Erkölcsi cselekedet

Erkölcsi cselekedet

Emberi cselekedet, amennyiben kifejezi és meghatározza a cselekvő ember jó vagy rossz voltát.

Az erkölcsi cselekedet és a személy kapcsolata. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint az emberi szabadság és Isten törvénye közötti kapcsolat, melynek benső és eleven székhelye a lelkiismeret, az erkölcsi cselekedetekben nyilvánul és valósul meg. Az ember mint ember cselekedetei által tökéletesedik, mert arra hivatott, hogy önként keresse Teremtőjét és szabadon jusson el a vele való egyesülésre, a teljes és boldog tökéletességre (Gaudium et spes konstitúció 17). Az ember cselekedetei nem csupán a rajta kívüli dolgokban okoznak változásokat, hanem mivel szabadon választotta őket, erkölcsileg minősítik őt magát és meghatározzák lelke arculatát.

Az erkölcsi cselekedet akkor jó, amikor a szabad választások megegyeznek az ember igaz javával, s így kifejezik a személy szándékos igazodását végső célja, Isten felé. Ő az a legfőbb jó, akiben az ember megtalálja teljes és tökéletes boldogságát. A célba vivő út az ember javát oltalmazó isteni törvények tiszteletben tartása. Csak a jónak megfelelő cselekedet olyan út, mely az életre visz. Ha a konkrét cselekedet tárgya nincs összhangban a személy igaz javával, egy ilyen cselekvés választása akaratunkat s önmagunkat is rosszá tesz, ezért szembeállít végső célunkkal, legfőbb javunkkal, magával Istennel.

Az emberi cselekedet értelmes irányítása a jóra, s az értelem által megismert jó szándékos végrehajtása alkotja az erkölcsiséget. Ezért az erkölcsi cselekedet nem értékelhető jónak csak azért, mert valamilyen cél elérésére szolgál, v. mert a cselekvő alany szándéka jó. Az ~ akkor jó, amikor tanúsítja és kifejezi a személy szándékos irányultságát a végső célra s a konkrét cselekedet megegyezését az emberi jóval, miként azt a maga igazságában az értelem megismerte.

Az erkölcsi cselekedet tárgyi oldala. Az erkölcsi cselekedet jó vagy rossz volta mindenekelőtt és alapvetően a megfontolt akarat értelmesen választott tárgyától függ (vö. Summa Theologiae I-II. 18,6.). A cselekedet jó, ha tárgya összhangban van a személy javával és a számára fontos erkölcsi javakat szolgálja. Az ilyen erkölcsi cselekedet irányítható a végső célra is. Egy cselekedet akkor éri el végső tökéletességét, amikor az akarat a szeretet által ténylegesen Istenre irányítja. Téves tehát a felfogás, mely szerint lehetetlen tárgya szerint rossznak minősíteni bizonyos erkölcsi cselekedetet v. megfontolt választást, függetlenül a szándéktól (telelogia) vagy előre látható következményeitől (proporcionalizmus). Az emberi cselekedet tárgya az erkölcsi ítélet elsődleges és döntő eleme, mely eldönti a cselekedetnek a jóra, a végső célra, azaz Istenre irányíthatóságát. Ezt az irányíthatóságot az értelem természetes ösztöneivel, erőivel, célosságával együtt födözi föl, melyeknek mindig spirituális vonatkozása is van. Éppen ezeket tartalmazza a természetes erkölcsi törvény, azaz a személyt szolgáló javak együttesét, melyek a személy javának szolgálatára vannak, annak a jónak, mely a személy tökéletessége.

A bensőleg rossz erkölcsi cselekedet. Az értelem tanúskodik arról, hogy vannak az erkölcsi cselekedetnek olyan tárgyai, melyek nem irányíthatók Istenre, mert gyökerükben ellentmondanak az Isten képére teremtett személy javának. „Ne ámítsátok magatokat: sem erkölcstelenek, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem szodomiták, sem tolvajok, sem részegesek, sem átkozódok, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát.” (Első korintusi levél 6,9-10) Ezeket a tetteket nevezi az Egyh. erkölcsi hagyománya bensőleg rosszaknak (intrinsece malum): mindig és lényegük szerint, azaz tárgyuk szerint, függetlenül a cselekvő szándékától és körülményeitől, rosszak, ezért önmagukban, függetlenül a körülményektől, tárgyuk alapján mindig súlyosan tiltottak. A II. Vatikáni Zsinat az emberi személyt megillető tisztelettel kapcsolatban bőséges példákat hoz az ilyen cselekedetekre: „Minden, ami az élet ellen irányul: az emberölés, a népirtás, az abortusz, az eutanázia és a szándékos öngyilkosság, mindaz, ami sérti az emberi személy épségét: a csonkítás, a testi vagy lelki kínzás, a lélektani kényszer alkalmazása, mindaz, ami sérti az emberi méltóságot: az embertelen életkörülmények, az önkényes bebörtönzés, az elhurcolás, a rabszolgatartás, a prostitúció, a nőkkel v. ifjakkal való kereskedelem, de az is gazság, ha lealacsonyító munkaföltételek között pusztán jövedelmező eszköznek tekintik a munkásokat, nem pedig szabad és felelős személyeknek; mindezek és a hozzájuk hasonló eljárások szégyenletesek, s miközben mérgezik az emberiséget, nem azokat mocskolják be, akik elszenvedik, hanem azokat, akik művelik és igen nagy mértékben sértik a Teremtő dicsőségét.” (Gaudium et spes konstitúció 27) emberi élet és szabadság elleni bűncselekmény, fogamzásgátlás

Az erkölcsi cselekedet szubjektív oldala a szándék. Ha a cselekedet bensőleg rossz, a jó szándék vagy a különös körülmények csökkenthetik a rosszaságot, de nem tudják megszüntetni: „orvosolhatatlanul” rosszak e cselekedetek, önmaguk által és önmagukban nem irányíthatók Istenre, sem a személy javára. Ezért egy tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények v. a szándék soha nem tudna átalakítani „szubjektíve” jó vagy megvédhető választássá.  

 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, június 11