Szent Mária Magdolna - július 22.

Szent Mária Magdolna

Szent Lázár és Mária testvére, akit Jézus az apostolok apostolává (apostola apostolorum) tett.

A Magdolna nevet Magdala városról kapta (a latin Maria Magdalena jelentése: Magdalai Mária). A hagyomány szerint Mária Magdolna egy farizeus házában „könnyeivel áztatta Jézus lábát, hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és megkente illatos olajjal”; róla mondta Jézus: „sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett” (Lk 7,36-50). Miután hét ördög ment ki belőle (Lk 8,2), a tanítványi körhöz tartozott. A betániai vacsorán újra megkente Jézus lábát, a temetésére (Jn 12,1-8). Ott állt a kereszt alatt (Mk 15,40; vö. Jn 19,25). A föltámadott Krisztus először neki jelent meg. Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, s csak akkor ismerte föl Jézust, amikor Jézus a nevén szólította. A Noli me tangere figyelmeztetés után Jézus Mária Magdolnára bízta: „Menj a testvéreimhez, és vidd nekik hírül: fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,11-18). Mária Magdolna ment és átadta az üzenetet az ap-oknak, így lett az apostolok apostola.

Legendája szerint a keresztények üldözésének kezdetén Mária őt és testvéreit, Lázárt és Mártát egy evező nélküli bárkán kitették a tengerre. A bárka elvetődött velük Dél-Franciaország partjaira. Itt, Marsilia (Marseille) közelében egy barlangban remeteként vezekelt és imádkozott 33 é., egyetlen tápláléka az Oltáriszentség volt, angyalok hozták neki. Imádság közben rendszeresen elragadtatásba esett, fölemelkedett a földről (levitáció).

Jóllehet Mária Magdolna, Betániai Mária és a Bűnös Asszony alakja már az ókeresztény hagyományban eggyé forrt, a keleti egyház megkülönbözteti Betániai Máriát és Mária Magdolnát.

Védőszentje (lelki édesanyja) elsősorban a bűnbánóknak és vezeklőknek. Eltévedt leányok jó útra térítésével foglalkozó szerzetesrendek, intézmények oltalma alá helyezik magukat. Védőszentjüknek tekintik a gyógyítással foglalkozók (orvosok, gyógyszerészek), a haldoklók, pestis ellen küzdők, mozgásproblémákkal született gyermekek, továbbá drogisták, bortermelők és -kereskedők, fodrászok, fésűsök, kozmetikusok (hiúság ellen), erszény- és dobozkészítők, gyapjúnyírók, kertészek, kesztyűsök, ólomművesek, vincellérek. Sok helyen védősztje patakoknak és forrásoknak, melyek vize a néphit szerint az ő könnyeiből fakadt.

A lábmosás, keresztrefeszítés, kálvária, Jézus siratása, sírbatétel és föltámadás képein szinte mindig látható. A középkorban inkább a szobrászatban szerepel. Bűnbánóként főként a 15. századtól ábrázolták, barlangban vagy a pusztában térdelve, haja ruhaként borítja be. Néha fiatal, bűnös életére utalóan drága, olykor kihívó ruhában is ábrázolták. Attribútumai: kenetes edény, feszület, koponya, könyv.

Himnusz

Magdala fénye, boldogságos asszony,

fordulunk hozzád igaz tisztelettel,

szívedet Krisztus szeretetnek láncán

fűzte magához.

Roppant hatalmát hamar megismerted:

isteni szóval ördögöd elűzte;

majd meg is tisztelt ritka bizalmával

szent Szabadítód.

Már ez időtől szeretet hatalma

sürget a Mester lába előtt ülnöd,

s bárhol is jár ő, híven, mint az árnyék,

jársz a nyomában.

Állsz keresztjénél, hullatsz sűrű könnyet,

bánatos szívvel Urad elsiratván;

gonddal a testét takargatod gyolcsba:

abba temessék.

Isten szerelme adta életünket,

hadd legyen részünk Fia győzelmében,

kettejük mellett áldhassuk a Lelket

himnuszainkkal. Ámen.

Olvasmány Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testét, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt (Jn 20, 10-11).

El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 10, 22).

Mária tehát előbb kereste Jézust, és nem találta. Állhatatos maradt a keresésben, így végül is elérte, hogy megtalálta. Az történt tehát, hogy sokáig nem teljesedtek vágyai, de ezáltal csak fokozódtak azok, és így érte el, hogy megtalálta az Urat. A szent vágyakat ugyanis a késedelem csak növeli. De ha a késedelemben azok megszűnnek, akkor nem is voltak igazi vágyak. Ilyen szeretet lángolt mindazokban, akik találkozhattak az igazsággal. Ezért énekli Dávid is: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41, 3) Ezért vall így az Énekek Énekében az Egyház: Szereteted betege vagyok, és így: Majd elalélt a lelkem (vö. Én 4, 9; 5, 6).

Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (Jn 20, 15) E kérdés azért kutatja fájdalma okát, hogy még jobban növekedjék a vágyakozása; ha ugyanis megnevezi azt, akit keres, még hevesebb lesz iránta a szeretete.

Jézus nevén szólította: Mária! (Jn 20, 16) Az előbb – amikor azt mondta: asszony – csak általános megszólítást használt; ekkor Mária még nem ismerte fel. Most nevén szólítja. Mintha csak ezt mondaná: „Ismerd fel végre azt, aki téged ismer. Nem úgy általánosságban, ahogy a többieket; téged különösképpen is ismerlek.” Mária tehát, minthogy az Úr a nevén szólította, felismeri Teremtőjét, és rögtön így kiált fel:

„Rabboni”, azaz: „Mester”. Jézus ugyanis egy személyben volt az, akit Mária a sírnál keresett, és az is, aki a lelkét keresésre indította.

Könyörögjünk!

Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.