Harag

Harag

Latinul ira

A jelenlévő rossz által kiváltott szenvedély, az önvédelem eltévelyedése.

Isten haragja antropomorf kifejezés.

A Szentírásban indulat, szenvedély súlyos következményekkel, meggondolatlan tettekre indít ( A példabeszédek könyve 14,17), viszályt kelt (29,22), büntetést von maga után (19,19), de a megfékezett harag nem visz bűnbe (A zsoltárok könyve 4,6). A harag legyőzése a férfi legnagyobb erénye (A példabeszédek könyve 19,11), hősies erőre vall (16,32). A haragot csillapíthatja a bölcs beszéd (29,8; 15,1), az ajándék (21,14), az idő és a feledés (Teremtés könyve 27,45). Minél erősebb, gazdagabb, hatalmasabb valaki, annál könnyebben gerjed haragra (Jézus, Sírák fiának könyve 28,10) és annál félelmetesebb a haragja ( A példabeszédek könyve 16,14: „a király haragja a halál hírnöke”; sátán: János jelenései 12,12).

Pál apostol a test cselekedetei közé sorolja ( Levél a galatáknak 5,20) Jézus elítélte a gyilkossággal együtt, melynek oka lehet (Evangélium Máté szerint 5,21). Ugyanakkor Ő is haraggal űzte ki a Templomból a kufárokat, tehát szent harag is van (vö. A makkabeusok első könyve  2,24Evangélium Máté szerint 21,12Evangélium János szerint 2,13-17).

Az erkölcstanban a harag a hét főbűn egyike. Erkölcsi súlyát a tárgya, illetve megnyilvánulásának fokozata adja: türelmetlenség, ingerültség (külső jelei is vannak már), bőszültség, gyűlölet. Halálos bűn, amennyiben szándékosan a szeretet és az igazságosság ellen irányul, azaz van benne megfontoltság. Bocsánatos, amennyiben gyengeségből, a test természetes adottságaiból (temperamentum) fakad. Erkölcsileg közömbös, amíg az értelem legyőzi a belőle fakadó bosszúvágyat. Jogos (szent), amennyiben tárgya igazságos, azaz az erkölcsi rend megzavarása váltja ki, illetve annak helyreállítása hajtja.

A harag oka az erkölcsi erő hiánya valamely nehézség vagy igazságtalanság elviselésére. Gyökerei visszamennek a kevélységig. Ha nem küzdünk ellene, az időnként föllobbanó harag víciummá válhat, és az ember haragos természetű lesz: nyugtalan, „ideges”, indulatos. Ezek miatt fokozatosan elgyengül, mind kevesebbet képes elviselni, minden apróság ingerli. Emlékezetét kitölti a másik embertől kapott bántás, nem tud megfelekezni róla, nem képes Istenre hagyni a dolgot (ítéletet és büntetést). Dacos hallgatásba vonul, vagy hosszasan tárgyalja a másik hibáit, s az igazságosság, a szeretet vagy a közjó ürügye alatt harcol a megbüntetéséért vagy megszégyenítéséért. A harag melegágya lehet a vitákba bonyolódás, a túlzott ragaszkodás a saját nézeteinkhez.

A lelki életben a harag burkolt formái: ingerültek leszünk az ima és más kötelezettségünk miatt (főként lelki szárazság idején); bosszankodunk sokszor ismétlődő tökéletlenségeink miatt, mert gyorsabban szeretnénk elérni a tökéletességet, mint Isten azt adja.

A harc a harag ellen: a harag első jeleit nyomjuk el magunkban. Nagyon fontos ilyenkor a hallgatás. Szentek tanácsa szerint, ha az ember haragra lobban, jó elmondania egy Üdvözlégyet vagy egy röpimát (vagy elszámolni 20-ig), mielőtt megszólal. A későbbiekben ne foglalkozzunk a sértéssel, próbáljuk mentegetni a sértőt, igyekezzünk elfelejteni szavait. Ne hallgassunk megszóló, rágalmazó beszédet. Küzdjünk a gyanakvás ellen, fejlesszük önuralmunkat, a bántást jóval viszonozzuk. Gyakran elmélkedjünk a szenvedés értelméről és értékéről, Isten igazságosságáról. Fontos az önmegtagadás, az ellenségszeretet gyakorlása, a nehézségek és a Krisztus szenvedéseiben való részesedés utáni vágy erősítése.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, június 11