Rádióműsor - 2016. február 24. - 148. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. február 24-ei műsor (148. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/55788

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 148. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket. A hajók, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint. Ugyanígy a nyelv sem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tűz: kiszínezi a valótlanságot.” – E biblia idézettel köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk majd a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Körének találkozóján elhangzott püspöki gondolatokat Bíró László püspök atyától. 
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását és a Kalendáriumban neves dátumokat említünk.

Bíró László katolikus tábori püspök: Európának vissza kéne nyernie a hitét és az erkölcsét. A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk házainkat, eladjuk országainkat, kultúránkat, eladjuk identitásunkat. Sokan elmondják ezt, csak Európa nem akarja meghallani. Majd mire meghallja, addigra már késő lesz. Nem hobbi, amit csinálunk, hanem felelősség. Az az alapkérdése Boulad atyának, hogy hány civilizáció van a világon? Sok vagy csak egy? Hajdanában Európa úgy gondolta, hogy ő a civilizáció csúcsa, ám 50-60 éve elkezdett ebben kételkedni. Arra jutott, hogy végül is minden kultúra egyenlő, hiszen mindegyik ugyanazon emberiségnek az arca, a kontinens arca. Az európaiaknak ez az önmagukban és értékeikben való kételkedés törékenyebbé tette a kontinenst. Tehát ezzel a toleranciával, pluralizmussal szétmorzsáltuk önmagunkat. Az a veszély származik ezután mindebből, hogy elveszíti képességét, hogy szembenézzen önmagával. Azzal a tapasztalattal párhuzamosan, hogy Európa nem hisz önmagában azt láthatjuk, hogy a keresztény hit nagymértékben elvész, összeomlik az egyház, mint Európa cementje. Tehát ez egyház lenne Európa cementje, de az egyház is kikezdte önmagát. A mai relativizmus egy töredezett világ tükörképe, amelyben az irány és az értelem elveszett. Éppen az irány elvesztése, a kapaszkodók megszűnése a nyugati világ legnagyobb válsága. Európa krízise a politikai, gazdasági, a migrációs válságnál sokkal mélyebb és belülről őrli fel a földrészt. Tulajdonképpen számunkra, a kis baráti kör identitása az, hogy asszisztálunk-e ehhez az erodálódáshoz a katonaságon belül is, vagy segítjük a társainkat, hogy legyen identitásunk? Nem kívülről omlik össze Európa a migráció által, hanem mi vagyunk a főcsaposok ebben, benne a keresztények is. Mert az egyháznak Európa cementjének kellene lenni. Mivel elég negatív kép rajzolódik ki önmagunkról, ha komolyan gondolkodunk, könnyen lehetünk pesszimisták. Ugyanakkor nem lehetünk azok, de ostobák se – mondja ezt Boulad atya. Így fogalmazza meg: „Világunknak van vezércsillaga. A napkeleti bölcsek csillaga annak a jelképe, hogy a világ megy valamerre, s ahogy a bölcseknek el kellett köteleződniük annak követése mellett, úgy nekünk is el kell.” Tehát a valóságunk ramaty. Nem lehetünk optimisták, de reménykedők lehetünk, mert van vezércsillagunk. Csak az a kérdés, hogy merünk-e elköteleződni a vezércsillag mellett? Gondoljátok el, hogy a három királyok elbeszélése is arról szól, hogy ők a maguk logikája szerint elindulnak Jeruzsálembe megváltót keresni és a periférián van a megváltó, Betlehemben. Ekkor váltaniuk kell, és Jeruzsálemből el kell menniük Betlehembe, s ott a nyomorban találják meg az újszülött királyt. Azt mondja Boulad atya, hogy valamikor voltak kész válaszaink arra, hogy mi az igaz és mi a nem, mi a valós és mi a téves. Európában, ahol nincs iránytű, a dolgok nem ilyen nyilvánvalóak. Benedek pápa idézi az egyik fizikust, aki azt mondja, ma Európa olyan, mint egy szépen megépített luxushajó. Nagyon kényelmes minden kabin, minden kényelmet szolgál, finom az étel, vígan vannak az utasok. Mindössze egy valami hiányzik a hajóról, amit senki nem vesz észre az utasok közül, ez pedig az iránytű. Senki nem veszi észre, hogy a hajó önmaga körül kering az óceánon s nem halad sehova. Ez ma Európa. Ugyanakkor nekünk van iránytűnk, ez a mi felelősségünk. Ma nem szeretjük, hogy megmondják, miben higgyünk. A mai európai keresztény válogatós keresztény, valaki eldönti, hogy a keresztény művészet tetszik neki, valaki az ezoterikából átvesz dolgokat. Nem szereti, ha megmondják, merre menjen, hogy van csillag. Ezt jelenti a válogatós keresztény kifejezés. A Szentírási olvasmányok a böjtről, örömről beszélnek, viszont az ószövetség nagyon drasztikusan mondja, hogy az Isten nem tud veletek semmit se kezdeni hiába böjtöltök, mert nem fordultok oda a másik emberhez. Én azt gondolom, első fokon a jelenlétünk azt jelenti, hogy ott vagyunk. Papok nincsenek, tudniillik vagyunk csak nagyon kevesen. Nagyon sokat dolgozunk, csak nagyon kevesen vagyunk. Tehát amit tudunk tenni, az az emberként való jelenlét. Az apostolok cselekedeteiben ott van Szent István megkövezésének jelenete. Szent István körül két körben ott vannak az emberek, az egyik körben lévők a fogukat vicsorgatják rá, a másikban pedig követ ragadnak rá. Miért dühösek? Mert azt mondja, látom a megnyílt eget, s Krisztust fönn az Atya jobbján. Azért dühösek rá, mert tudják, mit mondd. Picikét más mértékben, azt gondolom a mi jelenlétünk is ilyen. Nem tudom ti így látjátok-e? Tehát miközben látszólag látatlanba veszik, hogy összejövünk például, közben mégis azt gondolom, hogy fontos, hogy jelen vagytok. A misében is kérdeztem, hogy arról teszünk-e tanúságot, hogy beszűkít a kereszténység vagy arról, hogy kitágít? Ez a kérdés. A három nagyon szigorú szabálya a nagyböjtnek, a böjt, az alamizsna és az imádság az beszűkít vagy kitágít? Nem gondolnám, hogy most itt zászlót kell bontanunk és ez a házi feladatunk, de az, hogy hitelesen legyünk jelen, az igen. Koherens módon legyünk jelen, ahogyan a pápa is ezt a szót használja.

 

Kalendárium

1645. február 24-én, 371 évvel ezelőtt született meg I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem. 
431 évvel ezelőtt, 1585. február 24-én, Rómában i.e. 46-ban, Gaius Julius Caesar megreformálta a római naptárt és helyette bevezette a róla elnevezett, részben még a XX. században is érvényes időszámítást. 1582. február 24-én XIII. Gergely pápa bevezette a róla elnevezett Gergely naptárt, amely október 4-én átlépett tíz napot. Az idő múlásának kiszámítására különböző módszereket dolgoztak ki. Néhány nép a világ teremtésétől számította történelmét. A naptárreform a Julianus naptár bevezetése óta a napév és a naptári év eltolódásából adódó 10 napos időeltolódást szüntette meg. Megtartották azt a szabályt, hogy minden olyan év, amelynek utolsó két számjegye néggyel osztható, szökőév legyen. 
Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én jogtalanul letartóztatták és Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. 
1815. február 26-án Napóleon 1200 emberével elhagyta Elba-szigetét, hogy újra meghódítsa Franciaországot. Egyetlen lövés sem dördült el. Napóleon igaz, hogy csak száz napra, de ismét császár lett. 
1744 évvel ezelőtt, 272. február 27-én megszületett Nagy Konstantin római császár, aki államvallássá tette a kereszténységet. Az első keresztény római császár 306-tól 337-ig uralkodott. Saját gyermekét megölette, feleségével pedig ő maga végzett. A napkultusz híveként a hét egy napját a nap napjává nyilvánította, ez a mi vasárnapunk. 
124 évvel ezelőtt, 1892. február 29-én született Boldog Apor Vilmos vértanú, győri püspök. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 3.

Néhány napja itt lakik velem Oláh Ferenc. Kornél helyett jött belgyógyásznak. Szegeden végzett. Azt gondoltam, hogy egy ideig nyugalmam lesz a főnök ügyében. De neki is elég volt három nap, hogy tisztán lásson. Most őt kell türelemmel végighallgatnom, amint szidja a főnököt. De ez a Feri sokkal energikusabban, mint a régiek. Máris megmondta a magáét, de olyan alaposan, hogy nekem a bőröm lesülne. Nem tud idejönni egy normális ember, aki azonnal észre ne venné ezt a lehetetlen helyzetet.
Egyébként nagyon kitüntető feladatom van. A főnök folyton hozzám jön. A református lelkész ugyanis elment szabadságra. Eddig őt boldogítottam. De ő okosabb, mint én. Mindenre bólogatott, hallgatott. Igen, nem. És ez volt az egész véleménye. De az igent akkor mondta, mikor a főnök kívánta, a nemet is ugyanígy. Bezzeg, én szamár! Öt perc múlva már megmondom a véleményemet. Elrohan, de másnap ugyanígy visszajön.
Ma jött a legmegbízhatóbb magyarázat erre a csendre, mely hetek óta körülvesz bennünket. Az itteni partizánvezér, a halasgazda, amolyan összekötő az igazi partizánok és a falu között. Nagyon jóba lettünk egymással. Már akkor megnyertem a bizalmát, mikor megmondtam, hogy katolikus pap vagyok. Erre szétnyitotta a nyűtt kabátját, és kócmadzagon ott függött egy nagy kereszt. - Mikor kijártam neki, hogy a főnök megengedje, hogy a lovát is itt tarthassa, mintegy jutalomképpen behívott az istállóba. Óvatosan körülnézett, ezt már megszoktuk itt kinn. Bárki bármit akar mondani bizalmasan, először óvatosan körülnéz, még a legbiztonságosabb helyzetben is. Rápaskolt a lóra, hogy odébb álljon. Akkor letérdelt, félre kotorta az almot, és nyolc-tíz centi mélységre feltúrta a földet. Ott egy deszka volt, azt megdöngette, óvatosan felemelte a tetejét, kivett egy ócska papírba bugyolált könyvet. Kisilabizáltam, hát a forradalom előtti Szentírás, és a zsoltárok. Beleimádkozott egy keveset, megcsókolta, háromszor keresztet vetett magára, és visszatette. Rá a fedél, az alom, és a paci újra visszaállhatott a helyére.
Mondom, ezzel az öreggel jól összebarátkoztam (öreg: hát megvan vagy 45 éves). De megtört, göthös, mégis egész nap tevékenykedik. Valami viszi, hajtja, űzi a többiek javára. Bárcsak jobban tudnék oroszul, azt hiszem, amolyan falusi zseninek, népvezérnek, szentembernek valamilyen keverékét ismerném meg benne. Megígértettem vele már hetek óta, hogy ha valamit tud, mondja el nekünk. Most azzal állít elém, hogy hívjam a tolmácsot. Jön is a ruszinunk a hívásomra. Ámulva hallgatom a barátunk híradását, ugyanis nagy támadásra készül a muszka. Koveltől délre lesz a főirány az elgondolás szerint, de mi is kapunk belőle. - Rögtön hozzátette, kezét illetve ujját a szájára téve: Pssz, én nem mondtam semmit. Ha megtudják, felakasztanak, vagy agyon lőnek. Megnyugtattuk, hogy eddig sem árultunk el egyetlen szavát sem.
Jóban vagyok vele. Mikor halászni megy a szomszédos tóra, bead a szakácsunknak szép halakat. Egyik nap azt mondja nekem: Pán bátyuska, biztosan szereti a szépet. Mutatok valami nagyon szépet. Jöjjön velem csónakázni. Bementünk vagy kétszáz métert. Akkor láttam, milyen gyönyörű ez a tó. Kristálytiszta a vize. Fenékig le lehet látni. A legkülönbözőbb színű halak csapatosan kisérték csónakunkat, melyet csobbanás nélküli puha mozgással vitt tovább a gazda. Azt mondja: Tegye a kezét a vízbe. Leengedtem a tenyeremet. Erre a kísérő halak puha mozdulatokkal csipegették az ujjaimat. Ha nagyobb jött hozzám, valami önkéntelen mozdulattal óvatosan megsimogattam őket. Engedték. Ilyet még nem láttam!
Szinte nem ismertem magamra, mikor ezt láttam, mert olyan egyedülálló kategóriája a szépségnek, a természet életének azonossága az emberrel, hogy megfeledkeztem a napi borzalmakról. - Mikor kievezett, talán jobban örült, mint én, hogy ilyent tudott mutatni ebben az embertelen állapotban. De gondoltam, hátha csak vele tesznek ilyent. Néhány nap múlva, mikor korán visszaérkeztem, fogtam a csónakot, mely mindig ott volt a parton, és egyedül kimentem a tóra. Bizony új ismerőseim ugyanúgy jöttek. Szinte nem teltem be velük.
Ó, Istenem, köszönöm, hogy ilyennel is megkönnyíted itteni életemet. Annyira megértettem, hogy ez is a te szépséged. Köszönöm.

 

Köszönöm figyelmüket, remélem tartalmasnak ítélték mai adásunkat. Egy hét múlva találkozunk ismét, akkor is tartsanak velünk. Köszöni a figyelmet a szerkesztő, Fodor Endre. Bibliai idézettel búcsúzom és kívánok további tartalmas rádiózást!

„A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, február 24 to péntek, 2016, február 26