Rádióműsor - 2015. augusztus 5. - 122. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. augusztus 5-ei műsor (122. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/52465

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 122. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.” – Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

 

A mai műsorban beszámolunk majd egy zarándokútról, amelyet az isonzói és doberdói csata helyszínére szerveztek, Budapestről egy különvonat indult. Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását is. Dátumok kapcsán neves személyiségekre, neves történelmi eseményekre emlékezünk.

Budapestről egy különvonat indult július 20-án, hogy az Isonzó Expressz utasai ellátogassanak az olasz front két meghatározó részére. Isonzót és Doberdót keresték föl. Az összeállítást Szűcs László készítette.

Isonzó Expressz névvel indult különvonat a napokban Budapestről a szlovéniai Nova Goricába. A zarándokvonatnak közel 530 utasa volt, akik az I. világháborús olasz hadszíntér legfontosabb helyszíneit keresték fel. Az utazáson a Magyar Honvédség két tábori lelkésze, Nánai László őrnagy, protestáns tábori lelkész, illetve Horváth Kornél hadnagy, római katolikus tábori lelkész is részt vett. Horváth Kornél hadnagy úr a vonat indulása előtt a szerelvényt és az utasokat is megáldotta a Keleti pályaudvaron.

Horváth Kornél hadnagy

- A keresztény ember minden egyes nagyobb cselekedete előtt kéri Isten áldását. Szeretné, hogyha a jó Isten biztosítaná őt arról, hogy amibe belekezd, az sikeresen fejeződjön be. Ez egy nagy utazás volt és ezért fohászkodtunk Szent Kristófhoz, az utazók védőszentjéhez, hogy adjon nekünk szerencsés megérkezést, épségben, erőben és egészségben érkezzünk meg az úti célunkhoz. Tavaly szeptemberben egy magyar küldöttséggel volt alkalmam ellátogatni a foglianoi temetőbe. Ferenc pápa ekkor Redipugliában misézett, így koncelebrálhattam vele, majd a szentmise után a Szentatya is meglátogatta a foglianoi temetőt. Ekkor jártam először ezen a helyszínen.

Ez milyen érzés volt akkor, ott a Szentatya mellett végezni a munkát?

- Megdöbbentő érzés volt. Nem minden nap koncelebrálhat az ember a pápával, papi pályafutásomnak egy nagyon szép momentuma volt. Ha jól tudom, a mostani pápának a nagyszülei olasz katonaként harcoltak az olasz fronton. A honvédelmi miniszter úrtól kapott egy honvédséggel kapcsolatos ajándékot, ami őt erre emlékeztetheti. Nagyon felemelő és pozitív volt ebben a történetben szerepelni, akár még egy kis csavarként is, de benne lenni.

Nánai László őrnagy

Őrnagy úr, ön számára első látogatás volt ez Isonzó környékén?

- Nem, én is jártam már itt pár évvel ezelőtt. A Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálattal minden évben próbálunk megszervezni kicsit Lourdes mintájára egy zarándoklatot, mindig más helyszínekkel. Azt hiszem, hogy három évvel ezelőtt volt egy ilyen tematikus öt napos utunk, ahol körülbelül ugyanezeket a helyszíneket jártuk be.

Az I. világháborúban a fronton szolgáló tábori lelkészeknek nagyon fontos és komoly szerepük volt.

Horváth Kornél hadnagy

- Kevesen tudják, hogy az I. világháború hadszínterein kb. 2400 tábori lelkész szolgált, akik elsődlegesen nem harcoló státuszban szolgáltak, hanem sebesültszállítókhoz tartoztak és a szanitécekkel együtt különböző helyeken tevékenykedtek. Magyar vonatkozása a történetnek, hogy 7 tábori lelkész halt meg közvetlen harci cselekményekben, 41 pedig a háborúban szerzett sebesülésekben. Kevesen tudják azt is, hogy Márton Áron mielőtt megkezdte volna papi pályafutását, mielőtt az lett volna aki, lövészkatonaként harcolt az isonzói fronton.

Mint lelkészeknek a visintini magyar kápolna hogy tetszett, milyen gondolatokat ébresztett, amikor meglátták, hogy hogyan néz ki mai állapotában?

Horváth Kornél hadnagy

- Nekem az első alkalommal szerzett benyomásaimból, egy szót ha kitudok emelni az az, hogy ez történelem. Itt nem is olyan régen emberek építettek valamit, szörnyű, háborús körülmények között, azért, mert fontosnak tartották, hogy ez a pici kis kápolna megépüljön. Nekem az egész ott töltött 20-30 perc ezzel az érzéssel volt átitatva.

Nánai László őrnagy

- Továbbá kiemelném, hogy aki nem látta, ez a kápolna egy egészen sajátos kontextusban helyezkedik el, gyakorlatilag egy családi ház hátsó udvarán található. Van egyfajta bukolikus romantika az egészben, ahogy ott be van ékelődve a házak közé, a mai lakókörnyezetben van ez a pici kápolna. Egészen példaértékű, hogy az olaszok mennyire toleránsan fordulnak a magyarok felé és segítik ezt a fajta emlékezést.

Az Isonzó Expressz utasai megkeresték a vonaton tartózkodó tábori lelkészeket?

Horváth Kornél hadnagy

- Én az egész utazás alatt igyekeztem minél több időt eltölteni a katonákkal, tábori lelkészként ezt érzem az egyik legfontosabb feladatomnak, sőt a legfontosabb feladatomnak. Ennek ellenére, azért büszkén elmondhatom, hogy születtek civilekkel, ha nem is barátságok, de olyan kapcsolatok, amik a jövőben mindenképpen gyümölcsözően bontakozhatnak ki. Azt mondhatom a saját nevemben, hogy jöttek hozzám az emberek beszélgetni. Eleve egy kevésbé ismert szolgálat a miénk, ezzel kapcsolatban is rengeteg kérdés volt, de akár az egyszerű papi élettel is voltak megkeresések és kérdések, amire a több mint 12 órás vonatúton kellett válaszolnom.

Nánai László őrnagy

- Számomra, ha lehet azt mondani a legfajsúlyosabb része volt a kinti létnek, egy rettenetesen pozitív élmény. A beszédem után odajött hozzám egy idősebb úriember, aki nyugdíjas református lelkészként mutatkozott be és megköszönte a jelenlétünket. Ugyanígy itt ismerkedtem meg az egyik afganisztáni misszióban megismert parancsnokom édesanyjával, aki mondta, hogy feltétlenül szeretné átadni a fia üdvözletét számomra. Nagyon sok, eddig ismeretlen, idősebb úriember kérte el a telefonszámomat, akik különféle csoportokat vezetnek, hogy meg tudjanak hívni beszédet tartani. Egy borzasztóan gazdag, hosszú út volt, ahol az ember föl-alá ingázott a szerelvények között, ha beleütközött valakibe és volt valamiféle affinitás, akkor könnyen kialakultak ezek a kapcsolatok.

Önöknek személyesen, mit jelentett ez az utazás?

Horváth Kornél hadnagy

- Én nem akartam magamban kettéválasztani a protokoll és a privát részt. Nekem volt szerencsém egy pár hónappal ezelőtt a galíciai hadszínteret szinte keresztül kasul bejárni két héten keresztül. Ez a két nap kitűnő lehetőséget adott arra, hogy a deberdói, isonzói hadszínteret, ha nem is olyan részletességgel, de be tudjam járni. Ezzel kettős célom volt, egyrészt saját magam ismeretének a gazdagítása. Nekem nagyon kevés tudásom van a Nagy Háborúról, az I. világháborúról és ezt a tudásomat szerettem volna kiegészíteni, bővíteni. Másrészt tiszteletemet szerettem volna tenni mind az ottani katonák, mind az ott szolgálatot teljesítő tábori lelkészek előtt. Ezek rendkívüli körülmények, amit én szerencsésen tapasztaltam meg. Több, mint negyven fokos tűző nap, víz nélküliség egy hegyoldalban, nekem ezeknek a megtapasztalása kényelmesen adatott meg. Az ott szolgálatot teljesítő emberek nem válogathatták meg, hogy mikor mennek árnyékba, mikor isznak meg egy korty hidegvizet.

Nánai László őrnagy

- Ez egy erős kérdés, nagyon sok mindenről tudnék beszélni. Először is térjünk vissza a műfajhoz, azt a szót használta, hogy zarándoklat. Minden ilyen hosszabb utazást, amit zarándoklatnak nevezünk, vannak spirituális szempontjai, tehát egyfajta lelki utazás is. Ez az én esetemben elsősorban az önazonosságról, az identitásról szólt. Általában kerülöm a nagy szavakat, de azt kell mondanom, hogy van ennek egy családi dimenziója, saját ükapám illetve oldalági rokonok előtt tisztelegve, rájuk emlékezve, megélni a saját gyökereimet. Ugyanígy ott van a nagyobbik dimenzió, azt kell mondanom, hogy a saját magyarságát éli meg az ember. Ezek lettek volna a nagy szavak. Ezeken a hadszíntereken több százezer katonánk veszett oda. Aki erre vállalkozott, le a kalappal előtte és biztos, hogy ezt is gondolja az emberek többsége. Van egy keresztény spirituális oldala is a dolognak, hogy ez valahol az emberben megszülető alázatról szól talán.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 17.

Ma nagy esemény van a kis közösségünkben: kész a fürdő. Sok huzavona után mégis meg kellett csinálni. Káromkodás, dicséret, felépítésre parancs, majd letiltás díszes összevisszasága szülte az egészet. Teljes zűrzavar. Erre a parancsnok odajön hozzám és hivatalosan megkér, hogy vezessem az egész intézményt: a hadosztály tisztálkodását és tetvetlenítését. Tréfás, ünnepélyes pillanat következett: beleültettek a kádba. Milyen jót fogok nevetni, ha a háborúban sikerül megmenteni ezt a naplómat, és elolvasom a mai nap szövegét: 13 hét óta nem ültem fürdőkádban. És ma igen! A zsidók nagyon megörültek, mikor meghallották, hogy én leszek a parancsnokuk. Biztosan jól kijövünk egymással. Most már egész pontosan jönnek a fejünk felett a raták. Látszik, hogy mi csak amolyan tucatrangú célpontjuk vagyunk, akikre nem érdemes nagyobb mennyiségű muníciót pazarolni. Csak úgy mellesleg oldalba pörkölni őket. Naponta pontosan délután hat órakor méternyi pontos helyen a tó felett váltanak irányt. Általában párosával jönnek. Ma olyan mélyre repültek le, hogy jól elolvashattam az egyiknek a számát a vörös csillag mellett: 317. Már ismerősként üdvözlöm őket. Szemtelenül integetni kezdtem nekik. Erre az első megbillentette a szárnyát bal felé /mert jobbról balra mentek el/, és visszaintett. Most már magam sem tudom, háború ez, vagy mészárlás, vagy az emberi gonoszság színjátéka, vagy valami meghatározhatatlan állapot, ahol mi csak figurák vagyunk. Hiszen egymással semmi bajunk sincs.

Május 18.

Ma alaposan megnéztem a fürdő berendezését. Most már "hivatalosan" mint parancsnok. Mondhatom, elszomorító látvány. Ez az idióta főnök megint mindent elrontott. Ezért volt hozzám olyan mézes-mázos, amikor megkért a vezetésre. Minden felében-harmadában van. Az anyag kifogyott. Amit végeztek, azt is rosszul csinálták. - Rögtön összeszedtem a fellelhető szakembereket. Azok csodálkoztak a legjobban, hogy az a szerencsétlen főnök miért nem kérdezte meg őket. Pillanat alatt meg tudták volna mondani, mit hogyan kell összeállítani. Most aztán összedugtuk a fejünket: a lehető legegyszerűbben meglesz a zuhany: négy hordó, négy zuhany. Csak néztek az emberek, hogy milyen határozottan irányítom őket. Akkor lett előttük tekintélyem, mikor még a szerszámok nevét is pontosan használtam, és praktikus felhasználásukat is irányítottam. - Drága jó Édesapám, ha most élnél, és elmesélhetném Neked, hogy a fiad a te tudományodat így is értékesíti, mennyire örülnél neki. Hányszor köszönöm meg Neked, hogy olyan gyakorlati módon neveltél, és a technikához olyan közel engedtél jutni a műhelyekben és a gépházban. Milyen jó volt, hogy kitanultam a lakatos mesterséget, a cserkészetben pedig az asztalosságot. Ezek az emberek magukhoz méltónak, egyenrangúnak tekintenek, amióta ezt látják. Eddig becsültek a papi munkámért. Ez amolyan felfelé nézés volt, valami tekintélyelv. De ma melósként vettek maguk közé. Kemény vitám volt Dobrosovóban az ottani doktorral egyik betegünkről. Kornélt támadta a diagnózisa miatt. Annyira ment a vitánk, hogy szinte veszekedés lett belőle. Sajnos, az igazságot nem tudtam megvédeni, mert mániákusan ragaszkodott a saját elképzeléséhez, minden bizonyítékom ellenére. Sebesültszállítóval mentem is, jöttem is. Majd elámult a sofőr, mikor ráismerve megmondtam, hogy melyik kórteremben feküdt, mi baja volt /és hogy poloskát fogott/. Pedig két hónapja volt nálunk. Érdekes volt, mikor ezt elmondtam neki, annyira hatott rá, hogy hirtelen lefékezett, elkezdett nehezen lélegezni, megtörölte izzadt homlokát, és azt mondta: hát még ilyent nem láttam, hogy itt ebben a tetves országban engem valaki ennyi idő után is embernek tekintsen.

 

Múltidéző Kalendárium

1716. augusztus 5-én Savolyai Jenő és Pálffy János hadai megverték Ali pasa 150.000-es seregét.

1978. augusztus 6-án a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapját ünnepelték először. A Béke Világtanács Elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át, a Hirosimai atombombázás évfordulóját, a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánították.

1523. augusztus 6-én és 7-én a magyar bandériumok seregei győzelmet arattak a délvidékre betörő török hadak felett. Ekkor valójában három csata történt, az első kettő a magyarok győzelmével végződött, ám a harmadik ütközet már a győzelmüket ünneplő sereget meglepte és csak súlyos veszteségek árán győztek. Ez volt a Mohács előtti Magyarország utolsó győzelme a benyomuló törökök felett.

1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc a himnusz költője, kritikus, politikus, reformer.

1690. augusztus 8-án született Mikes Kelemen memoáríró, műfordító, a XVIII. századi irodalom legnagyobb alakja. 1707-ben lett II. Rákóczi Ferenc apródja, s attól kezdve élete elválaszthatatlan volt a fejedelemtől. Részt vett a szabadságharcban, majd a bukás után Rákóczival együtt vállalta a száműzetést. Mint Rákóczi apródja, majd kamarása, négy évtizeden át volt szemtanúja az emigráció életének. Erről adott képet Rodostóból írt, Törökországi levelek című fiktív személyhez címzett levélgyűjteményében, amelyet a francia irodalmi példára valószínűleg 1735 után írt.

1664. augusztus 10-én a vasvári béke lezárta a török birodalom és I. Lipót német-római császár és magyar király közötti háborút. Ez a háború még 1663-ban robbant ki, a császár elismerte a török szultán fennhatóságát Erdély felett, Magyarország megosztott maradt.

 

Köszönöm a figyelmüket, újabb riportokkal, interjúkkal egy hét múlva jelentkezünk. Addig is a Zsoltárok könyvéből vett idézettel köszöni meg a szerkesztő, Fodor Endre az önök figyelmét.

 

„Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT

VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK

AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

 

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

 

E-mail-ben:

berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, augusztus 5