Rádióműsor - 2015. november 11. - 135. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. november 11-ei műsor (135. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/54047

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 135. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Adjad, Uram Isten, hogy nem csak jóakaróimat, de teéretted, ellenségeimet is szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szűvel gonoszakaróimért. Végy ki, Uram, énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet és felebarátom ellen való nehézséget, hogy a tekéletességnek kötele, az igaz szeretet lakozzék bennem: és miképpen te megbocsátod vétkeinket, úgy mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek.” – Pázmány Péter gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban folytatjuk immár negyedik alkalommal azt a sorozatot, amelyben Bíró László, a Katolikus Tábori Püspökség püspöke, a Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referense a szinódusról illetve a philadelphiai konferenciáról osztotta meg gondolatait azon a családerősítő hétvégén, lelkigyakorlaton, amelyet katonacsaládoknak, a Magyar Honvédségben dolgozó civil családoknak tartott.
• Folytatjuk azt a sorozatunkat is, amelyben tábori lelkészeket mutatunk be önöknek. Már korábban hallhatták Szentesi Csabával készült interjúnk első részét, a beszélgetést folytatjuk a mai adásunkban. Tartalmas időtöltést kívánok!

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben Bíró László katolikus tábori püspök, a Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referense a szinódusról, a philadelphiai konferenciáról mondott gondolatokat azon a lelkigyakorlaton, családerősítő hétvégén, amelyet katonacsaládoknak, a Magyar Honvédségben dolgozó civil családok jelenlévő tagjainak mondott. Bevezetvén az ott hallottakat, amelyet magam is nagy figyelemmel kísértem, idézem a majd elhangzó pápai gondolatokat: „A család a sebek gyógyításának a helye”.

- A philadelphiai világkongresszusnak a mottója ez volt: Küldetésünk a szeretet, élni a házasságot teljességében. Mit jelent az, hogy élni a házasságot teljességében? A házasság, a család rengeteg szegmensből áll össze. Van a szerelem, a házasság, a család, a gyereknevelés, egészen az öregjeinkig és az anyagiaknak előteremtése. Az szokott történni, hogy valamelyik szegmens előretolakszik, a többi elsatnyul és szétcsúszik a házasság észrevétlenül. Azt mondja ez a philadelphiai találkozó, arra figyeljünk, hogy a különböző szegmenseket arányos intenzitással éljük meg, mert ha valamelyik alulmarad, akkor a házasságban egy lyuk, szakadás keletkezik. Tehát ennek a leltárát kell végigvenni, hogy tulajdonképpen a házasságban mi működik jól és mi kevésbé, mert akkor boldog a házasságotok és családotok, hogyha minél több szegmense jól működik a házasságnak. Ez tulajdonképpen a nagy titok. Azt mondja a Szentatya, hogy az ember teljességéhez tudja visszavezetni a házasságot és ebből fakasztani a házasság tapasztalatait. Philadelphiában a Szentatya este egy nagyon spontán beszédet mondott és elmesélte, hogy fiatal pap korában odament hozzá egy kisgyerek és ezt kérdezte: - Atya! Amíg még nem volt meg a világ, addig mit csinált a jó Isten? A pápa megizzadt a gyermek kérdésétől. Azt mondta neki, hogy amíg nem volt a világ, addig a jó Isten szeretett, és míg szeretett, annyi sok szépség, jóság, igazság gyűlt benne össze, hogy nem bírta magában tartani, elkezdett teremteni. Megteremtette a családot, többek között abba tette bele a legtöbb szépet és jót. Ezt tette a jó Isten. A világtalálkozón is ezt említi a pápa, bár nem mondja ilyen szép mesében el: Elismerje, értékelje és terjessze mindazt, ami a családban szép, igaz és szent. Ölelje át a megsebzettség helyzeteit, a szegénységet, a háborút, a betegséget, a gyászt a sérült és szétbomló kapcsolatokat, melyekből problémák, viszályok és szakadások származnak. Ölelje át a megsebzettség helyzeteit: Philadelphiában egy óriási előadás hangzott el erről a témáról „A család, mint a sebek gyógyításának otthona”. A Fülöp-szigeteki érsek tartotta, nagyon nagyszerű előadás volt. Minden házasságban két sebzett ember van együtt, nyugodtak lehettek ebben. Gyerekeiteknek is adtok sebeket, ők is nektek. A legfájóbb seb az, amit egymásnak okoztok, de minden otthon és minden házasság a sebek bekötözésének a helye. Nincsen seb nélküli ember, mindnyájan egy csomó sérültséggel érkezünk meg a saját életünkbe. Ez normális, nem tudunk e nélkül lenni és az otthon a sebek gyógyításának a helye. Ez nagyon szép gondolat, nehéz nekem szenvedély nélkül beszélni róla, mert tudom, miről beszél a pápa. Anélkül, hogy ezt tudnánk konkrétan, mindnyájan megsebzettek vagyunk és az az elsődleges dolga minden párkapcsolatnak, hogy: átölelje a sebzettségeket, szegénységet, a háborút, a betegséget, a gyászt, a sérült és szétbomló kapcsolatokat, melyekből problémák, viszályok és szakadások származnak. Emlékeztesse a családokat, hogy az evangélium továbbra is örömhír marad, amelyből újra lehet indulni. Látszik, hogy a Szentatya önmagát is erősíti. Nem szállhatok le a keresztről, nem vonulhatok vissza, mint Illés, az evangélium igazságában szilárdan hinni tartozunk. Az egyház élő hagyományából merítsék a szinódusi atyák a vigaszt és a reményteli eligazítást azon családok számára, amelyek napjainkban az egyház közösség és az emberi lakóhely építésére hivatottak. Tehát a társadalom olyan erős, amilyen erős a család. Mindig ezen múlik minden.

 

Sorozatot folytatunk akkor is, amikor tábori lelkészeket mutatunk be önöknek. Szentesi Csabával már hallhattak beszélgetést, ezt folytatjuk. A riporter Marosi Antal.

Az életvitel szempontjából, csak másabb egy görögkatolikus tábori lelkész, mint egy római katolikus tábori lelkész. Önnek felesége van, gyerekei vannak. Mennyire irigylik magát? Szoktak erről beszélni?

- Nem tapasztaltam, hogy irigyelnének. Mikor együtt vagyunk, ekkora mélységekben nem szoktunk beszélgetni. Ők nagyon jól elfogadtak engem, az egyetlen görögkatolikus vagyok a szolgálatban, mindenki más római katolikus. Kifejezetten jó barátság van köztünk, nagyokat szoktunk hülyéskedni, nevetni. Komoly dolgokról beszélgetünk, mit és hogyan kéne jobban csinálni? Szerintem remekül beleillek ebbe a képbe és a különbözőség, hogy más a szertartás, másképp öltözök fel papi ruhába, másképp ünnepeljük az ünnepeket, más a böjti fegyelem, ezekkel a különbségekkel szerintem még csak jobban összetartozunk.

Az sem jelent problémát, hogy a görökatolikusok megnősülhetnek, ők pedig nem?

- Nem jelent problémát. Arról szoktunk beszélgetni egyébként, hála Istennek püspök úr ebben nagyon jó fej, hiszen családokkal foglalkozik, hogy ugyanolyan nehéz családos papnak lenni, mint nőtlen papnak. Nem én fogalmaztam ezt meg, hanem pontosan a római katolikus kollégák, és amikor teljesen komolyan tekintve a családokat és a bonyodalmakat, meg a bajokat, amik vannak a hívő katonacsaládokban is, akkor bizony arra a következtetésre juthatunk, hogy egy nőtlen papnak, egy egyedülálló embernek, vagy egy szerzetesnek az életében is megvannak a nehézségek és természetesen a családos papnak az életében is megvannak a nehézségek. Tehát nem sima ügy egyik sem. 

De abban a tekintetben talán nem összehasonlítható, hogy – a jó Isten ott van mellettem, visz a tenyerében, ott van a hátam mögött, nem hagy magamra, van társam, ha lehet így mondani és akkor ilyen értelemben a római katolikus pap sem társtalan - egy görögkatolikus papnak azért csak van egy olyan társa, aki hús vér emberből van, és ott van esténként, amikor ülünk az asztal mellett. Azért csak nem ugyanaz a kettő. 

- Persze, hogy nem ugyanaz. Nálunk előfordul, hogy a feleségemmel és a három lányommal ülünk vasárnap az ebédlőasztalnál és akkor valaki mondja, hogy apa ez a prédikáció felejtős, ez nagyon rossz volt. Erre a másik megszólal, hogy nekem pedig nagyon tetszett és elkezdünk róla beszélgetni. Ilyenkor az anyjuk helyrerakja a dolgokat, de nyilván van mindenkinek önálló véleménye, és akkor megvitatjuk, hogy én mit prédikáltam pár órával ezelőtt. Ez például egy nagyon kellemes dolog, nyilván a görög papnak szerencséje van, mert a felesége és a gyerekei is szólnak, hogy ez most jó volt vagy éppen nem volt jó. 

Önkontroll.

- Igen, így van. A másik meg, belegondoltam, tegyük fel, hogy nőtlen pap vagyok és én egyedül élek egy plébánián. Hát én megőrülnék. Nyilván ilyen típus vagyok és le a kalappal azok előtt a kollégák előtt, akik bírják ezt, csinálják szívvel, lélekkel. El sem tudom képzelni, hogy egyedül vagyok, hogy haza megyek a rengeteg munkám után, ahol van egy tv, van internet és azon kívül nincs ott senki. Úgy tudom elképzelni a nőtlen hivatást, hogy közösségben vagyunk. Tehát én biztos szólnék egy pár pap kollégámnak, hogy lakjunk együtt egy plébánián, beosztjuk, kinek melyik a szobája, és legalább egyszer egy nap találkozzunk, hogy beszélgessek valakivel. Ez biztos, hogy óriási nehézség, szerzetesközösségben talán könnyebb ezt megélni. Nem tudom, mert nincs tapasztalatom, csak úgy elképzeltem.

Azt nem képzelte el, hogy pap lesz, ha jól emlékszem autószerelőnek indult az élete. 

- Villamossági szereléssel foglalkoztunk. Egyszer mondta a mester, hogy kössem be az irányjelző kapcsolót. Fordítva kötöttem be, ha balra akart menni, akkor jobbra indexelt és fordítva, üldöztek is egy fél óráig a műhelyben. Na, szóval voltak ott is vidám dolgok. Egy alkalommal, egy januári napon fölébredtem, hogy én pap leszek. Vizsgálgattam a gondolataimat, hogy gyógyszer hatása alatt nem voltam, nem voltak káros szenvedélyeim, kialudtam magamat. Akkor, hogy lehet ezt így értelmezni, hogy én pap leszek? Dehogy leszek, hát én autószerelőnek tanulok. Naponta mindig erre ébredtem és akkor már nem is tudtam aludni sem rendesen. Elmentem segítséget kérni egy-két pap ismerősömhöz és akkor mindenki megnyugtatott, hogy ez biztosan tévedés. Ahogy ismernek engem, kizárt dolog, hogy itt papi hivatásról legyen szó. Ez csak egy rémálom lehetett. Megnyugodtam, de csak nem hagyott az Úr Jézus békén. Végül is, hosszú vívódás után azt mondtam az Úrnak, hogy elmegyek felvételizni, ha felvesznek pap leszek, ha nem, akkor pedig autószerelő maradok. Mind a ketten megnyugodtunk, Jézus is, meg én is. Nagyon békés volt az egész tavasz. Nyár elején volt a felvételi, felvettek egyből és akkor kezdtem megbarátkozni azzal, hogy én pap leszek: hűség Istenhez, a házastársamhoz, a hivatásomhoz, vannak szabályok, amiket be kell tartani, ez kötelező. Például papszentelés után nem nősülhetek, papszentelés előtt kell. Elvégeztem a teológiát, bemutattam az püspöknek és az elöljáróimnak a jövendőbelimet, megismerkedtek vele és néhány hónapom volt arra, hogy a papszentelés előtt megházasodjak. 

Ez a rend a görögkatolikusoknál. Mit mondott erre a menyasszony? Bevezették, minthogyha egy mustra lenne.

- Mindketten izgultunk, de az én feleségem nem ijedős. Bátran odaálltunk a püspök elé és elbeszélgettünk. Tudtuk, arról van szó, meg kell vizsgálni, hogy az egyházmegye egyik papjának azért legyen már rendes felesége. 

Mondhatták volna azt, hogy nem?

- Mondhatták volna.

És akkor azt elfogadta volna?

- Némely dologban elég makacs vagyok. Mivel nagyon szeretem a feleségemet, ez egy nagy vívódás lett volna, hogyha azt mondják, hogy nem vehetem feleségül. 

Szerencsére nem mondták, megvolt az esküvő. 

- Utána egy hónap múlva pedig papszentelés. Az első állomáshelyem egy kis abaúji falu, Gadna volt, ahol nagyon rendes parasztcsaládok és cigányok éltek fele-fele arányban. Nagyon érdekesen alakult a helyzet, mert még sosem foglalkoztam cigányokkal, de nagyon megkedveltük egymást. A gitár ott is sokat segített hittan órán is meg a templomban is. Így aztán azt éltem meg, hogy azzal tüntettek ki engem az ottani cigányok, hogy egyedül tőlem nem loptak semmit. Egy szilvát sem vittek el a kertből és a gyerekek minden nap jártak misére. Ministráltak, nem tágítottak az oltár mellől. Nagyon örültem neki. 
A papi élet, a görögkatolikus is, azért lemondásokkal jár, ugyanis én például nagyon szerettem koncertekre, színházba járni. Ezek esti programok, de nekem papként ott van este a mise, amit meg kell tartani és akkor nem megyek színházba, koncertre vagy buliba a haverokkal, mert nekem este szolgálat van. Ez egy lemondás, az biztos, de nem vagyok ezzel szegényebb, mert mindent meg lehet oldani, és ha most nem megyek el mind a tíz koncertre, hanem csak egyre vagy kettőre, az akkor úgy teljesen rendben van az életemben. Tudok sportolni, röplabdázom, biciklizem, zarándoklatokat szervezünk, akár a seregben is a srácokkal. Mindig odafigyelnek rám, szólnak, hogy az atya már nagyon el van hízva, így nem lehet katonának lenni! Rendesen odafigyelnek rám. 

Mi lett volna, ha marad a szervizek olajos világában? Most hol tartana?

- Fogalmam sincsen, soha nem gondolkoztam még ezen. Ugyanis attól kezdve, hogy én igent mondtam Jézusnak, nem akartam más lenni, csak pap. Addig nem akartam pap lenni, mert eszembe se jutott. De attól kezdve, hogy tanulni kezdtem és pappá szenteltek, eszem ágában sem volt mást csinálni, és most sem. Én nagyon szeretek pap lenni.

Mindenkinek van jelmondata a római katolikusoknál.

- Papszentelés előtt én is választottam egyet, Máté evangéliuma, 7. fejezet, 12. vers: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük”. Ha ez meglenne minden emberben, akkor sokkal szebb világunk lenne. Nem lenne ennyi gond, az biztos. 

 

Mai adásunk elkészítésében segítőtársam volt Marosi Antal. Nevében is megköszönöm a figyelmet és további kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Nem búcsúzom anélkül, hogy ne idézettel zárjam a mai adásunkat is. Pázmány Péter gondolataival kezdtem mai adásunkat, így azzal zárom. 

„Megvallom, Uram, hogy az én álnakságimért többet érdemlettem ennél, amit most szenvedek: és hálát adok néked, hogy nem fizetsz érdemem szerént, hanem a büntetésben is megmutatod atyai irgalmasságodat, és mint fiadat, kegyesen dorgálsz és ostorozol, hogy a hízelkedő világnak csalárdságitúl el ne ragadtassam. Légyen áldott, Uram, mindenben a te neved, ki megsebeseítesz, és ismét meggyógyítasz; megostorozol, és ismét megvigasztalsz. Ámen.”
 

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT
VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, november 11