Erkölcsi rendszerek

Erkölcsi rendszerek

Latinul systemata moralia

A törvény bizonytalanságából fakadó konkrét erkölcsi kétség eloszlatásának, a reflex elvek alkalmazásának módszerei.

Előfordulnak olyan esetek, amikor valaki nincs tisztában azzal, hogy van-e törvény az előtte álló cselekedetre, vagy érvényben van-e a korábban rá vonatkozó törvény? Ilyenkor a lelkiismeret, az erkölcsiség közvetlen szabálya nem tudja eldönteni erkölcsi bizonyossággal, hogy a cselekedetet szabad-e elindítania, vagy sem? Nem világos, hogy a szabadságnak engedelmesen meg kell-e hajolnia a törvény előtt, vagy saját döntését követheti-e? Mivel kétes lelkiismerettel nem szabad cselekedni, e kétséget mindenképpen el kell oszlatni közvetlen módon megfontolással, vagy ha ez nem segít, közvetve az ún. reflex elvek alkalmazásával.

A 16. századig főként a „Kétség esetén a jogvélelem oldalára kell állni” és „Kétes esetben a biztosabbat kell választani” elvek alapján oldották meg a kétes kérdéseket. 1577-től a következő erkölcsi rendszerek alakultak ki:

1. Rigorizmus, 'szigorúság': mindig a törvényt kell követni, még akkor is, ha a szabadság mellett a lehető legbizonyíthatóbb érvek szólnak. Fő képviselői a janzenizmus hívei. VIII. Sándor pápa  1690-ben elítélte.

2. Mérsékelt rigorizmus: követhető a szabad döntés, ha a lehető legerősebb érvek szólnak mellette. A 18. századi lőveni tanárok vallották. Az Egyház nem ítélte el, de a teológusok zöme elutasította.

3. Probabiliorizmus: követhető a szabad döntés, ha a súlyosabb érvek szólnak mellette, mint a törvény mellett. Ez volt a 16. század előtti közvélemény.

4. Aequiprobabilizmus: ha egyformán bizonyítható vélemények ütköznek, szabad követni a szabadság mellett szólót, amennyiben a kétség a törvény léte körül merült fel; ha meglévő törvény hatályossága körüli a kétely, a törvényt kell követni. Liguori Szent Alfonz iskolájának megoldása.

5. Probabilizmus: ha egy cselekedet mellett valóban bizonyító érvek szólnak, megtehető még akkor is, ha a törvény érvei erősebbek. Alapelve: „Kétes törvény nem kötelez”. A bizonyithatóságnak azonban oly komolynak kell lennie, hogy érett ember elfogadja az ellekező lehetőségének fenntartásával is. Elsőként 1577-ben Bartolomeus Medina domonkos szerzetes fogalmazta meg, s ez a legegyszerűbb és legvilágosabb az erkölcsi rendszerek között. A moralisták zöme vallotta.

6. Laxizmus: amint felmerül valami érv a szabadság oldalán, követhető a törvény ellenére. Fő képviselői Thomas Tamburinus (+1675), Joannes Caramuel (+1682), Antonus Diana OTheat (+1663). VII. Sándor pápa 1665-ben elítélte.

Az erkölcsi rendszerek jelentősége a 19. század folyamán csökkent, egyre inkább iskolás kérdéssé vált. A 20. század végén azonban az alapkérdés kiélezve és állítás formájában fogalmazódott meg: „az emberi szabadság minden törvény fölött áll.” Lásd: erkölcsi autonómia

 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, június 11