Rádióműsor - 2015. május 6. - 110. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. május 6-ai műsor (110. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/50821

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 110. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A különféle versenynek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét.” – Mérő László gondolataival köszönti önöket az adás szerkesztője, Fodor Endre.

 

Csepp a tengerben az én naplóm. A történészek számára nem hiteles, mert csupa egyéni vélemény a látottakról és a hallottakról. Tiszti tábor, büntető tábor, munkatábor, hizlaló tábor. Végül haza. Isten megóvott, hogy dolgozhassam Rendünk és Hazánk javára. – Nádasi Alfonz Hadinaplójához írt gondolataiból idéztem. A naplót Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

Május 5.

Érdekesen figyelem magamat. Sokszor elégedetlen vagyok, mert nem tudok olyan gyorsan dolgozni, mint otthon. Vagy csak az új munkakör ismeretlen részei lassítják ezt a folyamatot? Lehet. Otthon, a megszokott elfoglaltságban 10 éven keresztül megszakítás nélkül bírtam. Évközben az iskolát a sokféle beosztással osztályfőnökként, hitszónokként, cserkészparancsnokként, ének-zenekarvezetőként, ünnepélyrendezőként. Itt pedig lassúnak tűnik minden. Türelmetlen vagyok, mert nem jövök rá az okára.
Elmentem a hősi temetőhöz. Eleget akarok tenni a parancsnak. Nagyon szépen akarom elkészíteni, hogy szegény hősi halott bajtársaimnak legalább ezt adhassam meg a családjuk helyett. Eddig is küldtem haza földet a sírról. Aki megkapta, könnyekre indító szép sorokban köszönte meg.
Alpár Jancsi ma megírta, hogy nem vették fel bencésnek. Bár otthon lettem volna, biztosra veszem, hogy sikerül. Hiszen senki sem ismeri úgy, mint én. Senkihez sem volt olyan bizalommal, mint hozzám. Az a véleményem, hogy derék rendtárs lett volna belőle. Igaz, hogy nem vagyunk jósok. Ő pedig gyakran adott okot arra, hogy ez a vélemény alakulhatott ki róla. Senki sem tudja senkiről, kiből mikor lesz aposztata, azaz hitehagyó. Ki biztos az isteni kegyelemben, hogy az mindig egyforma erősen működik. - Vajon, nem a zsidó származása volt a fő ok? De hát eddig is voltak zsidaink.

Május 6.

Hajdú Laci megjött a vezénylésből. Mintha még nagyobb jampec lenne, még üresebb és még nagyszájúbb. Úgy sajnálom patikusunkat, Lantos Elemért, mert nagyon a hatása alatt áll. Ha Laci itthon van, Elemér sokat iszik. Addig hallgat rám, de ilyenkor mintha meg lenne babonázva. Valami nagyon nyomhatja a lelkét, mert sehogy sem jutok vele zöld ágra. Milyen kár érte! Ha nem a családjával van otthon valami baj, csak nem itt tett ostobaságot? Még a gondolatától is irtózom.
Mi lesz a két sebész között? Az egyik olyan undok módon fűrészeli Kálmánt, hogy már a zsidószázad is ezen vigyorog. Mindenki Kálmánnal akarja magát operáltatni, olyan híre van. De ezt nem tűrheti egy magyar királyi aktív százados orvos, aki buta és lelkiismeretlen.

Május 7.

Itthon nem beszéltem mise alatt, mert a sokféle parancs végrehajtása, illetve végre nem hajtása miatt kifogytunk az időből. A szobába vittem be a kis asztalt, amin miséztem. Szerencsére, csak szemerkélt a mise végéig. Az igazi zuhé utána érkezett. - Gornikiben mondtam a második misét. Ott már prédikáltam is. Aztán jött értem a teherautó, a szokásos géppisztolyos biztosításokkal. - A vonattörzsnél nagyon kíváncsian vártak. Ugyanis még szebb lett az oltár a múlt héthez képest. Buzgó tömeg állta körül. Ismét a falubeliek is részt vettek. Ég tudja, honnan, de sokkal többen voltak, mint múltkor. Mikor híre ment a környéken, hogy mise lesz, az erdőből is előjöttek az odamenekültek.
Mise előtt a rezesbanda már nem lepődött meg, amikor abszolút magasságban adtam a hangoláshoz a hangokat.
Az édesanyáról és a hitvesről beszéltem. Egész tűzbe jöttem, mikor a sok élő példáról beszéltem. Láttam, hogy a közömbös és cinikus embereim is eltörölnek egy-egy könnyet.
Érdekes volt a mise vége. Felállt az alezredes, és mindenki nevében, sőt mindenkinek a családja nevében megköszönte a gondolatokat.
A parancsnokság meghívta a szomszédos német orvosokat. Mikor ilyen szakemberekkel vagyok együtt, hajlandó vagyok elfelejteni, hogy az emberfeletti emberek fajtájából valók, mert tisztességesen viselkednek. Mintha nem is Berlin küldte volna ide őket. Ők is utálják a háborút, és második pohár bor után már meg merik vallani, hogy Hitlert is. Persze semmivel sem inkább, mint mi. Ebéd után a hangulat emelkedni kezdett. Kocsit küldtek a szabadnapos nővéreinkért. Táncoltak. Senkitől sem búcsúzva otthagytam őket és elmentem.
Ahogy keresem a sofőrt, egész tömeg van a kocsija körül. Nevetve újságolták, hogy a prédikációm hatására jöttek oda. A példáim közt szerepelt az ő kocsija is, mert reggel láttam, hogy a műszerfalon ott van a felesége fényképe. Most mindenki azt akarta látni. Mikor megtudta, hogy bencés vagyok /ezt sohasem mulasztom el megmondani az idegeneknek/, örömmel felkiáltott: Egy évig én is bencésdiák voltam, Ágoston osztályfőnök úr osztályában Budapesten. Őt Bíró Lórántnak hívják. Pesten a 12-es autóbuszon vezető. Éppen ezen a vonalon utazom a legtöbbet.
Este átmentünk a zsidószázad parancsnokához. Az egész tisztikar hivatalos volt vacsorára. Fél tizenegykor ismét búcsú nélkül eljöttem. Nem bírtam nézni, hogy a tíz perc alatt spiccessé váló őrnagy vagy milyen rangja volt, milyen lehetetlenül viselkedett a házigazdával, Kovács századossal. Az csak rágta a szája szélét. Minden bujkáló célzás, szó a zsidószázad körül forgott. Gazember! Lenne ő ilyen nyomorult állapotban, mint ők. Tudná mindazt, amit én tudok az elbeszéléseikből. Lennének hozzá annyi bizalommal, mint hozzám, akkor csak a szánalom beszélne belőle. Az ok, ami ide juttatta őket, sehogy sem menthető. Embertelen, gyilkos, pusztító, amely sajnos, a fajtájukból fakadó feledni nem tudás miatt rajtunk csattan valamikor. De ezt nem látja ez a szellemi szegénylegény, ez az aranysújtásos idióta.
Ez azért is erkölcstelenség, mert a felesége egy Rákóczi úti zsidó ékszerész leánya. - Egyébként nagyon jól tudja, hogy engem viszont hogyan becsülnek a zsidók. Nyilván az is benne van a szidalmaiban, hogy még engem is bosszantson. - Nem bírja, hogy a partizánvezető halászgazdával jóban vagyok. elmeséltem, hogy a bibliáját hogyan mutatta meg nekem az istállóban az alom alatt. Sem azt nem akarja felfogni, hogy a partizángyerekek engem nem bántanak, amikor misézni megyek. Ugyanakkor behoznak hozzánk sebesülteket, akiket éppen ezek a partizánok találtak el. Hát ezt valóban nem lehet megérteni!

Május 8.

Már unom és szégyellem leírni a lehetetlenségeket. Egész éjjel lövöldözés volt a szomszédos orosz házakban. Valakik zabráltak és fegyveresen megfélemlítették a lakosokat. A parancsnok Statáriumot, akasztást, kikötést kiabált. Hiába próbáltam csitítani. A doktorok már operáló késsel akartak nekimenni, hogy elnémítsák. Végül bennem bíztak, de nem sok eredménnyel. Mondtam neki, hogy 80 %-ot le kell venni a hírekből. Így is lett. Kiderült, hogy nem a mieink voltak. Nem hiszem ugyan el, hogy Elemér és János nem lőttek, de jól leplezik.
A vád ez volt: A pánok feljelentették az éjjeli kirándulókat a németeknél. Mint elmondták, azért a németeknél, mert fel sem tételezték, hogy magyar lehetett volna. Jó német szokás szerint erre megindult a vizsgálat, de nem náluk, hanem minálunk. Két szemtelen, nagyszájú sváb átjött. Ezekhez a vádakhoz még gyilkossági kísérlet és erőszakos nemi közösülés is járult.
Európa két elitemberét hamar küllebbítettük. Tiszti gyűlést hívtak egybe. Ketten hiányoztak, ezért nem lehetett megtartani. Régi szokás szerint a jelenlevőket kell leszidni. Most is így történt. Nagy hangon bejött a szobánkba...na, ki? Ugye nem nehéz kitalálni! A főnök. Mindenki ott volt, mert hozzám jöttek tanácsért. Mint a taknyos gyerekeket, kezdett letolni bennünket. Nem szóltam bele, mert folyton személyi vitát folytatott a többivel. De mikor általánosságban beszélt rólunk, akkor mindenki rám nézett. Erre jöttem én.
A többiek élvezték, hogy mennyire nem engedem ki a zsákutcából. Mikor látta a tehetetlenségét, ismét az volt a főválasza: „Alfonzkám, te annyira civil vagy, hogy egyszerűen nem vitatkozom veled" Még csak ez kellett. Úgy lehengereltem, hogy magam is élveztem. Mindent megmondtam neki, ami három hónap alatt szegény doktorainkban felgyülemlett. Ezer szerencse volt, hogy hozták az ebédet, és így a többitől megmenekült.
Más ember ilyenek után már régen elbújt volna szégyenében. De nem úgy ő. Ahogy tőlünk kifelé ment, azt mondta a vele együtt ebédre sietőknek: Látjátok, ilyen erélyesen kell közben veletek szemben fellépnem. - Ez aztán a relativitás. Einstein apó elbújhat mellette.

 

Múltidéző Kalendárium

1429. május 8-án Jeanne d’Arc vezetésével a francia csapatok felszabadították Orléans városát.
1849. május 9-én I. Miklós cár kiáltványban közli, hogy fegyveres segítséget nyújt I. Ferenc József császárnak.
1843. május 10-én a Szózat megzenésített bemutatóját tartották a Nemzeti Színházban. A zenét Egressy Béni szerezte.
1881. május 11-én született Kármán Tódor gépészmérnök, az aerodinamika és az űrkutatás kiemelkedő alakja. Az I. világháborúban a monarchia hadseregében szolgált, előbb ruhatárosként majd a Bécs melletti aerodinamikai laboratóriumba került. Itt fejlesztette ki 1917-ben a világ első helikopterét a PKZ-t. Kifejlesztésében Kármán Tódor mellett Petróczi István, Zurovecz Vilmos és Asbóth Oszkár működött közre. 1933-ban véglegesen letelepedett az Egyesült Államokban. Itt részt vett a rakétakutatásban, fontos szerepet játszott az első rakéták kifejlesztésében. Őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának. 
1310. május 12-én, Magyarországon először írtak papírra oklevelet.
1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek aláírta a Nagyszombati Egyetem alapító levelét, ezzel létrejött Magyarország legrégebbi felsőoktatási intézménye, a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem elődje.
1703. május 12-én zászlót bontott a kuruc felkelés. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós május 12-i keltezéssel kiadja breznai kiáltványát és elkezdődik a Rákóczi szabadságharc.
1814. május 13-án született Rónay Jácint bencés szerzetes, paptanár, a darwinizmus magyarországi megismertetője.
1917. május 14-e az isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg visszaszorítja az osztrák-magyar haderőt és átkel az Isonzó folyó keleti partjára.

 

Reményik László gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást valamennyiüknek. További szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

„Élettapasztalatom mondatja velem: a kitűzött, távoli cél eléréséig vezető rögös úthoz feltétlenül szükség van akaraterőre. Ezért a tevékeny embert mindig is a céltudatos törekvés fogja jellemezni.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, május 6