan mégis azért harcolnak – parlamentekben, kórházakban, orvosi laboratóriumokban, gyógyszergyárakban – hogy megakadályozható legyen az új élet foganása, hogy a még meg sem született gyermekeket akadálytalanul meg lehessen ölni, hogy a gyermek még kicsi korában veszítse el életadó képességét. Azok a politikusok, kutatók, orvosok és szociológusok, akik ezen fáradoznak, jutalmul pénzt kaphatnak, de a pénzen nem vásárolhatnak boldogan mosolygó gyerekeket, derűs családi otthont, reményteli jövőt. Ha le akarjuk győzni az élet ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Az élet megszületésének és a gyermek nevelkedésének természetes helye a család. Mégis hányan vannak – politikusok, jogászok, pszichológusok –, akik azon munkálkodnak, hogy a családokat rombolják, a családalapítást megnehezítsék és a meglévő családok életét megkeserítsék. Azt akarják bebizonyítani, hogy a család, amely évezredek óta az élet bölcsője, az ember boldogulásának biztos helye volt, mára elavult, alkalmatlan feladata betöltésére. Ezzel jóvátehetetlen károkat okoznak az egész társadalomnak, szolgálják a halál kultúráját. Ha le akarjuk győzni a család ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A házasság Isten csodálatos ajándéka az embernek. Mostanában egyre többen vannak, akik felesleges, az ember szabadságát gúzsba kötő intézménynek mondják, és azt hirdetik, hogy az ember csak magára gondoljon és addig éljen házasságban, ameddig ez jól esik neki. A felbomló házasságok nyomán sok szenvedés jár, a gyerekek elvesztik a biztos otthont, megrendül a családba, házasságba vetett hitük. A hamis próféták legtöbbször saját sikertelen házasságukra hivatkoznak. Azok, akik a házasság intézményét válságba juttatják, válságba sodorják a társadalmat, szolgálva a halál kultúráját. Ha le akarjuk győzni a házasság ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Köszönöm minden jó szándékú embernek mindazt, amit az életért, a családért, a házasságért tesz. A feltámadt Krisztus áldása legyen rajtuk, életükön, munkájukon!

Krisztus feltámadt, alleluja!

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat püspöke

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, az újabb részt a kötetből Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

Április.28.

Az első éjjel romantikusan telt el. 21 poloskát fogtam. De azért egész kiadósan aludtam az elmúlt napok fáradsága után. Csak mikor már nagyon sokat vakaróztam, gyújtottam meg a zseblámpát, és nyomtam el hívatlan vendégeimet. Ó, ha a nagyobb poloskákat is így el lehetne intézni. De hamar befejezném a háborút.
Délelőtt kisebb műtéteket végzett Kálmán. Mindegyikben segítettem. Már altatok is. Ha eljöttem a sebesültektől, figyeltem az össze-vissza parancsosztogatást. Figyeltem azt is, mi a hatása az emberekre. Látszik, hogy az eddigi nyugodt élet után hirtelen bekerülni a tüzérség karéjába, nem megy zökkenő nélkül. Nem is mehet, mert még az a biztonságérzés sincs meg az emberekben, amit a rendes védő vagy támadó fegyverek adnak. - Tulajdonképpen nyaralás az egész a bresztlitovszki kemény munka után. Mégis csupa remegés a tábor, csupa susogás. A fejek mindenütt összebújnak. De ahogy a közelükbe megy az ember, rögtön szétválnak és elhallgatnak. Csak mikor megismernek, hogy én vagyok, akkor vonnak be a beszélgetésbe. Hiszen tudják, hogy bennem aztán bízhatnak. Sőt, azt is jól tudják, hogy mindannak igazat adtam eddig is, akinél az igazság volt. Tekintet nélkül arra, hogy tábornok volt vagy zsidó munkaszolgálatos.
Hát ilyen bizalmas közlésekből látom, mennyire el vannak szánva az emberek arra, hogy megszökjenek.
Alig bírom lebeszélni őket, tudva, hogy agyonlövés lesz a vége. A nagykutyák, akik idejönnek hozzánk egy-egy pergőtűz után, nem hazaárulók, csak "idegsokkosok". De a kisember bezzeg rögtön megkapja a hadbírói végszót: hazaáruló. Ő nem lehet idegsokkos, ő nem borulhat ki magából, ő nem aggódhat úgy a családjáért, hogy félre tesz minden logikát, és bolondokat művel. Szerencse, hogy a doktoraink a legtöbb "idegsokkost" visszaküldik a vonalba. Csak a valóban beteget kezelik betegként. De azokat egyformán, tiszt vagy legénységi, mindegy.
Volt olyan is, aki át akart szökni a ruszkikhoz. Megmondtam neki, hogy még egy verebet sem lőttem a pisztolyommal, de ha ezt megteszi, és én észreveszem, én lövöm le. Mert vagy menjünk valamennyien, ennek lenne értelme, de sorokat bontani és gyengíteni, mikor nincs helyette más, az erkölcstelenség. Ha tudnám, hogy egyetlen nappal is meg tudnám rövidíteni a háborút azzal, hogy átmegyek, nem tartanám magamra érvényesnek az esküt. De csak együtt. Mindent azonos sorsközösségben.

 

Már több alkalommal beszámoltunk arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség összehívja a katona vagy a honvédséghez kötődő házaspárokat, családtagokat, hogy lelkigyakorlatot tartson számukra. Így történt ez két héttel ezelőtt is, amikor a család fontosságáról esett szó. Jó hangulatú, baráti körben cseréltek gondolatokat a házaspárok Bíró László katolikus tábori püspökkel, miközben a gyermekek szervezetten más programon vettek részt. Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Tudjuk azt, hogy az idei évet Ferenc pápa a szerzetesség évének hirdette meg és írt egy apostoli levelet minden megszentelt személyhez, a szerzeteseknek és az Istennek szentelt embernek. Látszólag ez nem nekünk szól, viszont olyan gondolatokat fogalmaz meg ebben levélben, ami azt hiszem mindnyájunknak szól.
A szerzetesség az micsoda, mi fán terem? Így mondja II. János Pál pápa: Szerzetes az, aki a szentlélek hívását követve arra vállalkozik, hogy megkereszteltségének tényét radikálisan élje meg szentháromságos dimenzióban. Ez katolikus távlatban a szerzetesség. Tehát arról van szó, hogy a szerzetes az, aki nem akarja megszelídíteni az evangéliumot, hanem próbálja a maga radikalitásával normálisan élni egy szentháromságos dimenzióban, közösségi dimenzióban, és a végső célra figyelve. Ez a szerzetes. Tulajdonképpen azt teszi a szerzetes, amit mindenkinek tennie kellene, komoly, elkötelezett életet élni. Ez az a közös nevező, ami miatt merem elővenni ezt a levelet, amelyet a Szentatya a szerzeteseknek írt és azt gondolom, hogy sok minden nekünk is használható gondolat található benne. 
Ennek a levélnek az első egységében azt mondja el, hogy mi a célja az Istennek szenteltek évének. A második részében azt fogalmazza meg, hogy milyen elvárásai vannak az Istennek szenteltek évében a pápának. Azt mondja, hogy a célt tekintve hármas feladatunk van, hálával tekinteni a múltra, szenvedélyesen élni a jelent és reménykedve átölelni a jövőt. Ezt a hármas tagozódást Ferenc pápa II. János Pál pápától veszi át, aki az új évezredes meghirdető levelében ugyanezt a gondolatot mondja ki: hálával a múlt felé tekinteni; szenvedélyesen élni a jelent; reménnyel átölelni a jövőt. 
Mit jelent az, hogy hálával tekinteni a múltra? Családra alkalmazva mondom, hogy hálával kell tekinteni mindenkine a saját családja múltjára. Minden családnak múltja van. Annyi a különbség, hogy van akinek van hozzá kutyabőrje, van akinek nincsen. Általában nincsen. Szegény embernek nincsen kutyabőr a családfájánál, de az is anyától született. Tehát mindegyiknek van múltja s abban hithetünk mindannyian, hogy a múltunk kezdeténél ott van az Isten. 
Mit ad az, ha a múltban keresgélünk? A múltban keresgélni az nem nosztalgiázás, nem is régészeti kutatás – mondja a pápa, hanem a múltunknak a fölidézése az identitás, a valahová tartozás. Így mondja a Szentatya: Történelmünk elmesélése elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy önazonosságunk élő maradjon és a család egységét, illetve a tagok közösséghez való tartozásának érzését megerősítsük. Beszéltünk erről azt gondolom az internacionálét idézve, ahol énekeltették velünk, hogy a múltat végleg el kell törölni. Szóval a gyökértelenség az program volt, ezt nevezték internacionálénak. Kit-kit el kell szakítani a saját gyökerétől és egy nagy internacionalista tudatot kell kialakítani. Nem lett belőle persze semmi se, de a gyökértelenség, az identitásvesztés megvalósult egész Európában. Egy szétesettség, az egységnek a hiánya az megvalósult. 
Ezt is idéztem múlt alkalommal, de hadd idézzem újra, amit egyik magyar kortárs írónk mondd. Az ember három síkon épül: a múltjából, a rációból és a misztikából. Ez a három sík. A mi nemzedékünknél a múltat össze kellett törni – ezért volt a bölcsőde -, hogy elszakítsák a nemzeti, családi, vallási múlttól a gyermekeket. A misztikát nevetségessé tették ezzel a hazug szlogennel „hit és tudomány”. A ráció maradt egyedül. Ezért mondja az író, hogy a mai ember annyira racionalista lett, hogy az már irracionális. Ez az ezoterika. Erre mondja ő azt, hogy ezoterika után futó ember az olyan, mint a gazdáját kereső kutya, aki szaglászik a levegőben. Ez a mi generációnk.

 

Köszönöm, hogy velünk voltak, megtiszteltek figyelmükkel. Ferenc pápa gondolataival kezdtem a mai adásunkat, így azzal is zárom, amelyeket a gyermekekkel, a gyermekneveléssel kapcsolatosan fogalmazott meg. Köszönöm a figyelmüket, elköszön a szerkesztő, Fodor Endre.

„Az otthonhoz tartozás csak akkor alakul ki, ha szeretettel, gyengédséggel bánunk a gyerekekkel, ha kézen fogjuk őket, ha meghallgatjuk őket, ha játszunk velük, ha mindig megadjuk nekik – életkoruknak megfelelően – azt, ami fejlődésükhöz szükséges. Főképp, ha teret adunk nekik, hogy szabadon elmondhassák véleményüket. Ha nem játszol gyermekeiddel, megfosztod őket az ingyenesség dimenziójától. Ha nem adsz teret nekik, hogy elmondhassák, mit éreznek és gondolnak, ha nem engeded meg nekik még azt is, hogy szabadnak érezve magukat vitatkozhassanak veled, akkor nem hagyod fejlődni őket.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, április 8