Rádióműsor - 2015. október 14. - 131. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. október 14-ei műsor (131. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/53590

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 131. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz."
Ámen

Assisi Szent Ferenc gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

A mai adás rendhagyó lesz. Rendhagyó annyiban, hogy Bíró László katolikus tábori püspökkel, a Katolikus Püspöki Kar családügyi referensével történt beszélgetésemet hallják majd annak apropóján, hogy október 5-én megkezdődött a püspöki szinódus XIV. rendes közgyűlésének ülésszaka. Ennek apropóján többek között a család fontosságáról gondolkodunk Bíró László püspökkel.

Említette azt az egyik előadásában itt a családerősítő hétvégén, lelkigyakorlaton, hogy egyfajta – és ez megkapó volt –, ideológiai gyarmatosítását éljük a családoknak. Mit értünk ezalatt?

- Olyan ideológiák, amelynek semmi köze nincs az emberhez, amely családellenes. Mondja a magáét, hol a nők védelmére hivatkozik, hol a gyermekek jogaira hivatkozik, csak éppen nem tartja be. Tehát vannak olyan ideológiák, amelyek szépnek mutatják be magukat és közben gyarmatosítják a családot, elveszik a család önállóságát, elveszik a család életkedvét és életterét. Rengeteg ilyen törekvés van. Persze senki se úgy áll az emberek elé, hogy én vagyok a családot gyarmatosító ideológia. Ezek mindig szépen csomagoltak, mint ahogyan az első teremtés elbeszélésben is a kígyó valami szépet mond: olyan leszel, mint az Isten. Benedek pápa mondja ezt a szép mondatot, hogy az ideológiák megjelennek, mint egy üstökös, nagyokat ígérnek, semmit nem adnak és aztán eltűnnek egyik pillanatról a másikra. Velem egyidősek és idősebbek megélték már egy pár ideológiának a pusztulását hála Istennek. 

Érdekes, hogy a család válságáról lehet-e beszélni akkor, amikor politológusok vagy éppen szakemberek azt mondják, hogy egyre több házasság születik. Ugyanakkor én megjegyezném, hogyha megnézzük a társadalmi környezetet, azért nem erősödött a család egysége, a család szerepe. Én legalábbis ezt látom. A kettő ellentmondásban van-e egymással illetve a kettő kiegyenlítheti-e egymást? Az egyik következik-e majd a másikból?

- Másként fogalmaznék. Nem szeretem azt mondani, hogy a család válságban van, mert akkor azok malmára hajtjuk a vizet, akik azt akarják, (nem azt akarják, de azon dolgoznak mégis) hogy a család válságba kerüljön.

Mindenesetre ezt a megfogalmazást sokan használják.

- Persze, még talán az egyházban is. Mindig félek tőle, hogyha hallgatom a vasárnapi prédikációkat, hány prédikáció kezdődik ezzel a szörnyűséggel, hogy válságban a család. Akkor magunk kezdünk el dolgozni a család ellen. Nem a család van válságban, ez már egy következmény. A társadalom van válságban, a fogyasztói társadalom, a fogyassz és dobd el féle mentalitás átragad a kapcsolatainkra, barátságra és szerelemre is. Ez sodorja válságba az embert. Tulajdonképpen individualista szemlélet, amely átfordul egoizmusba vagy éppen nárcizmusba. Nem maga a család vagy házasság intézménye van válságban. Az ember erre vágyik, minden ember erre vágyik. Sokszor elmesélem, mikor eskettem egy párt és sírtak az esküvőn az egyetemista társaik. Kérdeztem miért sírtak és a válasz az volt, hogy ők sose fogják hallani ezt a szót, hogy Isten szent színe előtt feleségül veszlek vagy feleségül megyek hozzád. Ez egy szörnyű teher az embereken. Philadelphiában fogalmazta meg az egyik előadó, hogy egy kicsi gyerek, ha megszületik, arra vágyik, hogy anya legyen. Kicsi lányka már babázik, öltözteti, mosdatja, mert ő is édesanya lesz majd egyszer. Ezzel az alapvető vággyal, ösztönnel mennek szembe az ideológiák. Azt mondják neki az nagyon rossz, védekezzél, mert nem szabad, hogy anya legyél még. Örökké ezt sulykolják neki.

Ott a nagy kérdés számomra, hogy akkor, amikor ilyen ideológiai hatásoknak van kitéve a család minden egyes tagja, amikor minden egyes tagja a családnak önmegvalósít – ha lehet így mondani –, akkor mi lesz az a kötelék, ami ezt áttudja hidalni illetve hogyan ismeri föl az a családtag, hogy ő most az önmegvalósítás helyett jobb lenne, ha éppen a közvetlen környezete felé fordulna?

- Azt gondolom, hogy nincsen más védekezés az ilyen ideológiai gyarmatosítással szemben, mint maga a család. Például volt egy ilyen előadás téma Philadelphiában: A család az a hely, ahol begyógyulnak a sebek. Az ideológiák okozta sebeket is legfőképpen a család tudja begyógyítani, vagy még inkább, a család tudja megvédeni a gyerekeket attól, hogy ezek az ideológiai éles tőrök elkerüljék őt. Nagyon sokszor beszélünk a Szent Családról fellengzősen, hogy mennyire példaképe ez a XXI. századnak. Azért tudnunk kell azt, hogy József, amikor tudta, hogy veszélyben van a gyermek, akkor fogta a gyermeket és anyját, és megmentette a külső támadásokkal szemben. A családnak ez a funkciója ma is megvan, hogy megvédje a családtagjait a külső támadásokkal szemben, hogy minél kevésbé kapjon sebet. Ahogyan ez a római dokumentum fogalmazza, segítenünk kell a családtagokat azért, hogy ki-ki a saját életét élhesse és nem egy a vágyaitól idegen, az ideológiáktól diktált szerencsétlenségbe menjen bele. 

Vitatom ezt a megközelítést, mivel azt említette, hogy már csak az egyház őrzi a család identitását. Akkor viszont óriási szerep, óriási feladat hárul az egyházra ebben az identitást megőrző feladatban.

- Talán nagyképűnek hangzik ez a kifejezés, mert sokmindenki más is van, aki őrzi a család identitását, erősíti a családtagok helyes identitását. De tényleg az egyháznak egy nagyon nagy felelősség ez. Philadelphiában az volt egy nagyon új számomra, hogy a konferencia annyi minden értéket tudatosított a résztvevőkben. De nem azt mondta, hogy gyerekek ti micsoda értékeket hordoztok, micsoda klassz nektek és milyen nagy méltóságotok van, hanem azt mondta, hogy mekkora felelősségetek van. Megjeleníteni az istenképmásiságotokon keresztül, Istennek a leglényegesebb vonását, azt, hogy ő kapcsolat. Ebben vagyunk leginkább Isten képmásai. 

Mit értsünk azalatt, hogy a család az egyfajta kapocs lehet az elidegenedés és a személytelenség között?

- A család ezt a védelmet akkor tudja adni, ha a családtagok nem idegenednek el egymástól. Tehát az egész családvédelem tulajdonképpen az a házasságvédelemnél kezdődik (II. János Pál pápa). Nem szabad soha elfelejteni, hogy a család kiindulópontja és célpontja a házasság. Ha a házastársi kapcsolat egészséges, akkor a családi relációk is egészségesek lesznek, az öregeket is beleértve. Akkor az idősebb, beteg embernek is van hova integrálódnia. Nagyon sokszor az a betegségünk és azért nem tudjuk megvédeni a család identitását, mert a házasság nem tudja vigyázni önmagát. Nem tudja vigyázni azt, hogy a család föl ne falja magát a házasságot. Azt gondolom, hogy a házasság vigyázása nagyon odafigyelés egymásra, az idő biztosítása egymás számára, olykor a házasságért tudni kell félretenni mindent a párjáért és azért, hogy így ketten egyként tudják vigyázni a család identitását. 

Ha az ön szavaiból is kiérezhető házastársi kapcsolat minőségéről beszélünk, akkor úgy gondolom, meg kell, hogy előzzék ezt még a családalapítás előtt olyan kapcsolatok, amelyek jó mintát adhatnak majd a jó házastársi kapcsolathoz. Két felvetésem van ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy mi van akkor, ha nincs meg az a családi, szülői minta, amelyet követhet egy gyermek házastársként? A másik pedig, hogy mi van abban a helyzetben, hogyha nem olyan kapcsolatokat él meg a házasságkötés előtt a fiatalember vagy éppen a hölgy, hogy kamatoztatni tudja majd a tapasztalatait a családi körben?

- A mostani püspöki szinóduson is előkerült Erdő Péter bíboros bevezetőjében, hogy mennyire fontos odafigyelnünk a házasságra való fölkészülésre. Nyilván való, hogy nagyon sok halva született házasság köttetik, ahol alapvetően hiányzik a személyes kapcsolat. Pusztán a testi szimpátiára, vonzalomra épül föl a kapcsolat, és ha csak ezen épül föl egy házasság, akkor nem sok jövőt lehet neki jósolni. Nagyon fontos lenne az, hogy megfelelő fölkészítés legyen a házasságra. Magyarországon is csíráiban már nagyon sok szép kezdeményezés van, ahol osztályfőnöki órákat tartanak. Nem csak a fogamzásgátlásról oktatják az ifjúságot, hanem végre a kapcsolat mélységére, lelki, szellemi szintjére irányítják a figyelmet és segítik megtanítani a fiatalokat a konfliktuskezelésre, ami nélkül nem tud egy kapcsolat tartósan megmaradni. Konfliktusok mindig adódnak. Mindig mondom ezt a közmondást, hogy az angyalok szárnya is összekoccan néha. Pláne az emberé. 

Konfliktus-konfliktus az is egy kapcsolathelyzet. De akkor utalok arra, egy picit talán előre is haladtam, már a kapcsolatról beszéltem, ám ennél van egy sokkal fontosabb dolog, hogy a kapcsolatban lévő fiatalember vagy hölgy tisztában legyen önmagával. Na már most itt én látom a komoly hibát, hogy úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy az ember személyiségének jellemzőivel nincs tisztában, úgy igencsak nehéz kapcsolatot építeni. 

- Igen. Azt hiszem, hogy az egészséges testvéri viszony, szülő-gyermek kapcsolat, baráti viszony tudja segíteni az embert, hogy helyes önismeretre tegyen szert. Tulajdonképpen két dologról van szó. Egyrészt ismerjem és fogadjam el önmagamat. Mert ha én magamat nem tudom elfogadni, akkor hogy fogom elfogadni a másikat? Ez az egyik probléma. A másik, amivel nem igen szoktunk törődni az az, hogy milyen mintát hoz magával valaki a kapcsolatba. Szóval a karakter, az önmagunk elfogadása, a mintáknak a tudatosítása, megismerése, ezek mind-mind a házasság boldogságának az elemei közé tartoznak.

Püspök atya, mi az egyház szerepe ebben? Hiszen azért megint csak önt idézem és talán a philadelphiai konferencián hangzott el az, hogy az Istentől való elfordulás az maga után vonzza, hogy az identitásunktól is elfordulunk.

- Azt hiszem az egyház, pontosan mert az Istenkapcsolatot asszisztálja alapvetően, Isten és ember kapcsolatát, ezzel mindig a házasságot is erősítette, védte. Amikor a főparancsolatot hirdetni, akkor a házasságot, a te központúságot tanítja, ami nélkül tulajdonképpen nem működik a házasság. Az egyház, ha nem is direkt módon, de nagyon családbarát és házasságra fölkészítő, ha megfelelő az igehirdetése, ha megfelelő a hitoktatása.

Úgy gondolom, és ezt tapasztalom az életutamon is, hogy a közös élmény az nagyon összekovácsoló lehet és táplálója lehet a továbbiaknak. Fogalmazhatunk úgy, hogy az isteni élmény, a vallásos élmény, a vallás megélése egyfajta alap közös kapcsolat lehet, amin épülhet egy házasság?

- Föltétlenül. Most az irgalmasság éve felé közeledünk, és ha egy ember például megtapasztalja a bűnbánat szentségében Istennek az irgalmát, akkor a párja felé is fogja tudni gyakorolni Istennek az irgalmát. Ösztönösen is szinte arra törekszik, hogy megjelenítse otthonában is az irgalomnak a szépségét, gazdagító voltát. Tehát mindenképpen az istenkapcsolatunk vagy annak a hiánya visszahat az emberi kapcsolatainkra is. 

Kényes kérdést említek. Attól még lehet valaki jó ember, hogy mondjuk meggyőződéssel nem istenfélő ember. Mi van akkor, abban a helyzetben, ha olyan házastársi kapcsolatot látunk magunk előtt, ahol a házaspár egyik tagja vallásos érzelmű, a másik pedig ateista? Mit tanácsolna püspök atya ezeknek a házastársaknak, házaspároknak?

- Azt gondolom, hogy a házasságra készülőknek érdemes erre fölhívni a figyelmet, hogy nem olyan egyszerű egy másik világnézetű emberrel leélni az életet. Amikor a brit együttes népszerű tagja, Cliff Richard a csúcson volt és megtért, akkor megkérdezte tőle egy újságíró, hogy mit tenne, ha találkozna egy hitetlen lánnyal? Feleségül venné? Azt mondta, hogy mindent megtenne azért, hogy hívő legyen, mert ilyen alapvető különbözőség nélkül is eléggé nehéz a házasság. Tehát amikor benne van egy házasságban valaki, akkor a szeretetemmel, a példámmal segíthetem, könnyebbé tehetem neki az Istenhez találást, de semmiképpen nem erőszakolhatom rá a hitet.

Ennek folytatásaként idézem megint az egyik philadelphiai konferencián elhangzó gondolatot, amely hogyha nem is szó szerint, de úgy hangzik, hogy nincs az a mélység egy házastársi kapcsolatban, ahonnan ne lehetne a világosságra emelkedni. 

- Igen, azt gondolom, hogy nagyon erősítő és bátorító tényező, csak sajnos a hívő emberek életében is alig lehet erre apellálni: Krisztus halála és feltámadása. Ugye a halálnál nagyobb sötétség nincsen és Jézus föltámadt a halálból. Ha benne vagyunk Jézusban, akkor remélhetjük bármilyen elesett állapotunkban is, bármilyen sötétségben is vagyunk, remélhetjük, hogy az élet megszületik kettőnk között. Ahogyan a Szentatya megnyitotta a szinódust az mindenképpen bátorító és szép. Én bízom benne, hogy a Szentatyának ez a nagyon elszánt szándéka - hűségesnek maradni Krisztushoz -, ebből fakad egy olyan megújulása a házasság szentségének, ami valóban időtálló. A Szentatya nem akar széltől lengetett nád lenni, nem is akar elmenekülni a realitásokra hivatkozva felelőssége alól. Szeretné azt a küldetést betölteni, amit Krisztus helytartójaként meg kell tennie. 

Idézem Ferenc pápát akkor, amikor azt mondom, hogy egy sötétben pislákoló mécses az egyház. Igen ám püspök atya, de ezt a mécsest az okos, értelmes ember felhasználja, hogy a sötétben láthasson, ráláthasson dolgokra. Az ostoba ember meg lehet, hogy a legkönnyebb megoldást választja, azaz, hogy elfújja. 

- Azért akármilyen erőszakos világ is volt már az egyház történelme során, igazából soha nem sikerült eltaposni azt a fényt, amit Krisztus elhozott közénk. Ha a sötétség nem is fogadta be, a világosság mégis a sötétségben világít és a világosság lesz a győztes. 

Ismét csak idézem Ferenc pápát. Azt mondja, hogy az egyház a jövő őrzésében, a jövő útjának kitaposásában egy nagyon fontos szerepet játszik. Mit értsünk ezalatt?

- Én azt gondolom, amit mindig is mondok, hogy amilyen erős a házasság, olyan erős a társadalom. Amikor az egyház nagy felelősséggel őrzi a családot, óvja a gyarmatosításoktól, akkor hatékony munkát végez a társadalom jövőjéért, hatékony munkát végez az emberiség jövőjéért. 

Püspök atya, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

 

Október 5-25. között rendezik meg a XIV. rendes püspöki szinódust, amelyről Bíró László katolikus tábori püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családügyi referensével beszélgettem, és nem csak erről, hanem ennek kapcsán a család fontosságáról. Köszönöm figyelmüket, további kellemes rádiózást kívánok. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, október 14