Rádióműsor - 2016. július 20. - 168. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. július 20-ai műsor (168. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/58371

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 168. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„ … ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” – Pál rómaiakhoz írt leveléből vett idézettel köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban a Zalavári táborba kalauzolom el önöket, ahol a Magyar Honvédségben dolgozó katonák, civil alkalmazottak gyermekei pihennek, töltenek el egy izgalmas hetet. 
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

 

13. alkalommal rendezte meg a magyar Katolikus Tábori Püspökség a Zalavári Gyermektábort. Nagyon sok érdekes és izgalmas program színesíti ezt a hét napot, amelyen ott jártunk mi is és ott készítettük a most hallható interjúkat.

Legelőször élmények a táborozóktól...

- Kiss Ákos vagyok, Budapestről jöttem.

- Fodor Fanni vagyok, Dunaújvárosból jöttem.

Milyen volt a tábor eddig?

- Ötödször vagyok itt a táborban és ez az egyik kedvenc táborom, mert apukám is katona volt és itt katonás környezetben lehetek.

- Én másodjára vagyok itt, tavaly voltam először és már akkor nagyok megfogott ez a tábor, mert sok program van. Nincs nálunk telefon, itt csak a barátainkkal vagyunk, ezáltal sokat tudunk beszélgetni, csocsózni, és voltunk különféle múzeumokban.

- Egy festőművész házában is jártunk, de minden évben el szoktunk látogatni a József Attila Múzeumba és a Kis-Balaton házba is.

Mikor elindultál otthonról, akkor a szülők milyen útmutatással engedtek el?

- Mivel én már ötödször vagyok itt, nem nagyon féltenek, nem aggódnak értem és igazából nagyon jól érzem magam itt a táborban. Minden reggel nagyon korán kellett kelni, mert a harang már ötkor felébresztett minket. A horgászat a kedvenc sportom, amit most nélkülöznöm kell egy hétig. Mindig szerzek új barátokat és nagyon jól elvagyunk, sportolunk, focizunk, csocsózunk.

- Azt mondták, hogy érezzem jól magamat, és hogy használjam ki azt az időt, amit a barátaimmal tölthetek, hiszen egy évben csak egyszer láthatom őket. 

 

Markovics Milán Mór tábori lelkész, a tábor vezetője

- Ez a tábor 2004 óta létezik már, akkor találták ki. Az itteni plébánossal való jó kapcsolat révén sikerült egy nagyon jó helyet találnunk itt a plébánia területén, amit megkapnak egyébként más túrázók is, de mi is megkaptuk egy hétre, sőt akkoriban még két hétre, mert nagyon sokáig két hétig tartott ez a tábor. Volt egy a fiatal szekciónak, meg egy az idősebbeknek. Mára ez különböző okok miatt összeolvadt, a korhatár is ilyen értelemben szélesebb lett, de a programok azok ugyanolyanok. Sőt, azt mondanám, hogy szerintem összesűrűsödött a két hét egy hétbe és így nagyon aktív kikapcsolódást és tábort kapnak a gyerekek. Az egyik legfőbb célunk az volt, hogy azok a katonagyerekek, akik az ország különböző területeiről, különböző alakulataitól eljönnek hozzánk, megismerkedhessenek egymással. A katonák ismerik egymást, de a katonák gyerekei nem találkoznak. Maga a Katolikus Tábori Püspökség, aki ezt a tábort vezeti és szervezi, gyakorlatilag ugyanebből a megfontolásból dolgozik és jött létre, hogy megtalálja a közös hangot és a kapcsolatokat az emberek között. Ezek a gyerekek találkoznak a katonai élet sajátosságaival otthon, emiatt talán kicsit más módon élnek, másképp néznek egy egyenruhára, talán kicsit másképp is nevelik őket. Gondoljunk például a külszolgálatra illetve a határmenti szolgálatra, amikor is nagyon sokszor nélkülözik a szülőket, hiszen ők távol vannak otthonról. Ezek a gyerekek itt együtt vannak, ki tudják beszélni ezt a dolgot, jobban megértik egymás problémáit, és akik egyébként nem találkozhatnak, azok ebben a táborban megismerhetik egymást. Van egy sajátossága a tábornak, egy környezet és természetvédelmi jellege is, ami itt a Kis-Balatonnál nagyon jó, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy egy természetvédelmi tábort megszervezzünk. Egyedi a tábor abban is, hogy minden évben aktív táborozást biztosítunk. Én úgy sorolnám be a táborokat, hogy vannak aktív és passzív táborok. A passzív tábort annak mondanám, amely biztosít bizonyos eszközöket ahhoz, hogy lehessen focizni, pingpongozni, sakkozni, az aktív tábor pedig az, amikor állandóan programokon vesznek részt a gyerekek. Mi valahogy ezt a kettőt össze tudtuk gyúrni, vannak szabadidős programok, amikor használhatják a gyerekek a jelenlévő eszközöket, a pingpong asztalt, a focipályát, a kosárpalánkot, de nagyon sokszor megyünk kalandparkba, természetvédelmi programokon veszünk részt és lehetne sorolni még nagyon hosszan. 
Talán már közhelyes, de a mai fiatalok nem tudnak meglenni a mobiltelefonok nélkül. Én először 2010-ben vettem részt a táborban, már akkor is lehetett érezni, de igazából az elmúlt egy-két évben látszott leginkább az, hogy szinte telefonfüggővé váltak a gyerekek, nagyon szoros, minden percüket meghatározó dolog. A tábor egyik előfeltétele, hogy nem lehet náluk mobiltelefon. Látszik rajtuk az első két napon, hogy nagyon hiányolják, hogy nincs velük, viszont van egy érdekes tapasztalatuk, amikor például leülnek egymással étkezni a közös reggelinél, kénytelek egymással szembenézni, valamit beszélni, hiszen nincs egy olyan eszköz, ami eltereli a figyelmüket. Látszik rajtuk, hogy sokkal könnyebben ki tudnak bontakozni és sokkal szorosabb barátságok köttetnek, mint amiket egyébként a hétköznapokban már lehet látni. Megvan a kommunikáció, a beszélgetés sokkal gazdagabb, sokkal több az együtt eltöltött játék, például egy tollaslabda, egy közös kosárlabda, amiket ők maguk találnak ki. Meg vagyok róla győződve, hogy a mobiltelefon következménye az, hogy szárazabb és hidegebb lett az ő életük. Valamiféle többletingert kapnak vizuálisan és hanghatásban a telefontól viszont a személyes kapcsolat elszegényedett bennünk.

Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium Jogi és Igazgatási Ügyekért Felelős helyettes államtitkára

- Őszintén mondom, hogy irigylem azokat a srácokat és lányokat, akik ide jöhettek egy hétre, biztos, hogy részt vettem volna én is, ha nekem ilyen lehetőség adódik annak idején. A tábor szervezőivel sikerült beszélgetni és minden elismerésem az övék, az a törődés a fiatalokkal, az minden tiszteletet megérdemel. Korán kelnek, későn fekszenek, és úgy látom, hogy erre jól reagálnak a fiatalok, úgyhogy nem láttam itt unatkozó, magába fordult gyerekeket. A mai társadalomban egyre több időt töltünk egyedül. A különböző technikai eszközök is ezt erősítik, hogy magunk oldjuk meg az interneten a sportoláson keresztül a vásárlásig mindent. Fontosak ezek az együtt töltött idők, ráadásul olyan fiatalokról van szó, akiknek a szülei a haza szolgálatára esküdtek föl, így lényeges, hogy ők ismerjék meg egymást, szerezzenek barátságokat, közös élményeket és egy olyan hetet töltsenek együtt, ami nem csak a napozásról, nem a csak a számítógépezésről szól, hanem aktív időtöltésről, tábortűzről, kalandparkról, népdalversenyről, közös előadásról. Azt gondolom, ez elég ritka, hogy ilyen lehetőség adódik egy fiatal életében. 

Dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar Főnök helyettes

- Én úgy gondolom, önmagáért beszél az, hogy a Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálata minden évben megszervezi ezt a tábort. Jelen pillanatban is a honvédség helytáll különböző feladatokban, a haza védelmében és határaink védelmében különböző missziókban. Bizony van itt olyan gyerek ebben a táborban, akinek az édesapja, édesanyja vagy adott esetben mindkét szülője jelenleg szolgálatot lát el a határtérségben. Egyfajta megnyugvás ez a szülőnek, hogy jó helyen van a gyermeke, ráadásul ez a tábor egy értéket közvetítő tábor, ami nem csak fizikailag, de lelkiekben is a katonagyerekek épülésére szolgál.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Vannak összegzéseink arról, hogy hány gyerek volt a táborban. Nagyjából tudjuk, hogy megközelíti a létszám a hatszáz főt, ami annyit jelent, hogy egyszer minden bizonnyal volt hatszáz gyerek itt ebben a táborban, van olyan gyerek, aki négyszer, ötször, hatszor volt. Azt is tudjuk, hogy a táborban nyolcvan valahány program volt eddig, beleszámítva azt, hogy volt tábortűz, voltunk a Rippl-Rónai Múzeumban Kaposváron vagy most ebben az évben Városlődön a kalandparkban, Ajkán a Bányászati Múzeumban. Ezek mind benne vannak, múzeumok, kiállítások, de voltak itt különböző témájú előadások, és játszott katonazenekar is a táborban. A természetvédelemmel, környezetvédelemmel, vízüggyel, Kis-Balatonnal, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal való kapcsolatunk is fontos. Szakemberek is megfordultak a táborban, akik előadást tartottak arról, hogy miért fontos, hogy ne szemeteljünk, ezért szedünk egy kis hulladékot minden évben. Nagyon jó, hogy összefogunk, hogy van közösség, hogy van valójában egy olyan fórum, ami beindulhat, és itt ki kell térnem arra, hogy valójában a Zalavári Tábor az, amiből a mi Katolikus Tábori Püspökségünk valamennyi programja kiindul. Ebből lett a Versmondó verseny, a Családerősítő Hétvége, a Nemzeti Zarándoklat, hiszen ez egyfajta megszólítása a Magyar Honvédségnek a gyerekeken keresztül. 

 

- Andalics Gergő vagyok Kaposvárról. A reggeli túra igazából annyiból állt, hogy felkeltünk hajnali fél négykor, mindenki fölöltözött vastag ruhába, mert hideg volt és fújt a szél, beültünk a busza, zenét hallgattunk és elindultunk. Mikor megérkeztünk a helyszínre, fölmentünk egy kisebb hegyre és ott túráztunk egy jót. Megnéztük a napfelkeltét, ami nagyon szép volt, az egész Balatont be lehetett látni. Találtunk egy kiskutyát, amit mindenki megsimogatott. Természetesen nem lett volna szabad, de hát ki fogad szót? A túra után visszaérkeztünk, aki tudott az visszaaludt, mi meg elkezdtünk focizni a fiúkkal. Amikor először jöttem táborba, még nagyon kicsi voltam. Tíz évesen még izgága kis kölyök voltam, azóta megtanultam, hogy szót kell fogadni mindenkinek, a felnőtteknek és a nagyobb gyerekeknek is, mert különben úgy fognak elkönyvelni engem, mint egy rossz gyereket. A kedvenc programom az, hogy igazából eljöttem, mert ez a tábor minden évben újabb élményeket ad számomra, megismerkedhetek sok kulturális dologgal, amire otthon Kaposváron nem lenne lehetőségem. Nagyon szeretem ezt a tábort, nagyon imádok idejönni, mindig újabb és újabb jó dolgokat tudnak nekünk mutatni. Komolyabb lettem, próbálok a viselkedésemen és a modoromon változtatni, meg azon, hogy illik egy felnőttel, nagyobb emberrel beszélni és megtanultam azt, hogy az ember ne csak kérjen a másik embertől, hanem adjon is.

- Dombi Mercédesz vagyok és Monorierdőről jöttem.

Milyen program lesz most?

- Most jön az éneklés és a versmondó verseny.

Mit énekeltek?

- A Csitári hegyek alatt.

Hogy készültetek rá?

- Igazából úgy, hogy kitalálták a lányok, hogy ezt a dalt énekeljük és úgy kezdtünk el próbálni rá. 

Milyen díjak lesznek?

- Azt nem tudom még.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 9. vasárnap

A magyar öntudat-sorozatot tovább folytatom. Úgy látszik, mindenfelé szívesen fogadják. Hét közben beszélnek róla. Ha valahova eljutok, újra és újra kérdeznek. Érzik, hogy szorul a hurok körülöttünk. Sejtik előre, hogy hamarosan igen nagy változás áll be az életünkben. Ezért szorul össze ez a kevés magyar. És ezért örülnek, ha valaki felhívja a figyelmüket ennek az összebújásnak a fontosságára, hogy ne zülljünk szét a bekövetkező nagy veszély idején, hogy a két sötét hatalom közt meg tudjunk maradni magyarnak.
Reggel óta egymás után mondom a miséket. A vonatnál délben végeztem. Kiálltam a műútra, várva a szerencsét. Sikerült is fülöncsípni egy hadtest futárkocsi alakjában. Hazajöttem vele. Délután nem kellett elmennem sehova. Két helyre mentem volna, de lemondták, áttelepedés miatt.
Itthon görögöt olvastam. Ilyenkor mindig Kodálynál képzelem magamat. Bár minél előbb folytathatnánk a görög és latin auktorokat, szerzőket. Ha egyszer hazakerülök, fogok annyira tudni oroszul, hogy bátran mondhatom neki: Amire megkért, megtettem. Adjon oroszból is feladatot. De mikor lesz ez? Kíváncsi vagyok, mit szól rá, ha megmondom: 1940 óta nem hagyott nyugton az a kérése, hogy meg kell tanulnom oroszul.
Fokozódik a légi tevékenység. Este 11-kor a szokásos orosz gépek száma a többszörösére emelkedett. A légfúrósaink mostanában olyan idegesek. Ők, akik a legnagyobb bombázás idején is hidegvérrel lőtték a gépeket, újabban olyan zavartak, kapkodók, hogy szinte nem jól érzem magamat köztük. Többször említettem a tisztjeiknek. Sajnos, a legtöbbjük fegyelmezetlenségnek minősíti. Pedig ez nem az. Ez egészen más. Ez a természetnek valami különös előrejelzése. Hiába mondom a tiszteknek, hogy ezt én sokkal jobban látom, mert össze tudom hasonlítani az egyes alakulatokat. Hiába mondom ezt Haromynak is. Ő személyében teljesen elfogadja, de felfelé a véleményére kutyagumit adnak. Németh Bélának is elmondtam, mikor most itt volt /nem a bélsárral fogadáskor/ és Dezsényi Jancsinak is külön említettem, hogy jelentsék a hadtestnek, mennyire nyugtalanok az emberek.

 

A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Az anyagok elkészítésében segítőtársam volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió, a munkatársak nevében is további kellemes rádiózást kívánok, mégpedig Pál rómaiakhoz írt levelének idézetével.

„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség,1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, július 20