Rádióműsor - 2015. április 22. - 108. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2015. április 22-ei műsor (108. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50596

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 108. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ne vitatkozzál az emberi mértéket meghaladó dolgokról és Istennek titkos ítéleteiről, hogy az egyik ember miért marad magára, a másik miért részesül akkora kegyelemben, az egyikre miért szakad annyi szenvedés, a másiknak miért van része oly nagy megbecsülésben. Ezek a kérdések minden emberi meggondoláson túl vannak, s az Isten ítéletének kinyomozására kevés minden okoskodás vagy vita. Amikor tehát ezeket fölveti benned az ellenség, vagy akár könnyű elméjű emberek, mondd azt a prófétával: Igaz vagy Uram, és igazságos a te ítéleted.” – Kempis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Az Inter arma caritas mai adásában hallják majd Bíró László katolikus tábori püspököt.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• A Múltidézőben egykori hősökre, jelentős eseményekre emlékezünk.

 

Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Amit tehetünk ebben az évben, az az, hogy éljünk szenvedéllyel a jelenben. Konkrétan megfogalmazza a Szentatya: Vajon a szeretetünk elsődlegesen és kizárólag valóban Jézusra irányul-e? Tehát ki irányítja az életünket? Tudjátok, ez nagyon fontos lenne, hogy legyünk koherensek és ahhoz merjünk Jézus mellett dönteni. Azt gondolom, hogy a legtöbbünk van már olyan vén és rálátunk annyira már a nagybetűs életre, hogy tudjuk: az ideológiák megjelennek, sziporkáznak és eltűnnek, Krisztus pedig marad. A kérdés, hogy kit követek?
A jó Isten megadta, hogy most itt beszélhetek nektek. Akármilyen közegben is beszél az ember, azért az a más levegő, amit a kereszténység jelent, a gondolkodó embert megérinti és érzi azt, hogy van ennek ereje. Azokba a körökbe ahova tartozhatunk, akár a munkahelyen is, merjünk önmagunk lenni. Nem beszélni kell, hanem élni következetesen, koherens módon, ahogy a pápa mondja. 
Mennyire figyelek Jézusra? Olvassák az emberek éjjel-nappal az értéktelen bulvárlapokat, abból formálnak véleményt, így vannak pórázon vezetve az emberek. Jó lenne, ha tovább tudnánk látni ennél. Egy ilyen délután is ezt szolgálja. Töltsön el bennünket Jézusnak a lénye. Jézus, aki az éhezőkön segített, meggyógyította a betegeket, egyszer elindult szolgálni. Mindegyikünk ezt teszi tulajdonképpen, szolgálunk. Rámegy az életünk, kinek-kinek a maga szolgálatára. De van-e más értelme az életnek? 
Írtam egy előszót egy kis könyvecskéhez. Az én szülővárosomban, Szekszárdon kiadtak egy könyvet „Útszéli keresztek és kápolnák” címmel. Elküldtem egy olyan személynek ezt az előszót, aki nem jár templomba, más elkötelezettségű ember, mint én. Válaszában megírta, legjobban az a mondtad tetszett neki az előszóból, hogy az útszéli keresztek azt hirdetik, hogy van valaki közöttünk, aki másokért élt és ezt nem csak mondta, hanem tette is. Ráismer Jézusra. Ő az a fajta ember, akinek ősei még keresztények voltak, de ő már nem az. 
Másik, amit mondd a Szentatya: Engedjük, hogy az evangélium megszólítson minket, az evangélium legyen egyfajta „vademecum”, ami együtt jár velünk, éljük meg radikálisan és őszintén. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nem csak olvasgatni kéne a Szentírást, hanem olvasni, elmélkedni kéne fölötte és megélni az evangéliumot. Ha azt akarjuk, hogy az evangélium formálja az életünket, akkor nem az számít, hogy sokat olvassuk, hanem az, hogy ami megragad bennünket, azt hogyan tudom megélni. Tehát a Krisztusnak való elköteleződés és az evangéliumnak a megélése érdekében kell szenvedélyesen élnünk a jelenben. 
Következő, amit megkérdez ebben a levélben a Szentatya a szenvedélyesen élni a jelenben címszó alatt az, hogy hogyan teljesítjük a küldetésünket, a házasságot, szülői hivatást, családot? Hűségesek vagyunk-e a saját küldetésünkhöz? A hűtlenség az sok minden lehet ám. Van-e valami, amin változtatnunk kell? Vajon ugyanazzal a szenvedéllyel szeretjük-e az embereket? Közel élünk-e hozzájuk annyira, hogy megosszuk örömeiket és fájdalmaikat, és így valóban meg tudjuk érteni, mire van szükségük, és felajánlhassuk segítségünket?
Egy művészt temettem a Köztemetőben, és a gyászoló közönség nagyon fegyelmezett volt. Odajött hozzám a sírásó és azt mondta: Püspök atya ez egy igazi temetés! Kérdeztem miért? A válasz az volt, hogy azért, mert itt viselkedtek az emberek. Máskor nem tudják az emberek, hogy mit csináljanak egy temetésen, lődörögnek, cigarettáznak, beszélgetnek. Ezen a temetésen ott voltak a koporsó körül egytől egyig. Bennem maradt sokáig ez a mondat. Miről is volt szó? Akik ott voltak a temetésen ismerték ezt az embert, aki egy kerámiaművész volt. Ismerték és tudták kit temettem. Hányszor nem tudja a legközvetlenebb hozzátartozó sem, hogy kit temet. Azt tudja hol volt a takarékkönyve és mennyi összeg volt rajta, de tovább nem tud semmit sem róla. Áll a koporsó mellett, imádkozni már szégyell vagy éppen nem is tud, halottra emlékezni nem tud, mert nincsenek is emlékei. Tehát jó a pápának ez a kérdése: Olyan közel vagyok-e a másikhoz, hogy tudom-e az örömét, fájdalmát? Tudom-e, hogy mostanában mi foglalkoztatja a férjemet, feleségemet, gyerekemet vagy az öregjeimet? Mennyire vagyunk egy közösség akár egy családon belül is? Mennyire vagyunk a közösség szakértői? Ebben a széteső társadalomban, amit teszünk ezen a délutánon, az ez, egy közösségkeresés. Egy közösségalkotás, még ha nem is vagyunk úgy egy közösség, hogy naponta telefonálgatunk egymásnak. 
Őrizni kell a „találkozás misztikáját”. – mondja a pápa. „Éljétek meg a „találkozás misztikáját”: ez „képesség a találkozásra, képesség meghallani, meghallgatni másokat, képesség együtt keresni az utat, a módszert.” Engedjétek, hogy az a szeretetkapcsolat világosítson meg benneteket, amely a három isteni személyt összeköti egymással, hiszen ez minden személyes kapcsolat modellje. Miről is van szó? Tudjátok, mi a Szentháromságos Istenben hiszünk, Atya, Fiú és Szentlélek. Az Atyát még valahogyan elképzeljük, a teremtő Isten fia, a Megváltó, de a Szentlélekkel már bajban szoktunk lenni. Pap voltam, amikor rádöbbentem arra, hogy a mi hitünkben az Atya és Fiú közötti kapcsolat egy személy, és ez a Szentlélek. Ebből következik, hogy a keresztény gondolkodásban mennyire központi a kapcsolat maga. 
Ferenc pápa és Benedek pápa is hangsúlyozza, hogy az ideiglenesség társadalmában, ami az állandóságot tudja biztosítani az a kapcsolat, a találkozás. Ez a legértékesebb. Ami megmarad az életben az a kapcsolat és a találkozás. Semmi más. 

Előző adásunkat folytattuk, amelyben Bíró László katolikus tábori püspök azon a találkozón beszélt katonacsaládoknak, házaspároknak, akik a Családerősítő Hétvégeken, lelkigyakorlatokon vettek részt.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Április 27. csütörtök

Betettek bennünket egy viskóba. Alig feküdtem le, máris arra ébredek, hogy össze-vissza csípnek a hívatlan vendégek. Átszólok a többinek, de feleletet sem kell várnom, mert mindenünnen vakarózást hallok. Olyan tömegű tetű, poloska, bolha lepett meg bennünket, hogy két hónap alatt összevéve sem éreztem vagy láttam ilyen ennyit. A banyakemence mellett nem gondoltuk, hogy éppen a meleg lesz a legnagyobb ellenségünk. Engem az emeletes ágy tetejére tettek. A gerenda mindössze 50 centire volt tőlem. Egész éjjel nyomkodtam felettem a poloskákat és pattintottam a bolhákat. Röviden: megtetvesedtem. Szép kilátás a jövőre. Minél inkább befelé megyünk Oroszországba, annál inkább kilátásunk van az ilyen esetekre. Hát amilyen vérszívó az egész államrendszerük, nem lehet más kicsiben sem a sorsunk.
Kinn a falu végén hivatott az új vonatparancsnok, Háromy alezredes. Már az első benyomásra látható volt, hogy különb ember, mint elődje. Igaz, ezzel még semmit sem mondtam, mert jellemtelen embernél nem nehéz különbnek lenni. Majd meglátjuk. Újságolta, hogy Pannonhalmán lakik, illetve Győrszentmártonban. Az első világháborúból származó golyó van a koponyájában. Hihetetlen.
Elhatároztam, hogy továbbra is gyalog megyek.
Most segíts meg Istenem, sóhajtottam magamban. Innen ugyanis nagyon veszélyes az út. Az erdőbe vezető két mellékút el van zárva. Menetközben breviáriumoztam, rózsafüzért mondtam. Édesanyám temetésének napja van ma. Rengeteg tüzérségi lövedék látható felrobbant darabokban is, döglötten is. Mindenütt lövészgödrök. Jól felismerhető a sok akna és repülőbomba becsapódása. Nagy pusztítás mindenütt. Állati tetemek és holttestek szerte körülöttünk. Itt egy kar lóg a fáról, ahova a robbanás feldobta, amott kutyától vagy rókától, vadmacskától megrágott combdarab. És csupa-csupa mocsár, bűz, hullalé, színes legyek tömege, nyüvek nyüzsgése, rothadás. Pár kilométer után már fásultan és a sok visszatartott lélegzettől bukdácsolva mentem köztük. Erdő és mocsár, mocsár és erdő vagy mocsaras erdő, vagy erdős mocsár.

 

Múltidéző Kalendárium

1326. április 24-én Károly Róbert király megalapítja a Szent György Lovagrendet. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend. A korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, elesettek és szegények védelme, támogatása. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de XX. századi végi követelményeknek megfelelően felújították.
1514. április 24-én Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezte ki a keresztes seregek vezérévé. 
1490. április 26-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás magyar király.
1711. április 30-án a kuruc hadsereg a nagymajtényi-síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor a kuruc hadsereg főparancsnoka és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi szabadságharcot lezáró békeszerződést. 
1849. április 25-én a komáromi várnál vívott csata során a hajóácsok és a magyar honvédség műszaki katonái egyetlen éjszaka építettek meg egy átkelőt a Dunán és ez nagyban hozzájárult a magyar csapatok sikeréhez. Ez a nap a magyar honvédség műszaki katonáinak napja.
1857. április 30-án hunyt el Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus pap, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábori főlelkésze.
1870. április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerző, katonakarmester. Az iránta való tiszteletből ezen a napon van a Magyar Katonazene Napja.
1968. április 25-én hunyt el gróf Stomm Marcel honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok. 
1945. április 29-én az amerikai csapatok felszabadították a dachaui koncentrációs tábort.
1989. április 25-én került a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról. 
2011. április 25-én a Magyar Honvédség átvette a magyar szentkorona és a magyar koronázási jelvények teljes körű őrzését.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, legközelebb is tegyék ezt. Az Inter arma caritas új adásával egy hét múlva jelentkezünk majd. Addig is Kempis Tamás gondolataival köszönöm meg figyelmüket a szerkesztő, Fodor Endre.

„Mert ha most önként lemondasz sok apró akarásról, akaratodnak örök beteljesülését nyered meg a mennyben. Hiszen ott mindent megtalálsz, amit csak akartál, mindent amire vágyad irányulhatott, ott a tiéd lesz minden jónak teljessége, s nem kell félned, hogy elveszítheted. Ott a te akaratod mindig egy lesz velem, semmit sem kíván külön, magának. ott majd senki sem szegül ellened, senki sem panaszkodik rád, senki sem vet gáncsot neked, semmi sem áll utadba, hanem minden egyszerre jelen lesz, amit csak kívánsz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, április 22