Ima- és olvasókönyv - 8. rész - Föltámadás

IMA- ÉS OLVASÓKÖNYV A MAGYAR HONVÉDSÉG SZÁMÁRA

8. rész

Szerkesztette: dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész

Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség, Budapest, 2009

Nihil obstat. Berta Tibor ezredes, általános helynök Imprimatur. Nr. E-5/1/2010. Bíró László püspök, katonai ordinárius

 

FÖLTÁMADÁS

„Mert megölhették hitvány zsoldosok

és megszünhetett dobogni szive –

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die!”

(Pilinszky János: Harmadnapon)

 

Reviczky Gyula: Feltámadás

Fakadnak már a virágok,

Kiderül az ég,

És a föld most készül ülni

Drága ünnepét.

Szíveinkben, mint a földön,

Ma öröm legyen,

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Akik tanait gyűlölték,

Meg nem ölhették.

Nem rejtette sír magába

Égi szellemét.

Mert égből eredt, s nem is volt

Születése sem…

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Kettős ünneplés azóta

Minden kikelet!

A mennyországé és a földé…

Ünnepeljetek!

Adjatok hálát, hogy ismét

Új világ terem,

S feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Aki tudja, mint töré fel

Sírját a dicső:

Aki látja, hogy a földön

Minden újra nő:

Gondoljon feltámadásra,

Mely örök leszen…

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Adjatok hálát, s virágot,

Tömjént hozzatok.

Hallelujah! Hallelujah!

Zengje ajkatok.

Mert feltámadtok ti is még

Valamennyien,

Mint az istenember egykor:

Győzedelmesen!

 

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szívemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmúláson.

 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

 

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

Kosztolányi Dezső: Fasti

Már kék selyembe pompázik az égbolt,

Tócsákba fürdenek alant a fák,

A földön itt-ott van csak még fehér folt,

A légen édes szellő szárnyal át.

 

Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe

Viszik a zavaros szagos vizet,

A lány piros tojást tesz el merengve,

A boltokat emberraj tölti meg.

 

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

Megrészegül az illaton a föld,

S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

 

Kelet felől egy sírnak mélyiből,

Elrúgva a követ, fényes sebekkel

Száll, száll magasba, föl az isten-ember.

 

Kosztolányi Dezső: Húsvéti himnusz

Óh, szellőlengető

Igazság!

Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,

némítsd el, ami gyenge, álnok,

akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,

lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifjú bimbót,

szirmot, mosolyogva ringót,

suhanj elő,

ó, szellőlengető

Igazság!

 

Ó, könnytől éledő

Igazság!

Lebegj be a kunyhókba lágyan,

mint balzsamos, sugáros áram,

fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,

az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,

hol érted sír az árva,

lebegj elő

óh, könnytől éledő

Igazság!

 

Ó, újra-születő

Igazság!

Eljössz ma is és összejárod

az enyhe, álmodó világot.

Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,

fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,

s minden valóra válik.

Rohanj elő,

óh, újra-születő

Igazság!

Ó, harangdörgető

Igazság!

 

Zúgj át az alvó, lomha földön,

s légy úr felette mindörökkön.

A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,

csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra

tózöld lágyan susogva.

Dörögj elő,

óh, harangdörgető

Igazság!

 

Ó, vérben ébredő

Igazság!

Ne várakozz, ujjongva törj ki

sötétedő sírbörtönödből,

és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,

ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,

gyújtsd föl tüzét a múltnak!

Robogj elő,

óh, vérben ébredő

Igazság!

 

Ó, szikladörgető

Igazság!

Ujjongva, lázadozva, zajgva

verj indulót új diadalra,

repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,

a tavaszos, zenés itélkező husvéti kedvtől

a nép is összezendül,

vágtass elő

óh, szikladörgető

Igazság!

 

Tollas Tibor: Hozsanna húsvét

Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,

Sziklasírodból föltámadtál

És csodát műveltél megint.

Puszta földünk virággá ébred,

Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,

Jézus, naparcod rám tekint.

 

Hozsanna húsvét! Hitünk sója,

Bénák, betegek gyógyítója

Fénypallósodtól a halál

Sötét szárnyával éjbe rebben,

Szétáradsz bennem győzhetetlen,

Romlandó testem talpra áll!

 

S futnék a fénynél sebesebben,

Húsvét tüzét a holt lelkekben

Gyújtani elvesző úton.

Hírül adni a beteg, fáradt

Társaknak újuló csodádat. –

Hozsanna Néked Jézusom!

 

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,

iszonyattal üldögélve,

ó – mekkora vád gyötör,

mardos, majdnem összetör:

mily látás a kétkedőnek,

törvény ellen vétkezőnek,

hogy üres a sírgödör.

 

Nyitott sírod szája szélén

sóhajok közt üldögélvén

szemlélem bús, elvetélt

életemnek rút felét

s jaj, – most olyan bánat vert át,

mily Jacopo és Szent Bernát

verseiből sír feléd.

 

Nincs gonoszabb, mint a hitvány

áruló és rossz tanítvány,

ki az ördög ösvenyén

biztos lábbal, tudva mén:

szent kenyéren nőtt apostol,

aki bűnbe később kóstol, –

Krisztus, ilyen voltam én.

 

Amit csak magamban látok,

csupa csúnya, csupa átok,

csupa mély seb, éktelen,

testem oly mértéktelen

volt ivásban, étkezésben,

mindenfajta vétkezésben

s undokságom végtelen.

 

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,

s országodba bebocsátasz,

mint szúrnám ki két szemem,

mint vágnám le két kezem,

nyelvem húznám kések élén

s minden tagom elmetélném,

amivel csak vétkezem.

 

Bűneimnek nincsen számok.

Mindent bánok, mindent szánok

és a sajgás, mely gyötör

nem is sajgás, már gyönyör.

Hamuval szórt, nyesett hajjal

ér engem e húsvéthajnal

és az üres sírgödör.

 

Bámulok a nyirkos, görbe

kősziklába vájt gödörbe,

bénán csügg le a karom,

tehetetlen két karom…

Te kegyelmet mindig oszthatsz,

feltámadtál s feltámaszthatsz,

hogyha én is akarom.

 

Lábadozó régi hitben

egész nap csak ülök itten.

Lelkemet nagy, jó meleg,

szent fuvallat lepte meg,

lent az odvas, szürke barlang

mélyén muzsikál a halk hang,

ahogy könnyem lecsepeg.

 

Az én Uram újra él most,

országútján mendegél most,

áprilisban fürdik és

aranyozza napsütés,

ahol lépked, jobbra-balra

ezer madár fakad dalra

s ring, hullámzik a vetés.

 

Éneklő sok tiszta lánnyal,

liliomos tanítvánnyal

nem követlek, Mesterem.

Majd csak csöndes estelen

indulok, hol vitt a lábad,

földön kúszom könnybe lábadt

szemmel, szinte testtelen.

 

Fennakadva tüskeágon.

éjsötét nagy pusztaságon

étlen-szomjan vágok át,

nagy hegyeken vágok át,

mint eltévedt eb szimatja,

mely halódva is kutatja

vándor ura lábnyomát.

 

S közben dalolok az égről,

pálmás, örök dicsőségről,

vonszolván földdel rokon

testemet a homokon

s így ujjongván, nem is érzik,

hogyan sajog, hogyan vérzik

rögbe horzsolt homlokom.

 

Mert az égi útnak elve:

kúszva, vérzőn, énekelve,

portól, sártól piszkosan

menni mindig, biztosan…

S kopjék térdig bár a lábam,

tudom, az ég kapujában

utolérlek, Krisztusom!

 

Húsvéti himnusz a VI. századból

Az Isten igaz napja ez,

szent fényességgel tiszta nap,

a drága vér ma mossa le

a világ szörnyű bűneit.

 

Hitetlen hite visszatér,

ma újra látnak a vakok,

s kiben nem old fel rettegést

ha látja: megtér a lator?!

 

Keresztjét jóra váltja ő,

gyors hittel Jézust kérleli,

igazként sokat megelőz,

az Úr országát elnyeri.

 

Ámulnak mind az angyalok,

látván a testi büntetést,

s hogy Krisztushoz tér a gonosz,

boldog életet érdemel.

 

Csodálatos misztérium,

világ szennyét hogy mossa le,

mindenki bűnét elveszi,

test vétkét tisztítván a test.

 

Lehet-e ennél nagyszerűbb:

vétket bocsát az irgalom,

félelmet old a szeretet,

s új életet szül a halál?!

 

Saját csalétkét falja fel,

magát köti meg a Halál,

meghal mindenki Élete,

s felkél, mint minden élete!

 

Elér mindenkit a Halál,

de feltámad mind a halott,

s pusztítva, ütve a Halál

csak maga vesztét nyögheti.

 

Kérünk teremtő Istenünk,

vigadva Húsvét ünnepén:

ne ártson nekünk a halál,

védd meg örökre népedet!

 

Urunk tenéked glória,

aki legyőzted a halált,

az Atyát és Szentlelket is

dicsérjük minden századon. Ámen.

(Csanád Béla fordítása)

 

Wipo: Húsvéti himnusz

A húsvéti Bárányt

minden hívek dicsérve áldják.

Juhait megváltotta

s az ártatlan Krisztusért a bűnöst kegyébe vette

Atyja.

 

Az élet a halállal

megvítt csoda-csatával

s a holt élet-vezér

ma úr és él.

 

„Mária, Szentasszony,

mondd, mit láttál útadon?”

„Az élő Krisztus kriptáját

s a felkeltnek láttam glóriáját.”

 

„Mária, Szentasszony,

mondd, mit láttál útadon?”

„Angyali tanúkat,

szemfedőt, takarókat.”

 

„Mária, Szentasszony,

mondd, mit láttál útadon?”

„Feltámadt reményem Krisztus:

Galileába elétek indult.”

 

Inkább higyjünk az egyetlen igaz Máriának,

mintsem a zsidók hazug hadának.

Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.

Óh győztes királyunk, légy irgalmas!

 

A fejezetben található SZERZŐK ÉLETRAJZA a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a Katolikus Lexikonban, a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában, a Magyar Életrajzi Lexikonban, a Magyar Tudományos Akadémia internetes adatbázisaiban, a Kulturális Enciklopédiában és a Wikipédiában található biográfiák alapján szerkesztve és kivonatolva készült.

REVICZKY Gyula költő, író, Vitkócon született 1855. április 9-én. Apja felvidéki nemesember, anyja szlovák cselédlány volt, házasságon kívüli gyermekként született. 1873 őszétől 1874 őszéig Garamújfaluban nevelősködött. 1874 őszétől 1875 őszéig Budapesten irodalmi tevékenységből próbált megélni; néhány hónapig az Új Idők segédszerkesztője volt, majd Dentára ment nevelőnek, itt beleszeretett Bakálovich Emmába, aki bár vonzalmat is érzett iránta, nem volt hajlandó életét a költővel megosztani. 1877-ben visszatért Pestre és újságírói állást vállalt. 1878-ban a Pesti Napló, 1878-82-ben A Hon munkatársa. Ebben az időben barátkozott össze Komjáthy Jenővel és más ellenzéki írókkal. Mint kritikus és esszéista kezdte irodalmi pályáját. 1884-ben néhány hónapig az Aradi Hírlapot szerkesztette. Aradon írta meg évek óta tervezett regényét, az Apai örökséget. 1885 őszén a Pannónia című német nyelvű lap szerkesztőségében dolgozott Kassán. 1886-ban a Függetlenség, 1887-től haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. A magyar szimbolizmus egyik korai előfutára volt. Tüdőbajban halt meg Budapesten 1889. július 11-én.

JUHÁSZ Gyula költő, újságíró, Szegeden született 1883. április 4-én. Iskoláit Szegeden végezte. 1902-06-ig Budapesten bölcsészhallgató, ahol megismerkedett Babitscsal és Kosztolányival. 1907-ben magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-tól Máramarosszigeten, Léván, Nagyváradon, Szakolcán és Makón tanított. 1918-tól a Szeged és Vidéke, majd a Délmagyarország munkatársa, a Nyugatnak is dolgozott. Idegbaja fiatalkorától kínozta, depressziós állapotban különböző módokon ismételten öngyilkosságot kísérelt meg, végül halálát is az okozta. Költészete főként a századelő magyar lírájának újabb jegyeit viseli magán, a népnemzeti hagyományok egy részének fölfrissítésével egyidejűen. Borongó hangulatok, fájdalmas szépségkultusz, gyöngéd és lelkesült emberszeretet hatják át leggyakrabban a sorait. Élményforrása az alföldi táj, gyakran idézi meg művészek alakját. Jézus, illetve a jézusi szelídség iránti vonzódása ismételten kifejeződik verseiben. 1937. április 6-án halt meg Szegeden.

Nemeskosztolányi KOSZTOLÁNYI Dezső költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja Szabadkán született, 1885. március 29-én. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, ahonnan elbocsájtják, ezért Szegeden érettségizett. Gimnáziumi tanulmányai közben testvéreivel és unokatestvéreivel előadásokat szerveztek, ezek eleinte csak saját szórakozásukat szolgálták, később nagyobb nyilvánosság elé léptek műsoraikkal. A bemutatott jeleneteket, verseket gyakran maguk írták, melyben ő és unokaöccse, Brenner József (Csáth Géza néven ismert novellista) jeleskedett. 1900-tól, ötödikes gimnazistaként rendszeresen írt verseket, amelyekből az első a Budapesti Naplóban 1901. őszén látott napvilágot, ezután a helyi lapokban hamarosan újabbak is megjelentek.1903-tól Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakát végzi, ahol megismerkedik és barátságot köt Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1904-ben beiratkozik a bécsi egyetemre, 1905-ben hazatér és újságíró lesz: a Szeged és Vidéke és Bácskai Hírlapnál, 1906-ban a Pesti Napló munkatársa. Több idegen nyelvet sajátított el, így olaszul, franciául, németül, angolul és spanyolul beszélt. A Nyugatnak megindulásától egyik vezető munkatársa. 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznővel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. Az I. világháború pusztításai és véráldozatai megrázták. A Petőfi Társaság tagja lett, de csakhamar kilépett. A Tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék című lap egyik rovatának szerkesztője, melynek cikkei vitriolos hangon szólnak a Tanácsköztársaságról és annak vezetőiről. A 20-as években sorra jelentek meg verseskötetei, elbeszélés gyűjteményei és regényei. Itthon és külföldön egyaránt elismerték, Thomas Mann megkülönböztetett figyelemmel és barátsággal érdeklődött iránta. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége, melyre Írástudatlanok árulása – különvélemény című írása volt a válasz. József Attilát szeretettel segítette és támogatta. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a La Fontaine Társaság pedig társelnöke, a magyar PEN Club első elnöke. A 30-as évek elején rákbetegség támadta meg, felváltva kezelték hazai intézetekben és Stockholmban. Írói és újságírói tevékenységét élete utolsó hónapjától eltekintve – mindvégig folytatta. Műfordításaival Shakespeare, Oscar Wilde, a modern európai költészet megismertetésére törekedett. Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány című regényeit filmre vitték. Verseit, elbeszéléseit és regényeit több idegen nyelvre fordították. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. Decemberben Nyugat emlékszámmal adózik emlékének, melyben Babits rehabilitálja fiatalkori barátját, művésztársát.

Kecskési TOLLAS Tibor költő, a Nemzetőr című lap főszerkesztője 1920. december 21-én született a Borsod megyei Nagybarcán. Édesapja Kohlmann József Tamás ezredes, anyai nagyanyja Geleji Katona Zsuzsanna, a református zsoltárfordító prédikátor, Geleji Katona István leszármazottja. Ősei között található Kohlmann József 1848-as táborkari honvéd-ezredes. A Soproni Honvéd Reáliskolában és a Ludovika Akadémián tanult, 1941-ben avatták hadnaggyá. A második világháborúban valamint utána két évig honvédtisztként szolgált. 1944-ben beregszászi zsidó gettó őrtisztjeként csendőr főhadnagyként teljesített szolgálatot. 1945 tavaszán mindkét kezére megsebesült. 1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. A váci börtönben több kéziratos kötetet szerkesztett, ezek anyagát később Füveskert címmel adta ki. 1956-ban a népbírósági ítéletet megsemmisítették. Szabadulása után, az 1956-os forradalomban állítólag a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt, de erre vonatkozó bizonyítékok hiányoznak. 1956. december 1-jén az egykori rabtársaiból álló Füveskert-csoport tagjaival megalapította a Nemzetőr című lapot, melynek negyven éven át főszerkesztője volt és ami 1957 óta Münchenben jelenik meg. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Szerkesztette a Füveskert lírai antológia magyar és más nyelvű kiadásait, a Gloria victis című antológiákat, valamint a Nemzetőr évkönyveit. Költeményei és prózai írásai a Nemzetőrön kívül más nyugati magyar lapban és folyóiratban is megjelentek. A Szabadságharcos Világszövetség és a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége vezetői közé tartozott.1958-ban Bécsben megnősült. 1997. július 19-én halt meg Münchenben.

DSIDA Jenő erdélyi magyar költő, hírlapíró, Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. A gimnáziumot Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron jogot tanult, de nem fejezte be. 1931-től társszerkesztője, majd szerkesztője a nagyváradi Erdélyi Lapok című katolikus napilapnak. 1933-ban itáliai zarándokutat tett, 1937-ben Márton Áron eskette a Szent Mihály templomban, aki betegágyán is lelki gondozója volt. 1929-től a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a marosvécsi Helikon tagja. Az Erdélyi Katolikus Akadémia és a PEN Klub romániai tagozatának titkára. Első verseit Benedek Elek Cimbora című gyermekújsága közölte. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését is megpróbálták örökre elfelejtetni. Gépírással terjesztették, de nagyon sokáig csak a legendákban létezett, ma szabadon olvasható. Kolozsváron hunyt el 1938. június 7-én, a Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron végezte. Őszinte hittel ragaszkodott a katolikus vallás tanításaihoz, s költészetében nagy szerepet kapott Krisztus alakja és a megváltás tudata (Út a Kálváriára, Húsvéti ének). Vallásos költészetében a középkori ferences hagyományokat újította föl, igazi "poeta angelicus" módjára.

WIPO középkori költő és történész 1000 körül született. Életéről csak annyit tudunk, ami fennmaradt írásaiból kitűnik. II. Henrik, majd II. Konrád császár udvari káplánja volt. Megérte III. Henrik császárrá koronázását. 1046 után halt meg.

 

 

Típus: 
Könyvtár
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, május 27