A sarkalatos erények: okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség

A sarkalatos erények

Latinul: virtutes cardinales, a cardo, 'sarok, amin fordul az ajtó' szóból.

A sarkalatos erények, melyek köré az összes többi erény csoportosul: okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség.

A Szentírásban a Bölcsesség könyve 8,7 szerint „ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények.

 

Okosság

Latinul: prudentia

A sarkalatos erények sorában az első, mely az értelmet képessé teszi arra, hogy konkrét esetben ki tudja választani a lehetséges cselekvések közül a célra (jó) vezető helyes cselekvést.

Az okosság  tehát értelmi erény, az értelem jó készsége a cselekvés irányítására (latinul: recta ratio agibilium). Alapvetően függ a lelkiismeret tisztaságától. A bölcsességtől a konkrétság különbözteti meg. Ellentétes víciuma: oktalanság, esztelenség. A Szentírásban főként a bölcsességi könyvekben szerepel, mint az istenfélelem társerénye (vö. A példabeszédek könyve 14,15; 16,21; 17,10.24; 18,15 ;  A zsoltárok könyve 48,29;  Királyok első könyve 18,14). Az Újszövetségben a gondos előrelátás erénye (vö. Máté evangéliuma 10,16; 24,45; 25,4; okos és balga szüzek). Ha az ember célja rossz, okossága is rosszá válik, s vesztét okozza; ez a test okosság a (vö. A rómaiaknak írt levél 8,6).

Az okosságot nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel (habozás), sem a ravaszsággal (kétszínűséggel).

Az ókorban az okosságot Auriga virtutum, 'az erények kocsisa' névvel illették: szabályt és mértéket szabva nekik irányítja a többi erényeket. Az okosság vezérli közvetlenül a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönt és rendezi el magatartását. Allegóriája a három arc (pl. Tiziánnál a kutya-, oroszlán- és farkasfej), mely az emlékezettel, az értelemmel és az előrelátással uralja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt.

 

Igazságosság

Latinul iustitia

Isten tevékeny sajátsága, mellyel minden teremtményének megadja az ontológiai igazsághoz szükséges feltételeket, és az erkölcsi életet élő teremtményeket igaz ítélet alapján jutalmazza és bünteti (Isten tulajdonságai, megfizetés).

Az emberi igazságosság erkölcsi erény, amely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint „megadja mindenkinek azt, ami őt megilleti”). Az Isten iránti igazságosság a vallásosság, mert az ember tartozik Teremtőjének az imádással és a tisztelettel. Az igazságosság mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. Az igazságosság föltételezi, hogy a felebarát egyenjogú és szabad partner, alanyi jogok hordozója, akit a személyi méltóság alapján megillet a tisztelet és a védelem.

Az igazságosság teremti meg a társadalom számára az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen alapjait: a törvényes igazságosság (iustitia legalis) a polgári és az egyházi közösség iránti kötelességek teljesítésének erénye. A részleges igazságosság (iustitia particularis) a fizikai és jogi személyek iránt nyilvánul meg, mint kölcsönös (commutativa), osztó (distributiva) és megtorló (vindicativa) igazságosság. Az Egyház szociális tanítása feltételezi és megköveteli az igazságosság őszinte és általános érvényesítését.

A Szentírásban a bölcsességi irodalomban az igazságosság királyi erényként szerepel (A példabeszédek könyve 31,8). A gyakran említett igaz ember kitűnik gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása miatt ( Leviták könyve 19,15). Az Újszövetségben az igazságosságnak is krisztológiai megalapozása van. Jézus Krisztus a hívő igazságossága lesz (A rómaiaknak írt levél 10,3-4; 3,12-22), hogy benne „Isten igazságossága legyünk” (Második levél a korintusiaknak 5,30). Az igazságosság szót az életszentség (szentség) értelmében is használják (Evangélium Lukács szerint 1,75), mely a nem képmutató testvéri szeretetben mutatkozik meg (János első levele  3,10): „Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben” (Levél a kolosszeieknek 4,1). A keresztények új és jobb igazságosságának számolnia kell a szorongattatással és üldöztetéssel (Evangélium Máté szerint 5 ,10), és a győzelem koronáját Isten az utolsó napon adja meg (Második levél Timóteusnak 4,8).

Az igazságosság társerénye az irgalmasság. A kettő együtt, tehát az igazságosság és az irgalmasság tesz képessé az igazság és a szeretet rendjében élt életre. A puszta igazságosságot ugyanis mindig kísérnie kell a megfontolásnak, hogy a személy üdvössége szempontjából az igazságosság és irgalmasság milyen módon és szinten való egysége szükséges. Ezért a keresztény igazságosság társad. és anyagi javak vonatkozásában nem azonos az egyenlőséggel, aminek alapja az istengyermekség.

Leggyakrabban ülő vagy álló, gyakran koronás nőalak, melynek több attribútuma van:

mérleg, ami a görögöknél a sorsmeghatározó Nemeszisz, Themisz, Kairosz, a rómaiaknál a méltányosság attribútuma volt. Az igazságosság kezében tányérjai üresek és egyensúlyban vannak, vagy a mérlegelendő cselekedetek-erények, erények-víciumok, angyal-ördög, jog-irgalmasság van egy-egy tányérban. A mérleg a jog és jogtalanság, az igazság és igazságtalanság közötti határ keresését jelzi. Olykor más mérőeszköz helyettesíti: derékszög, függőón vagy vízszintező.

kard,  amely rendszerint a mérleg mellett az igazságosság büntető jellegét jelzi

bekötött szem - eleinte az igazságosságot csukott szemmel ábrázolták. A 15. században a bekötött szem valójában az igazságosság vakságát gúnyolta, később a pártatlanság jele lett.

strucc - egyforma hosszú tollaival az igazságosság méltányosságára, a holló az éberségére utal.

oroszlán és a vesszőnyaláb az igazságosság szigorára, a földgolyó a hatalmára utal.

Az igazságosság különleges ábrázolásai:

az isteni igazságosság képe Krisztus vagy Isten keze vagy nyitott szemű nőalak mérleggel; emblémája a szárnyas szem.

A földi és isteni igazságosság összetartozásának érzékeltetésére mindig nyitott szemű nőalak szerepel mérleggel.

A sol iustitiae ('az igazságosság napja') Dürer rézmetszetén oroszlánon trónoló Krisztus mint apokaliptikus bíró mérleggel és karddal.

Az igazságosság és a béke egymás mellett trónol vagy megcsókolja egymást A Zsoltárok könyve  84,11 szerint. 

Az osztó igazságosság kincseket és okmányokat osztogat, a kölcsönös igazságosság az adásvételnél felügyel, a törvényes igazságosság jutalmaz és büntet.

Szent Mihály főangyal a mérleggel s a karddal az isteni igazságosságot érvényesíti.

 

Lelki erősség 

Latinul: fortitudo, virtus

Erkölcsi erény, mely kitartóvá teszi az embert a jóért folytatott küzdelemben és a szenvedés viselésében (bátorság).

A Szentírásban a lelki erősség az Isten erejébe és segítségébe vetett hit és remény gyümölcse.

Az Ószövetség gondolatvilágában minden, ami a testhez tartozik, gyengeség, ha nem részesedik Isten erejéből, akié „minden bölcsesség és erő” (Dán 2,20); Ő Izrael sziklája (vö. 2Sám 22,2), népe tőle kapja erejét. A bölcsességi könyvekben a lelki erősség nem fizikai erő, hanem az értelem és a bölcsesség szeretetének ereje (Péld 16,32; 24,5).

Az Újszövetségben a lelki erősség a megfeszített Krisztus erejében való részesedés. Az Ige testté lett, megismerte az ember gyengeségét, tehetetlenségét, minden szenvedését. Vállalta egész gyengeségünket, e gyengeség minden megpróbáltatásával együtt, „a bűnt kivéve” (Levél a zsidóknak Zsid 4,15). Így tudott együttérezni gyengeségünkkel, és így változtatta azt a lelki erősséggé (vö. Levél a zsidóknak Zsid 5,2; 4,15). „Isten fölkente őt Szentlélekkel és erővel” (ApCsel 10,8), hogy emberi gyengeségében megmutatkozzék a lélek erőssége. Valóságos ember létére legyőzte a sátán minden kísértését (vö. Lukács evangélium Lk 4,1-2), az „erősnél” erősebb (Lukács evangélium 11,21); diadala a kereszt győzelmében és a föltámadásban vált véglegessé (vö. Levél a kolosszeieknek 2,14-15). Ez a bűn és a halál hatalma fölötti győzelem Jézus Krisztus a lelki erőssége. A Szentlélek által a keresztény lélek minden gyengesége lelki erősséggé válik (Második levél a korintusiaknak 12,9-10).

Ábrázolása a sarkalatos erények között nőalak oszlop attribútummal.

Mértékletesség

Latinul temperantia

Erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább.

Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött.

Társerénye az igazságosság, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek, a felebarátnak és önmagának azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint „megadja mindenkinek azt, ami megilleti őt”).

A természeti népeknél a mértékletesség megfelelője az életbölcsesség, mely férfiaknál az erő értelmes használatában és a tökéletes fegyelemben mutatkozott meg. A középkorban lovagi erénynek tartották, mely gátak közé fogja, s ezzel megsokszorozza és megfelelő cél szolgálatába állítja a testi-lelki képességeket.

A mértékletesség a helyes arány megnyilvánulása egymást kiegészítő dolgok (jogok és kötelességek) között: így a beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, munka és imádság, a táplálkozás és annak kihagyása között. A helyes arány a kiegyensúlyozottság és a nyugalom alapja. - Mivel az ember leginkább a belső világán tud úrrá lenni, a mértékletesség megszerzése a gondolatok, ötletek, vélemények, kívánságok, vágyak, indulatok fékezésével kezdődik. Az értelemben megmutatkozó mértékletesség a józanság. Amilyen mértékben birtokolja a mértékletesség et a belső világában, annyira fogja azt birtokolni a test és lélek egészséges harmóniájában; tehát annyira tud mértéktartó lenni a külső dolgokban (munkában, szórakozásban, evésben-ivásban stb.). A belső mértékletességet segíti a külső dolgok kötött rendje, ritmusa: a (családi és munkahelyi) napirend, az étkezések, imádságok, lefekvés, fölkelés lehetőleg azonos időpontjai, a vasárnap megszentelése stb. A liberális szemlélet e „kötöttségeket” folyamatosan rombolja, s velük az ember belső, vegetatív (ún. bio-) ritmusát is, ami súlyosan visszahat az emberre.

A mértékletesség az emberi kapcsolatokban önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat, a természet és környezet megbecsülésére, takarékosságra nevel.

A Szentírás szerint a mértékletesség adja az embernek a józanságot, éberséget, megfontoltságot (Első levél a tesszalonikieknek 5,6-8; Levél Títusznak 2,2.12.22;  Péter első levele 1,13; 5,8).

Jelképe a korsó, melyet az erények allegóriái között női alak tart a kezében (pl. Mariazell).

 

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2015, november 23