Rádióműsor - 2015. április 15. - 107. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. április 15-ei műsor (107. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50595

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 107. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” – A rómaiaknak írt levél egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• A mai adásban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait, amelyet azon házaspároknak mondott el, akik korábban már részt vettek a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat családerősítő hétvégéjén illetve lelkigyakorlatán. 
• A Zalavári Gyermektábort ismét megrendezi ebben az esztendőben is a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat, amelyre várják a honvédségi dolgozók gyermekeit. A részletekről Berta Tibor ezredest, általános helynököt hallják majd. 

 

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják, amit azon a találkozón mondott el, amelyet katonacsaládoknak, házaspároknak tartott, illetve azoknak a házaspároknak, akik korábban részt vettek a családerősítő hétvégén illetve lelkigyakorlaton.

- Az idei évet Ferenc pápa a szerzetesség évének hirdette meg és írt egy apostoli levelet minden megszentelt személyhez. Ennek a levélnek az első egységében azt mondja el, hogy mi a célja az Istennek szenteltek évének. A második részében azt fogalmazza meg, hogy milyen elvárásai vannak az Istennek szenteltek évében a pápának. Azt mondja, hogy a célt tekintve hármas feladatunk van, hálával tekinteni a múltra, szenvedélyesen élni a jelent és reménykedve átölelni a jövőt. Ezt a hármas tagozódást Ferenc pápa II. János Pál pápától veszi át, aki a Novo Millennio Ineunte-ben, tehát az új évezredet meghirdető levelében ugyanezt a gondolatot mondja ki: hálával a múlt felé tekinteni; szenvedélyesen élni a jelent; reménnyel átölelni a jövőt. 
Ha még vannak öregjeitek, akkor tessék szíves beszélni róluk, tessék szíves elővenni a fényképeket, elmondani öregjeink dolgait. Egy velem korabeli hölgy elindult felkutatni az őseit, mivel nem sokat tudott róluk. Nagyon érdekesen jött vissza erről a körútról, ha jól emlékszem jegyzők voltak az ősei. Elment kutatni abba a faluba ahol éltek és rá kellett jönnie, hogy az egyik öngyilkos lett, a másik nőcsábász volt, szóval nem hallott szépeket az őseiről. Ez lehangolta a hölgyet, de ők is hozzá, a múltjához tartoztak. Akárki akármi is volt, akár a múltunkban elesett ember is arra a felelősségre hív bennünket, hogy mindegyikünk egy láncszem, de a saját identitásunkhoz a múltunk hozzátartozik. Egy párszor megadatott, hogy kint lehettem Amerikában és találkozhattam amerikai magyarokkal. Volt köztük olyan, aki már nem tudott magyarul sem, de az tudta, hogy Bácskából származik. Legalább ennyit tudott, és ezt angolul elmondta, hogy ő bácskai magyar. 
Így mondja tovább a Szentatya: Identitást és egységet ad a családnak, hogyha a saját múltját fölgöngyölíti. Szép ez a hagyomány. Nekem ritkán van ilyenre lehetőségem, de azért el tudok menni néha ünnepelni egy aranylakodalmat vagy egy születésnapot. Nemrégiben egy családnál miséztem egy születésnapon, ahol a 90 éves nagypapát ünnepelték. Fölvidékről menekítették a famíliát Magyarországra és most Budapesten élnek. Összegyűjtöttek fényképeket és levetítettek egy kisfilmet a család múltjáról. Teljes áhítattal nézte a család apraja-nagyja. Látszott, hogy a család hogyan tisztul. Nem öncélú régészeti feltárásról van szó, de nem is haszontalan nosztalgiázásról, hanem inkább a letűnt nemzedékek útjának nyomon követéséről: felfedezzük benne az ihlető szikrát, az alapítóktól és az első közösségektől kezdve az elődeinket mozgató eszményeket, terveket, értékeket. Ez a mondata tetszik nekem leginkább a Szentatyának. Azt mondja, hogy azért kell a múltba visszatekinteni, hogy identitásunk, egységünk legyen, és hogy megtaláljuk azokat az ihlető szikrákat, amelyek öregjeinket mozgatták. 
Anyai nagyapám kint volt négy évig Szibériában és egyik dédunokájához került az ő naplója, amit a fogságban írt az 1911-es háborúban. Az unokák fölfedeztek benne egy imádságot, amit öregapám minden nap elmondott négy évig kint a fogságban. Megszületett 1914-ben a kislánya, akit akkor még valószínűleg ő nem látott, mert katona volt. 1918-ban jött haza és 1920-ban eltemette kislányát. Végigimádkozta kint Szibériában ezt a négy évet. Nagyon szép imádság, éppen tegnap adta ide az unokaöcsém. Fóliába tettem már és úgy adtam oda az imaszöveget, amit mindnyájan elkezdtünk imádkozni. Továbbadjuk egymásnak ezt az ereklyét, az öcskösöm is adja majd az ő lányainak. A gyerekeknek visszatérés ez Istenhez is. Ez a múltba tekintés, megtalálni azt a szikrát, ami őt mozgatta. A gyerekek ráéreztek erre a szikrára ebben a kis relikviában, ebben a kis imaszövegben. A nagypapa úgy látszik imádkozott minden nap. Ez az értéke a múltba tekintésnek. Megtalálni az ihlető szikrát, azokat az eszméket, amelyek mozgatták őket. Tudjátok, hogy van egy szerelmes hittan csoportom és egyik alkalommal ezt a kérdést tettem föl a szerelmespároknak: Mit viszel bele a fölmenőidtől a házasságotokba? Mit szeretnél belevinni? Meglepett, hogy ezek a mostani huszonéves fiatalok miről beszéltek. A nagypapáról meg a nagymamáról, akiket kiforgattak a vagyonukból, akiket kitelepítettek, és ennek ellenére hogyan szeretik egymást a mai napig. Meg tudták tartani kettejük egységét, hűségét Istenhez és egymáshoz is ebben a kegyetlen időszakban, amit a Rákosi rendszer produkált. Olyan megható volt, mert ebből a generációból sokan már nem is találkoztak velük. Észrevenni az ihlető szikrát, a mozgató eszményeket. 
Annak tudatosítására is jó ez a visszatekintés, hogy mekkora kreativitást szabadított fel ez a múlt az emberekben. Milyen kreativitás jött elő belőlük? A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban vannak kiállítva olyan tárgyak, amelyeket kint a háborúban, vagy fogságban faragtak a katonák. Kreativitást hozott elő ez a nyomor belőlük. Sok szépet gyártottak türelemmel ezek a katonák. Mekkora kreativitást szabadított fel, milyen nehézségekbe ütközött és ezeket a nehézségeket miként oldották meg? Felfedezhetjük azt is, amikor az emberi gyengeségből inkoherensek voltunk, mi több, talán még a karizma valamely lényegi szempontjáról is elfeledkeztünk. Ne szégyelljük, ha tudjuk, hogy öregeink inkoherensek voltak, abból is lehet tanulni. Elbeszélni saját történelmünket, nem más, mint dicséretet és köszönetet mondani Istennek minden adományáért. Ha végiggondoljuk így őseink múltját, akkor óhatatlanul fölelevenedik bennünk a hálaadás. – mondja a Szentatya. Továbbá azt mondja, ha kutakodunk eleink dolgaiban, akkor fölismerhetjük múltjukban a Szentléleknek az ihlető jelenlétét, azt, hogy a jó Isten működött az ő életükben. Az Isten mindig ugyanaz, mindig működik az életünkben. Erre is hívhat az ilyen múltba való keresés. 

 

A Katolikus Tábori Püspökség, a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat idén is megszervezi, hosszú évek hagyományát követve a Zalavári Gyermektábort, ahol a Magyar Honvédség dolgozóinak gyermekei pihenhetnek. A tábor történetéről, az idei tervezett programról Berta Tibor ezredes, általános helynök beszél. 

- Nagyon régen szerettük volna ezt, de aztán nem volt erre lehetőség, meg talán kapacitás sem, mármint ahhoz képest régen, hogy a Katolikus Tábori Püspökség illetve a Tábori Lelkészi Szolgálat 1994-ben megalakult. Aztán az idők folyamán eljutottunk oda, hogy ezt el kell kezdeni a vakmerők bátorságával, hogy így mondjam. Három tábori lelkész kezdte el a tábor szervezését, Takács Tamás, Dr. Hankovszky Béla és jómagam, illetve próbáltunk magunk mellé állítani olyan katonákat, honvéd tisztjelölteket abban az időben, 12 évvel ezelőtt, akik úgy gondolták alkalmasak leszünk arra, hogy egy pár tucat gyermeket elvigyünk a Kis-Balaton mellé, Zalavárra.
Én azt gondolom, a táboroknak az egyik legjellemzőbb dolga az, amit meg is szoktunk írni a szülőknek, hogy a mi táborunk nem fegyelmező tábor. Nem arról szól a történet, hogy a gyerekeket állandóan rendre utasítjuk. Nem történt még olyan, amit nagy fenyegetőzve szoktunk írni, - persze nem fenyegetés valójában -, hogyha valaki nem tud beilleszkedni a tábor rendjébe, akkor megbeszéljük a szülőkkel és hazaviszik a gyereket. Ilyen nem történt még soha az életben. Megpróbáljuk őket úgy fogadni, hogy egy olyan környezetet, hangulatot teremtsünk, ahol ők jól érzik magukat. Mindebben benne van az, hogy nincsen televízió és kérjük arra a szülőket, hogyha lehet, ne adjanak mobiltelefont a gyereknek vagy, ha adnak, akkor mi azt beszedjük a tábor elején, hogy azzal ne legyen gond és probléma a tábori ideje alatt, így nincsen internet sem. Nem azt mondom, hogy nomád ez a tábor, merthogy minden fölszerelésünk megvan és lehetne televíziót is nézni minden bizonnyal, de úgy gondolom, hogy egy nyári júliusban sokkal jobb programokat tudunk összeállítani, mint a média vagy akár a számítógépen elérhető internet kínál. 
Mindig úgy hirdetjük meg ezt 12. éve, hogy 11 éves kortól várjuk a gyermekeket 16 éves korig. Egyetlen egyszer, 2 évvel ezelőtt volt egy úgynevezett retro táborunk is, amikor huszonvalahány olyan gyerek jött el, akik annak idején részt vettek a táborban. Ők már jóval túl vannak a 20. évükön, van, aki már dolgozik is közülük, de a legtöbben még tanulnak. Tervezünk majd minden harmadik, negyedik esztendőben olyan tábort amikor, visszavárjuk azokat, akik elmúltak 17 évesek, vagyis kiöregedtek ebből a táborból, de talán szeretnének visszajönni. Az első retro tábor igazolta azt, hogy van ennek értelme. Nagyon aranyosak voltak ezek a huszonvalahány éves fiatalok, akik bejöttek a táborba és azonnal leadták a mobiltelefonjukat, pedig mondtuk, hogy nem kell, maradjon nyugodtan náluk. A mobiltelefon egyébként nem azért nem lehet a gyereknél, merthogy ellenezzük a mobiltelefon használatot, hanem egyszerűen ne vesszen el és ne szenvedjen kárt mondjuk egy barlangászás, balatoni strandolás vagy bármilyen kirándulás során. 

 

Múltidéző Kalendárium

1241. április 11-én volt a Muhi csata első napja, Rogerius feljegyzése alapján, míg az ellenséggel szemben a döntő csata küszöbén sem szűnt meg az egyenetlenség és a háborgás a király ellen.
1815. április 12-én született Rómer Flóris bencés szerzetes, régész, művészettörténész, nagyváradi kanonok, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1848-as szabadságharc alatt, utász közlegényként, majd bátor tetteinek elismeréseképpen előrehaladva a ranglétrán, honvédtisztként majd végül századosként harcolt. Ott volt a váci ütközetben valamint Buda visszafoglalásánál is 1849. május 21-én. A szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. Az ellene felhozott fővádpont nevének magyarosítása valamint a harcra buzdítás volt. Bécsben, Olmützben, Brünnben és Jozefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésére szentelte, majd 1854-ben közkegyelemmel szabadult.
1849. április 14-én volt a debreceni országgyűlésben a Habsburg-ház trónfosztása, Kossuth kormányzóelnökké választása.
1881. április 10-én halt meg Ihász Dániel honvédezredes, az olaszországi magyar légió parancsnoka, az olasz hadsereg ezredese. 
1912. április 14-én született Király Béla vezérezredes, hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A hadiakadémia elvégzése után, 1942-től 1944-ig a keleti fronton harcolt. 1950-től alapító parancsnoka volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődjének. 1951-ben halálra ítélték, de 1956-ban szabadult. Csatlakozott a Nagy Imre kormányhoz. A forradalom alatt több fontos tisztséget töltött be, majd a nemzetőrség parancsnoka volt. A forradalom leverése után az Egyesült Államokba emigrált, ahol hadtörténészként tevékenykedett. 1990-től vezérezredes, 1990-1994 között országgyűlési képviselő. 
1942. április 11-én kezdődött el a II. magyar hadsereg kiszállítása a keleti frontra.
2010. április 10-én Szmolenszk mellett lezuhant a lengyel kormány repülőgépe, amely a Katinyi megemlékezésre indult. A katasztrófában életét vesztette a lengyel politikai elit számos tagja. 

A Kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze. 

 

A szerkesztő, Fodor Endre köszöni meg figyelmüket, további kellemes rádiózást, tartalmas időtöltést kívánok valamennyiüknek. 

„Noha nem láttátok, mégis szeretitek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, április 15