Rádióműsor - 2015. augusztus 12. - 123. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2015. augusztus 12-ei műsor (123. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/52692

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 123. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szabadíts meg minket Uram, a gyűlölködéstől, a kitartás hiányától!
Segíts minket Uram, hogy
a jó győzzön és ne a gonosz;
az igazság, ne a hamisság;
az erő és ne az erőszak;
a szeretet, ne pedig a gyűlölet;
a józanság és ne az indulatok;
a megfontolás, ne a kapkodás;
az okosság, ne az ostobaság;
a szorgalom, ne az irigység;
a tehetség győzzön és ne a könyöklés;
a békesség és ne az ellenségeskedés!
Ámen.”

Ezzel az imával köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják az Inter arma caritas legújabb adásában, amelyhez tartalmas szórakozást kívánok.

 

Fazekas Alexandra kaposvári tanuló gondolt egyet és egymaga rendbe tette egy Tolna megyei község I. világháborús emlékoszlopait.

- Nekem nagyon sokat jelent maga Nagyszékely, ahol ezt a munkát elvégeztem és az is, hogy az ott levőkért tehetek valamit. Illetve nem csak az ott levőkért, hanem az emlékművön szereplőkért. Nagyapám unokaöccse az ipolyszalkai csatában hősi halált halt és ez...

Tehát közvetlenül hatott a döntésére.

- Igen.

Tulajdonképpen magyarázzuk el a hallgatóknak azt, hogy milyen tevékenységet végzett.

- Nagyszékelyben, Tolna megyében 47 hadiemlékművet pucoltam meg.

Voltak segítő társai?

- Nem voltak.

Azért én úgy gondolom, hogy miközben megtakarítja, rendbe teszi ezeket a sírokat, azért valamiféleképpen – most nem akarok nagy szavakat használni –, de egy kicsit átszellemül az ember. Például folytatott-e ezzel kapcsolatosan kutatást?

- Olyan szempontból tájékozódtam, hogy elmentem a faluban lakó egyik nénihez, aki nagyon ismeri ennek a falunak a történetét, és beszélgettem vele erről a dologról. Én fontosnak tartom, hogy a szeretteinket vagy a hőseinket tiszteletben tartsuk.

Lesznek-e követői? Ez itt a nagy kérdés. 

- Nagyon remélem, hogy lesznek.

Számomra is és úgy gondolom, hogy nagyon sok rádióhallgató számára is egyfajta példaértékű cselekedet ez. Általában a mai világban ugye sírrongálásról beszélhetünk. Mit szólt ehhez a környezete?

- A környezetem dicsért, hogy ezt megtettem, de én úgy gondolom, hogy egy ember ehhez nem elég. Az, hogy én itt ezt megtettem ez nagyon jó és szép dolog, de még sokkal több ilyen van, amit meg kéne tenni. Nagyon érdekelnek a fegyverek, a múltbéli háborúk és nagyon szeretem a hazámat. 

Ez szép gondolat és a maga módján, talán amit tett az is haza szolgálata nem?

- Igen, én annak gondolom.

 

A küzdősportok önfegyelemre, kitartásra, pontosságra tanítanak többek között, mint ahogyan azt majd Konkoly Dávid interjújában hallják. 

- Molnár Károly őrnagy vagyok a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia Mecséri János Kiképző Osztály Katonai Testnevelési és Közelharc Módszertani részlegnek a részlegvezetője. 

Őrnagy Úr! Mik azok a tulajdonságok, amit küzdősport által lehet szerezni és ezeket lehet-e használni a hétköznapi életben illetve a katonai munkavállalás során? 

- Én azt mondom, hogy a fegyelmet és a tiszteletet. Ezt a kettőt mindenképpen. Fegyelem és tisztelet kollégákkal szemben, a munka iránt illetve maximális pozitív hozzáállást a dolgokhoz. Ha nem úgy állok a dolgokhoz, akkor inkább el se kezdjem. Tehát ez vonatkozik mind az edzésmunkára, mind az életben a munkavégzésre, de én ezt a kettőt emelném ki mindenképpen. Illetve akik itt vannak adott esetben a sportnak köszönhetően a stressztűrő képességük is tud nőni egy kicsit, de a fegyelem illetve a tisztelet az mindenképpen, és ezalatt az önfegyelmet is értem.

Célorientálttá teszi a küzdősport az azt gyakorlókat?

- Igen. Ők azt szeretnék, hogyha adott stílusban, adott feladatot, maximálisan, legjobb tudásuk szerint ellátnák. Ez nem csak a küzdősportban jelenik meg. Ez adott esetben, hogyha elég régóta csinálják, akkor kihatással lehet a munkára is. Mind a fegyelem, mind a kitartás, mind az odaadás. Egyrészt a kollégákkal illetve a munka iránt is.

A harcművészetek azt tanítják, hogy vereségből is lehet tanulni. Ön ezt hogyan látja?

- Természetesen, ahogy mi is szoktuk mondani: - A jobbtól sose szégyen tanulni. Nem baj, hogyha adott esetben kikapok, tanulnom kell. Meg kell nézni, hogy mi az, amit rosszul csináltam. Lehet, hogy én hibáztam. Ha a másik volt jobb, akkor meg kell nézni, hogy ő mit csinált, hogyan csinálta jobban, mint én. Ha én követtem el valami hibát, akkor természetesen a hibákból lehet, illetve kell is tanulni, hogy ha a következő meccsen ugyanavval az illetővel küzdök, akkor legalább ne ugyanúgy kapjak ki. Ha ugyanúgy kapok ki, az azt jelenti, hogy nem tanultam a hibámból. 

Mekkora alázatos munka kell ahhoz, hogy valaki küzdősportolóvá váljon és esetleg ilyen Kinizsi kupán elindulhasson?

- Én azt gondolom, hogy nem csak a küzdősportban, hanem az élet minden területén alázatos munka kell. Bármilyen sportot nézek, hogyha eredményt akarok elérni, ahhoz alázat és nagyon sok önfeláldozás szükséges. Aki versenyszerűen akar sportolni, annak jó pár dologról le kell mondania az életben. Hogyha ténylegesen jelentős eredményt akar elérni, az nagyon sok lemondással jár az ember részéről. Én azt gondolom, hogy minden dolgot csakis komolyan, maximális odaadással lehet csinálni, legyen ez az itt jelenlévő küzdősport verseny, de nézhetünk teljesen más sportágakat is. Ha nem maximális odaadással teszem oda magamat, akkor nem fogok eredményt elérni.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 19.

A bunker nem bizonyult jónak megoldásnak. Beázott, bepenészesedett. Mindenünk kezdett tönkre menni. Elhatároztuk, hogy újat építünk. Ezt lebontjuk, és új anyagból egészségesebbet állítunk össze. A jól bevált fegyencbarátaim elmentek anyagért. Ezalatt szétszedtük a régit, és megástuk az új alapokat. Mire visszajönnek, csak igazítani kell a szélén-hosszán. Egész nap dolgoztunk. Aki szabad volt, felhívás nélkül kivette egyikünk-másikunk kezéből a szerszámot, és folytatta. Aztán mi is hasonlóan tettünk. Ma aztán behoztak egy sebesültet, azonnal átvedlettünk elsősegély nyújtókká.
Megérkeztek a barátaim. Egészségesebbnek látszik az anyaguk. Mindent kimértünk. Még le is padlózzuk az egész bunkert. Mindössze 60 centit süllyesztjük le a földbe, mert igen magas a talajvíz. Az emberek jókedvükben még táncra is perdültek benne, mikor már a padló is megkapta minden szögét. Mennyire örültem, hogy teljes értékű munkásként dolgozhattam velük. Akár asztalos, akár ácsszerszám volt soron, fennakadás nélkül váltogattuk egymástól.
Figyeltem az embereket. Senkinek eszébe sem jutott eddig, hogy Mogyorós Pistáék és a többiek között különbséget tegyen. Ember, ember. És ez így helyes. Pistáék is tisztességesen viselkednek. Ha mégis megfeledkeznek valamiről, mindenki nekem szól. Akkor a következő párbeszéd alakul ki köztünk: - Pista! /mintha füle sem lenne/
Újra kiáltom: Pista!
Unott "Na" a felelet.
Úgy tesz, mintha nem hallotta volna, hogy én szólok neki. Aztán hirtelen felkapja a fejét, és mikor meglát, gyorsan a sapkájához kap, megigazítja, mintha akkor vett volna észre. Futtában odakiált: Ja, a tisztelendő úr? Tessék! Alázatosan jelentkezem,
Elkezdem: Pista, megint mi történt?
Meg sem várja, hogy elmondjam, mit akarok, rávágja:
Már megint az a rossebes vezércsicskás köpött rólam.
Hiába mondom neki, hogy nem is láttam a vezércsicskást. Ő csak folytatja:
Mer az úgy van, tisztelendő úr, hogy ezeknek a bárisnyáknak a szeme folyton énrajtam akad meg. /Erre kihúzza magát, jobban oldalra vágja a sapkáját/ Aztán ez a vezércsicskás melák ezt irigyli, merthogy őt semmibe se veszik. Hát ezért köp mindig rólam.
Pistát megnyugtatom, hogy semmiféle bárisnyavetélkedés nem okolja meg a szavaimat, egyszerűen az, hogy disznóság történt. Akkor lassan beismer egy szót, majd kettőt, végül kibújik a valóság. "Hát tuggya tisztelendő úr, maga mondhat, amit akar nekem. Maga az egyetlen, akitül elfogadom." Akkor jön a kézfogás, és Pista megint rendben van néhány napig.

Május 20.

Szorgalmasan dolgozik mindenki a bunkeren. Magam is csodálkozom, hogy a velünk szemben megnyilatkozó ragaszkodás milyen mássá tette az egész társaságot. Hiába, mikor látják, hogy hónapok óta értük teszünk mindent, valamilyen formában viszontszolgálatot vált ki belőlük. Már az új helyen írom ezeket a sorokat. Már magasabban vagyunk a föld színéhez képest, mint eddig, a penészedő pincében. Hossza: hat méter, szélessége 3 méter 40 cm. Magassága 2 méter 40. Még néhány munkaóra és a végső simítást, szépítést is elvégezzük benne.
Határozottan másfajta sebesültjeink vannak itt, mint eddig. Sokat gondolkodtam, vajon miért ez a különbség. Sok találgatás után, azt hiszem, azzal közelítem meg az igazságot, hogy a saját ostoba parancstömegeink mellett naponta hallják a ruszkik izgatását is. És meg kell mondanom, hogy amiket magam is hallok ennen fülemmel a Pripetyen át, az igaz. Ez elég hihetetlen ebben a hazugságországban, de amivel csalogatnak bennünket, abban igazuk van. Tudniillik az a lényege a hívogatásuknak, hogy úgyis elveszítjük a háborút. Úgyis tönkre teszik a németeket. Akkor pedig velük együtt mi is pusztulunk. Tehát menjünk át minél előbb. Igen! De! És ez a de, ami eldönti a magyar és magyar közti véleményt.
Ha egységesen valamennyien megtennénk, én lennék az egyik vezér. De az eskünket megszegni, még pedig a többiek elhagyásával, aljas gyávaság. De ezt csak fejcsóválva fogadják a sebesültek.
Folyton azt hangoztatják, minek vagyunk Itt? Hát erre aztán igazán nem lehet okosat felelni, mert én is ezt kérdezem önmagamtól naponta százszor is.
Teljesen zsákutca szerű a helyzetem. Ha a kötelességteljesítésre buzdítok, csak kisdarabka frontrész hallja. Ha a háború ellen beszélek, rútul cserben hagyjuk azokat, akiket az egyéni lelkiismeret még ott tart a kijelölt vártán.
Pedig az lenne jó, ha ezt a sátáni rendszerre felépülő valamit /nem tudok neki nevet adni/, szétdarabolhatnánk népesség, nemzetiség szerinti elemeire. Akkor valami remény lenne, hogy nem fogják tönkre tenni Európát. De így! Ha legyőzik a gőgjükben fulladozó németeket, már pedig legyőzik, akkor hosszú időre, jaj lesz nekünk is.
Teljesen igaza van Kamil rendtársamnak, aki a sztálingrádi csata napján példaoldás közben hátra fordult a táblától, és azt mondta az osztálynak: Ma vesztették el a németek a háborút.
Mi itt csak addig létezhetünk, amíg a gépezet más parancsot nem kap. Ezért őrültség minden, ami időhöz köt, még pedig hosszú időhöz, itteni települési kérdést, építést, állandósítást. Hát még mikor mindezt megokoláshoz kötik az ostoba, rövidlátó parancsnokok. Itt mindenki szamár /persze rajtuk kívül/. Ha valamit meg akarunk világítani, ó rosszul mondom, csak valami más szót merészelünk lehelni a kiadott szamársággal szemben, akkor megkapjuk a letorkoló "te civil vagy" igen magasrendű, tudományos cáfolatot. Ez a bátortalanság nincs meg a parancsnokunkkal szemben. Nála a nívótlanság olyan, hogy a kacsa feneke hozzá a felhőkarcoló magasságban van. De a pléhgallérosoknál már más. Ott jön a néma hapták. A legtöbbje meg is van győződve, hogy ilyen jelenet már azt jelenti, hogy őfőistensége lehengerelt bennünket. Ha lenne nálam filmfelvevő, mindig megörökíteném azt a boldog, büszke, öntudatos, sokszor gőgös mozdulatsort, amivel otthagy bennünket.

 

Imával kezdtem a mai műsort, így azzal zárom. A szerkesztő, Fodor Endre kíván további kellemes rádiózást valamennyiüknek. Ez az ima pedig II. Rákóczi Ferenc imája, amely az ország keresztény megújulásáért szól.

„A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd meg a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet.
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, augusztus 12