Rádióműsor - 2015. július 8. - 118. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. július 8-ai műsor (118. adás)

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 118. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Rosszat nem szabad tenni semmiért a világon, senki emberfia kedvéért sem. De ha valaki segítségünkre szorul, szabad némelykor valami jót elhagynunk, vagy jobbra váltanunk. Ha ezt tesszük, a jó cselekedetet nem szalajtjuk el, hanem inkább jobbra cseréljük. Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér; viszont mindaz, ami szeretetből történik, bármily csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestül termékenynek fog bizonyulni.” – Kempis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban szó lesz majd a Katolikus Tábori Püspökség épületéről.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• A Múltidéző Kalendáriumban neves történelmi dátumokra emlékezünk vissza.

 

A Katolikus Tábori Püspökség épületéről kérdezte Marosi Antal, Berta Tibor ezredes általános helynököt.

Berta Tibor ragaszkodott hozzá, hogy az utcán kezdjük a bemutatást. Semmi gond nincs vele, de miért fontos?

- Nem mindegy, hogy hol van egy épület. Most a Szabadság tér déli oldalán állunk, azzal az épülettel szemben, ami a Tábori Püspökség épületéül szolgál. A Szabadság tér elnevezés a 1848-49-es évek után alakult ki. Azelőtt ezt a teret Sétatérnek, vagy Széchenyi sétatérnek is nevezték. Én fontosnak tartom azt a történelmi gyökeret, hogy mi egy olyan téren vagyunk, aminek az 1848-as szabadságharchoz valamiképpen köze van. Úgy is köze van, hogy ez az épület Teleki Blanka grófnőnek volt egy leánynevelő intézete, ahogyan ezt azon az emléktáblán is láthatjuk, amely a Tábori Püspökség falán van. Az első olyan intézmény volt Magyarországon, ahol nemzeti szellemben nevelték a leányokat. 1994-től elkezdték az épületet renoválni és 1995 októberétől működik az épületben a Katolikus Tábori Püspökség.

Szürke vasrácsok, szürke szellőző nyílás, szürke fal, szürke minden. Jó ez?

- Nem tudom, biztosan ráférne egy felújítás. Ez az 1994-es felújítás állapotát tükrözi. Minden bizonnyal, most már 20 év után egy renoválás ráférne az épületre.

Régen fönt volt a várban a II. világháború időszakában a püspökség. Nem lehetett volna visszakerülni valahogyan?

- Így van, a Dísz téren volt valójában a Tábori Püspökség épülete. Ha visszamegyünk a múltba, sajnálatos módon azért nem tudunk semmilyen bútorzattal, irattal szolgálni, mert a II. világháborúban több találatot is kapott a régi püspökség. Semmi nem maradt meg belőle, csak leírások vannak. 

Bejövünk az épületbe, és ha az udvarra nézek, akkor egy bérház is lehetne akár ez a virágokkal, muskátlikkal díszített, egyszintes, körfolyosóval ellátott épület. Olyan, mintha egy bérházban lennék bármelyik budapesti házban. Aztán, ha egy kicsit odébb tekintek, akkor egy nagyon szép lépcsőház nyílik piros szőnyeggel, hívogatóan.

- Előtte van egy tágas előtér. Az épület bár fel lett újítva, de itt a különböző kisebb repedéseken és az eredeti tervrajzon jól látszik, hogy itt volt a lovaskocsi bejáró a püspökség központi erkélye alatt. Itt lehetett bejönni lovaskocsival az épületbe. 

Jó itt dolgozni?

- Dolgoztam itt püspöki titkárként is és én azt gondolom, hogy igen, jó itt dolgozni.

Ön például melyik részét szereti ennek az épületnek?

- Bármelyik részét.

Nincs olyan rész, ami kedvesebb, mint a többi?

- Igazából nincs, az egész épület. Ahogy én szoktam fogalmazni, egy emberléptékű épület, emberléptékű püspökség. Egyvalami hiányzik ebből az épületből, egy olyan nagyobb terem, ahol 100-150 embert le tudnánk ültetni és a különböző rendezvényeinket meg tudnánk valósítani. Lelkipásztori szempontból mondom ezt. Egyébként az épület azt tükrözi, amit egy XXI: században létező püspökégnek funkcionálnia kell, megfelel annak a célnak, amit mi képviselünk.

Erő, hatalom, tekintély, a jó Isten itt lakik... mit képvisel ez a ház?

- A magyar honvédelemben azt a fajta spiritualistást szeretné képviselni, ami a legfőbb célunk, hogy mi az emberi lelkekért vagyunk.

Kapisztrán Szent Jánosnak van itt a kis szobra, ő a védőszentje a tábori lelkészeknek.

- Kapisztrán Szent János bármennyire is úgy tűnik, hogy egy távoli múltnak a szentje, akit nagyon nehéz megérteni, mégiscsak abban a szellemiségben dolgozott, ahogy nekünk dolgozni kell. Azt olvassuk róla, hogy nagyon sok embernek prédikált egyszerre, néha több ezer ember hallgatta őt. Menjünk vissza az 1400-as évekre, se hangosítás, se mikrofon. Hogyan beszélt ő több ezer embernek olyan nyelven, amit ők nem értettek? Persze vannak leírások, hogy többen kísérték őt, akik fordítottak. Állítólag nagyon széles gesztusokkal prédikált, de akkor is idegen nyelven.

Ugye mindig döccen, amikor fordítják. 

- Így van, de állítólag nagyon lelkesek voltak a hallgatók. Van egy érdekes történetem. Amikor a legelső pápalátogatás volt Magyarországon, az akkori szertartásmester Piero Marini olaszul magyarázta el a különböző helyszíneken a ministránsoknak, hogy hogyan kell a szertartásokon ténykedniük. A ministránsok állítólag nagyon jól megértették, pedig nem beszéltek olaszul. Ő is nagyon széles gesztusokkal magyarázta el mit kell tenniük. Szerintem Kapisztrán Szent Jánosban is volt ilyen, talán a hite, ami még jobban kisugárzott. Azt gondolom, hogy pont ez a szellemiség jól állna nekünk is. II. János Pál pápa volt, aki a tábori lelkészek védőszentjévé tette őt, tehát nem csak a magyar tábori lelkészek védőszentje, hanem a világon mindenhol az összes katolikus tábori lelkésznek ő a védőszentje. II. János Pál pápa volt az, aki 1986-ban kiadta azt a pápai intézkedést a Spirituali Militum Curaet, amiben megújította teljesen a katonalelkészi szolgálatot. Addig is voltak pápai intézkedések, de ez volt az a generál intézkedés, amiben legelőször volt arról szó, hogy a tábori püspökségeket egyházi nyelven Katonai Ordinariátusnak kell nevezni. Ebben volt szó arról, hogy a tábori püspökök ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, mint a megyéspüspökök. Ez a pápai intézkedés, ez az apostoli konstitúció volt az, ami a tábori püspököket úgy kezelte már, mint a mostani megyéspüspököket. A Tábori Lelkészi Szolgálat, területileg nem helyhez kötött lelkipásztori szolgálat, mert személyekhez van kötve, most katonákról beszélünk, még a jövő szempontjából azt is lehetne mondani, hogy ez a lelkipásztorkodás egyik jövője.

Ez az optimizmus mindenféleképpen kell. Ha már itt tartunk, akkor el kell mondani, hogy önök nagyon kevesen vannak. 

- Tényleg kevesen vagyunk. Persze, mi a kevés? 12-13 fő lehet, hogy kevés.

Jó, de a 12-13 fő szolgál külföldön és itthon, ahhoz képest ez az épület nagy, de ahhoz képest, hogy mennyi tábori lelkészre volna szükség, ahhoz képest lehet, hogy kicsi.

- Az épület annak idején egy picit már tényleg a jövőbe tekintett, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a jövő milyen lesz. Úgy lett kialakítva az épület, hogy itt a földszinti részen vannak a Katonai Ordinariátus azon helyiségei, amelyek a szervezetet, a felépítményt szolgálják, tehát az irodák és különböző szociális helyiségek. Az emeleti részben pedig úgy lett kialakítva az épület, hogy ott lakások vannak. Itt lakik a tábori püspök és még van néhány lakás, ahol tábori lelkészek vannak. Most éppen az épületben Bíró püspök úron kívül még három fiatal tábori lelkészünk lakik. Nem hiszem, hogy az összes tábori lelkésznek itt kell lakni, merthogy a lelkészek különböző laktanyákban vannak. De én azt is gondolom, hogy egyfajta közösségi lét is van ebben a házban, a lelkészek közötti közösségi lét illetve a püspök és papság közötti lét.

Ez egy más kapcsolat, mint egy egyházmegyénél nem? 

- Igen, persze. De régen a klasszikus püspökségeken is úgy volt, hogy a püspökön kívül több pap is dolgozott, a helynökön az irodaigazgatón át, különböző titkárokon, szertartókon keresztül. Tehát volt, amikor egy püspökségen 8-9 pap is volt a püspök mellett. Az egy ideális megoldás volt minden bizonnyal. A Tábori Püspökségen tény és való, hogy a hivatalban egyelőre én vagyok pap. A püspök úr titkára is itt dolgozik, ugyanakkor ő egy alakulatnál is szolgál. Az, hogy itt bent három tábori lelkész lakik, egyfajta közösséget alkot, egyébként pedig minden hónapban van tábori lelkészi találkozó, amit itt tartunk a püspökségen.

Elmaradhatatlan az emléktábla, az I. és II. világháborúban elhunyt lelkészekre emlékeznek ezeken. A II. világháborúban négyen vesztették életüket, az I. világháborúban pedig kilencen.

- Mind a két márványtábla erősen hiányos. Most dolgozunk azon, hogy számba vegyük az I. illetve a II. világháborúban szolgált katonalelkészeket. Ez nem is olyan egyszerű, mert, ahogy mondtam az irattár teljes mértékben megsemmisült, tehát ami irat van, az esetleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található meg. Különböző visszaemlékezésekből nemsokára föl fogjuk helyezni a Tábori Püspökség weboldalára az I. világháborúban szolgált illetve a II. világégésben szolgált katonalelkészeket. Ha nem is a teljes névsorral, de ezt a táblát hamarosan ki tudjuk majd egészíteni. Például van olyan lelkész, akiről megtaláltuk azt az adatot, hogy eltűnt, de nem tudjuk, hogy hol tűnt el, csak ennyi van róla egy katonai följegyzésben, hogy egyszerűen nem találták meg. Az I. és II. világháborúban is igaz ez nagyon sok lelkészre.

Ha már itt tartunk, akkor egy emléktábla biztosan kellene az 1950-es, a kommunizmus időszakában bajba került, megalázott, nyoma veszett tábori lelkészek emlékére is.

- Ezzel is tartozunk még, de mi egy olyan nemzedék vagyunk, akinek nagyon sok mindent kell pótolni. Kevesen tudják azt, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat hivatalosan nem lett megszüntetve.

Mármint az 50-es évekről beszélünk.

- Igen, hogyha erről keresnénk például egy iratot, akkor nem találnánk, mert ilyen nem történt. Az történt, hogy nagyon szépen és ügyesen elsorvasztották a tábori lelkészetet, mégpedig úgy, hogy azoki a tábori lelkészek, akik még állományban voltak 1948-50-ben, azokat rendelkezési állományba helyezték, szép hivatalos katonai nyelven, és eltávolították a rendszerből, nyugdíjazták őket. Tehát valójában arról irat, följegyzés, hivatalos határozat vagy okmány nincsen, hogy megszűnt a Tábori Lelkészi Szolgálat. El lett sorvasztva. Az tény és való, hogy azon tábori lelkészek sorsát, akik kikerültek a rendszerből, mindenképpen meghatározta, hogy katonalelkészek voltak. A Katolikus Tábori Püspökségen az utolsó tábori lelkész Németh József alezredes volt, akit például megpróbáltak beszervezni. Azt is megígérték neki állami oldalról, hogy ő lesz az esztergomi főegyházmegye általános helynöke, hogyha beáll a békepapír mozgalomba illetve csatlakozik az állami hatóságok intencióihoz. Ezt Németh József nem vállalta.

Elfogyott az idő. Biztosan érdemes lenne még fölmenni a lépcsőn, megtekinteni a különböző fegyvernemek védőszentjeit, de majd egy másik alkalommal biztosan sor kerül rá. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 14. vasárnap

Az itthoni mise után bementem a faluba. Ott már megismétlődik az, ami több helyen tapasztalható: az oroszok is odajönnek a mise közelébe. Csak egy-egy jó szó kell nekik, akkor boldogan ott maradnak. Itt is az egyik ruszin ápoló által megmondtam nekik, hogy imádkozom értük és családjukért. Nagyon sajnálom és szégyellem, hogy a templomuk romokban van. Azt ugyan a saját repülőjük okozta, de azért, mert a németek mellette állították fel egyik ütegüket. Nagyon meghatódtak azon, hogy hívom őket. Rögtön jöttek a kisgyerekekkel, hogy áldjam meg őket.
A faluba menet találkoztam az őrnaggyal. Újságolta, hogy egyetlen embere sem volt az istentiszteleten. Nálam is kevesebben voltak a szokottnál, de aki a körletben tartózkodott, mind eljött. Csak az ostoba parancsok tömege tartja távol az embereket.
Azután elmentem Dobrosovóba. Szokás szerint teherautót küldtek géppuskás biztosítóval. Mostanában még nagyobb szükség van erre a biztosításra, mert a partizánok szinte felrúgva eddigi szimpatikus viselkedésüket, jól odasóznak nekünk is, akár egyesével, akár csoportban vagyunk. 

 

Múltidéző Kalendárium

• 1676. július 8-án hunyt el Felsővadászi I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem. 1645. február 24-én született II. Rákóczi György fejedelem és Báthory Zsófia egyetlen fiaként. Még apja életében, 1652. február 18-án Erdély fejedelmévé választotta a gyulafehérvári országgyűlés. 
• 1552. július 9-én Drégely vár bevételénél elesett Szondi György várkapitány, akit díszes pompával temetett el Ali pasa. A várat 7-én és 8-án szüntelenül ágyúzták, melynek következtében a kaputorony leomlott és a falakon számos rés keletkezett. Ekkor a pasa rohamra vezényelte gyalogságát, de ezt Szondi és vitézei visszaverték a töröknek is nagy veszteséget okozva. Ali ezután újabb ágyútüzet zúdított a félig lerombolt falakra és megfelelő nagyságú rést ütve azokon rommá lövette a várat. Ismét megladásra szólította fel a pasa Szondit, aki elutasította az ajánlatot. Maradék embereivel felkészült a végső rohamra, amelynek kimenetele számukra nem volt kétséges. A végső roham előtt Szondi máglyát rakott a várban lévő értékesebb holmikból, lovaitól elbúcsúzva leszúrta azokat, nehogy a török kezére jussanak. Az utolsó roham órákon át tartott, mert a védők bátran ellenálltak, amíg a túlerőben lévő ellenséges gyalogság betörve a várba, mind egy szálig le nem kaszabolta őket. Szondi hősiesen, oroszlánként harcolt, amíg a túlerő le nem bírta. Az ostrom végeztével Ali budai pasa, előkerestette a kapitány testét, fejét közszemlére tétette ki, majd ellensége vitézségét megdicsérve katonai temetésben részesítette. Sírjára vitézsége jeléül lobogós lovaslándzsát tűzetett.
• 1290. július 10-én, 28 éves korában meggyilkolták IV. Kun László magyar királyt, akinek uralkodása alatt meggyengült a királyi hatalom. Kőrösszegen gyilkolták meg, uralkodását az állandósult anarchia, a bárók hatalmának megerősödése jellemezte. Utolsó éveit kedvelt kunjai körében töltötte, akik a sors fintoraként meggyilkolták. Csanádon temette el Gergely csanádi püspök.
• 1490. július 12-én Székesfehérvárott királlyá koronázták II. Ulászlót. A többi trónkövetelővel, Corvin János, Habsburg Miksa római király és Albert lengyel herceggel szemben, hosszas küzdelem után választotta királlyá az országgyűlés. Kázmér lengyel király és Erzsébet magyar hercegnő fia volt, aki nagyapja révén tartott igényt a magyar koronára. A többi trónkövetelővel szemben azért választotta királlyá az országgyűlés, mivel azt hitték, hogy így Csehország, sőt Lengyelország is a magyar koronához kerülhet. Átadta neki Corvin János a magyar koronát, tanácsadói Szapolyai István nádor, majd Bakóczi Tamás esztergomi érsek kormányzott helyette. 1515-ben II. Ulászló Bécsben megerősítette Anna leánya Habsburg Ferdinánddal való eljegyzését és fiát is eljegyezte Máriával, Ferdinánd testvérével. Miksa császárral olyan szerződést kötött, amely szerint fia Lajos, utód nélküli halála esetén a magyar trónt a Habsburg család örökli. 1516-ban bekövetkezett halálakor egy összeomlás előtt álló, teljes anarchiába zuhant országot hagyott a fiára.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, megtiszteltek figyelmükkel. További szép napot kívánok, Kempis Tamás gondolataival búcsúzom.

„Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselni, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen e nélkül nem sokat érnek érdemeink. Ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem az egész ügyet bízd Istenre.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, július 8