Ontológia

Ontológia

A görög ho ón, 'létező' és logosz, 'tudomány' szóból.

A filozófiának magáról a létről tárgyaló alaptudománya.

A szó kimutathatóan 1613-ban Rudolph Gocleniusnál (1547-1628) olvasható először, aki a „dolgok rendjé”-ről tárgyaló, ismertebb metafizikával úgy állította szembe, mint a létezővel foglalkozó átfogó tudományt. Ezen a nyomon haladt tovább Johannes Clauberg (1622 -1665) és Jean-Baptiste Du Hamel (1624-1706), majd főleg Christian Wolff (1679-1754) aki a speciális metafizikával szemben általános metafizikának nevezte az ontológiát, amely azonban nem foglalja magába az Istenről illetve az emberi szellemről szóló metafizika tanítást, hanem inkább a „létezőről általában”, illetve annak alapformáiról tárgyal. A fordulatot Edmund Husserl (1859-1938) és Nicolai Hartmann (1882-1950) hozta: az ontológia immár nem a létező, hanem a léttudománya lett, amihez Husserlnél a tapasztalati lényegtudományok és a tudatbölcsészet, Hartmannál az adottságok tapasztalati, föltételekre épülő „kategoriális elemzése” vezet el. Martin Heidegger (1889-1976 aztán tovább szűkítette a kört: a lételemzést „fundamentál-ontológiának” nevezte. Akár a létező, akár a lét tudománya az ontológia, mind az arisztotelészi-skolasztikus, mind a hegeli hagyomány alapján az általános metafizika egyik ágának tekinthető, amely mellett még ott van a természetes istentan (teologia naturalis). Említettekkel ellentétben tehát a metafizika az általánosabb tudomány.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, december 31