Nagylelkűség

Nagylelkűség

Latinul magnanimitas

A bátorság részerénye, mellyel az ember nagy tiszteletet érdemlő jó cselekedetekre képes.

Mint természetfölötti erény az Istentől eredő jutalmat tartja szem előtt. Együtt jár az alázattal, amennyiben nem önmagára támaszkodik. A nagylelkű ember nem szédül meg a megbecsüléstől: higgadt marad jó és balsorsban egyaránt; másnak szívesen segít, önmagának nem kér segítséget; a nálánál nagyobbakkal szemben nem hízelgő, de nem is engedi elnyomni magát; nem karrierista; ha kell, őszintén színt vall, mert nem fél emberektől és nem vágyik hízelgésre; nem tartja számon a jogtalanságokat; viselkedésében szerény.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2016, január 4