Élet

Élet

Latinul vita

Természettudományos szempontból az az adottság, amely a szerves anyagot megkülönbözteti a szervetlentől.

Az élő szervezet mint dinamikus egész mindig több, mint részeinek összege. Nem egymás mellé, hanem egymás fölé és alá rendelt részei kölcsönhatásban állnak. Az élet öntevékenységnek mutatkozik. A növényben van növekedés, szaporodás, érzékenység; az állatban ehhez járul az ösztönös ismeret és reakcióképesség, az emberben a szellemi tevékenység és a  személyesség. Az élő szervezet saját anyag- és energiacseréjét használja föl önmaga fönntartására, s  képes bizonyos fokú regenerálódásra. A táplálék nem egyszerűen hozzáadódik, hanem bensőleg épül be a szervezetbe. A fönnmaradást (és szaporodást) belső egyensúlyérzet irányítja. Az élő szervezet sajátságos egységet alkot, s így hordozza faji sajátságait. Ezek átadását a csírasejtekben levő gének mint az átöröklés eszközei közvetítik.

Filozófiai szempontból az élőlényt nem csupán fizikai-kémiai vagy mechanikai okság, hanem belső célratörés és spontaneitás is jellemzi. Saját benső tevékenységével irányítja fönnmaradását és szaporodását, s ezt nevezzük benne életnek. Az élő szervezetnek megvan a maga élet tere és életideje, s ebben érvényesül az élet et fönntartó külső okság és belső törvényszerűség.

Minőségi szempontból megkülönböztetjük a vegetatív-növényi, az érző-állati és a szellemi-emberi életet. A növény csak a maga helyi adottságai számára, az állat a helyzetváltoztatás képességéből adódó szélesebb környezet adottságai számára nyitott; az ember szellemi adottsága azonban már a világnak szól, azért fölfogja mind a kozmoszt, mind a tört-et. Szembesíteni tudja magát az adottságokkal, s ennek alapján munkálja célját és jövőjét. Szellemével és szabad akaratával élete magára a létre és a szellemi értékekre irányul, ezért kilétére sem az élettan, sem a filozófia nem adhat kimerítő választ. Az arisztotelészi-szenttamási filozófia az embert úgy fogta föl, mint az anyag és szellem, a test és lélek egységét, ahol a szellemi lélek a test formája. A lélek úgy élteti az anyagot, hogy egyúttal tudatot, sőt szabad személyi tudatot ad neki.

Vallástörténeti szempontból az élet általában az istenek ajándéka, hordozója a lélegzet (léleknek, pszichének is nevezik), a víz vagy a vér. A halálban a lélek elhagyja a testet, de valamilyen formában tovább él (halottkultusz). Az örök élet az istenek kiváltsága (Gilgámes-eposz), bár egyes vallások szerint eredetileg az ember is az örök élet birtokosa volt, de azt valamilyen bukás által elvesztette.

Az Ószövetségben az élet forrása Isten (A zsoltárok könyve 36,10), ami a teremtésben, az üdvtörténetben és az egyes emberek sorsában egyaránt megmutatkozik. A tehetetlen bálványokkal szemben ő az élő Isten, akitől minden élő "lelket" (ruach) kapott, így az ember is (Teremtés könyve 2,7). Isten az embert élet re hívta, nem halálra, ennek jele az élet fája a paradicsomban (Teremtés könyve 2,9). A halál a bűn zsoldja. A Bibliában tehát az élet és a halál nem egyszerűen biológiai fogalmak, hanem az Istenhez való közelség, ill. távolság kifejezése is. Isten a hosszú élet tel gyakran áldását mutatja meg (A zsoltárok könyve 21,5; 91,16; 119,17). Az élethez tartozik az öröm, a béke, az egészség, a gyermekáldás, a föld termékenysége és az Ígéret földjének birtoklása. Ehhez viszont teljesíteni kell Isten törvényétt. Az élet rövidsége és mulandósága sokféle képben és hasonlatban jut kifejezésre: elmúlik, mint az árnyék (Jób könyve 8,9 A zsoltárok könyve 102,12), mint a lehelet (Jób könyve 7,16; A zsoltárok könyve  39,6), mint a füst (A zsoltárok könyve 102,4), mint a gyorsan hervadó virág (A zsoltárok könyve 103,15). A fogság utáni korban a vallásos hitben már jelentkezik a halál legyőzése a föltámadással. Itt az élet már több, mint földi érték. Hasonló értelemben beszélnek a kumráni iratok és a korabeli apokrifok is.

Az Újszövetségben Jézus Isten országának elérkeztét a halál legyőzésében is meghirdeti. Erre utalnak szavai, csodái, főleg a gyógyítások és a halottak föltámasztása. Pál apostol szerint a megigazult ember már részesedik a föltámadt Krisztus életében, s ebben elővételezve van az örök élet. Egyszerre hordozzuk magunkban a földi és az égi ember életét, Krisztus halálát és föltámadását. A keresztség szimbolikus részesedés az ő halálában és feltámadásában. A feltámadt Krisztus életét a Szentlélek közvetíti a hívőnek (A rómaiaknak írt levél 5,10; 6,11; 8,17). János tanításában az élet felülről jön, s ez az élet  egyúttal igazság és a halál ellenszere. Krisztus a megtestesült Ige, azért egyúttal ő az élet. Az Atya bízta rá, hogy élet et osztogasson és hogy a holtakat élet re keltse. Istenfiúi hatalmának az egyetemes föltámasztás lesz a végleges bizonyítéka. Aki őbenne hisz és az élet kenyereként fogadja őt, annak örök élet e van (Evangélium János szerint 6,51). Keresztáldozatában a világ életért adta oda magát. Itt a földön azonban ez az élet még nem végérvényes adomány, mert a bűnnel elveszíthető. A Krisztussal való élet kapcsolatot a szeretet parancsának teljesítésével lehet megtartani. A szeretet által a hívő őbenne marad, s ő is a hívőben (Evangélium János szerint 15,7). Aki nem szeret vagy aki gyűlöli embertársát, az halálban marad (János első levele  3,14). A Jel úgy értelmezi az örök életet, mint részvételt a Bárány menyegzőjén, amit az új ég és új föld keretében ünnepelnek meg (János jelenései 21).

A Szentírásban szerepel az élet átvitt értelemben mint gondolkodás- és cselekvésmód (lat. conversatio): ősmintája Krisztus  (Levél a filippieknek 3,20; Krisztus követése), példaképei az apostolok és a tanítók (Első levél Timóteusnak 4,12).

Erkölcsi szempontból Isten követeli az emberi élet védelmét. A gyilkosságot elítéli mint súlyos bűnt (Második törvénykönyv 5,17). Krisztus külön kiemeli az irgalmasság testi cselekedeteit (Evangélium Máté szerint 25,31), melyek szintén az életet szolgálják.

A teremtés művének tisztelete józan és okos magatartást kíván, s az embernek a saját életével szemben is vannak kötelességei. Köteles azt fenntartani, egészségét óvni, betegségét gyógyítani. A földi élet mégsem abszolút érték, azért pl. a beteg nincs arra kötelezve, hogy rendkívüli és nagyon költséges gyógymódokat vegyen igénybe. Környezetének sem kötelessége, hogy beteg életét rendkívüli módozatokkal meghosszabbítsa. Ez nem vonatkozik olyan eszközökre és módszerekre, amelyeket a technikai haladás már mindennapivá tett. Az embernek az élet mellett joga van a természetes halálhoz is. Az élethez való jog konfliktusok esetében relativizálódhat. Ebből a szempontból kell megítélni a veszélyes hivatást, munkát, az önvédelmet, a halálbüntetést és a kikényszerített háborút.

II. János Pál pápa megerősíti a hagyományt, hogy az élet ajándék, melyet Isten önmagából ad teremtményének, ezért Isten az egyetlen ura; folyamat,  mely az élet teljessége felé tart,  olyan lét csírája, mely túllép az idő határain. Ajándék természetéből következően az élet akkor éri el központját, értelmét és teljességét, amikor elajándékozzák. Az ártatlan élet föltételek nélkül sérthetetlen, közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen (abortusz, csecsemőgyilkosság, emberölés, öngyilkosság, eutanázia). Az élet a fogantatással kezdődik, s az emberi lényt fogantatásától kezdve személynek kell tekinteni és így kell vele bánni.

A halál kultúrájával szemben az Egyház mint az élet népe és az élet et szolgáló nép az élet kultúráját építi és őrzi. Sem a béke, sem a demokrácia nem lehet igaz,  ha nem védi és gyarapítja az életet, nem ismeri el minden személy méltóságát és nem tartja tiszteletben jogait. Az élet védelme és gyarapítása nem a keresztények kiváltsága, de elutasítása valójában Krisztus elutasítása. Mária az élet elfogadásának és ápolásának páratlan mintaképe. A p. kívánatosnak tartja, hogy a betegek, éhezők, hivatások, Szentírás, tömegtájékoztató eszközök liturgiában is megjelenő napja mellett legyen az életnek is külön napja, s megalapította az Életvédő Pápai Akadémiát.

Az élet ősi szimbóluma az élet fonalának fonása, szőnyegének szövése. Így a párkák és az életkorok ábrázolásai közvetve az élet re is utalnak.

 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2015, június 15