Rádióműsor - 2015. október 7. - 130. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. október 7-ei műsor (130. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/53458

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 130. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Amikor azt mondjuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, akkor ebben a ma azt jelzi, hogy a maga idején. Azzal, hogy mondjuk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, arra figyelmeztetjük magunkat, hogy egyrészt mi mit kérjünk, másrészt pedig, hogy nekünk mit kell megtennünk, hogy azt méltók legyünk elnyerni.” – Szent Ágoston püspök gondolataiból idéztem. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Már nem először adunk hírt arról, hogy katonacsaládok, a Magyar Honvédségben dolgozó katonák és családtagjait valamint civilek és családtagjaik számára a Katolikus Tábori Püspökség családerősítő hétvégét tart Balatonkenesén, a honvédüdülőben. Így lesz ez ezen a hétvégén is, amelyről természetesen már most megígérhetem, hogy beszámolunk majd hallgatóinknak. A részletekről, hogy mi várható, hallják majd Berta Tibor ezredes, általános helynököt.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenc olvas majd föl.

 

Uram, segíts nekünk, hogy mindig emlékezzünk arra a napra, amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást! Segíts mindig meglátni a jót a társamban és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat. Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket, és tudjunk bocsánatot kérni egymástól. Uram kezedbe adjuk házasságunkat! Ámen – a házastársak imájának gondolatait hallották. Nem véletlenül, hiszen családerősítő hétvégére hívják a Magyar Honvédségben szolgáló katonákat és családtagjaikat valamint civil alkalmazottakat és családtagjaikat. Megannyiszor Bíró László katolikus tábori püspök, családügyi referens az, aki értékes gondolatokkal gazdagítja a férjeket, feleségeket, miközben a gyermekek kiváló szakemberekkel játszanak. Történik ez három napon keresztül ezen a hétvégén is, pénteken, szombaton és vasárnap, amely találkozó egy közös szentmisével ér majd véget. A részletekről kérdeztem Berta Tibor ezredest, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét.

- A cél mindig ugyanaz, hogy a házastársakat illetve a családokat megerősítsük ezen a hétvégén. Ebben az évben a mottónk „Jézus, a nagy időpazarló”. Emlékszem rá, hogy a teológián talán első-másod éves voltam, amikor Belon Gellért püspök úr tartott nekünk egy lelkigyakorlatot. Akkor beszélt ő Szent Lukácsról, akit egy bika vagy ökörfejjel szokás ábrázolni. Ő azt mondta nagyon érdekesen, és lehet ez egy kicsit furcsa is lesz, hogy Jézusnak baromi micsoda türelme volt. Mi úgy olvassuk az evangéliumokat, hogy hát igen, persze, kenyeret szaporított, hiszen Isten fia volt. De ha valaki belegondol abba, hogy ott néha vannak számok is... A kenyérszaporításnál például ötezer férfit számláltak meg és ebbe nincsenek benne a gyerekek és a nők. Ott több ezer ember volt és valószínűleg nem voltak kordonok, mint ahogy ezt a különböző eseményekkor, ünnepségekkor megszoktuk. Jézushoz mentek az emberek, és ha belegondolunk óriási lelkület, türelem kellett ahhoz, hogy ő foglalkozzon állandóan velük. Különböző emberek mentek hozzá és különböző embereket szólított meg ő is. Megszólította Lévit a vámost, beszélt a zsidó főemberrel Nikodémussal, beszélt a néha hebrencs, értetlen, zúgolódó apostolokkal, a tanítványok tömkelegével. Tudjuk nagyon jól, hogy az evangéliumokban nem Jézus élete van megörökítve, hanem azok az események, amelyek az Isten országára utalnak. Tehát, amikor egy-egy evangéliumi eseményről beszélünk, akkor azt soha nem lehet úgy értelmezni, hogy az a mának szóló, egyfajta etikai vagy morális üzenet. Jézus mindig az Isten országáról beszél, bármilyen kontextusban is van egy esemény. Ő pontosan azt az idejét, amit itt velünk töltött – nem volt igazából sok idő -, azt tényleg ránk pazarolta. Nagyon szimpatikusak azok a részek, amikor Jézusról azt írja, hogy elment egyedül imádkozni. Nagyon érdekes, hogy ez mindig éjjel történik meg, amikor az apostolok, tanítványok, emberek pihennek és ő ezt az időt használja fel az Atyával való találkozásra, a Mennyi Atyával ő akkor beszélget. Különben az összes idejét a tanítványokkal és az emberekkel tölti. Tehát valójában ezen a hétvégén, azt szeretnénk, hogy egy picit tanuljunk tőle. Mi mire használjuk föl az időnket és mennyire lehet felhasználni az időt tényleg a házasságunkra, mennyire lehetne fölhasználni az időt családjainkra, vagyis azokra, akik a szeretet rendjében elől vannak nálunk. Az embernek Isten után az édesanyját, édesapját, férjét, feleségét, gyerekeit kell a legjobban szeretnie, természetes módon utána következnek sorban a többiek. Ahogy én mondani szoktam, nagyon könnyű az Új-Zélandiakat szeretni, mert nagyon távol vannak Magyarországtól, de azokat szeretni, akikkel nap, mint nap együtt vagyok nehezebb, pedig a szeretet rendje pont ezt követeli meg és pont ezt kéri tőlünk Jézus, hogy azokra fordítsuk a legtöbb időt. Tehát a kérdés, tudunk-e időt pazarolni a házastársunkra, családunkra, gyerekeinkre, rokonainkra és aztán szép lassan a többi emberre, akik a szeretet rendjében utána jönnek? 

Akkor, amikor olyan sok kihívás van, ami ezt a szeretetet szakítaná...

- Éppen amikor rengeteg kihívás van. Azt gondolom, hogy a mi korunk az abban különbözik az elmúlt évszázadoktól vagy évezredektől, hogy azért ennyi kihívás nem érte régebben az embert. A modern technológia vívmányainak köszönhető mindez, amelyek fantasztikusan jók. De ennyi információ biztosan nem érte azt az embert, aki az 1500-as években élt. Mi ebben egy sokkal bonyolultabb helyzetben vagyunk, amikor információ dömping áraszt el bennünket, ott igenis súlyozni kellene az információk között. Igenis súlyozni kellene, hogy mire van nekem időm, mire kell, hogy legyen nekem időm és aztán valamit háttérbe kellene igazából szorítanom.

Egy picikét tamáskodom, akkor, amikor jelen pillanatban a házasságkötések számának emelkedéséről beszélnek. Még mindig úgy gondolom, hogy jó-jó emelkedik ugyan a szám, de vajon ezek a házasságok felbomlanak-e? Mennyire erősek? Magyarán megszilárdult-e az emberi kapcsolat annyira, hogy egy erős házasság létrejöhet? 

- Azt hiszem, hogy a házasság, mint ahogy a papság is, mint ahogy minden embernek az élete egyfajta fejlődés, különböző átalakulásoknak az egész sorozata. Tehát, ha az emberek elhatározzák, hogy házasságot kötnek, akkor az nem egy befejezett tény, hanem valaminek a kezdete és aztán azon az úton haladni kell. Azon az úton minden bizonnyal lesznek nehéz vagy könnyű helyzetek. Mindig a nehéz helyzetekről szoktunk beszélni, de a könnyű helyzetek is hozhatnak problémát. Amikor minden happy, akkor azt gondoljuk, hogy elengedhetjük magunkat, holott nem erről van szó. Az igazi Krisztust követő ember, az mindig Krisztust követi, a boldogságában, az örömében is, a bánatában és a nehézségekben is. Amikor éppen nagyon jó a helyzet, pont akkor kellene a legjobban az Istenhez kötődni és megköszönni neki, hogy ez a helyzet van. Pontosan akkor kellene nagyon sokszor hálát adnunk. Általában nagy hangsúlyt helyezünk a kérő imádságra, de a hálaadó imádságok azok nagyon ritkák. Pedig az életünk folyamán nagyon sokszor kellene az Istenhez úgy is fohászkodnunk, hogy hálát adunk neki a jóért, az örömökért. Talán még a legkisebbekért is, nem muszáj mindig hatalmas nagy örömnek lennie. Egy házasság megszilárdulása nem az évek kérdése, hanem nagyon sokszor azokon a hullámvölgyeken át kell menni, amelyek két ember életében igenis megvannak és meg is lesznek. Két különböző embernek, akik együtt akarnak élni - nagyon sok helyzetben lehet, hogy másképp gondolkodnak, mást éreznek -, együtt kell megoldaniuk egy problémát. Aki közösségben dolgozik, az nagyon jól tudja, hogy könnyű lenne mindig úgy, ha valaki megmondaná, mit kell tennünk. Egy igazi közösség az pont attól dolgozik jól együtt, hogy minden tag beleadja a saját tudását, az egész világát, egész lelkiségét, érzelmét. Úgy gondolom, hogy egy házasságban ugyanez a helyzet, kell, hogy meglegyen. Amikor a két ember egymáshoz csiszolódik, összecsiszolódik, akkor alakul ki egy igazi közös élet. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallják.

Május 24.

Olyan jégesőt kaptunk, hogy minden fehér lett. Bolondos idő ez. Egész nap fáztam, mihelyt eltűnt a nap. Azt gondoltam, hogy valami betegség bujkál bennem. De aztán kiderült, hogy mindenki ugyanígy érzi magát. Jót mulattunk egymáson, hogy semmiféle veszélyben, fertőzéslehetőségben nem gondoltunk a saját betegségünk lehetőségére, most meg valamennyiünkben ez vetődött föl. Délutánra kitűnt, hogy az a nyavalyás jégfelhő volt az oka. A jégverés még jobban lehűtötte a levegőt.
Ma reggel Klein doktor, a fürdőhöz vezényelt munkaszolgálatos zsidó vegyészmérnök újságolta, hogy egyik zsidó munkatársát nagyon összeszidta otthon. Nem messze van a körletük innen. Előző nap kértem a leváltását, mert minden zsidóval összekülönbözött, kibírhatatlan volt mindenkinek. Ahelyett, hogy segített volna nekik, még meg is nehezítette a munkájukat. Saját maga pedig ahol lehetett, kihúzta magát minden alól. De itt ilyet nem lehet. Hát még zsidó zsidóval szemben! Valamennyi trükköt mindenki nagyon jól ismeri, tehát magyarázkodás nincs.
Megkérdeztem Kleint, miért szidta össze. Erre nagy meglepetésemre azt válaszolta: Mert annak velünk gyűlik meg a baja, aki a főtisztelendő urat még gondolatban is megbántja.
Nagyon jól esett ez. Szegény Klein doktor, pedig nem teszek velük mást, mint választott bírájuk, minthogy emberi módon bánok velük. Most hirtelen nem jut eszembe, hogy írtam-e arról, mennyire kértek, legyek igazságos bírájuk, mert egymás között nem tudnak zöldágra vergődni. Mikor megkérdezték egymást a szemben álló felek, kiben lenne bizalmuk, valamennyien engem említettek. Így vagyok az ő saját választású felsőhatóságuk.
Erős kettősséget váltott ez ki bennem. Folyton bírálatot kell mondanom egyik vagy másik ügyről. Ők maguk is tudják a helyes álláspontot, de nincs tekintély köztük, akire hallgathatnának.
Az egyik kolozsvári rabbit próbáltam rávenni, hogy hasson rájuk, de megvallotta, hogy képtelen erre a feladatra. Olyan elcsigázott, feszült idegállapot van köztük, hogy pillanat alatt kirobban a veszekedés a legjobb barátok között is. Ha aztán ilyenkor jönnek hozzám, nem az ítéletmondás vesz el sok időt, hanem a lecsillapítás. Többször megtörtént, hogy akinek a tettét helytelenítettem, ebben a feldúlt állapotban átkozni kezdett. Ha ortodox volt, ószövetségi szöveggel mondta átkait. - Az egyik a 136. zsoltár egyik versét kívánta: szakadjon ki a nyelvem, tapadjon az ínyemhez. Nem haragudtam érte.
Az biztos, hogy eddig velem szemben nagyon rendesek és tisztelettudók voltak. Nem is adtam rá alkalmat, hogy másként legyen.
Megoldhatatlanok a nehézségeik. Azt semmivel sem lehet védeni, hogy idehoznak ennyi embert csak azért, mert zsidónak született. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyeseket felmentettek. Ez nem lenne baj, bár valamennyit fel lehetne menteni, de a felmentés alapja a lepénzelés, az összeköttetés. Ezt valamennyien tudják. A veszekedés alapja nagyon sokszor éppen az a tény, hogy valamelyiknek a sógora, rokona, pereputtya ilyen módon maradt otthon. Ő pedig, aki ugyanazon körülmények között élt otthon, itt poshad, rothad, megy tönkre. Olyan bizonyítékokat hoznak elém, hogy a hajam az égnek áll. És a tehetetlenség az, hogy nem tudunk segíteni, még a legkisebb mértékben sem.

Nagyon köszönöm, hogy ismét meghallgattak, hogy megtiszteltek figyelmükkel és ezeket a perceket nekünk szánták. Ha véleményük van adásunkkal kapcsolatban, kérem, írják meg az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre. Újabb interjúkkal egy hét múlva jelentkezem majd. Addig is elköszönök önöktől egy olyan imával, amelyet Szent József oltalmáért mondhatunk.

„Jóságos Szent József! Oltalmazd családunkat, közösségünket: segíts, hogy Istennek mindenkor tetszésére legyünk. Te mindent kérhetsz számunkra, hiszen Jézusnak nevelőatyja vagy. Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő hitet, hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet, természetes alázatosságot, nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt. Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk, a bizalom útján haladjunk és soha el ne lanyhuljunk. Járj közben értünk, hogy Isten minket is szentekké tehessen! Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket, ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szívének. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, október 7