Rádióműsor - 2015. november 25. - 137. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2015. november 25-ei műsor (137. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/54289

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 137. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A szeretet a szíved megújulása” – mondja Luther Márton. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Az Inter arma caritas mai adásában, ahogyan ígértem, folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensének gondolatait, amelyet a lelkigyakorlaton mondott el katonacsaládoknak, a honvédségben dolgozó civil családok jelenlévő tagjainak. A gondolatok a család köré épültek, részben a philadelphiai konferenciára visszautalva, részben pedig a pápai szinódusra. Ezúttal is majd Benedek pápa egyik homíliájából idéz gondolatokat és azt magyarázva elmélkedik Bíró László püspök. 
• Folytatjuk azt a sorozatunkat is, amelyben katolikus tábori lelkészeket mutatunk be, illetve a Katolikus Tábori Püspökséghez kapcsolódóan, jelen esetben Szalay György személyében, egy olyan embert ismerhetnek meg és ismerhettek meg már az előző adásban is, aki lelkigondozóként a Honvédkórházban teszi dolgát, hittel, meggyőződéssel.
• Nem maradhat el Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasása sem, amelyet ezúttal is majd Bőzsöny Ferenctől hallanak. Tartalmas perceket kívánok!

 

„Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje” – mondja a Korintusiaknak írt levél. Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi referensének gondolatait folytatjuk a lelkigyakorlathoz kapcsolódva, amelyet Balatonkenesén tartott a Katolikus Tábori Püspökség. 

- A Szentírási olvasmányok, amiket hallottunk: az Ádám-Éva história, tehát Éva teremtése az oldalbordából, mivel Ádám nem talál magának segítőtársat az állatok közül; az evangélium pedig az volt, amikor a farizeusok odamennek Jézushoz, hogy Mózes miért engedi meg a válást. Ezek a Szentírási részek voltak az evangéliumban azok a szakaszok, amire utal a Szentatya. Homíliájában a következő három témát említi: az emberi magány drámáját, a férfi és a nő szeretetét, tehát a házassági kapcsolatot, és harmadikként a család témáját. 
Magány: Nem jó az embernek egyedül lennie. Hogy jobban értsük, arról van szó az Ádám-Éva históriában a magány drámájával kapcsolatosan, hogy megteremti az Úristen Ádámot, aki szép, csinos, és beleleheli az életet. A lehelet az ember legmélyéről jön, és a lehelet a szeretetet jelenti tulajdonképpen. Beleleheli a szeretni tudás képességét, tehát Isten a szeretet. Megalkotja Ádámot és a jó Isten látja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, ezért odavezeti hozzá az állatokat, válasszon magához illő segítőket. Benne van ez a gyönyörű mondat a Szentírásban, hogy Ádám megismerte az állatokat és mindnek nevet adott, de nem talált magához illő segítőt. Mi ez? Miről szól a történet? A mai embernek az ellenkezője. Először megismerte őket és így adott nekik nevet. Az ókorban a névadás nem úgy történt, hogy kiválasztottak egy nevet a névtárból, hanem előtte megismerték azt, amit elneveztek. Falvainkban találkozhattunk ilyennel, amikor régen fele falu egy néven szerepelt, tulajdonképpen a ragadványneveink ilyenek. Valamilyen jellegzetes vonását emelték ki annak, amit elneveztek. Nagyon sok ilyen ragadványnév volt, ami a család ismeretéből fakadt. Megismerte őket és nevet adott nekik, mégsem talált magához illő segítséget. Itt a házasságnak egy nagyon lényeges vonása van kiemelve tulajdonképpen, csak mi nem foglalkozunk vele, hanem viccet csinálunk ezekből. Miért nem talált segítséget? Ádám sokkal erősebb társat találhatott volna, mint egy gyönge asszonyt. Miért nem tudott Ádám mit kezdeni az állatokkal? Nem talált az állatokban szeretet és nem tudott velük kommunikálni. Azokat a dolgokat nem találta meg benne, amelyen egy házasság is nyugszik. Egy társ nem attól társ, hogy mellém szegődik valaki, hanem attól társ, hogy kommunikálunk. Ezt nem tudta Ádám megtalálni az állatokban, a kommunikációt és a szeretetet. 
Az Úr mély álmot bocsát Ádámra és kiveszi az oldalbordáját, ezzel megalkotja az asszonyt. Nagyon lényegesnek tartom kiemelni, hogy amikor mély álmot bocsát Ádámra az Úr Isten, ezalatt alkotja Évát. Tehát Éva éppúgy teljesen Istentől való, mint Ádám. Ezt fejezi ki ez a kép. Ez az emancipációnak a legősibb megfogalmazása. 

 

Előző héten már megismerhették Szalay György személyében azt a lelkigondozót, aki a Katolikus Tábori Püspökséghez kapcsolódóan a Honvédkórházban teljesíti feladatát. Szalay Györggyel ezúttal is Marosi Antal beszélgetett. 

Mi a legnehezebb ennél a szolgálatnál? 

- Kísérni az embereket nem egyszerű: nem előtte, nem mögötte, hanem mellette járni, csak addig a pontig menni, ameddig ő engedi, nem kíváncsiskodni. A betegség mint olyan, nyilván nem az én területem, de az, hogy milyen érzések vannak abban az elesett beteg emberben, vallásától, nemétől, hovatartozásától, korától teljesen függetlenül megszólítom őt, mellette állok, kísérem, és ez sokban segíti őt akár a gyógyulás folyamatában is. A holisztikus szemlélet nem idegen manapság tőlünk és az ember gyógyulása érdekében az egész embert vesszük figyelembe testesttől, lelkestől, nem csak a biológiáját.

Nehéz lehet ez egy kórteremben. Nem tudom, hányan vannak, de a beteg nem tud fölkelni, ott ül az ágya mellett, fogja a kezét és hagyja, hogy gyónjon tulajdonképpen. Közben bejön a takarítónő, fölmos, jön a nővér hőmérővel, hozzák az ebédet, zörög a kerekeskocsi...

- Még hozzájöhet az is, hogy például nagyothall a beteg, tehát erősebben kell hozzászólni, legalábbis a hangerőt tekintve. Ezek valóban nehezítő tényezők, de a lehetőségekhez képest meg kell próbálni úgy alkalmazkodni - amennyiben ágyban fekvő, akkor természetesen nincs lehetőség rá, hogy kijöjjön -, hogy a legkevésbé sérüljön az ő emberi mivolta és az a fajta szuverenitása, ami egy embernek van, a személyisége. 

Elég nehéz lehet. Mi az, amit ön elvár saját magától mindeközben? 

- Empatikusnak kell lenni, mellette kell tudnom lenni és csak rá kell tudnom figyelni. Ami ebben a szituációban és ebben a helyzetben bizony sokszor nehézségeket okoz. Azt kell, hogy érezze, hogy őt most figyeli valaki, odafigyel rá, ő van a központban, és most ez az együttlét, ez a beszélgetés róla szól. 

Honnan hova jut el a beteg mindeközben?

- Egy beszélgetés elindul, ahonnan a beteg szeretné. Lehet, hogy éppen aznap arról beszélünk, ami a legjobban foglalkoztatja, akár a betegsége, vagy éppen, hogy mi lesz a betegség után. Ez nem feltétlen függ össze ebben a pillanatban a vallással. A kórházi nehéz keretek közé még az is hozzátartozik, hogy a betegek nem egyforma hosszúságú időt vannak itt bent. Van, akivel egy alkalommal tudok beszélgetni, mert áthelyezik, máshová viszi az élete vagy hazaengedik esetleg, de van, aki hónapokig itt fekszik és akkor őt rendszeresen látogatom. Egy ilyen rendszeres látogatás esetén már el lehet jutni egy olyan állapotba, amelyben az ő problémáinak a kibontásával saját magának kell megtalálnia a kivezető utat és ebben próbálok segítségére lenni azzal, hogy meghallgatom. A Sapientia Főiskola pasztorális tanácsadás szakát végeztem el. Két éven keresztül a segítői beszélgetésekkel foglalkoztunk.

Nyilván ennek a munkának a sikerét méri, hogy vannak-e visszatérő szereplői itt a kórházban ennek a szolgálatnak? Tehát van-e olyan, aki ha bejön, keresi magát, vagy újból meg kell, hogy találják egymást? 

- Van, hogy újból megtaláljuk egymást, de van olyan is, hogy keresnek. Az egyik beteg, aki nagyon-nagyon rossz állapotban volt, talán mondhatom, hogy kétséges volt a kimenetele, de látogattam, némán mellett voltam. Nem esett jól neki sem a beszéd, így csak mellette voltam. Eltelt két év, felépült, jól volt, de sajnos újra megjelentek a betegség jelei és elmondta, hogy nem is gondolta volna, de szüksége van rám, a támogatásomra. Azóta, amikor vissza kell jönnie kezelésre a kórházba, mindig megkeres. Sokfélék az emberek, a betegségek is, minden történet más. Ezeket a történeteket hallani, feldolgozni, olykor cipelni, bizony nem könnyű. Vannak erre is technikák, hogyha lehet ilyen csúnya szóval kifejezni, hogy ezektől hogy próbáljam magam mentesíteni, de sokszor nem igazán sikerül. Az ima nagyon sokban segít a munka illetve a szolgálat kezdetekor, aztán egy-egy esetnek a letételekor vagy a szolgálat végeztekor. A jó Isten elé vinni, és ezeket az eseteket felajánlani az ő számára fontos, hiszen az igazi kulcs az ő kezében van. 

Amit itt látok, millió szentkép vagy templomot ábrázoló kép, különböző helyekről: Alázatos szívvel köszöntelek téged Jézus, aki itt jelen vagy a kenyér színe alatt, áldassék és vég nélkül magasztaltassék a legméltóságosabb oltári szentség, édes Jézusom én nagyon szeretlek téged. Ámen. Ez található a falon.

- Innen indulok a kórház területén lévő betegeket látogatni. A kórházi lelkigondozás az egy sokkal nagyobb falat, mint csak a betegek, természetesen a dolgozók és hozzátartozók is beletartoznak ebbe a körbe. Ez a kezdeményezés a honvédkórházban nem olyan régi, mintegy három éves múltra tekint vissza. A kápolna szentelésével egyetemben jött létre ez az intézmény illetve ez a szolgálat. Bizonyos értelemben új terep, új helyzet volt, előtte nem volt még itt ilyen. Nyilván orvosilag megtámogatott segélyszolgálat az jelen volt pszichológusokkal és pszichiáterekkel, de a pasztorál pszichológia illetve a lelkigondozás azért egy kicsit más.

Gondolom, hogy nem csak a kórház életében volt újdonság ez a szolgálat, hanem az ön életében is. Vagy tévedek?

- Nem, nem téved. Az én életemben is ez egy új szolgálat. Korábban már én a Honvédkórháznál dolgoztam, tehát a kórházban nem vagyok új fiú. Több, mint 25 éve itt dolgoztam fogtechnikusként. A labort felszámolták legnagyobb bánatunkra. Nem ezzel egy időben, egy későbbi felnőtt tanulási szakaszban a Sapientia Főiskola BA kurzusát elvégeztem. Nem állt távol tőlem a segítői szolgálat, és amikor a kápolna létrejött a Katolikus Tábori Püspökség segítségével, megbíztak, hogy a kápolna körüli feladatokat lássam el. Mivel ez egy parányi kápolna, Bíró László püspök úr kérésére, a betegekhez is kezdtem feljárni. 

Nem volt zavaró, hogy ön korábban fogtechnikus volt? Mit keres itt imakönyvvel a kezében?

- Talán egyes személyek számára zavaró lehetett, akik korábban ismertek. Esetleg egy kicsit furcsállhatták is. 

Hogy működik ez a szolgálat? Elindul, fölmegy a belgyógyászatra, benyit minden szobába és megkérdezi, hogy szükség van-e önre?

- A betegek segítése egy team munkának a része. Ebben a team munkába nyilván orvosok, ápolók tartoznak elsősorban, valamint a szociális munkások is beletartoznak. Úgyhogy a kezdeti időszakban a szociális munkás segítségével jártuk az osztályokat, bejelentkeztem a pultoknál és megkérdeztem, hogy az ápolók vagy az orvosok gondolnak-e valakire, akinek lelki támogatásra, kísérésre lenne szüksége? Ha nem is pontosan a legelső találkozásra, de az elsők egyikére mindenképpen emlékszem. Egy mozgássérült hölgy volt, akivel találkoztam, aki nem is igazán akart beszédbe elegyedni, de a későbbiekben megoldódott a szíve és a lelke, ezzel együtt egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk és ennek folytatása is lett. Többször vissza kellett jönnie a kórházba és azóta is kísérem őt. 

Magában a vallásosság akkor ébredt föl, amikor megszűnt a munkahelye és kereste az utat, vagy már korábban találkozott Istennel?

- Nem felnőtt megtérő vagyok, hanem gyermekkorom óta vallásos vagyok. Valószínűleg az iskolának az igénye és elvégzése, amikor az alapkurzust, a BA kurzust végeztem, az ebből fakadt. Sokan úgy vagyunk vele életünk során, és a magyar szóhasználat sokszor is használja, hogy kikereszteltük, kibérmáltuk a gyereket, és ott mintha nagyjából meg is szűnne a vallási élet. Pedig ez nem így van. Ahogy idősödünk, ahogy az életszakaszaink is megvannak, és minden életszakaszban megvan a feladatunk, ugyanúgy a vallás területén is és a hitünkben is fejleszteni kellene magunkat. Valószínűleg ez a természetes igény is így alakult nálam, hogy amikor az életkor közepén voltam, akkor igényem volt arra, hogy ebben elmélyüljek. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

Május 25.
 
Nem tetszik Szabó Kálmán szabadsága. Olyan zavaros volt az eltávozásakor, mint azelőtt soha. Ahogy kivettem a szavaiból, attól fél, hogy a Borókával való tervezett házasságáról otthon lebeszélik. Sajnos, magamnak is az a véleményem, hogy nem lesz belőle semmi. Drohicsinbe akar elmenni az ottani egészségiekhez, mert ott van a menyasszonya. Ez sem lesz jó, ismerve kapkodó és meggondolatlan természetét. Neki mindig kell valaki, hogy időnként fejbekólintsa. Ha elveszti a józanságát, kibírhatatlan bosszúálló. Erre felhívtam Borika figyelmét is. Kálmánt pedig sokszor lekaptam emiatt. No, nemcsak én, hanem a kollégái is még többször.

Május 26.

Ilyen mozgalmas nap még nem volt Gornikiben. Este fél 12-ig dolgoztunk. Sok sebesültünk volt, sok műtét, hosszú kezelés.
Már megszoktam, hogy a vér látása nem riaszt meg, és nem hozom összefüggésbe a súlyossággal. Behoznak olyan valakit szörnyű külsővel, hogy először kétségbe estem, hogy perceken belül meghal. Aztán kimosdattuk, és egy óra múlva már vidáman mesélte a partizánokkal való harcukat. Máskor pedig alig valamicske látható a testén. És kiderül a megnyitáskor, hogy egy szilánk belül agyon roncsolt mindent.
Ma is ilyesféle variációink voltak. Igazán nagyszerűen dolgozott mindenki. Minden műszerünk elfogyott. Alig győztük a főzésüket, máris jöttek újabb sebesültek.
Telefonáltam a kórháznak, hogy minél előbb fogadjanak minél többet, mert a mi szutyorék helyiségeink dugig vannak.
Éjfélre lefeküdtünk, de fél kettőkor már jött Hajdú Laci. Azzal a hírrel vert lelket belénk, hogy a 101-es utászoktól két autó sebesültet kapunk. 

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak. Hétvégén advent első vasárnapja, így mi mással is, milyen idézettel búcsúzhatnék, mint a nem ehhez kapcsolódó gondolatokkal és a rómaiaknak írt levélből a következő gondolatokat osztom meg hallgatóimmal. Abban bízva, hogy minél többen eljutunk majd a kegyelmi állapothoz advent végén, s jutunk el karácsonyhoz, kívánok további tartalmas rádiózást!

„A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazuslára vezet.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK 
AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspöksé 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2015, november 25