Önuralom

Önuralom

Latinul dominatio sui

Erkölcsi cselekedet, amellyel az ember úrrá lesz ösztönös, érzelmi vagy kísértő indítások fölött, és tétlen marad, vagy meggondoltan, helyesen cselekszik.

Az önuralom erény, mely képessé tesz arra, hogy az akarat az értelem által jónak látott módon uralja az ember képességeit, hajlamait, tetteit. Ellentétes víciuma a féktelenség.

A Szentírásban a bölcsességi könyvek intelmei nagyrészt az önuralom megszerzését célozzák: „Jó, ha az ifjú ifjúságának kezdetétől viseli az igát .... porba teszi a száját...” (Siral 3,27). Az önuralom a bűn, illetve a bűnre vezető alkalom elkerülésével az Isten előtti meghajlás első lépcsőfoka. Eszköze az iga, mely az Isten kegyelme és parancsa által megvilágított értelem határai közé szelídíti az energiákat (vö. Zsolt 31,9-12). Jézus Krisztus „édes és könnyű” igája az istenszeretetben megtalált önurslom nyugalmát adja (Evangélium Máté szerint 11,29-ben „Vegyétek magatokra az én igámat ... és nyugalmat találtok lelketeknek”).

Az önuralom nélkülözhetetlen a közösségi életben, a figyelmességben és alkalmazkodásban, de az egyén testi-lelki fejlődésében is, így a tanulás, sport, munka, a kihívásoknak való megfelelés, lelki élet ter-én. Megmutatkozik a személy egész magatartásában (tükrözi az emberi méltóságot), főként a beszédben (egyszerű, szabatos fogalmazás, minden feleslegesség, eredetieskedés, gesztikulálás, közbeszólás, hatásvadász fordulat, ízléstelenség kerülése stb.), a kíváncsiság, az indulatok (főként a harag) és az érzelmek fékezésében. Az önuralom nem azonos a közömbösséggel, de bizonyos távolságtartással jár: semminek sem tulajdonít nagyobb jelentőséget, mint ami a valós értékrendből következik. Az önuralom gyümölcse az objektivitás, kiegyensúlyozottság, türelem, kitartás, állhatatosság és erősség. Fejleszti az akaratot és az ész megismerő képességét, nélküle nincs teljesítőképesség.

Az önuralom azonban elsősorban és legfőképpen a személy igazi szabadságának alapja, ezért megszerzése tudatos munkát igényel. A lélek önmaga fölötti uralmának föltétele a megkülönböztetés képessége, mely meg tudja válogatni, hogy a lélek mivel kerül kapcsolatba, mit fogad önmagába. Az ember belső világának táplálása ugyanis legalább akkora megfontoltságot és rendet igényel, mint a testé.

Az önuralom alakításában nagy szerepe van a családnak, hiszen az önuralom megszerzésének leghatásosabb motívuma a szeretet. Amikor a kisgyermek igyekszik „jó lenni”, hogy örömet szerezzen szüleinek, valójában az önuralom felé teszi első lépéseit. Természetesen nagy a szülők felelőssége abban, hogy az önuralom valóban az értelmesen élt élet velejárójaként alakuljon a gyermekben, s ne csupán a szülő kényelmi szempontjait szolgálja (a „fegyelmezett” gyermekkel nincs gond). A legjobb nevelő itt is a példa. A család rendszeres és rendezett élete, a közös imádságok, étkezések, programok ritmusa, a felnőttek egymás iránti figyelmessége és szelídsége a legjobb munkálója az önuralomnak gyermek- és kamaszkorban egyaránt.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
péntek, 2015, április 17