2016 - Előszó a Zadravecz-passió második kiadásához

Előszó a Zadravecz-passió 2016-os, második bővített kiadásához

 

Zadravecz István 81 évesen hunyt el. 36 évesen lett az önálló magyar katonaság első katolikus püspöke.

A jelenkori katonalelkész, ha egy Zadravecz Istvánról szóló könyvhöz próbál előszót írni, elsősorban az ő tábori (katonai) püspökségének hat esztendejéről kell, hogy szóljon. Így teszek magam is, amikor ezzel a néhány sorral tisztelettel fejet hajtok a magyar honvédelem első katolikus tábori püspöke előtt, különös tekintettel azokra a meghatározó szempontokra, melyek katonapüspöki tevékenységét legjobban jellemezték.

Mindjárt az elején érdemes megfontolni és megjegyezni, hogy Zadravecz István - aki teológiai tanulmányait Rómában végezte - áldozópapi életére, világlátására, nézeteire és személyiségére bizonyára nagy hatást gyakorolt az akkori pápa X. Piusz (ő szentelte pappá), aki egyrészt különös gondot fordított a hitoktatás és a papképzés megreformálására és korszerűsítésére, személyét pedig az egyszerűség, a lelkipásztori felelősség, a töretlen kitartás és erősség erénye jellemzete és első E Supremi Apostolatus Cathedra kezdetű enciklikájában pedig így jelölte meg programját:  Instaurare omnia in Christo - Mindeneket megújítani Krisztusban. Úgy gondolom, hogy Zadravecz István későbbi valamennyi tevékenységében - teológiai tanárként a ferences rend főiskoláin Baján (1908-1911) és Gyöngyösön (1911-1914), házfőnökként és plébánosként Szeged-Alsóvárosban (1914-1920), majd tábori püspökként (1920-1926) Budapesten - nagy szerepe volt a Rómában megtapasztalt egyházi légkörnek és a később szentté avatott X. Piusz pápa személyének és intézkedéseinek.

Zadravecz István útja a tábori püspökséghez az első világháború alatt kezdődött el Szegeden, ahol mint plébánosnak - a korabeli egyházi rendelkezések szerint - kötelessége volt a Szeged-Alsóvárosi plébánia területén élő és szolgálatotteljesítő katonaság felett a lelkipásztori joghatóságot gyakorolni, de a katonasággal való ilyetén találkozása miatt nem volt és nem is lett katonalelkész. Ugyanakkor minden bizonnyal találkozott az akkori idők közös hadseregbeli katonalelkészeivel, akik a háború befejezése után számosan jártak a városban, s akik közül többen az 1919. június 6-án a Nemzeti Hadsereg megszervezésére Horthy Miklós hadügyminiszter által kiadott  rendeletet után bekapcsolódtak a hadsereg szervezési munkálataiba. Zadravecz István - bár tagja volt a hadsereg toborzó bizottságának, s azt lelkesítő szónoklatai révén számtalanszor támogatta és szinte naponta találkozott a hadügyminiszter-fővezérrel - amikor Horthy Miklós augusztus 9-én a seregével Szegedről Siófokra indult, nem ment vele.

1919 végén kezdődött el az, az egyházi, állami és katonai kinevezési folyamat, mely után a szegedi ferences templomban 1920. augusztus 24-én Csernoch János hercegprímás, bíboros, esztergomi érsek püspökké szentelte Zadravecz Istvánt, a Magyar Nemzeti Hadsereg Apostoli Tábori Helynökségének vezetőjét, aki akkor 36 éves volt.

Püspökké szentelése után megjelentette első körlevelét, melyben szenvedélyes hangon és nagy lelkesedéssel jelölte meg programját és ismertette meg a katonai lelkészet szervezeti felépítését: „Az Úr a kolostor falai közül szólított hozzátok. Ne féljetek! Nem az ősi falak komorságát vagy nyirkos lelkületét hoztam… Krisztussal jöttem: hogy életetek legyen és bőséggel legyen. Az élet látszólagos kriptájából kilépve, életet jöttem hirdetni. Zászlóm, munkám jelszava: »Pro Regno Mariano...«”. A körlevelében felsorolt 58 tábori lelkésznek meglehetősen nagy és szerteágazó tapasztalata volt, melyet a háborúban a fronton szereztek meg. Hozzájuk intézett szavaiban gyakorlati feladatokat jelölt meg: “Az iskolákhoz osztott testvéreim különös gondot fordítsanak arra, hogy a hadsereg jövő tisztjei igazi meggyőződéses keresztényekké váljanak…Törődjenek a növendékek minden ügyével, szeressék őket… A parancsnokkal egyetértve, ily módon olyan tisztikart neveljenek… amely megérti hivatását és a legénységnek türelmes, megértő és szerető nevelője, pedagógusa lehessen… Az ezredlelkész… legelsősorban a kaszárnyának hivatott apostola. Nemcsak heti vagy hónapi hivatalos istentiszteletkor lássa katonáit, hanem állandóan köztük forogjon. Úgy intézze a dolgot, hogy… bátran jöhessenek hozzá a katonák bármily ügy-bajos dolgaikban, vagy lelki ügyeikben… A tiszt uraknak is vannak lelki ügyei, problémái… Nagyon szívesen fogják venni, ha a szokásos istentiszteleteken és beszédeken kívül az ezredlelkész nívós lelkiestélyeket rendez a tisztek és családtagjaik számára….Tudom, hogy nagy munkát kíván tőletek a haza. De bátorodjatok fel, s erős jóakarattal fogjunk e nagy munkához… Ne féljetek... mindenre képesek lesztek abban, aki megerősít benneteket Krisztusban. »

A körlevélben a ferences rend lelkiségének tapasztalata, az addigi apostoli tábori helynökségek vezetőinek több törekvése valamint új és modern lelkipásztori formák és eszközök alkalmazásának az igénye ötvöződött. Zadravecz István tábori püspökként külsőleg (öltözékében) és bensőleg is ferences szerzetes maradt, aki személyiségéből kifolyólag nem különösebben foglalkozott az akkori politikai, közéleti és diplomáciai gondolkodásmóddal és az ezekből fakadó esetleges akadályokkal, amelyek aztán számos alkalommal hozták őt ellentétbe állami, katonai és politikai vezetőkkel, protestáns egyházi személyekkel és katolikus egyházi elöljárókkal egyaránt. Így volt ez akkor is amikor azt szorgalmazta, hogy a Nemzeti Hadseregben feléledjen a fegyvernemi védőszentek tisztelete (Szent Borbála, Szent György, Szent László) és ezzel kapcsolatban a Kapisztrán Szent János kultusz elindítása, vagy a „Jó könyvet a katonáknak" mozgalom, a „Hősi sírok gondozásának" az előmozdítása, valamint a régi csatákról való megemékezés szükségessége.

Nem kevés fáradozásba telt amíg megteremtette a katonalelkészi szervezet egységének belső rendjét és külső formáit. Elrendelte, hogy a katonalelkészek évente vegyenek részt lelkigyakorlaton, 1923-tól pedig közös lelkigyakorlatot szervezett, melyen ő maga is részt vett. A lelkigyakorlatok után egy vagy két napos lelkipásztori konferenciát tartott, ahol katonai, teológiai és lelkipásztori előadások révén képezte papjait. Előírta, hogy a lelkészek munkájukról negyedévenként hivatalos, az adott katonai alakulat parancsnoka által láttamozott jelentéseket írjanak. Elrendelte, hogy a katonák számára a szobánkénti hitoktatás valamint a vasár- és ünnepnapi szentmisék bemutatása mellett évenként nagyböjti lelkigyakorlatot kell tartani, melyekre számos helyőrségbe ő maga is ellátogatott. Évente egyszer felkereste az összes katonai iskolát és kórházat, ahol szentmisét mutatott be és prédikált. Előszeretettel áldotta meg a hősöknek emelt szobrokat, a katonai emlékhelyeket és a katonai alakulatok csapatzászlóit. Az egyes ünnepségeken és katonai megemlékezéseken mindig talált alkalmat arra, hogy a tisztekkel külön is találkozzon, akik nem mindig értettek egyet és sokszor nem is fogadták el Zadravecz püspök élet- világ- és vallásszemléletét.

Nagy lendülettel látott neki annak az elképzelésének is, hogy egy önálló papnevelést és képzést hozzon létre a tábori lelkészek utánpótlására, de ezt abban az időben sem az Apostoli Szentszék, sem a Magyar Püspöki Kar nem tudta támogatni. (Fontos és szükséges itt megjegyezni, hogy a tábori/katona lelkészi intézmény jogfejlődése erre az elképzelésre akkor még nem érett meg, jóval később a II. vatikáni zsinat adott alkalmat arra, hogy ez is megvalósulhasson.)

Bár eszmei, vallási és hatalmi viták egész sorát váltotta ki az evangélikus és református tábori püspökségek felállításának gondolata, Zadravecz nem volt ellene egy vagy két protestáns tábori lelkészi vezető kinevezésének és a szervezeti kiépítésnek sem, ő inkább azt kifogásolta, hogy ne püspöknek nevezzék el a vezetőket, hanem az egyes felekezetek szerinti hivatalos megszólítás szerint.

Szép és nemes elképzelése volt, hogy egy olyan házat hozzon létre Budapesten a Budai-várban levő helyőrségi templom közelében, amely egyfajta központja és közösségi háza lett volna a katonapapoknak, egyben lakása a mindenkori tábori püspöknek és a Budapesten szolgálatot teljesítő katonalelkészeknek, valamint az átutazó katonapapok is. A terv kellő mértékű anyagi ráfordítás híján nem valósulhatott meg, mint ahogy az sem, hogy földbirtok szerzésével megalapozza a tábori püspökség anyagi függetlenségét és önállóságát.

1925 végén kipattant az úgynevezett frankhamisítási ügy (melyről résztanulmányokon kívül még nem készült teljes és átfogó feldolgozás) amelynek bírósági tárgyalásán Zadravecz István mint tanú szerepelt. 1926. február 12-én levelet írt a kormányzónak, melyben felajánlotta, hogy lemond a tábori püspökség vezetéséről. 1926. május 15-én a frankhamisítási per főtárgyalásán elmondott beszéde miatt Csáky Károly honvédelmi miniszter hivatalába kérette, ahol kifejtette, hogy bíróságon elhangzottak felháborították a cseheket, akik beszéde és személye miatt nem egyeznek bele a Katonai Ellenőrző Bizottság működésének a megszüntetésébe. Zadravecz erre kijelentette, hogy benyújtja lemondását, melyet 1926. június 13-án meg is tett, amit a kormányzó elfogadott. A magyar katolikus püspöki kar 1926. október 8-ai ülésén az elnöklő Csernoch hercegprímás bejelentette, hogy levelet kapott Zadravecz püspöktől, amelyben bejelentette, hogy az Apostoli Tábori Helynökség vezetéséről lemondott, melyet a pápa elfogadott.

Zadravecz István tábori püspök a számos kudarc ellenére nem tört meg, sőt azt is mondhatjuk, hogy egy-egy meg nem valósult terv után újabb célokat jelölt meg a saját maga valamint a katonalelkészek számára és javára.

Megvalósult katonalelkipásztori terveinek és el nem ért céljainak egy-egy része - melyek a Magyar Honvédelem nemes ügyét és annak katonáit karták és szerették volna szolgálni - mai is aktualizálhatók a katonai lelkipásztorkodás gyakorlatában.

Magyarországot papként és püspökként hűségesen szolgálta,

A tábori püspökségről való lemondása után lelkipásztori tevékenységet folytatott, könyveket írt, valamint számos egyházi és társadalmi megmozdulás szónoka volt. 1945-ben kezdődött el életének legnagyobb kálváriája.

Amikor Szegeden kommunisták a kommün alatt rövid időre letartóztatták, szabadlábra helyezése után az őt nagy ovációval fogadó tömeg előtt ezt mondta: „Ha bűn Jézust, ha bűn édes Hazámat szeretni, úgy üssenek agyon, hisz akkor nincs keresni valóm a földön! Ha bűn szeretni azt a göröngyöt, melyen születtem, ha bűn azt a napsugarat szeretni, mely a magyar földet izzóvá, gyönyörűvé, imádottá teszi, akkor igazán nem kívánok élni.”

 

Felhasznált irodalom:

Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. Budapest, Zrínyi, 1992

Ablonczy Balázs: A frankhamisítás. Múltunk 2008/1.

P. Zadravecz püspök a szegedi Kapisztrán. Helikon Kft. Budapest, 1942

 

Budapest, 2016. március 8.

Berta Tibor, a Katonai Ordinariátus általános helynöke

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2016, június 9